ARAB TRÉFA.
Reading edition
Gazellát lőtt egy arab vadász s azzal megajándékozta a molláht.
A mollah pompás tokányt csínáltatott a gazellából, s annak a lakomájára meghivta az ajándékozó vadászt.
Másnap odajön hozzá egy másik arab.
– Én vagyok az öcscse annak a vadásznak, a ki neked azt a gazellát küldte.
A mollah azt is ott marasztá, s megvendégelé a gazellahúsból.
Harmadnap megint jön egy arab.
– Én vagyok a sógora ama vadász öcscsének, a ki te neked azt a gazellát küldte.
Még annak is jutott a maradékból.
Negyednap megint beállít a mollah sátorába egy arab ezzel a szóval:
– Én vagyok a pajtása ama vadász öcscse sógorának, a ki neked azt a gazellát küldte.
Már ekkor nem volt a gazellából más, csak a csontja. A mollah abból főzetett a vendégének levest.
– Hallod-e te mollah! mond a vendég, a mint belekóstol a lélöttybe: «ez átkozott rossz leves!»
– Rossz e? Pedig látod, ez a jó barátja annak a gazellatokány sógora öcscsének, a mivel én a vadászt jól tartottam.