JEGYZETEK.

Érzem a szükségét, hogy e regényem bevégeztével az olvasónak valamit mondjak, arra a kérdésére, hogy «hát mi volt ez?»

Regény a magyar mythologia korszakából.

De hát van magyar mythologia?

Könnyü plastikai alakot adni a római, görög, egyptomi bálványimádás korszakából megelevenített regéknek; lehetséges az még a teuton, scandinav pogány világ ábrázolásánál is: van azoknak egész irodalma. – De a magyar mythologia után csak tapogatózni lehet: annak a véghangjait csak szájhagyomány őrzi. Két összetalálkozó rímből ki kell találni az egész verset.

És aztán maga a történetünk is az árpádkori első századokban, még inkább a vezérek korszakában, jobbadán szájhagyományok gyüjteménye: hitelességük fölött sohasem szünnek meg vitatkozni a tudósok.

Az én történetem ugyan csak regény, s tehetném azt, hogy arra a nagy szabadalomra hivatkozzam, a mi a költőknek mindent megenged.

Azonban ez úttal nem akarom magamat abba a gyanúba keverni, mintha én is neki szabadítottam volna képzeletem hyppogryphjét, hogy kalandozzon be ismeretlen álomországokat s aztán szaporítsam én is a meséket, hanem azt tettem, hogy összegyűjtöttem mindenünnen, a mi csak e korszakra visszavezető, mesét, adomát, hagyományt mások felfedeztek, s ezeknek a halmazába beleélve magamat, igyekeztem azokból egy hangulatot kitalálni, a mi egy mesés korszakot reálissá, felfoghatóvá tesz. Erre az adatgyűjteményre visszatekinteni még abból a szempontból is kötelességem, hogy azon irótársaim iránt elismerő legyek, a kiknek fáradságos buvárkodása segélyemre szolgált.

Magát a történet alapmeséjét, az Apor és Mike család között előfordult leányrablást, a rákövetkezett várostromot Bálványos ellen, az Opourok keresztyén hitre térését, találtam Orbán Balázs, «A Székelyföld» czímű nagybecsű művében a III. kötet 88. lapján. De ugyanezen történetnek valódiságát mind háromszéki, mind csiki ismerőseim is bizonyítják. Orbán hivatkozik idézeteiben Kőváry László Erdély régiségei czímű munkájára (189. l.), továbbá Okolicsányi Decreta et Vita Regum Hungariæ czímű munkájára, II. k. 160 lap. A két előbbi megegyezik abban, hogy a Mike leányt azért nem akarták a bálványosi Opourhoz adni, mert az pogány volt. Megerősítik azt a kimenetelt, hogy az összekoczczanás véres bonyolulata a nőrabló keresztyén hitre tértével lett megoldva.

A regényiró feladata volt az akkori magyar pogány és keresztyén szokásokat, fogalmakat, erkölcsöket plastice előállítani, hogy egy ilyen korszakidomító megtérés, földfeletti csodák nélkül érthetővé legyen. Hogy ez mennyire sikerült, azt az olvasó itéletére kell biznom. Én csak a kútforrásokat nevezem meg, a mik segítségemre álltak.

* * *

3. lap. Fergetyü vár. Orbán B. Székelyf. I. köt. U. o. Ikavára leirása.

4. l. Vízhajtotta szövőszék, zengő kút. Orbán B. Székelyföld I. köt., előbbi Zsombori kertben, utóbbi Maros-Vásárhelyen. – Bodor.

6. lap. Nyolczforintos tó. Mikor az a tó magától kiárad s elönti a vidéket, olyan éhinség következik az országra, hogy a búza köble felmegy 8 forintra: Orbán. B. Székelyföld.

6. lap. Magyar Csillagnevek. A miket Lugossy gyűjtött össze, teljes gazdag számban feltalálhatók Ipolyi M. myth. Adalékok rovatában 582–3. lapon.

7. lap. Perestáldó. Bilochus. Ipolyi Arnold. Magyar mythologia.

10. l. Szivárványon átmenni. Ipolyi M. myth.

8. l. A mely székely aszszony idegenhez megy nőül, azt a birtokából a szomszédai kibecsültetik. Orbán B. Székelyföld. I. k. Előszó.

14. lap. Tuhudunok. A pogány magyarok székely elnevezése. Orbán B. Sz. f. I. k. 45. l.

