XI.

Oh, azért a Magnéta-társaság tagjai is megünnepelték ám azt az örvendetes családi eseményt, hogy egy nőtagja a szövetkezetüknek a házasság szent… (Hohó! Nem szent, csak törvényes) igáját fölvette.

Belőlük is szép asztaltársaság telt ki.

Az asztal itt is gömbölyű volt, hogy senki se legyen elnök. Itt tökéletes a demokratia; a gépész, a segéd, az impresario, a komorna mind egyenrangú. A Magnétával is egyenrangú. Övé az egész bűvös készülék, a jövedelem, a palota; de egymás között épen csak olyan komédiáspajtás, mint a többi. Lehet miattuk Iván igazi herczeg, az őket nem feszélyezi. Per tu lesznek vele. A társaság hölgy tagjai is művésznők, övék a zene és dal, a mi a bűvelőadást emeli.

A férfiak az asztalnál udvariasak a hölgyek iránt; a mogyorót a saját fogukkal törik a szomszédnőik számára; de azért a czipőikből még sem iszszák a bort, mint a lengyelek. Ők inkább oroszok. Csizmából isznak. (Nonono! Csak nem kell megharagudni! Bizonyos fővárosban «stibli»-nek híják a nagy tériméjű poharat.)

A boldog menyasszonynak a társaság minden tagja kedveskedik valami nászajándékkal. Ki ezüst, ki arany csecsebecsével szolgál. – Legbámulatraméltóbb a vőlegény ajándéka. Ez egy abissziniai fetish, a mit egyenesen a dahomeyi szultán nyakából vettek el, mikor vesztett ütközet után főbelőtte magát.

– De hisz ez a fetish akkor átkozott rosszul védelmezi meg a birtokosát.

– Sőt ellenkezőleg; ez bizonyít a csalhatatlansága mellett. Theodor szultán tíz óra hosszat tette ki magát az angolok gyorstüzelésének; egy golyó sem fogott rajta, úgy, hogy utoljára magának kellett magát meglőni.

A Szamszonina, hálából az ajándékokért, azt produkálta, hogy azokat a kemény, háromszegletű amerikai diókat ropogtatta föl a fogaival (micsoda kapitális fogak lehettek!), a miket különben csak fejszefokkal lehet feltörögetni s azoknak a székét dugdosta gyöngéd gyügyögtetéssel Iván fogai közé. Igazán magasztos érzés, olyan hitvestárssal birni, a ki az amerikai diót föl tudja törni a fogával: «Egyél kutyuskám!» (Mikor az embert még «kutyuskám»-nak hítták!)

Magnéta csak a lakoma végén jelent meg az ünneplő társaság között. Neki a hivatása olyan szigorú diétát szabott elé, a mely alól még kivételképen sem szabad magát kivonni.

Aztán még azt is kénytelen megtartani, hogy egy óráig az előadás után, ugyanabban a selyemtrikóban sétáljon csendesen végig a folyosón, nyitott ablakoknál, a míg teljesen lehűl a teste. Csak azután lehet azt a selyemfoszlányt lehámozni róla.

Ennek végeztével a Magnéta egy szalmaszín selyemburnuszt öltött magára s úgy jelent meg a lakomázók között.

Gracieus mosolylyal üdvözlé legelébb is a boldog vőlegényt, kezét nyujtva neki. Azt a kezet persze jobb szerette volna Iván más constellatiók között.

– Önnek meg kell bocsátani, édes Iván, hogy kedvesét néhány pillanatra elrablom öntől; de ettől a selyemburoktól nem tud más megszabadítani, mint az én Ninám.

S azzal a burnuszát kétfelé nyitva megmutatta, hogy az a selyem szövöttes még mindig rajta van.

Iván olyasmit mondhatott, hogy irigyli a kedvesétől ezt a szolgálatot.

Magnéta aztán egy pohár pezsgőből mégis csak szürcsölt valami keveset a boldog pár szerencsés gyarapodására.

E közben észrevette a Szamszonina nyakán függő medaillont.

– Ah! Ezt bizonyosan ő tőle kaptad? A kedvesedtől?

– Igen. Ez egy abissziniai fetish.

– Tudom. Ismerem. Theodorosz királyé volt. Ez a viselőjének a testét megőrzi fegyver sebétől, vadállat, kigyó harapásától, ragályos döbröcztől. – Lám, milyen szép találkozása a szerető figyelemnek. Én is egy ilyen talizmánt hoztam neked nászajándékba. Ez meg az Athoszhegyi orosz patriarka ajándéka. Ha az az egyik a testi bajokat űzi tőled távol, ez a másik meg a lelki fájdalmaktól tart mentesen; bánatot, csalódást, keserűséget elűz. A lapján gyémántokból kirakva a «Gondviselés szeme».

Bámulattal, irigykedve nézték a többiek ezt az ajándékot.

– Huh! Huh! szítta a fogát az impresarió. Ez megint egy pár ezer forintnyi kontó az ékszerésznél.

– De nézd csak! Mondá Magnéta; milyen csodálatos véletlen! Ez a néger fetish épen beléillik az orosz talizmánba, mintha csak ennek az etuijeül készült volna. Ez derék lesz! A fetisht belezárni a talizmánba: így ni! Most azután együtt viselheted mind a kettőt: a test és a lélek védelmezőjét. Kettős emlék Ivánra és Magnétára.

S azzal rázárta a saját maga által hozott medaillont az Iván által ajándékozottra.

(Most csináljatok már fényképet a moment-dolgozó masinátokkal!)

Szamszonina baziliszkus szemeket vetett Ivánra, meg az asztalon fölhalmozott ajándékokra. A félmillió rubel fucscs!

– Hát ezekért a czukorpikszisekért, meg ezekért a medaillonokért cseréltem én föl a függetlenségemet? S vettem magamnak egy négybalkezű orángutángot?

Lett volna kedve megropogtatni mind valamennyit, mint azt az amerikai diót!

A Magnéta nem engedi magát meglepetni semmiképen.

A Magnétának bizonyosan vannak telefon-huzalai a komorna szobájában is.