JEGYZETEK.

2. Rövidebb és kevésbé szép változata Lázárnál (Alsófehér vm. Magyar Népe, 177. l., XX. sz. m.). Más változatának irodalmi feldolgozása Arany Lászlónál (A veres tehén. Magyar Népmesegyüjt. [2. kiad.] 36.). A csángó változat mindkettőnél kerekdedebb és teljesebb.

5. Második fele, a sárkány megölésétől kezdve, többszörösen is közölve van. (V. ö. Erdélyi, Népd. és Mondák I. 459., Gaal, Magy. Népm. II. 100., Merényi, Ered. Népm. I. 79., Istvánffy, Palócz mesék, 107.)

6. A koldussal, a mészárossal és a korcsmárossal való jelenet előfordul Kálmánynak egy meséjében is, de nagyon zavaros, szinte érthetetlen előadásban. (A szabadságos katona, Szeged Népe II. 123.).

7. Nem nagyon népies és némely lényeges részében eltérő változatát l. Gaal, Magy. Népm. I. 104. (A szökött katona.) A csángó mese általában sokkal kedvesebb, de nincs benne megmagyarázva, hogy a katona miért viszi magával a kilenczvenkilencz kőművest. Gaal meséje szerint csak azon föltétel alatt ereszti ki az ördögöket a zsákból, ha egy pár elkárhozott lelket adnak ki neki a pokolból.

8. A tehénőrzés, az arany elvitele és a tolvajokkal való jelenet megvan Arany Lászlónál is (Dongó meg Mohácsi, Magy. Népmesegy. 218.), az utóbbi azonban ott nem olyan ügyes. Csak az utolsó jelenet külön, önálló meseként Lázárnál (Alsófehér vm. Magyar Népe, 168. l., XVII. sz. m.) és Magy, Népk. Gyüjt. III. 397. (A fotosi ember polturája.)

9. Több csángó mesét, a melyek puszta változatai a Kriza-féléknek, kihagytam a közlendők sorából, de ezt, bár cselekvése szinte ízről-ízre egyezik a Mirkó királyfi czíművel (Vadr. 436.), mégis kiadom, mert tanulságosan bizonyítja, hogy Kriza meséiben éppen úgy ki van kerekítve és meg van stilizálva esztétikai szempontok szerint az elbeszélés népi anyaga, mint pl. Merényi vagy Arany László meséiben. A különbség csak annyi, hogy míg Merényi zsíros népiességgel, Arany László pedig irodalmi nyelven, addig Kriza kedves székely nyelvjárásban írta meg a maga meséit. A székely népnyelv tanulmányozása szempontjából éppen azért megbecsülhetetlen értékűek Kriza meséi, a magyar meseanyag tudományos kutatásában bizonyára tartalmuk is nyugodtan felhasználható, de a nép szerkesztő képességéről és elbeszélő stílusáról hamis képet adnak. Lehetetlenség, hogy a nép embere ilyen minden ízében kikerekített mesét tudna mondani. Az a mese, a melynek alapján Kriza vagy valamely gyüjtője megírta a Mirkó királyfit (természetesen kisebb-nagyobb eltérésekkel) csak körülbelül olyan lehetett, a milyen ez a csángó változat.

10. Első fele változata Kriza Möndölöcskéinek (Vadr. 449.) és az Angyalbárányok czíműnek (Magy. Népk. Gyüjt. I. 376.). Folytatásának számos pontban eltérő változatai A vasfejű ember (U. ott II. 375.) és A házasodni akaró királyfi (U. ott VII. 524.).

11. A bevezetés kivételével megegyezik Arany Lászlónak A tündérkisasszony és a czigányleány és Erdélyinek A három pomarancs cz. meséjével (Magy. Népmesegy. 148. és Népd. és Mondák II. 345.). Minthogy szebb meséink közé tartozik és eddig csak irodalmi feldolgozásban volt ismeretes, talán megérdemli a nép szájáról följegyzett alakban való másodszori közlést.

12. Jelentéktelen eltérésekkel megvan Erdélyinél is (Magy. Népd. és Mondák III. 306.). Szintén az előbb említett okoknál fogva tartom kívánatosnak újabb közlését.

13. Két motivuma megvan az ismeretes Okos leány czíműben (Magy. Népk. Gyüjt. I. 478.).

14. Lényegében ugyanaz, mint Erdélyinél A mosolygó alma (Magy. Népmesék, 42.). Eleje és vége azonban ott nincsen meg, és a csángó változat egészében is sokkal költőibb. A három leány fogadkozása több más mesében is előfordul.

15. Változatait l. Gaalnál (A kígyó-királyfi, Magy. Népm. III. 86.), Merényinél (A kígyőbőr, Ered. Népm. I. 3.) és Mailandnál (Disznóficzkó, Magy. Népk. Gyüjt. VII. 394.). Mindegyiktől több tekintetben különbözik.

