VACSORA ELŐTT, ALATT, és UTÁN.

1850-ben január 20-án délutáni 2 órakor négylovas kocsi állott meg V… Miklós X–i birtokos udvarán. A kocsiból fiatal ember szállott ki, s hangos örömmel nyitott a régen látott cimbora szobájába.

Adjon isten a mi nincs – Miklós cimbora! eljöttem, hogy megtudjam élsz-e még?

Isten hozott Zsiga pajtás! Soha jobb időben nem jöhettél volna.

A két barát összevissza ölelte, összevissza csókolta egymást.

Soha jobb időben nem jöhettél volna Zsiga pajtás, mig oda leszek, a háziurat fogod játszani.

Miklós, ha igy beszélsz, ki sem fogatok; nem szives háziúr az, ki vendégét oly könnyedén oda hagyja!

Igazságod van; de két esetben mégis meg lehet bocsátani a távozást.

Ki vele Miklós! megvallom, nekem ujságot mondasz!

Talán bizony jó öreg anyád mult ki, Miklós czimbora?

Három évvel ezelőtt!

Hiszen becsületes apádat meg ezelőtt tíz évvel temettük el,… hát hova távozol!?

Esküvőre Zsiga pajtás, esküvőre! Holnap hajnalban esküszöm F. Piroskával, ki M.-ben lakik, négy óra járásnyira udvaromtól, s igy akaratom ellenére legfeljebb egy óra mulva indulnom kelletik, hogy Piroskát mielőbb haza hozhassam, s téged mielőbb láthassalak.

Fillentesz Miklós! te ugy éltél, mint ki soha sem fog megházasodni.

Csak a századot utánozom, Zsiga pajtás, a melyben élünk. Most mindenki ellenkezőjét tanulja annak, a mi lenni akar, s csak ugy boldogulhat. A statusférfiu instructorságot tanul, az instructor pedig politikai tanulmányokkal foglalkozik. Lehetlen hogy ne tapasztaltad volna, miszerint századunkban legszerencsésebb emberorvosok a baromorvosok, és vice versa.

Jó! jó! de ugy-e bolondozol?!

Látható földi, és láthatlan mennyei birtokaimra, nem; – holnap reggeli tiz órakor asszony lesz a háznál, de minő asszony Zsiga pajtás?! fogai fehérebbek a fehér galambnál, fürtei feketébbek a fekete rigónál – fogai és fürteibe lettem szerelmes, s most már per mops egész valóját imádom.

Husz aranyban mégis fogadok Miklós, hogy én azon fogakat és azon hajfürtöket holnap reggeli 10 órakor mint sajátjaidat nem szemlélhetem.

Kezet rá Zsiga!

Itt van Miklós!

Kezet szoritottak, s a fogadás megerősitetett.

Rosz álmod lehetett Miklós, hogy megházasodol!?

Nagyon rosz álmom volt. Képzeld, azt álmodtam, hogy kisded falunkat mint egy Sodomát és Gomorát tüzeső látogatta meg. Én, a rector és gyönyörű rectorné egy szekeren menekültünk, A rector elől ült, én és a rectorné hátul. Miért tagadjam, udvaroltam neki, sőt meg is csókoltuk egymást! váltig mondtam a rectornak, ne nézzen vissza, mert úgy jár, mint a Lót felesége, t. i. sóbálványnyá változik. Hasztalan kiabáltam. A rector visszanézett s mindent meglátott; volt hadd el hadd. En szerettem volna sóbálványnyá változni.

Megbirom magyarázni álmodat; de hiszen nem minden rector szerelemféltő!

Igazad van, de nem minden rectorné hűtelen!

Neked is igazad van! Csakhogy nemcsak rectornék vannak a világon, hanem vannak tiszteletesnék is.

Elhiszem, csakhogy a tiszteletesek is vissza mernek tekinteni az égő Sodomára vagy Gomorára!

Egy szónak száz a vége. Te házasodol Miklós?

