XX.

E naptól kezdve Magnéta nem fogadta el többé Demeter virágcsokrát. Nem is bocsátá maga elé Alexejt, a ki azt hozta.

Kiadta a rendeletet Iván úrnak, hogy minden látogatót utasítson el. Senki számára sincs itthon. – Boldog volt…

Később Demeternek a névjegyét hozta be Iván úr Magnétához.

Nem fogadta el a látogatását.

Másnap, harmadnap újra kisérletet tőn Demeter – sikertelenül.

Akkor aztán levelet irt Magnétának.

Azt mégis megszánta, fölbontotta. Ez volt benne:

«A Jehova Istenre kérem önt, bocsásson maga elé. Üdvösség vagy elkárhozás a kérdés. – Menny vagy pokol forog a koczkán!»

Milyen bolond!

A levél elébb ezekkel a szavakkal kezdődött:

«A szentháromság Istenre kérem önt…»

A levéliró észrevette tévedését, kitörülte a szentháromságot s Jehovát irt helyébe. Tökéletesen meg kellett bolondulva lennie. Keresztül húzni tintával a szentháromság nevét!

Magnéta eltépte a levelet.

Menny vagy pokol?

Tudta ő már jól, hogy mi az a mennyország?

Fedornál volt az a kis aranyozott kulcs, mely a szobája rejtakajtaját fölnyitá, a hova a gépház csigalépcsőjén lehetett eljutni.

Jött az várva és váratlanul.

A napnak minden szakában eljött.

Künn a komorna szobájában a cselédek összedugták a fejüket s azon tanakodtak, hogy mivel él a Magnéta? Minden étel érintetlenül kerül ki az asztaláról, talán éhséggel akarja magát elölni, szinpada bukása fölötti bánatában.

Magnéta kihallgatta a telefonon a beszédjüket s nagyokat nevetett rajta.

Azt mondta a komornának: «aludni akarok», aztán bezárkózott.

A rejtekajtóban nyikorgott a kulcs: jött a tündértárs. Hozott magával egy kis kézitáskát, abban volt mindenféle körömfaladék; boros palaczk. Volt lakoma és játék. Hogyan eteti a galamb a fiát? Ivott már bort is Magnéta. Megtanulta, hogy mogyorót kell enni a borivás után, akkor az nem árt meg. Sok mogyorót megettek.

Oh még sok egyebet is megtanult. Ennek a bűvészetnek a titkai kifogyhatatlanok. Az okos emberek azt nem tanulhatják meg; bolondnak kell lenni elébb, hogy az ember rátaláljon.

Ezekkel a titkokkal a klasszikus istenségeket is le lehetett csalogatni az égből.

Egy valódi igaz van a világtörténetben: az a mythologia.

S a ki ezt egyszer fölfedezte, mind azt hiszi, hogy ő az első, a ki erre rátalált.

Pedig már az első emberpár is rátalált.

Ki vezette rá? A kigyó?

Azóta kétezer millióra fölszaporodtunk. De átkozott sok kigyónak kell lenni már a világon.

Mindnyájan rátalálunk egyszer a paradicsomra – s mindnyájunkat kikergetnek egyszer belőle. – Kit később, kit hamarább.

Bolond az, a ki ezt meg nem gondolja!

De még nagyobb bolond, a ki meggondolja.