EGY BOLHA EMLÉKLAPJAI.

Születtem 1852-dik évben julius havának 20-dik napján esteli 8 órakor Magyarországon, Békésmegyében Kondoros pusztán, egy Merino birka selyem gyapfodrai között. Atyám don Ugrados Pattogados Spanyolhonban született egy Biscajai Majo inexpressible korcai között 1850-ben. 1856-ban egy kényelmes barett tetején kijött Spanyolországból; az Abruzzokon egy farkas hátára került, ki a spanyolt egészen megette, s csak barettjét hagyta meg; annak hátáról végre per Bakony, Ömböl, és Gombás egy tolvaj nyaka közé üldözteték, ki őt Kondoros pusztán lelökte. A kondorosi pusztán igen soká őgyelgett tüzhely s haza nélkül, mig végre csellel, egy merino (a már emlitett merino) gyapsorompóin keresztül csempészvén magát – megtelepedhetett, fészket rakhatott, s a családi csendes élet körében feledheté Spanyolhont, Granadát, s Cuenca laposait. Merinoban ismerkedett meg Nigranával, egy makói vadbolha egyetlen leány gyermekével, s miután félévig tiltott viszonyban éltek volna, összekeltek törvényesen Merinóban 1852. Februar 23-án. E vegyes házasságból 9 gyermek született: 6 leány s 3 fiu: Anda, Banda, Canda, Danda, Fanda, Ganda leányok, Ago, Bago, Fago, fiuk. A leányok különbözőleg sorskedvezményekben és sorscsapásokban részesűlének. Anda nőül ment egy gazdag kereskedőhez, ki nagy szállást tart herceg Massano teremszőnyegén, és haute-creme vérrel élősködik. Banda meghalt vérhasban. Canda megszökött egy olasz acrobatával, s most mint első gymnasta szerepel a Sperlben, bádogtokban, fehér abroszon, tapsokat és koszorukat aratva. Danda divatárusnő egy szobaleány forró karjain; Fanda meggyilkoltatott rablók által Lola Montez kebelhalmain; Ganda gazdálkodásra adta magát, s kendert nyű egy phlegmaticus pudli kutya hátgerincén, hol tagositott birtoka van. – A fiuk még szerencsésebbek lőnek:

Ago privatier, s igen kényelmes életet él egy nyugalmazott mente astragan prémjei között.

Bago jelenben a Natalia gőzösön utazik a cephalonai fürdőkbe, hogy májdaganatját szétoszlathassa, s nyárára Tietha völgyét beutazhassa.

Fago (az én vagyok) szerencsés lesz emléklapjait adni multjának és jelenének.

Egy hetes koromban már meguntam Merinot, s átköltöztem Electoralba. Főleg azért hagytam el szülőföldemet, mert Merinot minduntalan majd egyik, majd a másik kanibal sortirozván, ilyenkor fajunknak több tagjai részint elvesztek, részint kegyetlenül meggyilkoltattak. Electoralban két egész hónapot töltheték nyugodtan és megelégedetten. Ekkor azonban a Sodoma és Gomoráéhoz hasonló pusztulás érte Electoralt. Husig és bőrig lekoppasztatott a gyapju (azaz a mi szállásunk) egy zsákba pakoltatott, egy szekérre felhányatott, s Pestre a Valero raktárába inditatott. Éhségtől kellendett elvesznünk, ha magunkról elég korán nem gondoskodánk. Észrevétlenül bujtunk ki, holmi csak nehezen átmászható rejtekeken keresztül a jól bekötött zsákokból, s ki erre, ki arra keresett menedéket.

Én a gyapjut szállitó irnok Fattermörderén húztam meg magamat, s csak délben és este lopódzkodtam be nagy vitorla füleibe ebédelni, és vacsorálni. Egyszer azonban ugyancsak veszedelmesen megugratott, s ha véletlenül egy nagy borzas kesztyü nincs ujjain, bizonyosan agyon szorit. Ujjáról azután mellényére huztam magamat, onnan inexpressibléje zsebébe, hol meglehetősen nyugalmas éjszakát töltöttem. Korán reggel, midőn reggelizni ismét vitorlafülébe vettem magamat, egy ismerőmmel találkoztam, ki uti kalandjainak elbeszélésével gyönyörködtetett. Szolnoknál vasutra tértünk, hol azután a vagonokban kényünk kedvünkre válogathatánk. Én az irnoktól egy kedves külsejü, mintegy 20–21 éves menyecskéhez szegődtem, kinek hófehér hullámzatos nyakrónáin mennyei gyönyöröket élveztem. Corpo di bacco! Minő vér! minő ruganyos talap! minő lágy, andalitó és boldogitó nyugalom! Ez angyali lény már regebben megszokhatá e bolhaszerü csiklandozásokat, mert Pestig egyetlenegyszer sem háboritotta meg bolhaköltészetem pásztoróráit. Pesten bizonyos pézsmaillatu chewalier fogadá karjaiba, oly veszedelmesen ölelvén meg patronámat, miszerint a nyak átkarolásakor engem is meglehetősen lepréselt. Sokáig nem láthatták egymást, mert a kedves viszontlátás ez idylli préselése tovább tartott 10 percnél. Későbben Patronám kényelembe tette magát, s egy emelettel én is tovább szállásoltam be magamat.

Régen volt oly kényelmes szállásom.

Boldogságom azonban csak estélig tartott. A gyertyafénynél executirozott „Két világ“ feletti szemle alkalmával rám talált a kedves teremtés, s az első emeletből a földszintre kellett ugranom, hogy életemet megmenthessem.

Egész éjszaka hazátlanul bolyongtam; mig végre reggel felé a háziur fekete bársony lajblijára merészkedém, mely naponkint többszsr jutván közel régi szállásomhoz, megerőtetésem nélkül átköltözködhetém.

Varietas delectat! ezt mondja a deák, e tétel jelentőségét azonban én is felfogtam; s azt ténylegesiteni is ohajtottam. – Bizonyos vasárnap délutánján 16 éves fiatal leányka látogatta meg háziasszonyomat, ki nekem végtelenü megtetszett, s kibe későbben annyira bele szerelmesedém, hogy ruha övjére lopva magamat, véle a másodszori látogatás alkalmakor megszöktem.

Legelőször havas vállain béreltem szállást.

A kedves gyermeket gyengéd, s alig észrevehető csipéseim is genirozták, s minduntalan halálra keresett.

Későbben juhászbojtár lettem azokon a halmokon, melyeket a költők „Boldogság halmainak“ neveznek. Mint juhászbojtár készitém e sorokat:

Meg kell jegyeznem, hogy a bolha-literaturában a halni ik-es ige.

Röviden csak annyit irhatok még, hogy tágabb kört nyitottam bojtárságomnak.

Nem tudom meddig fogom háborítatlanul élvezhetni boldogságomat!?

Rettegni van elég okom!

A csendes térségen bizonyos ideje persecutorok mutatkoznak.