Száz szónak is egy a vége. Házasodom.

Rövid öröm, hosszu bánat – Miklós!

Nem lehet az hosszu, a minek közepén is túl járunk, Zsiga, elmultam én 30 éves.

Az örömben egy év 24 óra, a bánatban 24 óra egy év.

Konyhaphilosophia!

Minden jó a konyhából jő, Miklós, s igy annak a philosophiája se lehet rosz.

Huszonnégy éves koromban én is igy okoskodtam Zsiga; huszonnégy éves korunkban nem csak az agyban, de a lábszárokban levő velő is okoskodik.

Cifra beszéd Miklós, valóságos syllogismus hybridus. Esküvő előtt nehány órával megjárja.

Esküvő után még jobban megjárná; de a velővel nem lehet rendelkeznünk.

Állitásod igazságáról a különnemü cratiák élő bizonyságot szolgáltatnak.

Most azonban mennem kell kedves Zsigám, különben késő jövök az esküvőre.

Arra mindig korán mégysz Miklós cimborám. Esküvő és halál mindig korán jő.

Harminc esztendőn innen!

Innen is! túl is! A mig hidon innen rosz az út, rendesen rosz azon túl is.

A kocsi előállott.

Miklós cimborám, hát csakugyan nem bolondozol?!

Majd megtudod, midőn a husz aranyat fizeted!

Nyerés esetében is nagyon olcsón adtad el boldogságodat.

Igazad volna, ha husz aranyért nőmet kapnád cserében!

A két barát derülten vált el egymástól.

Vacsora előtt.

Miklós kizárólag menyasszonyával társalgott.

Egy a kertre nyiló ablakmélyedésbe vonulva, pásztorórák gyönyöreinek engedték át magokat.

A pásztorórák a romai birodalom bukása óta nagyszerü változásokon mentek keresztűl. A Publius Virgilius pásztorórái végtelenül roszul éreznék magokat a mostani pásztorórák alatt, melyeket zárt falak között, pacsuli illat mellett élveznek keresztül. Én részemről pásztorórát csak szabad ég alatt, mezei virágok közepette képzelhetek; miután azonban több neves iróknak tetszett az ilyen órákat zárt falak közé is becsempészni, az e fajta idétlen kitétektől magam sem rettenek vissza.

Miklós és Piroska hársak árnyai helyett ablakfüggönyök árnyaiban pásztoróráztak.

Reggel hogy érzended magad Piroskám?

Ha csak az éjjel meg nem hülök, felségesen! Nekem egyetlen ellenségem van, az áthülés.

Istenem be boldog vagy! Nekem a hideg káposzta is azonnal megárt.

Denique a káposztánál is a hideg szerepel.

Kitől tanultál diákul?

Nehány szót testvérem tanitójától, egy tudományos és müvelt tót fiataltól.

Egyebet nem tanultál tőle angyalom?

Nehány szót diákul; s hogy kell a köszvényt gyógyitani. Trszkzsák igen tudományos ember volt,

Apád nagyon szerethette?

Képzelni sem lehetett őket egymás nélkül; éjjel nappal együtt voltak.

Hogy válhattak meg egymástól oly könnyedén?

Sőt igen nehezen váltak meg egymástól; atyám talán még gyilkosságot is meg tudott volna bocsátani; de azt mint jó keresztény el nem szivelheté, hogy házánál lutheranus tartózkodjék. Ezt pedig csak későbben tudta meg.

Ingerülten távozott?

Gúnyosan mosolygott, s azt állitotta: hogy Mongoliában civilisáltabbak a favágók, mint Magyarországon a földesurak.

S mit felelt apád?

Apám azt felelte, hogy ő többet ád a mennyországra, mint a civilisatiora. Én megvallom sajnáltam Janót, mert nagyon szépen tudott gyűrűt kötni.

Hát mama?

Mama boszankodott, és irult pirult. Mert ő azt tartja a vallásról mit a gombáról.

