ZAKARIÁS.

1812. aug. 20-kán egy bükkaljai szegény oláh falucskában ismeretlen idegen telepedett le. Az izlés és csin, melyel a kibérlett lakban szobáit rendezé, öltönyeinek választékossága, ezüstnemüi s egyéb ingóságai nyiltan elárulák, hogy előkelő családból kellett származnia, vagy idejekorán saját buzgalma, s a körülmények nyomán oly állást vivott ki a társaséletben, melyben anyagi előnyök mellett szellemi kincseket is szerezhetett.

Ezen falucskában, mint tulajdonában egy művelt előkelő család is lakott, Tormayék. A család főnöke Tormay Gergely több gyermekeken kivül egy szeretetre méltó leánynyal is birt, – a 16 éves Máriával, ki 1811-ben az egész év folyama alatt Pesten tartózkodott, s nagynénje házánál gyakrabban találkozott Zakariással. A nagynéne e gyakori találkozásból egy rendes ismeretségnél egyebet nem következtetett, miután a háznál több felnőtt leányok is találkoztak, s Zakariás mindnyájoknak inkább udvarolt, mint Máriának. Minthogy ok nem szolgáltatott legkisebb gyanura sem, – Pestről Tormay Gergelylyel váltott levelekben a nagynéne egy szóval sem emlékezett Zakariásról, miért az, midőn az oláh falucskában megtelepedett, egészen ismeretlen volt a Tormaycsalád előtt.

Volt-e hatással a Máriávali ismeretség e megtelepedésre? bizonyosan nem állithatjuk, annyi igaz, hogy egy évig Zakariás egyetlenegyszer sem fordult meg Tormayéknál, s egészen elzárt életet élt, könyvei s magánérdekei közé temetkezve.

Mint majd minden idegen, Zakariás is némi rejtélyes szinben állott a falucska lakossága előtt, főleg midőn orvosi ismeretei is hirbe jöttek, – minek alapul szolgált egy a faluból származott nőcselédjének nagy betegségből történt kigyógyitása, s több szerencsésen sikerült orvoslatok, melyekre ez uton a lakosság által egyszermásszor felszólitatott.

Történt, hogy Tormay legkiseb gyermeke, egy kedves kis fiucska Anginát kapott. A betegség halál kimenetet gyaníttatott, oly sebesen haladt előre, miért, miután közel orvos nem találtatott, hogy e szeretett gyermek életét megmenthessék, mások javalatára Tormay Zakariáshoz folyamodott.

Zakariás a felszólitás után haladéktalanul megjelent egészen fekete gálában, mely öltözet neki rendkivül jól állott. Nem leend fölösleges Zakariás külsejéről röviden szólanunk. – Mintegy 32 éves lehetett, nyulánk magas testalkatu. Rövidre nyirott hollófékete haja, olájszin bőre, magas homloka; vékony szegélyü szája, romai orra, spanyol szakála és vékony bajusza oly kinézést kölcsönzének neki, mely által, főleg nők között, mindenkor kedvas szokott lenni. Gondoljunk még ezek mellé csengő érc-organumot, kellemes kiejtést, könnyüséget mozdulatokban és társalgásban, s azonnal fogalmunk lehet Zakariás physicumáról.

Az idegen a gyermeket a Kalomell segitségével pár nap multával tökéletes egészségben adta át szüleinek. A szóbeli hálálkodás minden nemeivel elhalmoztatott, sőt jelentős és becses ajándokokkal is megkináltatott, melyeket azonban a leggyöngédebben utasitott vissza.

Uram, ön bizonyosan gyülöli az embereket, s kerüli a társaságokat, különben nem igyekeznék oly elvonultan s magánosan élni?

Az ismeretségeket nem keresem, de ha önkint jőnek, szivesen elfogadom, s igyekszem azokat megtartani. Igen korán megtanitott az élet, mennyire bizhatni a nagy tömegben, a tapasztalás pedig: mennyivel biztosabb azon boldogság és megelégedés, melyet a magány és elzárkozottság, mint melyet a gyakori közlekedés és társas élet nyujtanak.

