A VESZÉLYES TITOK.
Reading edition
1864-ben egy márczius 15-iki utczai demonstratio után az osztrák rendőrség Pesten egyszerre összefogott egy csoport előkelő és népszerű hazafit. Összeesküvést akart fölfedezni.
Általános rémületet keltett e hír. Annyi összeesküvés csakugyan volt közöttünk, hogy Schmerlinget minden pereputyjával együtt utáltuk és gyűlöltük; de még az «éljen» kiáltástól és a «szózat» zengésétől a «petroleumig» nagyon nagy messzeség van.
Megijedt minden ember azon; ha ilyen magasan álló tekintélyes férfiakat minden teketória nélkül egyszerre csak összefogdosnak, épen olyan jogon akármelyikünket kihúzhatnak oda, a hol a madár sem jár, lábunkra húzhatják a spanyol csizmát s kérdezhetik tőlünk, hogy kell-e Reichsrath?
Még nagyobbá tette a rémületet a nagy titokszerűség, a mibe az elfogottak ügye hivatalosan beburkoltatott. Legközelebbi rokonaikat sem eresztették hozzájok s még csak gyanítani sem engedték, hogy mivel vannak vádolva?
Úgy látszik, maga a rendőrség is szerette volna azt tudni.
E közben az a megrendítő eset zavarta fel az előkelő körök kedélyét, hogy egyike a fővárosban legismertebb ügyvédeknek, egy tiszta jelleméért általánosan becsült férfi, több főúri családnak rendes ügyésze, egy reggel minden kitalálható ok nélkül főbe lőtte magát.
Ez volt Lángh Ignácz.
Szép daliás alak, a ki becsülve volt a férfiaknál, szerencsés a nőknél; ki nagy vagyont szerzett és tisztességes úton, s a mellett nem is volt már gyermek, hogy amerikai párbajt lehetett volna gyászesetében sejteni. Általános sajnálat kisérte végső nyughelyéig.
De még általánosabb lett a megdöbbenés, midőn hagyatékát számbavették s a nála levő számos letétemények között találtak egy sokszorosan lepecsételt dobozt, melyre ez volt írva:
«Ez annak idejében Beniczky Lajosnak átadandó.»
Beniczky egyike volt a rejtélyesen elfogottaknak.
Lángh hagyatéki gondnokául egy szintén közbecsülésben álló barátját, Ledniczky Mihályt nevezte meg. (Ki néhány év mulva ugyanazon pisztolylyal lőtte agyon magát.)
Most már a kik e dolgot megtudták, csakugyan azt hitték, hogy ime, itt van az egész politikai gubancznak a megoldása, ebben a dobozban. A befogottak jó barátai ostrom alá vették a hagyatéki gondnokot, hogy bontsa fel a Beniczkyt illető dobozt s engedje megtudni, mi van benne?
Az ügyvéd azt felelte nekik, hogy az lehetetlen: egy lepecsételt hagyatékot másnak felbontani, mint a hagyományosnak, kriminalitás.
«Hát legyen bátorságod kriminalitást elkövetni, mikor annál nagyobb érdek, egy ország nyugalma forog kérdésben. Lehettek Beniczkynek ábrándos tervei, lehetnek e dobozban iratok, a mik tán ezer meg ezer jó hazafit compromittálnak: lehet, hogy tégedet magadat is».
Az ügyvéd nem engedte magát capacitálni: azt felelte, hogy akármi van a dobozban, ő pecsétet fel nem tör. Inkább legyen becsukva öt évre politikai vétségért, mint öt napra pecsétfeltörésért. Hajthatatlan maradt. Ő meg fogja őrizni a lepecsételt titkot, míg Beniczky elő nem jön azt átvenni. Addig hadd függjön a Damocles kardja minden hazafi feje fölött.
Azonban a mi titkot sok ember tud, azt «utoljára» a pesti rendőrség is csak megtudja; egy reggelen rajta rontanak Ledniczkyn. A rendőrségnek az a jó szokása van, hogy szereti az embert korán felkölteni.
Követelik a lepecsételt dobozt.
Az ügyvéd hasztalan tiltakozik, hogy az hitbizomány; azt csak Beniczky nyithatja fel: bebizonyítják neki a Reichsgesetzblattból, hogy államfogolynak a rendőrség a gondnoka és eventuális örököse. Ide a dobozzal, aztán ő maga is kisérje azt az inquisitio törvényszéke elé.
Szegény L. nagy fogvaczogva hagyta magát a corpus delictivel együtt a nagyon emlékezetes kaszárnyába vitetni, a hol azután a hatalom személyesítőinek jelenlétében szakíttattak le ünnepélyes karhatalommal a magánpecsétek s felnyittatott a doboz.
Abból egy másik katulya jött elő. Ez csak kemény papirosból volt; nem is volt lepecsételve, de úgy le volt enyvezve, hogy azt csak a hatalom pallosával lehetett felhasítani.
Mikor aztán annak a feneke is ki volt ütve, előkerült belőle egy harmadik ládikó. Az meg már épen be volt zárva kulcscsal.
Most még lakatosért is kellett küldeni, a ki a zárt felnyissa: «Macht geht vor Recht».
Végre felnyilt a titokteljes szekrényke s előadta várvalesett s hármas szekrénybe lezárt rejtelmeit. No most már itt van az egész országos komplott!
… Benne voltak Beniczky Lajosnak a budájáról való ezüst gombjai. Egyszer hosszú útra ment s míg visszatért, ott elhagyta azokat barátjánál, hogy azalatt el ne lopják.