COGNOSCO STILUM

1915. május 29.

Tehát a görög király jobban van? Hála istennek – csak vissza ne essen. S az olasz király hogy van? Ő még nem beteg?

Ezt szabad kérdezni. Olyan helyzetekben, mikor nemzetek életéről-haláláról van szó, fontos azoknak az élete és egészsége, kiknek, koronás vagy koronázatlan személyeknek, e sorsba született vagy megszolgált beleszólásuk van. S mivel mióta e háboru kitört, sőt már mióta előzményei megindultak, csodálatos végzet nehezedik s pontosan a döntő percekben azokra a férfiakra, kik dönthetnek vagy dönteniök kell: nem tulzott a figyelem, ha az ember most, éppen most, megkérdi: nincs mellhártyagyuladása Viktor Emánuelnek? S Giolittit nem kerülgeti tüdőguta, mint Wittét? Vagy nem most esik öregkórba, mint Hohenzollern Károly?

Ezek, mondom, nem megokolatlan kérdések. Ha az ember a Tanin minapi leleplezései után meggondolja, mily kis hija volt, hogy Mohamed szultán ma nem néhai, hogy Talaat bégnek s Enver pasának turbánlepedője ma már nem egész testi ruha, a mohamedán embernek másvilági uniformisa, – s ha az ember számba veszi, hogy bizonyára nem lord Kitchener tehet róla s nem Venizelosz ur, hogy nem így történt: akkor csodálja az öreg Giolittit, hogy a háboru ellen ki merte nyitni száját és bámulja Viktor Emánuel királyt, hogy még nem irt proklamációt népeihez. Liszabonban megfizetett ágyuk dörögnek s rálőnek a miniszterelnöknekre, s Rómában megfizetett torkok ordítanak. Két világrészben ujságok cserélnek gazdát, nagykövetek cserélnek állást, leégnek malmok s megfulladnak meggyőződések. Romlik a közegészség s romlik a közbiztonság, fel, egészen a trónokig. A harctéren folyik a háboru s a harctér mögött folyik a politika. Az entente csinál világtörténelmet.

*

Ki hiszi el, hogy Hartwig előre nem tudott a Ferenc Ferdinánd meggyilkoltatásáról? Ki teszi fel, hogy Izvolszkinak nem voit része a Jaurès láb alól való eltételében? Ki oly naiv, hogy azt gondolja, hogy Witte Szergej természetes halállal halt meg?

Rablószövetkezet állt itt össze rablóvállalatra. Rablócélokkal és rablóeszközökkel. Az alapokok s az alapmozgatók lehetnek tudományosan kikutatható személytelenül gazdaságiak s világpolitikaiak. De az emberek is lehetnek csirkefogók. Örök és változhatatlan törvények voltak, amelyek kardot nyomtak az Obrenovics Milos kezébe és gyilkot a Karagyorgyevics Péter kezébe. Azért mégis: Obrenovics Milos szabadsághős, Karagyorgyevics Péter pedig orgyilkos. Ennyi különbséget meghagynak a történelem örök törvényei s a választást is meghagyják az embereknek, hogy ez örök törvényeket lovagi karddal vagy kapcabetyári bicskával hajtsák-e végre. S a Grey, az Izvolszki s a Delcassé világpolitikája apachei stilusában szolgálja a világalakulást. A Borgiák stilusában. A tatár khánok stilusában. Az orosz hivatalok stilusában, a londoni Whitechapel stilusában, a párisi fortifikációk stilusában. A történelmi materialista szemével nézem George Washingtont, s azt mondom szent ember volt. S a történelmi materialista szemével nézem mister Bryant, s azt mondom – de nem mondok semmit, mert a cenzura ugyis kihagyná.

A helyzet az, hogy az entente belátta, hogy nem bir velünk, s gyerekek voltunk, ha azt hittük, hogy erre abbahagyja a játékot. Ó, sokkal többet tett fel a kockájára. És sokkal többet fektetett bele. Ott tart, hogy ebben a tourban már csak nyernie szabad. Mit mondott az egyszeri alsós, akit rajtakaptak, hogy csal? Anders war die Partie nicht zu gewinnen. Az entente nem tud másképp győzni, mint ha az egész emberiséget belekeveri a viaskodásba. Csak úgy nem ég le ő maga külön, ha felgyujtja a világot mind a négy sarkánál. Ezért nem várok jót vagy józanságot a most következő szakaszoktól. Kalandorvállalkozást indítottak meg kalandorok. Mentül rosszabbul fordul kalandjuk, annál elszántabbak és fék nélkül valóbbak. Nem nyugszanak, mig a földtekét föl nem borították. S nem nyugszanak bele, ahol egyszer nem sikerült. Belefognak ujra, nekikerülnek ujra, s amig van foguk, amivel marni tudnak, s van körmük, amivel tépni tudnak, s van nyelvük, amivel hazudni tudnak, s van pénzük, amivel lefizetni tudnak, addig mindennap mindenütt minden ujra kezdődik. Nem én kérdem, Bukarestben kérdezték: mit kapott Take Jonescu? Nem én kérdem, Milanóban kérdezték: Mit kapott Gabriele D’Annunzio? S nem én kérdem, mert nem kérdés, hogy hogy dolgozzák meg Hollandiát és Amerikát, Görögországot és Portugáliát s a folyamok partőreitől fogva a kancelláriák ajtónállóáig a hadba nem kevert országok embereit, deákjait, kiadóit, szószátyárait, félbolond felkentjeit és egészen okos minden hájjal megkentjeit az entente ügynökei, az entente kémei, az entente nagykövetei, kiskövetei, fő- és alkonzulai, irnokai, dragománjai, nagyvilági irói és félvilági asszonyai. A játék nem megy babra. Ezt nem lehet abbahagyni, itt megállás nincs.

Ezt tudva kell nézni mindent, ami történik. Erre számba véve kell kiszámítani, amit várni lehet. Erre gondolva kell tisztában lenni azzal, mi a helyzetünk s honnan mi fog hozzájárulni. Itt a május: az az időhatár, amit az angolok kitüztek, hogy ekkor fog a háboru igazán megkezdődni. Az ochrana erkölcseivel szövetkezett, a tatár khánok politikájával frigyre lépett angolok. A görög király beteg s Portugallia még betegebb s Olaszország lázban vonaglik.

Cognosco stilum: ez az entente kezejárása. Igy csinál világpolitikát Grey, Delcassé és Izvolszki. Így csinálnak világpolitikát a rablók, a kalandorok s az orgyilkosok.