Szerencséltessen ön bennünket gyakrabban becses megjelenésével, s mi igyekezni fogunk önt az ellenkezőről győzni meg, a nélkül, hogy az által az általánosságot tekintve, önnek igen bölcs nézeteit megváltoztatni ohajtanók.

A legjobb szabálynak is vannak kivételei, s ezen kivétel nekem nem csak örvendetes, hanem kedves is fog lenni.

Az első látogatás, s illetőleg elválás után Tormay az udvarról e szavakkal nyitott be övéihez. Nekem ezen ember tetszik, hideg ugyan, de őszinte, s nem ragaszkodik a társas élet sok kivetni való üres formáihoz, – meglásd nőm, nekünk még igen sok jó órát fog szerezni ez az embergyülölő ezermester.

Mert gyermekemet visszaadta anyai szivemnek, az én kedvezésemet őrökre biztositván, részvétemre minden időben számolhat.

Mária egy szót sem szólott. Mosolygott… s titkos öröm sugárzott szép kék szemeiből.

* * *

Az egész vidéken Tormayéké volt az egyetlen ház, hol Zakariás gyakrabban megfordult. Rövid idő lefolyta alatt mindenki részvétét és barátságát megnyerte, s különösen a hosszasabb téli estéken érdekes elbeszéléseivel sok kellemes órákat szerzett a háziaknak. Senki azonban annyira nem örült jelenlétének, mint Mária, s távozásakor esdeklőbben senki sem tekintgetett utána. Mi okból? talán nem is volna nehéz kitalálni – de a kedves gyermek még távolról sem gyanittatá, hogy Zakariást már Pesten ismerte, s hogy körében már több órákat töltött légyen el. A szerelmeseknek majd mindig vannak titkai, Mária és Zakariás pedig szerették egymást, miként azt egy rövidke magányos együttlét alatt be is vallották.

Kellemetlen januári délután volt; hideg éjszaki szél sürű hópelyheket szórva ide s tova süvöltött keresztül kasul a falucska néptelen utcáin, mely fölött a rengeteg százados tölgy és bükk lombtalan fái között olykor olykor éhes farkasok vonitásai hangzának. Ezen évszaknak is megvan az ő szépsége és regényessége, mint a tavasz, nyár, és ősznek. A tavaszban a természet teremtő ereje s költőisége, a nyárban szelidsége, az őszben a feloszlás s mulandóság poesise, a télben költői vadsága gyönyörködteti lelkünket. Visszaálmodjuk mult napjainkat, élvezzük a jelent, vagy elmerengünk a jövőben. Szeretünk, élünk, s meghalunk.

Az öreg Tormay egy generalis farkasvadászat örömeit, és gyötrelmeit osztotta meg a nemes megye magistrátuálistáival, háromszor is ismételve nejének, hogy solid vacsorával várakozzék reá, miért a gondos háziasszony kora délutántól férje hazajöveteléig folytonosan a konyhában tűz körül forgolódott, s kedves vendége Zakariás mulattatását Mari leányára bizta, ki ezen bizalomnak végnélkül örült.

Zakariás és Mária egy vigan pattogó száraz gyertyánfával zsúfolt ősi stilben készült kandalló közelében ültek, egymás szomszédságában. Zakariás jobb kezében tartá a leányka balkezét, s már előbb megkezdett beszédét mindinkább növekedő tűzzel folytatá:

Igen Mária, én önt boldoggá ohajtom tenni, végtelenül boldoggá; – legyen szivemnek minden dobbanása, minden gondolatom, minden érzelmem egyedül öné, – nevezze meg a helyet, az embereket, és én ott azok körében kivánok, azok társaságában fogok önnel élni, csak azt tudjam, hogy szeret, hogy egyedül, hogy végtelenül szeretni fog. Erre feleljen nekem kedves Máriám, csak annyit mondjon „igen“ vagy „nem.“

Mária gyöngéden elpirult, lesüté szép nagy szemeit, melyekből könyüi akaratlanul megeredtek.

Az anya e pillanatban lépett be a konyhából, tanuja lőn leánya könyüinek, a legnemesebb öröm könyüinek, de melyeket oly nehéz megkülönböztetni a fájdalom és szenvedés könyüitől, midőn a lélek belső állapotát nem ismerjük…

Mi bajod kedves gyermekem? – az istenre uram, mi, szóljon, mi történt szeretett Máriámmal?