16. Az előbbinek szép változata, de a kibonyolódás meg van rövidítve.

20. Megvan Gaalnál is (Magy. Népm. I. 222.), de csángó változata ügyesebb és közelebb áll külföldi rokonaihoz. (V. ö. Katona Lajos czikkét Ethnogr. XIV. 421.).

21. Az Erdélyinél (A három királyfi, Népd. és Mondák I. 459.) és Gaalnál (A kővévált királyfi, Magy. Népm. I. 159.) olvashatóknak szebb s jóval népiesebb változatai. Megvan Merényinél is (Vizi Péter és Vizi Pál, Ered. Népm. I. 79.), de más mesével összevegyülve, vagy a közlőtől eltorzítva.

22. Egy rövidebb változat Lázárnál (Alsófehér vm. Magy. Népe 179., XXI. sz. m.), egy hosszabb pedig Mailandnál (Magy. Népk. Gyüjt. VII. 413.). Csángó alakja annyira eltér mindkettőtől, hogy megérdemli az újabb közlést.

25. E mesét, mely verses formájánál fogva unikum a magyar népmesék közt, 1899 tavaszán jegyeztem le Fazekas Fóris Mihálytól, Pürkerecz legügyesebb mesemondójától. Fóris, egy akkor 45 éves csángó ember, könyv nélkül tudta az egészet, és világos tudatában volt annak, hogy rigmusokat mond, mert többször megakadt, ha a rigmust eltévesztette s ilyenkor gyakran helyesen ki is javította a legutóbb mondott sor szövegét. Minthogy a verses forma népmeséink közt egészen szokatlan, közelfekvő a gyanú, hogy talán valamely kántor szedte versekbe, én azonban ezt nem tartom nagyon valószínűnek, mert Fóris, saját állítása szerint, még legényke korában tanulta két öreg pürkereczi csángótól, Móki Gyurkától és Szakál Istvántól, a kik 1899-ben már nem éltek ugyan, de a maguk idejében több ember egybehangzó tanusága szerint híres mesélők voltak. Ugyancsak ő tőle tudtam meg azt az érdekes adatot is, hogy Móki Gyurka és Szakál István a havasi erdőkben favágás vagy fürészelés közben rendesen a fejszecsapások vagy fűrészjárás taktusára mondták ezt a mesét, még pedig felváltva, néhány szót vagy sort az egyik és néhányat a másik. – Tárgya különben nem új. Változatait l. Gaalnál (Magy. Népm. III. 116.) és Istvánffynál (Palócz Mesék, 43.).

26. Az egész mese (a bevezetés kivételével) epizódként előfordul Mailandnál is (A házasodni akaró királyfiú, Magy. Népk. Gyüjt. VII. 524.) egy egészen más tárgyú mese keretében. Bár e szerint csak puszta változata egy már eddig is ismeretesnek, mégis közlöm annak bizonyítékául, hogy önállóan is él, de főleg tárgyának mesetani fontossága miatt, mert első fele, a gyűrü motivumáig, nyilván nem egyéb, mint az Odysseiának Polyphemos-mondája. Az óriás megvakításának motivuma előfordul különben Erdélyinek egy meséjében is. (A három vándorló. Magyar Népmesék, 148.) – Ezt az egy mesét a kiejtésnek hű jelölésével közlöm, hogy az olvasó egy kis fogalmat szerezhessen magának a hétfalusi csángó nyelvjárásról.

27. Bár szinte minden motivuma kisebb-nagyobb eltéréssel előfordul máshol is – a vadászjelenet pl. megvan számos mesénkben, a fázós, éhes, és szomjas ember motivuma Merényinél (Az ólombarát, Sajóv. Népm. I. 1.), de nagy mértékben stilizálva; teljesen új talán csak a szakácsnéval való epizód és a sárkányok ujjainak meglaposítása – mégis egyike a legérdekesebb magyar meséknek. Ügyes elbeszélő stílusa, és főleg meglepően egységes szerkezete, a mely a mese hosszúságát tekintve valóban bámulatos, páratlanná teszi az előzetes simítás nélkül, híven eredeti alakjukban közölt magyar népmesék közt.

28. Hasonlít hozzá Arany Lászlónál Az aranyhajú herczegkisasszony cz. (Magy. Népmesegy. 184.).

29. A gyermek születésével kapcsolatos égi jelenésekre nézve l. Gaalnál (Magy. Népm. III. 23.) és Magy. Népk. Gyüjt. I. 501.

30. A mirha szóban e mese érdekes nyelvtörténeti régiséget őrzött meg. Nem egyéb, mint a köznyelvi marha szó, a melynek a régi magyar nyelvben tágasabb jelentése volt, mert bármiféle értékes dolgot jelentett, tehát (mint pl. e mesében) bűvös erejénél fogva értékes órát, nyaklánczot, nyakkendőt is. A csángók mindennapi nyelvhasználatában a marha szónak már nincsen meg e tágasabb jelentése, s az elbeszélő nem is tudta megmagyarázni értelmét; s minthogy csak itt fordul elő, ebből a mesének is régi voltára következtethetünk. A mirha alak nem a szónak mai, hanem régibb morha alakjából lett, valószínűleg a székely nyelvjárásokban elég gyakori o–i hangváltozás útján. Lehetséges azonban az is, hogy asszocziácziós úton összevegyült a bibliai mirhával, s hogy ennek hatása következtében került belé az i.