7. lap. Székelyek kőre vésett alaptörvényei. Szabó Károly (Új magyar múzeum 1854. 401–402. l.). Ezek voltak. 1. Egyedül Árpád fiágát illesse a főhatalom Pannoniában. 2. A mely földet valaki saját kezével szerzend, sajátja legyen, mit közerővel, osztassék fel igazságosan. 3. Az ügyek a nép egyetértésével végeztessenek. 4. A ki a fejedelemnek tett hitet megszegi, fejét és vagyonát veszítse a főrabonbán áldozata előtt, ki a rabonbánok méltósága ellen vét, tűztől-víztől eltiltassék. 5. Ha valaki a rabonbánok, vagy a horkázok közül a nemzet ellen törne, az Upolet nemzetségből választott rabonbán itélete alá essék. 6. Ki a főrabonbán áldozatára meg nem jelenik, kettévágassék. – Ezen Zandirhám és Árpád közötti szövetség pontjai kőpaizsokra metszve, tétettek le Buda várában, Erdélyben.

8. lap. Német lovagok. Ezeket II. Endre király hozta be, a szentföldi hadjáratából Syriából, s a Bárczaságon letelepíté. Azonban itt oly garázdálkodásokat követtek el, hogy IV. Béla már kénytelen volt őket az országból kikergetni, s váraikat lerombolni. – Bővebben minden magyar történetirónál.

11. lap. Pogány kunok viselete szokásai. Hormayr. Goldene chronik 3. Münchner h. bibl. ad. a. 1279. Ipolyi A. m. myth. LV. A IV. Béla idejében bejött kunok Kuthen vezér alatt, nemcsak konokul ragaszkodtak pogány vallásuk és szokásaikhoz, de általuk a pogány elem, a többi szomszéd magyar népség között is elharapózott. – (Hosszú hajat és aszszonyos szoknyafélét viseltek).

12. lap. Őrpata, (Eurpata) magyar neve az «amazon»-nak Herodot szerint.

12. lap. Rapsonné, Venetúrné. Rapsonnéról szól a monda, hogy a Dromó ördögnek azt igérte, hogy ha neki egy utat épít a várától Kolozsvárig, ád neki egy hegy aranyat, s egy völgy ezüstöt; mikor készen volt, a most is látható merész út hegyen-völgyön keresztül, akkor a tenyerébe tett egy ezüst pénzt, az ujja hegyére egy aranyat; ezzel fizette ki az ördögöt. Veneturnéról lásd. Kővári László Erdély régiségeit.

13. lap. Alurimna. Ipolyi Arnold magyar mythologiája. A magyar pogányvilág hadnemtői lehettek.

14. lap. Eskü a kutyára. Bajor püspökök levele János pápához (Ludwig script. II. 367.), a tótok panaszkodtak, hogy a magyarokkal kutya- vagy farkas-áldozat mellett kötöttek szövetséget és esküt. Ipolyi A. u. a. áldozatok rovat alatt még bővebben.

15. Áldozó kehely, szerecsendió. Orbán B. Székelyföld II. 58.

14. Orsóalakú pénz. Mintegy 8 év előtt Olasztelek mellett Tortománál pásztorfiuk két üstöt találtak a földben, tele orsóalakú arany rudacskákkal, miket az akkori Beczirker Sz. A. elvétetett tőlük, ő maga gazdag lett utána; a kolozsvári muzeum csak nagy bajjal kapott meg egyet e műkincsből. Az érmészek kezdetleges pénzeknek állítják ezeket, mik a barbár népeknél voltak forgalomban. – Orbán B. Székelyföld I. köt. 222. lap.

21. Maksai domb. Benkő József szerint a régi székely gyülések székhelye. Orbán B. szerint ezen gyülések az Isten szabad ege alatt tartattak, hol ülőpadokul szolgáló lapos nagy kövek voltak elhelyezve.

Alig félszázada, hogy e kövek meg voltak, s a Maksán tartott presbiteri ülés még ezen classicus köveken ülésezett. A nép tisztes senatorait a harczfiak kivont kardokkal vették körül.

22. lap. Varázsdob. Orbán B. III. köt. 142. lap.

22. » Arany csákányok. – Háromszék levéltárában. 1840-ben találtak Barátos közelében egész csoport arany csákányt, miket régészeink hun emlékeknek tartanak; ezek 4000 arany sulyt vetettek. Belőlük csak egy lett megtartva a bécsi Ambrasi gyüjtemény számára, a többi elkallódott a hivatalnokok kezén.

(Több helyen.) Ökörbőrre írt végrendelet. Kéri Lajos a XIII. században kelt kéziratában leirja a budavári sziklaüregekben talált, kővértek maradványait, az állatbőrökre tett irások, rajzolatok töredékeit. L. Felsőmagyarországi Minerva 1828. VI. füzet 1742. l. Orbán B. Székely f. I. köt. 62. lap.