Semmi rosz, asszonyom. E könyük, melyek a fájdalom könyüinek látszanak, az én boldogságomnak milliókat érő könyüi, e könyükben vallotta meg nekem Mária szerelmét, e könyükben biztositotta boldogságomat.

S az anya, Zakariás és Mária igen sokat és igen sokáig beszéltek lelkesedve a szerelemről, Zakariás őszintén derült arccal vallotta be terveit, Mária végtelen szerelmét, s még a két szerető örömittasan merengett egymáson, a nem kevésbé boldog anya nyugodtan távozott kedves férje kellő fogadására.

Tormay az igért órában megérkezett, s bár a mindenkor nevezetes farkasvadászatról végetlenül hosszasan kezdett beszélgetni, mégsem birta az anya és leány türelmét kifárasztani annyira, hogy azok titkukkal elő ne állottak volna, remegve és gondosan lesve le a férj és atya arculatjáról minden gondolatot.

Zakariás ellen legkisebb kifogásom sincs – ő ugy látszik, müvelt, becsületes ember, nem tudom ugyan körülményesen kicsoda, s képes-e leányomat családjához képest illendően eltartani, s foghatja-e boldogitani; de az elsőt nem lesz nehéz megtudni, a második pedig közelebbről érdekli leányomat, mint engemet. Ő pedig nem fog saját magának boldogtalanságot akarni, s mielőtt ily fontos lépést tenne, számot vetend magával, én egybekelésöket nem ellenzem Máriám, ha Zakariás olyan ember, mint a milyennek látszik, s az az ember, a kit az ég neki rendelt, ugy táncolni fogok magam is lakodalmotokon. Holnap még többet mondandok, – mert most átkozottul fáradt vagyok, s jobban ohajtom a nyugalmat bár minő egyéb érdekeknél.

Kevés idő mulva Mária Zakariásról álmodott, Tormay pedig egy ordas farkast lőtt, de melynek bőrét nem jó leendett előre meginni, mert az első ébredéskor már az is elveszett.

* * *

Zakariásnak a világon egyetlen barátja, egyetlen biztos embere volt, Pauli nevü inasa. Urának életviszonyaiba és titkaiba kora gyermekségétől be lévén avatva, jelentős hatást látszatott felette gyakorolni. – A fenebb emlitett szerelmi vallomások után mintegy három héttel Pauli egy szorgosan couvertezett levéllel nyitott be urához, s miután az ajtót maga után gondosan betette, s figyelmesen körültekintett volna, közelebb lépett Zakariáshoz, ki elnyujtozkodva hevert a pamlagon, s a rejtélyes Zanoni memoirjeit olvasá.

Uram egy levél Olaszhonból Kamozzitól; – ezeret mernék egyre feltenni, hogy e levél fontosságokat tartalmaz, Kamozzi okos ember, s csak akkor vesztegeti a papirost, midőn tudósitásai elkerülhetlenek.

Zakariás hévvel ragadta ki a levelet inasa kezeiből, s miután a cimer, s pecséten hiuz tekintettel végig szaladt volna, legkisebb gondolkodás nélkül feltörte azt.

Uram, mielőtt a levelet elolvasnád, engedj pár szót szólanom. Meglehetős régen nyomja valami lelkemet, félek, hogy jöhet idő, midőn kérelmemre azt mondhatnád: késő Pauli, előbb kell vala szólanod!

Zakariás az asztalra helyezé a levelet, s átszuró tekintetet vetett inasára, kit azon tekintet legkevésbé sem zavart meg.

Beszélj Pauli… egészen fül vagyok!

Uram emlékszel, azt igérted, hogy egészen magadba zárkozott életet fogsz élni, kerülni fogsz minden ismeretséget, kerülni az emberi társaságokat; magad tudod mennyire kivánatos volt, hogy ez igéretet, e feltételedet megtartottad legyen; de te bizonyos idő óta arról egészen megfeledkeztél, s gyakorta emberek közé tévedsz, sőt Tormayék házánál pár hete szinte napos vendég lettél. Uram mi ennek oka?!

