3. A KÉT KIS KECSKE
Gábor Házsongárdy translation
Borin
Volt egyszer két kecske. Olyan vidámak voltak. A gyermekek szerettek velük játszani.
Gyakran etették a kecskéket fehér kenyérrel.
Csak a kis Lyduska félt tőlük.
Egyszer Lyduska kiment a kapun. Meglátták a kecskék és hozzá siettek.
Lyduska megrémült. A kezében volt egy darab kenyér. Odaszorította a ruhájához.
De a kecske kihúzta a szájával.
Lyduska a falhoz lapult és sírva fakadt.
Odajött a dadája és kérdezte:
– Miért sírsz?
Lyduska csak sír és azt mondja:
– A kecske meg akar enni.
– Oh dehogy – mondta a dada – a fehér kenyeret akarja.