10. AZ EMBER ÉS A VIZIKIRÁLY
Gábor Házsongárdy translation
Tolsztoj
Egy ember a folyóba ejtette a fejszéjét, nagy szomorúan leült a partra és sírva fakadt.
Meghallotta a vizikirály, megsajnálta az embert, kihúzott a vízből egy arany fejszét és így szólt:
– A tied ez a fejsze?
Mondta az ember:
– Nem, nem az enyém.
A vizitündér kihúzott egy másik, ezüst fejszét.
Az ember ismét azt mondta:
– Nem, nem az enyém.
Akkor kihúzta a vizitündér az igazi fejszét.
Mondta az ember:
– Igen, ez az én fejszém.
A vizitündér odaadta az embernek mind a három fejszét, a becsületességéért.
Otthon megmutatta az ember a fejszéket a barátjának és elmondta, mi történt.
Hát az egyik barátja azt gondolja magában, hogy ő is úgy tesz. Kimegy a folyóhoz, bedobja a fejszéjét a vízbe és leül a partra sírni.
Kihúz a vizikirály egy arany fejszét és megkérdezi:
– A tied ez a fejsze?
Az ember nagyon megörült és elkiáltotta magát:
– Az enyém, az enyém!
A vizitündér nem adta neki az arany fejszét és az ő tulajdonát sem adta vissza, mert nem volt becsületes.