14. A SIKLÓ

Tolsztoj

I.

Egy asszonynak volt egy leánya Masa. Masa elment a barátnőivel fürdeni. A kis lányok levetették a ruhájukat, letették a partra és beugráltak a vízbe.

A vízből kimászott egy nagy sikló és oda kúszott egyenesen a Masa ruhájába. A leánykák kijöttek a vízből, felvették a ruhájukat és hazamentek. Mikor Masa fel akarta venni a ruháját és látta, hogy azon fekszik egy sikló, fogott egy vesszőt és el akarta kergetni, de a sikló felemelte a fejét és emberi hangon sziszegett:

– Masa, Masa igérd meg, hogy te leszel a feleségem.

Masa elkezdett sírni és mondta:

– Csak add vissza a ruhámat, mindent megteszek.

– Eljössz hozzám feleségül?

Masa így szólt:

– Elmegyek.

Erre a sikló lement a ruhájáról és bemászott a vízbe.

Masa felvette a ruháját és haza sietett. Otthon azt mondta az anyjának:

– Anyuskám, egy sikló feküdt a ruhámon és azt mondta: Ha nem leszel a feleségem, nem adom vissza a ruhádat. És én megigértem.

Az anya nevetett és így szólt:

– Ezt te csak álmodtad.

II.

A hét végén egész siklósereg mászkált a Masáék háza felé.

Masa látta a siklókat, megijedt és így szólt:

– Anyácskám, értem jöttek a siklók!

Az anya nem hitte, de mikor látta, hogy igaz, nagyon megijedt, ő is lezárta a pitvart és a szobát. A siklók a kapu alá kúsztak és bementek a pitvarba, de nem tudtak bemászni a házba. Mikor vissza akartak térni, mind összegomolyodtak, és felvetették egymást az ablakra. Betörték az ablaküveget és beestek a házba a földre.

Felmásztak a padokra, asztalra és a kemencére. Masa ott gubbasztott a sarokban a kemencén, de a siklók megfogták, elhurcolták onnan és bevitték a vízbe.

Az anya megsiratta leányát, mert azt hitte, hogy meghalt.

Egyszer az ablaknál ült és kinézett az utcára. Hát kit lát hirtelen? Masája a kezénél fogva vezetett egy kis fiut, a karján meg egy kislány ült.

Nagyon megörült, összecsókolta Masát és kérdezte tőle, hol volt és kié a gyermekek? Masa azt mondta, hogy ezek az ő gyermekei, a sikló elvette őt feleségül és hogy ott él vele a vizi birodalomban.

Kérdezte az anya a lányától, boldogan él-e a vizi birodalomban és a lány azt mondta, hogy jobban, mint a földön.

Kérte az anyja Masát, maradjon vele, de Masa nem akart. Azt mondta, megigérte a férjének, hogy visszamegy.

Akkor kérdezte az anya a leányát:

– Hogyan mégy haza?

– Megyek és kiáltom: Oszip, Oszip, gyere ide és vigyél be engem. Akkor kijön a partra és bevisz engem.

Ekkor kérte az anyja Masát:

– Nos jól van, csak egy éjszakát maradj nálam.

Masa lefeküdt és elaludt, de az anya fogta a fejszét és kiment a vízhez.

Mikor oda érkezett a vízhez, elkezdett kiáltani:

– Oszip, Oszip, vigyél oda.

A sikló kijött a partra. Akkor az anya feléje sujtott a fejszével és levágta a fejét. A víz egész vörös lett a piros vértől.

Az anya hazament, de a lány felébredt és így szólt:

– Most hazamegyek, anyácskám, már kezdek unatkozni és hazamennék.

Fogta a kislányt a karjára, a kisfiut vezette a kezésnél.

Mikor a vízhez érkezett, kiáltozni kezdett:

– Oszip, Oszip, jöjj értem.

De senki sem jött.

Akkor ránézett a vízre és látta, hogy a víz vörös és a sikló feje úszik rajta.

Megcsókolta akkor Masa a leányát és a fiát és mondta nekik:

– Nincs már apátok, nem lesz anyátok sem. Te leányom légy fecskemadár, repülj a víz fölött, te fiacskám légy fülemüle, énekelj hajnalban és én kakuk leszek, kakukolni fogok, úgy siratom az én férjemet.

És mind elrepültek különböző tájak felé.