A FERGETYÜVÁR.

Még csak a negyedik század járta, hogy a magyar nép Árpád alatt elfoglalta Magyarországot. Két király ült egyszerre a magyar trónon: II. Endre és fia IV. Béla. Túros is volt annak a lónak a háta. Akkor is nagy volt a panasz az adószedők ellen. Izsmáel fiainak nevezték őket, más néven meg bolgároknak. Annyi bizonyos, hogy pogányok voltak. Még a pápa is felszólalt ellenük függő pecsétes levelében. (Derék, becsületes pápa volt –!) A pénzverés is az ő kezükben volt: az ország egész kincses háza. Nagy volt velük a veszedelme a királyoknak is, a nemességnek is, a papságnak is, meg a népnek is.

Hanem mindezekhez a bajokhoz semmi köze sem volt a székely nemzetnek. A székelyek nem jöttek Álmos fejedelemmel meg a hét vezérrel idebe honfoglalni. Őket még Attila ősapánk hun anyától származott fia, Csaba hagyta itt a maguk országában, a hol már ők ötszáz esztendeje otthon voltak, mikor a «Hetumoger» bejött; nem is keveredtek belé az ősmagyar anyatörzsbe, mint az imitt-amott lappangó jász, palócz, avar, úz ivadék; se nem települtek közé, mint a kun, besenyő, kazár, hanem szövetséget kötöttek vele, erős föltételek mellett. A szövetség két kőpaizsra felvésve, ó-székely betükkel, ott őriztetik Buda várában, nem abban a Buda várában, a hol a magyar királyok székelnek a Duna mellett, a mit még csak mostanában kezdtek el építeni Béla király parancsára, hanem abban, a mit Attila testvére építtetett a Küküllő partján, a hol a nagy Zandirhám tartotta fejedelmi udvarát Árpád idejében.

E kőbe vésett szövetség azt mondja, hogy a székely nemzet soha senkinek pénzbeli adót nem fizet, még a magyar királynak sem, és senkitől parancsolatot el nem fogad, még a magyar királytól sem! Egy szabadság van a világon: ez a székely szabadság! Ezért a szabadságért cserében aztán övé a nagy tartozás: védni Erdélyország határát. Nagy kötelesség! A havasokon túl már Ázsia. Onnan jön a minden vadnépek vízözöne.

Hanem ezt a nagy munkát végezte is aztán a székely nemzet emberül. Minden ember katona volt, még az asszonyok is. A mely székely faluban az asszonyok fátyolos konty helyett fekete süveget viselnek, ez annak az emléke, hogy az asszonyaik a férfiakkal egy sorban ütötték az ellenséget. Ha összeszedték magukat, százezer embert állítottak fegyverbe, s azoknak fele lovas volt. Upolet rhabonbán alatt a krimi tatár szultánt, Athlen Girait a Fekete-tengerig kergették, ott fogták el seregestől. Fegyveréről, lováról s egy hónapra való eleségről minden ember maga tartozott gondoskodni. Elég nagy adó volt ez! Az elpazarolt vért számba se vették, az ingyenbe ment.

De még azon kívül nagy terhük volt az erődítmények fentartása. Az volt az erősség! Ide jöhetnének a hadverők várharczok rendszerét tanulmányozni. Nem várnégyszög, de vártömkeleg volt itt felállítva. Ha abba az ellenség beletévedt, úgy ott szorították, mint az ördögöt a boszorkány ákombákban. Ha a támadás a háromszéki róna felől jött, akkor ott állt a berohanó előtt a síkság közepén kiemelkedő Várhely, abba ütötte bele a szarvait, s a míg azt öklelte, addig ráözönlöttek minden oldalról a székelyek lovas dandárai; ha otthagyta a várat s mélyebbre hatolt, akkor ráeresztették a mesterséges tavak vizeit, a miket gátakkal felszorítva tartottak a hegyeik közt. Ez a hadi fortély még az agathirsok hagyománya volt Erdélyben. Ha pedig a Rétynek került a betörő had, hogy a sziklavárakat kikerülje, ott várt rá a legnagyobb veszedelem. Az egy kietlen homoksivatag az erdők közepett, a hol nem lakik más, mint az elátkozott ördögök, meg azoknak a boszorkány szeretőik; azok, meg a lidérczek becsalogatják a vakmerő betolakodót a feneketlen dágványokba, hol a sivó homok alatt morotvás lápvíz lappang, a sellők, a vízi tündérek a lovagot ménestül együtt lehuzzák a süppeteg homok alá, s ha valakit ott kap az öreg ördög, a Nemere, úgy eltemeti fövény-felhőivel, hogy csak a dárdája hegye látszik ki a buczkából. S aztán a merre csak szem lát, egyik hegyhát a másik után, csupa rengeteg őserdő, a mi tele van bölénynyel, medvével, még párducz is tanyázik benne s a fertelmes sokatevő, a hogy a székely daliák nyakából lefüggő háti bőrök bizonyítják.

És aztán mind ezen a süppedő morotván, e sivó homokbuczkáson vonul végig a Honárka, egy széles magas töltés, egyenes irányban, keresztül a berkeken, bozótokon; aztán fel a hegytetőknek, a rengeteg erdőkön végig; odább már Kakasbarázdának hiják, majd odább Csörsz árkának, Tündérek útjának, Ördög szántásának, Óriás töltésének. Nem is készíthette azt más, mint óriás. Igenis, az az óriás, a ki egész Európát végiglépte. Minden lépése egy csatatér volt, minden pihenője egy elpusztult város; a hová a kezét letette, ott egy nép elmult. A mesemondók Attilának nevezik, a magyarok Etelének. Az ő rabnépei készítették a hihetetlen sánczokat végig emberjárhatlan országokon, hogy szabadon legyen tartva a hunok előtt a hadak útja.