Pauli, voltál valaha szerelmes?!

Egyetlen egyszer Fiesole legszebb gyermekébe az alig 15 éves, Biankába… istenem hol vannak azon szép napok!… Bianka hütelen lőn hozzám, s én… de minek beszéljek, hiszen te mindent tudsz, kivüled titkomat csak isten tudja. A halottak nem fecsegnek.

Te okos ember vagy Pauli, de azt csak megismered, hogy nem minden nő egyforma!

Nincs falevél, mely mindenben hasonlitana egymáshoz, de azért minden falevél falevél, minden nő – csak nő, uram, ki nőhűségre épit, homokra épit, azt mondja a példabeszéd, azután meg az emberek is az állatországhoz tartoznak, azután meg ki maga kárán tanul, többnyire bolond szokott lenni. – Uram az idő mindent feledékenységbe taszit, még egy pár év, s nyugodtan felléphettünk volna, ha Olaszországban nem is, de a világ más részében akárhol.

Igazat beszélsz Pauli, de tudnod kell, hogy én Máriát nőül veendem; a pénz ha csak magunk nem csináljuk, nem tart örökké. Mária pedig gazdag leány. Kérlek jó Pauli, hagyj magamra, ha szükségellek, híni foglak.

Pauli távozott. Zakariás elővette a levelet, s annak következő tartalmát, minden legkisebb habozás nélkül végig olvasta.

Milano, decemberben 1812.

Én kedves barátom Luigi!

A rendőrség a mult hetekben nyomába jött, hogy Magyarországon tartózkodol, s ha jól értesültem, személyes leirásod mellett, arcképmásosodat is megküldötte a bécsi rendőrségnek. Tudva lévő gyilkolásaidon kivül még három ujabb erőszakos rablást, és egy gyilkolást bizonyitottak be ellened a meghitelt tanuk; légy szemes, és vigyázz magadra.

Barátod Kamozzi.

Zakariás csengetett, Pauli megjelent.

Jó Pauli készen tartsd mindenemet, nem tudom mely percben indulunk. Máriávali egybekelésemet siettetnem kell. Igazságod volt, Kamozzi igen fontos ujságokat ir. Vedd e levelet, s olvasd.

Pauli aként cselekedett, miként mondatott.

Rólam egy szó sincs a levélben; annál jobb, szerepet cserélhetünk; keresett és üldözött személyek sokkal könnyebben rejtőzhetnek el inas, mint uri álarc alatt.

Add elő felöltönyömet, még e pillanatban értekeznem kell Máriával. Ő szeret, bizonyosan hajlani fog kérésemre, s az esküvőre határozott tiz nap helyett holnap, vagy legfeljebb holnapután esküdhetünk.

Uram! – vága közbe hirtelen Pauli – vigyázz magadra és légy szemes, a szerelem a boldogság helyett, sok nagy embert vitt már vérpadra, pedig te értted, lelkemre mondom, kár volna, előtted még sok szép évei állnak az öröm-, s gyönyöröknek.

Zakariás kevéssel, e rövidke párbeszéd után, csinosan öltözködve bekopogtatott Tormayék társalgási teremébe.

A sors ugy akarta, hogy bizonyos időre egyedül lehessen Máriával; Zakariás sietett e kedvező percet felhasználni.

Mária, menyasszonyom vagy, ujjodon szerelmem, végetlen szerelmem záloga ragyog, akarod-e vőlegényednek egy igen jelentős, de nagyfontosságu kérését teljesíteni.

Tormay a mellékszobában a „Bécsi Curir“t olvasta.

Ha kérésed erőmet nem haladja a teljesitésben, s az szüleim jóváhagyását is megnyerheti, szólj Zakariás, örömömre szolgáland kérésed teljesiteni?!

Pestről tegnap, anyagi érdekeimet igen közelről tárgyazó tudósitást vettem, ezen levélben értésemre adja bizományosom, hogy egy hét alatt személyes jelenlétem fenn elkerülhetlen. Te tudhatod Máriám, mit tesz vőlegénynek menyasszonyától az eskü előtt hosszasabb időre válni el, – eltérni az utról, mely az üdvösséghez vezet. Csak akarnod kell, s én nyugodtan, boldogan távozhatom; ha vélem jösz, kétkedés, gyötrelem és remegés helyett örömet és megelégedést viszek kebelemben; vélem pedig csak ugy jöhetsz, ha nőm leszesz – a határozott tiz nap helyett, esküdjünk meg holnap, vagy legfeljebb holnapután miután felmenetelemet a lehető legjobb esetben sem halaszthatom pár napnál továbbra.