(Több helyen). Hun irás, régi székelybetük. Még most is láthatók az ardaki templomon. Orbán B. I. k. 124. l. Felirat a hátulsó kar feletti koczkában régi székely betükkel, miket keleti módra jobbrul-balra kell olvasni. E. ka. i. a. n. s. u. M. s. u. i. gy. r. o. e. G. n. e. t. s. I. z. a. gy. Georgyius Muzsnai, csak egy az Isten. Deus. VI. köt. Orbán művében az eredeti székely irásjegyek is közölvék. Ugyanazok megtalálhatók Kállaynál.

23. lap. Székely nemzetségek. L. Ipolyi Arnold M. myth. Kovachich. Script. I. 339. l.

25. l. Újszülöttek állát vassal sütögetik. A hunoknál minden fiugyermeknek arcza vassal felmetszetett, Ammianus Marcellinus szerint, hogy a szakálnövés meggátoltassék; Callimach szerint tüzes vassal, hogy szokjék hozzá korán a fájdalmas sebekhez. Dussieux-nál ez már azt jelenti, hogy a gyermekek arczai szörnyeteggé torzíttassék. Ipolyi véleménye szerint leghelyesebben Istennek felajánlásul. – U. a. a tűz feletti felavatás szere. – A vándor-czigányoknál ez most is divik.

27. lap. Druzsilla és Burzon rabonbán. Orbán B. Székelyföld. I. 173. l.

30. lap. Tűzbe tett kéz, tisztaság próbája. Pogánykorból származó ordaliai szertartás. 1550-ben Martinuzzi kiadatta ez ordaliai itéletek egész sorozatát, mik egészen scytha szokásokról tanúskodnak. Ipolyi A. M. myth. 197. l.

32. lap. Boszorkányok szokásai. Ipolyi Arnold. M. myth. A szegedi boszorkánypör adatai nyomán.

32. lap. Vegyegni, székely tájszó, őgyelegni: péld. ködben.

33. lap. Kiguvadni. Mikor a fegyver magától kiugrik a tokjából.

33. lap. A holdról való mese. Ipolyi A. M. myth.

35. lap. Madárének utánzás a templomban. Ditrói templomban. Orbán B. Székelyföld. II. k. 117. l.

41. lap. A szent Anna taváról szóló néprege. Orbán B. Székelyföld. III. k. 75. l.

44. lap. «Jeddre ne!» Ismert székely kihivó szó.

44. « Fóta. Egy hosszú szövet, melyet válltól csipőig rézsút viseltek a székely nők öltözetük felett. Orbán Balázs, Székelyföld.

45. lap. Álmost megégették a magyarok bejövetelükkel. Almus in patria Erdeel occisus est, non enim potuit in Pannoniam introire. (Budensis 37. stb.). Lásd Ipolyi A. M. m.

46. l. Czifra asszony = tündérnő.

47. l. Bálványos vár. Orbán B., Ipolyi A. és saját jegyzeteim nyomán.

48. l. Félig hal-, félig ember-alakú bálvány. A Kalandos patak áradásaikor csodás alakú köveket sodor magával, van egy Zeykné udvara körül, mely egy syrén alakját úgy utánozza, mintha szobrász idomította volna. – Orbán B. Székelyföld, IV. k. 30. l.

48. l. Özönfa. Melyet az áradozó Feketeügy minduntalan felszinre hoz. Óriási 3–4 öl átmérőjü törzsek, ébenfeketék s a kövesülés első szakában oly kemények, hogy alig faraghatók: a nép özönfának nevezi.

49. l. Kőkutya. Ipolyi A. M. myth. 550. l.

49. l. Balita. Ezüst bálványka, mit a vőlegény menyasszonyának ád. Ipolyi A. M. myth. 502. l.

49. l. Furuzsina. Csodaerőt kölcsönző székely tündérnő. Orbán. B. Székelyföld.

51. l. Új tűz gyújtás. Tűzáldozat. Tűztisztelet. Ipolyi Arnoldnál. M. myth. 188. l. – Pozsonyi missale: «az új tűz megszentelése után az egész városban eloltatott a tűz, s helyette a megszentelt tüzet osztották ki. – Ha sokáig tűz nem gerjeszthető dörzsölés által, gyanu támad, hogy valahol még el nem oltott tűz gátolja az elem előtünését. Két szűz fiu idézi elő a tüzet; s ehhez kilenczféle fa használtatik. U. a. Tűzünnepek leirása. Szentivánéji tűz.

