A BIZANCZIG LŐTT NYÍL.
Reading edition
A mint Csaba a Rikahegy mellékén megtelepíté népeit, ime dél felől egy rongyos vitéz közeledik felé; összehasogatott pánczélja, csonka kardja, maga is ágtól tépett, fegyvertől darabolt.
– Ki vagy? honnan jösz? kérdezék a hun vitézek.
– Én vagyok az utolsó Uzindur bajnokai közől, felelt az ágrólszakadt, túl az Isteren menekültünk vezérünkkel; a görög császár jól fogadott bennünket, este itallal elaltatának s éjjel leölte a görög nép az alvó hősöket mind, magam szabadultam meg, elrejtőzve a hullák között.
– Hát Uzindurral mi történt? kérdé aggó szívvel Csaba.
– Bátyádat is legyilkolták, fejét kitették a hyppodromban a népség bámulatára. Görög császár maga ül a trónon, mely előtt Uzindur feje áll, s lábát annak homlokán nyugtatja.
Csaba csak felsóhajtott erre, nem szólt senkinek egy szót is: felhágott Budvár ormára, a holott még tornyok álltak, erős kőből megépítve, vevé legutolsó nyílát, ráfektette a tegezre, s hosszan meghúzva az ideget, elátkozá a bűv mondást:
– Repülj nyílam, atyám nyíla, Isten nyíla, találd meg görög császár szívét, ott a hol ül trónja magasán, lábát Uzindur fején nyugtatva.
S mérgesen ellőtte a nyílat; repült az messze süvöltve, hogy a ki meghallotta a légben zúgását, megborzadt belé szívében.
Görög császár ült pedig a hyppodromban magas bibor trónban, aranyos palástját gyémánttal kapcsolva, kösöntyűs lába egy szőke fejen nyugvott, a szép szőke fürtök körül elomlottak a biborzsámolyon.
– Ime görög népek! szólt magas királyi botján fölemelkedve görög császár. E fő ama világot ostorozó Attila fiának feje, ki egykor mindenki fölött volt, most ime lábaim alatt van. Reszkessenek a barbarok ivadékai!
Azzal megrugta a fejet s legördült az a lépcsők aljáig, a szolgák lábáig, az asszonyok hímes palástjáig.
Azon pillanatban éles nyíl-süvöltés hasítá át a léget, görög császár szívéhez kapott legottan, egy szót sem vala ideje kimondani, egyenesen a hogy felemelkedve állt, végig bukott a lépcsőkön, koronája leesett fejéről messze és a lélek még messzebb repült ajkáról, mely lecsukódott örökre…
Ez volt Csaba harmadik nyila, az utolsó nyíl.