Piroskám! holnap ilyenkor én fogom hajfürteidet kibontani.

Kedves Miklósom! mindent, csak azt nem; hajfürteimre igen kiclich vagyok.

Igazság! a hajfürtök kibontásáról jut eszembe,… angyalom én szobaleányról nem gondoskodtam. Julist elhozod magaddal?

A világ kincséért sem! végtelenül sokat eszik, sőt válogat is.

Igy kénytelen leszek szakácsnémat megtartani!

Nem engedhetem meg. Oly lényt nem tűrök házunknál, ki multadat ismeri!

Engedj meg galambom, de az én multam tisztább a gyémántnál.

Hagyjuk azt Miklóskám; ha valaki én is ismerem a férfiakat… na de se baj, teritsünk átláthatlan szemfedőt a multakra.

A kert elejét két részre osztottam, az egyik részbe tulipánokat, a másik részbe narcisokat ültetek.

A tulipánok helyett inkább liliomokat; a liliomlevél pálinkába főzve nagyon jó a köszvényre.

Hálószobádat világoskékre festettem.

Meszeltesd be lelkem Miklósom; festesd halovány sárgára.

Négy pár gyöngytyukot is szereztem számodra.

El velök Miklóskám, el velök! Szerezz inkább libákat, rendkivül kedvellem a gágogást.

Gondoskodtam forte-pianoról is!

Ne feledj spékelő tűt is vásorolni. A mamáé elveszett.

Hát mangorlótok van?

A forte-pianohoz a Willmers compositióit hozasd meg.

Télen át otthon kell időznünk; falunkban térdig ér a sár.

Majd kandalló mellett ülünk, te fenszóval olvasod Kartigánt, én pedig búzát szemelek.

Piroskám! én leszek a legboldogabb halandó!

Ily fenséges tervek mellett látja az ember mennyit veszit – mert nem halhatatlan.

Tessék bejőni, az asztalon a leves.

Egy nagyszáju inas szétrombolta otromba orditásával a legszebb perczeket.

Vacsora alatt.

Menyasszony és vőlegény egymásmellett ültek.

Miklós a boldog Amorosot annyi gyöngédséggel játszotta, mennyit csak a XIV-dik század mutathatott fel a Percy Bobus teremeiben.

Az érdekes vacsorát heten élvezték: a Piroska tatája és mamája, testvéröcscse Gyuri, leánytestvére Gunda, az uj tanitó Malachias, a vőlegény és menyasszony.

Minthogy komoly családünnepély volt, az asztal ragyogott a Brecenheim-féle porcellántól. Az asztal közepét virágcsomagok disziték; az inas zsinorosan és sallangosan hivataloskodott.

A tata zrinyiben ökölnagyságu gombokkal, a mama sárga selyemüberrockban tetszett magának.

A tanitó kicsapta pamuting gallérját, – mint nyelvét szokta kicsapni a megzaklatott vadászeb.

Gyuri megszokott eredetiségében mutatkozott, ő a la Blanchi utálta a formalitásokat.

Piroska feketébe öltözött; meg akarta a nemsokára örökre odahagyandó boldog leányságot gyászolni.

Miklós világoskék frakban jelent meg, s elhitette a társasággal, hogy esküvő előtt Barbarossa is világoskék frakkban vacsorált.

Az esküvő előtti ünnepélyt a tata rendelte meg, elhitetvén magával, hogy az által uj divatot honosít meg a XIX-dik században.

A derültebb kedély a gulyáshussal együtt nyitott a terembe.

Fiam Miklós, holnap ilyenkor szegényebb leszek egy gyermekkel – szólt a tata érzékenyen.

De egy család összeköttetéssel gazdagabb – válaszolt Malachias törölközőkendő hosszuságu arccal.

Miklós teleszájjal Piroskára emelé szemeit, és nagyot nyelt, hogy mielőbb sohajthasson.