31. Második fele (a tehenek motivumától kezdve) megvan Kálmánynál (A szögény embör jövendő mondója, Szeged Népe, II. 128.).

33. A mese elején bizonyára tévedett a mesemondó. Helyesen úgy volna, hogy a királyleány kihirdette, hogy felesége lesz annak, a kinek találós meséjét meg nem fejti, de fejét véteti annak, a kiét megfejti. – Gyöngébb változata megvan Magy. Népk. Gyüjt. III. 339. (A táltos királyleány.)

34. Hasonlít hozzá a Merényinél olvasható Szép Miklós cz. (Sajóv. Népm. II. 1.) és Mailandnál a Borsszemvitéz cz. (Magy. Népk. Gyüjt. VII. 435.) Rövid kivonata megvan Vikárnál is, egy egészen más tárgyú mese végéhez tapadva. (Magy. Népk. Gyüjt. VI. 334.) E szerint az ördög lova azért kéri a csikóját, hogy várja meg, mert gazdája véresre sarkantyúzza, a csikó pedig csak az alatt a feltétel alatt várja meg, ha gazdáját leveti. A csángó meséből nem tünik ki, hogy a monyas mért veti le végül az ördögöt.

35. Egy-egy változatát lásd Kálmánynál (A kis ürge, Szeged Népe I. 124.) és Krizánál (Csihán királyúrfi, Vadr. 472.). A csángó változat mindegyiknél ügyesebb.

36. Változatai Gaalnál (Egy tátosról, Magy. Népm. III. 15.), Merényinél (A hamupipőke, Ered. Népm. II. 1.), Papnál (Hamishitű Jancsi, Palócz Népk. 75.), Istvánffynál (Jankó, meg az aranyhajú leány, Palócz Mesék 68.) és Vikárnál (Jankó, Magy. Népk. Gyüjt. 320.). Mindezektől többé-kevésbé lényeges részekben eltér. A változatok tanúsága szerint a fiú aranyhajszálat, kacsatollat és aranypatkót talál, s a leány csak akkor lenne a király felesége, ha elhozatná neki azt a kacsát és azt a ménlovat, a melyek a tollat és a patkót elhullatták. A csángó meséből nem világos, hogy miért kívánja a leány a zsoltármadarakat és a ménest.

37. Eleje (a három leány fogadkozása és a gyermekeknek kopókölykökkel való felcserélése) többször fordul elő mesegyüjteményeinkben, de a cselekvény folytatása mindenütt eltérő. Folytatásában csak Kálmánynak egy meséje hasonlít hozzá (A kővel berakott királyné, Koszoruk I. 236.).

41. Első fele Krizánál (Az apám lakodalma, Vadr. 429.). Egyes motivumai itt-ott más hasonló fajú mesékben is, mások azonban egészen újak.

44. Nagyon elnyújtva és kiczifrázva megvan Erdélyinél egy mese első feleként. (A világ szép asszonya, Népd. és mondák III. 195.).

45. V. ö. Erdélyinél A három királyfi, a három sárkány és a vasorrú bába czíműt (Népd. és Mondák III. 225.). Nem lehetetlen, hogy ez is és az előbbi is közvetetlenül Erdélyi gyüjteményéből származik, mert mindkettő olyan kivonatszerű. De az előbbi a tőlem följegyzett alakjában, bár sokkal rövidebb, mindenesetre szebb, poétikusabb.

49. Szép változata a Merényinél olvasható Ólombarát czíműnek (Sajóv. Népm. I. 1.). Rövidebb és kevésbé szép változata Kálmánynál is (Nap, Hold, Csillag kiszabadítása, Szeged Népe III. 160.).

50. Gyöngébb változatát lásd Magy. Npk. Gyüjt. III. 343. (A három szerencsepróbáló.)

53. Ebben nyilván összevegyült két eredetileg különálló mese. Egy, a mely az ügyes tolvajról, és egy, a mely a bolond fiúról szól. Az előbbinek egyes részletei előfordulnak Erdélyinél (Zsivány Gyuri, Népd. és Mondák III. 325.), Merényinél (Tilinkó, Sajóv. Népm. II. 171.), és Magy. Népk. Gyüjt. III. 389. (Többet tud az apjánál). Az utóbbit (a melynek ide csak néhány motivuma tévedt) l. teljesen Merényinél (Bolond Jankó, Ered. Népm. I. 195.) és Magy. Népk. Gyüjt. I. 422. (Ihók s Mihók.)