9. A TŰZVÉSZ
Gábor Házsongárdy translation
Puskin
Egy pillanat alatt lángban állott az egész ház. Ropogott a padló, csak úgy repültek a szikrák, a fészer lángot vetett és már-már roskadozott, vörös füst csapott fel a tetőre.
Gyorsan összeszaladt az egész falu az udvarra. Asszonyok siettek nagy sikoltozással megmenteni rongyaikat. Mint valami tűzeső, hullottak a szikrák és a házak fellángoltak.
Uj látvány vonta most magára az emberek figyelmét. Macska futkosott ide-oda a hombár tetején, nem tudta szegény, merre ugorjék. Minden oldalról lángok vették körül. A szegény állat keserves miákolással kért segitséget. Kis fiuk hahotázva nevettek, mikor látták kétségbeesését.
– Mit nevettek, ördögfiókák? – mondta a kovács. – Nem féltek az Istentől? Isten teremtménye szenved és ti ostobán örültök?
Létrát támasztott az égő tetőhöz és felmászott a macskáért. Az okos állat megértette szándékát és boldog, hálás arccal kapaszkodott a ruhája ujjába.
A kovács összepörkölődve jött le zsákmányával.
A tűz még dühöngött egy ideig, aztán végre lecsendesedett és csak láng nélkül izzó zsarátnokhalmok világítottak a sötét éjszakába; a zsarátnok körül ott járkáltak a szomorú emberek.