Gyuri másodszor akart a gulyáshussal telt tál után nyulni; de a mamának egy haragos tekintete által visszariasztatott.

Piroska vőlegényének részvevő megjegyzésére: miért nem eszik gulyáshust? érzékenyen jegyzé meg: hogy ő a husételeket gyermekségétől fogva utálja.

Miklós egyszer sem mulasztotta el a Piroska üres poharát tele tölteni, s az asztalkendőt párszor maga is ledobta, csakhogy felemelhesse. Mindannyiszor egy egy tömött mosolylyal üdvözöltetett.

Reméllem fiam uram, szeretett leányom kiséretében többször meg fog bennünket látogatni? – kérdezé a mama tele bensőséggel.

– Napokat, sőt heteket fogunk tölteni a szeretett családkörben, ha mamánk megengedi; válaszolt Miklós hangnyomatos külsőséggel.

A házasság mindössze kétezeréves találmány, s én merem állitani, hogy a családboldogság sem vénebb; szólt Malachias azon apolecticus arcgrimásszal, melyet Curtius Ruffustól kezdve le egész Fekete Mártonig beszédközben, minden historicus kisebb nagyobb mértékben használni szokott.

A házasság a keresztény vallás bölcsőjében fogamzott, s azért boldogit; válaszolt a háziur áhitattal, s a falon függő sz. István király arcképére emelé szemeit.

Miklós bácsi adja nekem a liba zuzáját, vinyogott Gyuri elkeseredetten. Miklós fülig pirulva changirozta a tányérán levő libazuzát a Gyuri tányérjára.

A Gyuri nyilt charaktere nagy kedvetlenséget okozott.

Piroskám lelkem, te igen keveset eszel?

Miklóskám, midőn a sziv tele van, a gyomor is igénytelen.

Miklós ajkaihoz emelé menyasszonya kacsóit.

Hát kedves atyánkhoz mikor lesz szerencsénk?

Mikor a sertéseket hajtatom, magam is meglátogatlak!

Gunda leányom, hát te miért vagy oly szótalan? – kérdezé a mama résztvevőleg. Sajnálom Piroskát, kogy olyan fiatalon lesz asszonynyá, mert mindig azt hallottam, csak egyszer lány a lány, de asszony többször is lehet.

Az ilyen naiv gyermekek a legszeretreméltóbbak. Piroska a huszonötödik évben járt; s a kedves gyermek a legártatlanabbul gunyolta ki testvérét, épen ugy mint Meridor Diana VI. Henrik fertelmes lovászmesterét és… való fővadászát.

Malachias zárta be a vacsorát egy hatalmas toasttal:

A házasság, nem eszköz a boldogságra, hanem maga a cél, maga a boldogság!

Jó, hogy bizonyos kasznár nem hallotta Malachiást, mert talán meggyilkolta volna.

… Adja az ég, hogy a tisztelt pár, ki holnap a célban benn leszen, azt széles és tágas értelemben élvezhesse, az eszköz soha eszébe ne jusson, azaz a boldogságot se apadni, sem áradni ne lássa. Legyen az olyan kör, mely nem a holdhoz, hanem a naphoz hasonlit, azaz nem telik és nem fogy, hanem a világ kezdetétől a világ végeig egyforma. Adja az ég, hogy midőn nőnek, szaporodjanak, midőn szaporodnak, nőjenek, azaz multiplicatio után ne következzék subtractio. Adja az ég, hogy feloszlásuk után a mennyekben ismét compacte élvezhessék az örök boldogságot, mit nékik, ha erényeikre gondolok, utólagos jóváhagyás reményében biztositani ezennel bátorkodom.

Az utolsó constructiót Malachiás a terebesi nagy orátor remek beszédéből lopta ki, azon beszédből, melyet ezer auctor dicsért és csodált, egy nagyszerű uradalom pedig kinyomatott.

Vacsora után.

Szivarra gyujtottak a férfiak, Piroska pedig zongorához ült.