Most aztán ezt az utat őrizni a székelyek hivatala.

*

A «Fergetyüvár» egy messze kimagasló hegyfokon áll a rétyi nyir kietlen bejárata előtt; a szirtfokot két rohanó hegyi patak veszi körül, a Borosnyó és a Kurta.

A hegyorom legmeredekebb pontját koronázza egy kerek, egyszerü, óriás rakásu kőfal s azon belül van egy torony, mely ezt a kőfalat egészen betölti. A torony hasonlít a világító-tornyokhoz, csakhogy megfordított idomban, nem középett karcsu s alul-fölül széles mint a tengeri jeltornyok, hanem a közepén kiöblösödő, mint egy korsó, s aztán teteje is van, mint a korsónak. A torony körülete hatvan lépés, a magassága, a milyen csak egy szál fenyőé lehet.

Az egész torony fából van, az oldalai és teteje rézpléhhel borítva, köröskörül rikító zöld már a rézrozsdától.

Ajtaja vagy kapuja ennek a toronynak sehol nem látszik.

Hanem a hol a teteje a párkányát éri, ott van rajta köröskörül egy sor ablak, épen mint a csurgómáknak a tokján. Azoknak némelyike nyitva van, némelyike pedig csukva. Éjjel a nyitott ablakokon tűz világít keresztül.

S ez a kerek torony éjjel-nappal folyvást forog. Azért a neve «Fergetyüvár».

Ennek a toronynak az ablakaiból végig látni egész Háromszéken, az Olt völgyén: Szent-Lélektől Kökösig, Zágontól Zalánig s aztán be a bodzai völgybe s a Fekete-Ügy helységeire. Valamint hogy aztán ennek a toronynak az ablakaira rálátnak a Biharcz-hegytető váráról, a minek «Ordítóvár» a neve, másfelől Szacsva-váráról, harmadik felől Barabás-váráról, a honnan azután egy ordítással jelt lehet adni Bodza-várába, s a hatalmas központi sasfészekbe, Várbérczre. A Fergetyüvár a székelyek távirója. A nyitott és csukott ablakok tudatják a hírt a szomszédvárak őrtállójával, a ki a jeleket rovásra faragja, s a várnagynak átadja. Ha porfelleg vagy vésztűz tünik fel a távolban, azt a Fergetyüvár azonnal tudatja a körülfekvő várakkal, s elébb, mint a támadó megjelent a háromszéki síkon, készen álltak az elfogadására az ekeszarvát karddal, kopjával felcserélt harczosok.

Ilyen körben forgó várak vannak még Eresztevénynél, az «óriások pinczéje» fölött, Aldobolyon a Veczel-tetőn, s Bikfalvánál a «Csigaváron».

A Fergetyüvár egészen székely találmány. Ennek a népfajnak a vízhajtotta szövőszéktől a zengedező kutig mindenhez van esze. S a nyilak és kővető-gépek korszakában a Fergetyüvár nevezetes hadi furfang. Annak nem lehet a kapuját betörni, mert nincs kapuja. Azt nem lehet kanóczos nyilakkal felgyujtani, mert rézzel van körül befedve. Azt nem lehet lábtókkal megostromolni, mert alul-felül keskeny, derékban domboru s aztán nem áll egy helyben, mindig forog, mint a fergetyü. Ez a tündérmesebeli «Kakassarkon forgó rézvár».

De hát mi forgatja ezt a kakassarok körül? Ez a kérdések kérdése.

Az önmozgógép még nincs feltalálva. Talán belülről állati erővel hajtják körül, talán bivalyokkal, a hogy a szárazmalom kerekét, vagy épen embererővel, tán igába fogott férfiak egész csoportja tolja körbe folyton-folyvást, éjjel-nappal ezt a nehéz alkotványt, egymást felváltva a sanyaru, egyhangu rabmunkában, míg mások az alatt ott gunnyasztanak a réztető ablakai mögött, a szemeik előtt folyvást körben forgó nagy tájképre meredve, mely hegyeivel, völgyeivel, folyóival, erdejvel, falvaival, váraival soha meg nem áll, jobbra elmegy, balról megint visszatér, hogy jelt adjanak valakinek a parancsszavára, a mit a távolban megértenek? Hogyan kerültek azok ide be? Ki hozta őket ide? Hogyan látják el őket étellel, itallal? Mit véthettek ezek, hogy ilyen elkárhozottak robotjára lettek elítélve? Miféle csáb, varázslat, kényszerítés birja őket arra, hogy ezt a keserves erőlködést szakadatlan folytassák, soha félbe ne hagyják? Ki az, a ki ezeknek parancsol, s kik azok, a kik engedelmeskednek?

A fénylő rézzöld torony messze kimagaslik a sötétzöld erdők közül, nappal fénylő fehér, éjjel izzó tűzszemeivel őrködve, mint egy örökké éber szörnyeteg, a világ fölött.

Másféle torony még nem látszik e vidéken. A legelső keresztyén egyházat, a minek tornya is van, most építették fel Torján, de az a hegyektől nem látszik ide.

Csak olyankor van pihenése a Fergetyüvárnak, mikor beborítja a felhő, mikor elfekszi a tájat a köd. Ez neki az alvás ideje.