52. lap. Tűzosztó kanál. Orbán. B. Székelyföld.

55. lap. A Büdös kénbarlang. Saját jegyz.

61. « A Susogó. Saját jegyz.

65. « Kisebbik uram, pogány szokás. Ipolyi szerint a nők közösségét jelenti a testvérek között, mely állapot a hadkalandor népeknél, a nőknek a férfiakénál kisebb száma miatt gyakran előjön. (Bartal. Com. I. 158).

69. lap. Igrecz. Ipolyi A. M. myth. Nyelvemlékeink a bécsi codex szerint Igrecz = zene. «Igrecz készség». Fúvó szerszám. Koboz = lyra. Hegedü, fides. A «timbora = hárfa. Orbán Balázsnál jön elő.

70. l. Zerezisisten. Ipolyi felemlíti e rézbálványalakokat, de kétségbevonja, hogy hitelesek volnának.

70. lap. Deli ördög. Ráró madár. Ipolyi Arnold, Magyar mythologiája. Szerelem taplója. Csabaire, pilinkó, piritus. U. o.

71. l. Dali táncz. Zajzoni leirása után.

73. l. Papbojtár (népies). Káplán.

74. lap. Assisi Szent Ferencz imája. Th. de Celano olasz latin szövege szerint. Altissimo, omnipotente bon signore: tue son le laude, la Gloria e l’onore, et ogni benedictione. A te solo se confano; et nullo homo e degno de nominar te. Laudato sia Dio mio signore con tutte le creature, specialmente messer le fratre sole: il quale giorna et illumina nui per lui, et ello e bello et radiante con grando splendore: de te Signore porta significatione, Laudato sia mio Signore per la luna et per le stelle: in cello le hai formate clare et belle. Laudate sia mio Signore per fratre vento, et per l’aire et nuvolo et sereno et omne tempe: per le quale dai a le tue creature sustentamente. Laudate sia mio Signore per sorore aqua, la quale e multe utile et humile et pretiosa et casta. Laudato sia mio Signore per fratre poso, per lo quale tu illumini la nocte: et elle e belle et jugundo, et robustissimo et forte. Laudate sia mio Signore per nostra madre terra: la quale ne sostenta et guberna et produce fructi et coloriti fiori et herbe.

75. lap. Gönczöl szekere, Konrád császár a kocsisa. Ipolyi A. Magyar Myth.

76. lap. Biczebócza. Két oldalra sántikáló.

78. « A Torló. Ipolyi Arnold M. myth.

82. « Birgej. Saját jegyz.

90. « Hazai. Székelyek a menyasszonyt hazainak, vagy hazajinak hiják. Ipolyi A. M. myth.

93. lap. Pogány menyegzői szertartás. Cantu Cæsar; a középkor története. Galambetetés, kenyérmegtörés, fonáleresztés.

96. l. Beszélő csirke. Ipolyi A. M. myth.

97. Keszkenős kigyó. Orbán B. Sz. Föld.

101. lap. Hétféle szinű bab boszorkányok ellen hintve. Ipolyi A. M. myth.

102. lap. Vendégűző dal. Saját jegyz.

103. « Imette = ébren virrasztva.

U. o. Pogány harczosok szokása éjjel a vártán énekelni. Cantu Cæsar. Középkor tört.

105. lap. Elindula Szent Péter Rómába. Erdélyi J. magyar népdalok gyűjteménye.

107. lap. Deés Isten. Székely István krónikája szerint, a magyarok bejövetelükkor háromszor «Deus» nevét kiálták, a mit Heltai krónikája félig-meddig helyre igazít, Gelleji Katona pedig «Deés»-nek mond ki, minthogy a magyarok Deus latin nevét nem ismerhették, s bejövetelük helyén van Deés városa is.

107. lap. Furusvize, Ikafalva leirásánál, a Furus vizének mesés eredete, csodatevő hatása. Orbán B.-nál Székelyföld III. k. 93. lap.

107. lap. A megölt ellen szolgál a más világon a legyőzőjének. (Turóczy 2. 25. Bud. 56)

107. lap. Adósságát megfizető halott. Ipolyi Arnold, M. mythologia.

113. lap. Nyillövés a sírba. Ipolyi A. M. myth.

113. « Nőnek férjével együttes eltemetése. Thonusoba példája szerint, a kit pogány hitéért nejével együtt élve siroltatott el István király. – Herodot szerint a scytháknál a vezérrel együtt egyik neje is eltemettetik.

