20. A KISLÁNY ÉS A RABLÓK

Tolsztoj

Egy kis lány a mezőre hajtotta a tehenet. Jöttek a rablók és elvitték a kislányt. A rablók magukkal vitték a kislányt az erdőbe, a házukba és megparancsolták neki, hogy főzzön, tisztogasson és varrjon. A kislány ott élt a rablóknál, dolgozott nekik és nem tudta, hogyan menjen el. Mikor a rablók elmentek, bezárták a leánykát. Egyszer mind elmentek a rablók és a kislány egyedül maradt. Hozott magának szalmát, csinált a szalmából egy babát, varrt neki ruhát és odaültette az ablakhoz.

Azután bemázolta magát mézzel, belehengergett tolluba és olyan lett, mint egy rémes madár.

A leány kiugrott az ablakon és elfutott. Csakhogy mikor az útra ért, látta, hogy szembe jönnek vele a rablók. A rablók nem ismerték őt meg és megkérdezték:

– Madárijesztő, mit csinál a mi leányunk?

A kislány így felelt:

– Mos, főz és varr, a rablók ablakában vár.

És erre gyorsan elfutott.

A rablók hazaérkeztek és látják, hogy ki ül az ablakban.

Az egyik köszönt és így szólt:

– Jónapot leánykánk, engedj be minket.

És látja, hogy a leányka nem mozdul és hallgat. Elkezdte szidni a babát, de az minderre nem mozdul és hallgat.

Mikor kinyitja az ajtót és meg akarja verni a leánykát, csak akkor látta, hogy az nem leány, hanem szalmabáb. A rablók eldobták és azt mondták:

– Megcsalt bennünket a leányka.

A kislány pedig elment a folyóhoz, megmosakodott és hazament.