Részemről legcsekélyebb ellenvetésem sincs, a boldogság igen korán soha sem jő, ha atyám s anyám akarja, én szivemből teljesitem kivánatodat.

Egyesült erővel mindenkor többet vihetni ki Máriám, együtt menjünk szüleidhez – okaimnak, melyek fontosak s melyek téged épen ugy érdekelnek, mint engemet, bizonyosan engedendnek a jó szülők.

Anyám a nélkül is emlitette, hogy…

E pillanatban lépett a szobába Tormay, gúnyosan mosolygó ajkakkal, s a szégyentől vagy boszútól pirosló arccal, kezében tartva a „Bécsi Curir“ egy számát.

Zakariás Zakariás leendő fiam uram, mikor hagyta ön oda Bukovinát?

Ezelőtt két évvel, s néhány hónappal. Ha jól emlékszem, midőn kilétemről oly kimeritőleg beszélgettem atyámmal, hasonló kérdésre már egyszer ugyan ezt feleltem.

Meglehet! nincsenek Zakariás leendő fiam uramnak rokoni Olaszországban?

Zakariás ajkaiba harapott, s szokatlanul halovány lett.

Mielőtt kérdésére felelnék, szabad-e tudnom e különös tudakozódásnak okát?

Csekélység az egész! egy önhöz külsőleg, de talán belsőleg is nagyon hasonló becsületes fiatal emberről van szó, a „Bécsi Curir“ 60-ik számában, ki nevezetes dolgokat vitt végbe Olaszországban, s kit keresnek, hogy megjutalmazzák! – Olvassa ön, igen érdekes közlés.

Hidegen nyujtá át az emlitett számot Zakariásnak.

Mária kiváncsian nézett majd apjára, majd vőlegényére, de legkisebbet sem értett a különös jelenetből.

Zakariás erőtetett nyugalommal olvasta végig a közlést. Tormay miután a számot ismét átvette, intett kezével, s Zakariással egy mellékszobába távozott.

Mária tele gyötrelemmel, künn foglalatoskodó anyját kereste fel.

Mintegy jó negyed óra multával, Zakariás bucsut vőn Tormayéktól; midőn Máriához közeledett, szokatlanul levert volt, és reszkettett, meg akarta csókolni, de Tormay nyers hangon megtiltá azt.

Mit jelent mindez kedves atyám?! kérdé Mária könyűs szemekkel.

Mindent meg fogsz tudni rövid idő mulva, addig légy nyugodt, tudod hogy szeretlek, s mindennel mit cselekszem, boldogságod kivánom előmozditani.

Másnap korán reggel titokban hagyta el Zakariás az oláh falucskát.

* * *

1821-ben, éppen 9 évvel az előbbi pontokban leirt történet után, Erdélynek Fogaras vidékén S. nevü mezővároskában, a régi gróf B. család izletes kastélyában, ugyancsak az emlitett gróf praefectusánál két férfi ült estebédnél. Az egyik alacsony zömök pirospozsgás egyéniség maga volt a praefectus, a másikra, ha személyét másolnám azonnal rá ismernének olvasóim, az nem volt más mint Zakariás, csakhogy a praefectushoz az éjszakára már Liverpool név alatt szállott be.

Az ilyen kövek, mint minő praefectus ur gyűrűjében ragyog, csak Olaszországban divatoznak, ilyen köveket más országokban szemlélhetni a ritkaságok közé tartozik.

E gyűrű még feledhetetlen nőmről maradt, Tormay Máriáról, ő e gyűrűt, miként többször emlité, egy rablógyilkos olasztól kapta, s csupán azért nem dobta el magától, mert azt hitte, hogy mint olyan ember tulajdona, rablott tárgy lehet, s valaha valódi gazdájának visszaszolgáltathatik. – Szegény asszony csak az örökké éber gondviselésnek köszönhette, hogy ezen becstelen ember nejévé nem lőn, ki szerelmébe szinlette magát, s kit forrón szeretett.