115. lap. Vérrel siratás. Jornandes (49. lap) szerint. L. Ipolyi A. M. m. 549. l. Jerneynél, Ammianus Marcellinus szerint.

115. lap. Halott-táncz. Ungarischer oder dacischer Simplicissimus.

115. lap. Pogány temetkezés. Ipolyi A. Magyar myth. Bél Mátyás Joinville stb. kútforrások után.

117. lap. Szent Anna tava. Saját jegyzeteim.

121. « Szent Gellért püspök. Szabó Károly, Emlékiratok a magyar kereszténység első századából.

122. lap. Csaba királyfi regéje. Holtak harcza. (Lugossy).

123. « Imre királyfi legendája. Szabó Károly, Emlékiratok.

125. « Világzárvirág. Saját jegyz.

U. o. Derendóczia. Nagy tor. Halotti tor. Hunn szó, Vámbéry szerint.

127. lap. Elrejtőzés. Ipolyi A. M. myth.

U. o. Az elgyöngült vezér megáldoztatja magát.

129. lap. Ürgelyukba gyónás a pogányoknál. Cantu Cæsar, Középkor Tört. Ugyanannál a pogány papok az ürgelyukon keresztül hallgatják ki a földisten izeneteit.

135. lap. A selyem Európában. Cantu C. Középkor története.

138. « Karácsonyi népszokások. Saját jegyz.

140. lap. A szamárkiáltás karácsonyi mise alatt. Cantu Cæsar, Középkor tört. IX. kötet 7. fej. – A francziáknál egész zsoltárokat énekelnek a szamárhoz, tréfás szöveggel és egész ünnepélyesen. U. o.

145. lap. Napvágás. Leisser szerint háromszor vágott a magyar fejedelem a nap felé kardjával, trónralépésekor. Bonfin szerint négyszer. Vagner adomái között feljegyzi a budai nagyvezér tréfáját, ki a fejét bekötötte, s borbélyt hivatott, panaszolva, hogy a trónra lépő magyar király az ő fejét megvágta a minap, a mint a levegőben vagdalkozott a kardjával. Lásd Ipolyi M. myth. 258. l.

149. lap. Meghatározva. Népdalban. Úgy meg vagyok határozva, Mint a csikó kantározva, Szabadságom el van zárva.

151. lap. Bélpoklosok világból kizárása. Cantu C., Középkor története.

157. lap. Burdé = Leveles szín.

158. » Orbán mester és a kerti vetemények. Orbán B., Székelyföld. IV. k. 44. l.

160. lap. Futó kuvaszpósta. Saját jegyz.

162. lap. Újszülött körüli babonák. Ipolyi Arnold, M. myth. és saját jegyz.

166. lap. Pogányok hat ördögei. Ipolyi Arnold, Magyar mythologia.

170. lap. Deli ifju legény képében. – Saját gyűjteményemből. Kézirat. Ördögidézési formula: «jelenj meg nekem Deli ifju legény képében és hozz nekem harminczhárom ezer háromszáz harminczhárom aranyat!»

170. lap. Koponyavár. Egyértelmű a pokollal. Lásd Ipolyi Arnold, M. m.

170. lap. Tündelevény = Denevér.

171. lap. Szélanya. L. Ipolyinál.

174. lap. Milling = lidércz. L. Bodor Lajos. Álmos hősköltemény.

175. lap. Hetevény csillagzat = Fiastyuk.

175. lap. Égi ütközetek. L. Szibenbürgerische Chronik. Georg Kraus. II. k. 226. l. «Kegen Sonne untergang zween brennende heere zusammen stossen und streiten.» Cserey Mihály (Hist. 225. l.) «A hegyeken nagy tüzes seregek szörnyű ropogással egymás ellen harczoltanak.» – A mit az okos szász úrnak s a kálvinista Csereynek szabad volt elhinni, talán megengedhető a pogány Opour fiúnak is?

180. lap. Az ördög ellen befalazott nő. Ipolyinál, 526. l.

193. lap. Vérszövetség. Anonymus. V. 6. More poganismo fuerit propriæ sangvinis fusio in unum vas, ratum fecerunt iuramentum. Székely krónika, 277. lap. profusis cæteri lachrymis quasi sangvineis potum præ gaudio celebrantes sumpsere. Ugyanott az áldozó kehelyről: Supremus rabonban poculi calicis supremus conservator. Herodot szerint a kehelybe kardot, nyilakat mártanak (a scythák).