Csak a régibb telegraphok bábjai hányták ugy kezeiket és lábaikat, mint azokat Piroska hányni vetni méltóztatott. Faluhelyeken az ilyen görcsös rángatódzás mai napig, mint tökélymérő úgy tekintetik. Ki a kisebb falukon húrokat nem szakgat, kótákat nem tép, nem rugdos, és nem lökdös, furorét nem csinálhat. Falukon minden a mi csöndes, középszerü. Minden a mi zajos, nagyszerű. Mi csak orkánokban és zivatarokban gyönyörködünk. Mi nálunk az az igazi tánczos, ki tánczosnéját földre ejti, vagy a kemenczéhez mázolja. Ki ablakokat tör és csillárokat rombol, utolérhetlen magnifique.

Miklós elragadtatott a Piroska ügyessége által, s egy könnyel áldozott a müvészet istenének.

A Biharyét, leányom, hadd sirjak utánna.

Executiroztatott a Biharyé, de azért nem sírt az öreg. Ő egész életében egyszer sirt, midőn inasa ujdonuj bagariáját megperzselte.

Az öregek sorra csókolták gyermekeiket, jó éjt kivántak s jelt adtak a lenyugvásra. Mindannyian távoztak. Miklósnak az épület legszélső szobája mutattatott ki nyughelyül. A vőlegény menyasszonyát hálóterme ajtajáig kisérte.

Jó éjt angyalom és rózsás álmokat! holnap ilyenkor enyimnek nevezhetlek!

Jó éjt Miklóskám, álmodjál Piroskádról.

Rólad s boldogságunkról álmodok mindenem! Jó éjszakát.

A csók olyan hosszu volt, hogy elért volna Henczidától Bonczidáig.

Miklós tele gyomorral és tele kebellel aludt el.

Épen a Piroska hollófürteiről és fehér fogairól álmodott, midőn pokoli zaj és ördögi lárma által felriasztaték.

Tűz van! tűz van! a ház ég! hangzott mindenfelé!

Egy perc alatt talpon volt, mire felöltözött, lángnyelvek csapdosták a falakat, s izzó sárkányok repdestek be az ablakon.

Őrülten rohant menyasszonya hálótereméhez. A teremajtó tárva nyitva volt, – az ágy üresen, a szoba üresen találtatott. Egészen az ágyig hatolt, az ágy mellett éjjeli szekrényen, meredt szemmel pillantá meg Piroska hajfürteit és hofehér fogait.

Álfürtök! álfogak! kiáltott magánkivül, s az ágyra hanyatlott. Ájulásából azonban csak hamar föleleveniték a tűz becsapkodott lángjai.

Hirtelen felugrott, a vendéghajat s hamis fogakat oldalzsebébe rejté, s elrohant.

Odahaza Zsiga barátjával szemközt kezdette recapitulálni a mult éj csalódásait és borzalmait.

* * *

Ide a húsz aranynyal Miklós cimbora!

Zsiga pajtás nyertem, de mégis vesztettem.

Piroska nélkül jöttél, s igy megnyertem a fogadást.

De birtokomban szemlélheted sötét fürteit s fehér fogait, s igy fizetned kell.

Ezeket mondva Miklós, Zsiga elébe rakta az álfürtöket és álfogakat.

Zsiga válaszolni sem tudott a kaczagástól, hanyat vágta magát a divánon, s könyei hullottak nevettében.

A jókedv olyan, mint a cholera, nagyon könnyen ráragad bárkire is közel szomszédjától.

Miklós Zsiga mellé hanyatlott, s együtt kacagtak szinte szakadásig.

Igaz marad a közmondás, Miklós pajtás, hogy gyakran a szerencsétlenség hoz szerencsét; ha véletlenül ki nem gyul a ház, az álfürtökkel és álfogakkal Piroskát is hazaszállitod.

S idő előtt gyilkosom lesz a kopasz boldogság.