Mennyi ideje, hogy önnek szeretett Máriája meghalálozott?

Mintegy negyedfél éve!

S mi történt azon gazember olaszszal?

Bizonyosan hurokra került s nevével együtt az enyészetnek adatott át. – Bár mi késő jőjön is, de a bünt büntetés szokta követni.

Az olasz ajkain egy alig észrevehető gúnyos mosoly surrant el.

Uram, egy igénytelen kérésem volna… én holnap korán reggel távozom, az útban gyakorta fordulnak elő apróbb fizetések, melyek ha nem teljesithetők, kellemetlenségeket szoktak előidézni, légy szives nékem egy ezer forintos bankjegyet apróra váltani, igen lekötelezendesz.

Azonnal megtekintem a grófi pénztárt, ha abban annyi aprópénz található, a legtisztább szivvel teljesitem kivánatodat.

A praefectus más gyertyát gyujtott s a kastély félreesőbb részébe távozott.

Pauli haladéktalanul a praefectus távoztával megjelent.

Pauli, e kastélyban több pénz lehet, mint gondolnók, nekünk jelenben kincsekre van szükségünk, gondosan vizsgáld meg a praefectus hálótermét, mit a háziinas segélyével megtehetsz, nem tudom melyik szoba rendeltetik az én számomra, jól megismerkedjél az épület minden szege zugával… hol hálnak a cselédek… merre visz az ut az udvarból… van-e kerités… árok… te okos ember vagy! pontban 2 órakor éjfél után készen légy a lovakkal, fütyölni el ne feledd. Tőrömet a párnák alá fogod rejteni.

Pauli meghajtotta magát és távozott.

A praefectus kevéssel utána megjelent, s igen örvendett, hogy vendége kérelmének eleget tehetett.

Tizenegy órakor mindenki mélyen aludt a kastélyban, csak Zakariás és Pauli volt ébren.

Egy órakor felkelt az olasz, felöltözködött mindent magához vett, bal kezében égő gyertyájával, jobb kezében a kifent tőrrel lábujjhegyen ment egy hosszu folyosón keresztül, a praefectus hálóterem ajtajához, csendesen próbálta a kilincset, a szoba zárva volt. Műeszközeihez folyamodott, pár perc mulva háboritlanul nyitott a hálóterembe, amint körültekintett, nehány lépést iszonyodva tántorgott vissza, egész testében reszketni kezdett, a tőr pengve hullott ki kezéből.

Tormay Mária ugy miként utolszor látta, állott a praefectus fejénél, fehér mezben, fehér arccal, jegesült szemekkel tekintve a gyilkosra.

A praefectus a zörejre felébredt, bámészan függesztve szemeit Zakariásra, ki néhány lépésnyi távolságban reszketve állott előtte.

Uram! hogy jött ön e szobába, melynek ajtaját saját kezeimmel zártam be.

Zakariás nem felelt, magasra emelkedett hajszálakkal meredt Máriára.

A praefectus felkelt ágyából, s a rémült olasz felé közeledett, ki mozdulatlanul látszék őt bevárni akarni. A harmadik lépésnél a tőrre lépett, s azt odább dobta. Figyelmes lőn a pengésre, borzadva felemelte a gyilkos eszközt.

Gyilkos! kiáltott magánkivül – gyilkos! mit akartál, miért kerestél fel hálóterememben?

Zakariás nem felelt, mozdulatlanul állott előbbi helyzetében.

A praefectus csengetett, lármázni kezdett, csakhamar telve lőn hálóterme domesticusaival, kik uroknak parancsára megkötözték Zakariást és inasát.

Másnap korán reggel a kolosvári törvényszéknek adatott át. Mindent bevallott. Olaszországban végezték ki Paulival együtt bitófán.

A praefectus Máriát, mindjárt halála után gypsbe lenyomatta, s minden éjszaka menyasszonyi ruhájában ágyához helyezte, hogy elalvásakor és ébredésekor feledhetlen vonásait szemlélhesse.