48. A nagy rablóbánda.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy apának három fia. Az egyik volt nagyobb gazda, a másik volt küssebb, s a harmadik szegény ember volt. Hát abbizën, a falu széjinél kezdődött egy nagy erdő s abban az erdőben tartózkodott tizenkét rabló. Hát abbizën az a szegényebbik kapja magát, meglesi a tolvajokat, és a tolvajokat megkapta, hogy egy nagy kőszálba tartózkodtak. S várja ott a meddig egyszer jőnek a tolvajok. Hát egyszer látja, hogy jőnek tizenketten lóháton, hoznak mindegyiken, a mit a ló elbírt, annyi pénzt. Éppen akkor hallatszott, hogy kiraboltak egy nagy gazdát. Hát ő bizën ott lesi, hogy hol mennek bé a tolvajok a kőszálba. Hát abbizën látja, hogy a legnagyobbik megkopogtatja a kőszálat és háromszorig mondja: Zuzám, Zuzám, nyíljál ki! S ekkor a kőszál kinyillott, a tolvajok bémentek.

Ott várja, hogy mikor jőnek ki. Hát egyszer látja három nap mulva, hogy jőnek ki. De ő el volt bújva s őt nem látták. Akkor ő ës neki fogott és bément. Látta, hogy vannak nagy rakás ezüstpénz, aranypénz és bankópénz. Ő bizën kapja magát és még várja, hogy hány nap mulva jőnek vissza a rablók. Hát látja, hogy tizenkét nap mulva jöttek vissza. Ő akkor hazament és három nap mulva oda ment ő ës tíz lóval és minden lóra tett két átólvetőt. Akkor bémënyën ő ës oda s megpakolja mind a tíz lovát úgy, a hogy csak lehetett.

Hát abbizën elmënyën haza, és a bátyja, a leggazdagabbik, az elmënyën száz tevével, hogy hozzon ő ës pénzt.

Ekközben a tolvajok látták, hogy a pénzhez nyúltak. És mikor kijöttek, akkor felírták a kőszálnak az oldalára, hogy ha valakit megkapnak ott benne, hát igyenyësën négy felé hasítják. Hát bémënyën ő ës a száz tevével, de ő már megpakolta a tevéket jól. Ott kopogtatja a kőszálat, hogy jőön ki, de ő nem mondta háromszor, hogy: Zuzám, Zuzám, nyíljál ki, és a kőszál nem nyillott meg.

Ekközben a tolvajok hazajöttek és benn kapták a leggazdagabbikat, a melyik száz tevével elment. És neki fogtak, négyfelé hasították és felállították kívül a kőszálhoz.

És ekközben annak az embernek a felesége elment a legküssebbik emberhez, hogy kérdezze meg, vaon az ő ura hol van, hogy menjen utánna. S megmondta a küssebbik neki, s elment az asszony, s látja, hogy oda fel van állítva a férje négybe hasítva. És mondta a legküssebbik embernek, hogy né az urával mi történt. Hát abbizën azt felelte a küssebbik ember, úgy kell, ha a kevesvel nem elégszik meg.

Ha kevesebbet hozott volna el, lehet, hogy szerencséje lett volna, de így nem lett. S úgy maradott az asszony ögyvezen, s ha meg nem halt, májég ës él.

(Fórizs Márton, Zajzon.)