Előszó.
Reading edition
Az olvasó előtt fekvő két kötetkében vig, és komoly tartalmu beszélyek foglaltatnak. Ha a műbirálók véleményzését, – birálatait – és tanácsaikat követendettem, kizárólagosan humoreszkeimet kellendett kiadnom, ők többször állitván: miként humoreszkjeim életrevaló dolgozatok – s a közönség által kész örömmel fogadtatnak. A birálat azonban bár mennyire pártatlan, bár mennyire jó legyen, nem mindenkor viszhangja a közönség művéleményzése, és műnézeteinek. Van a közönségnek ugyanis bizonyos része, mely a vignemü irodalmi dolgozatokban épen nem gyönyörködik, s csak a regényest, kalandost, rémest, vagy borzasztót szereti. – Többeket ismertem – ki – válólag a nőnemből – kik Zam-Midi, Fenice, Zacharias, Anglien herczeg stb. komolytartalmu beszélykéimről dicsérőleg nyilatkoztak, mig legjobb humoreszkjeimről csak odavetőleg emlékezének. Én sok hálával tartozom a közönségnek, mert mindig jó, mindig méltányos volt irántam. A criticusok sokszor méltatlanul megróttak (megbocsátható ellenszenvek!) de olykor méltatlanul fel is dicsértek (megbocsátható rokonszenvek!) s igy örömmel hallgattam rájok is! E két kötetke kibocsátásakor figyelmeznem kellett mind a közönségre, mind a birálókra, méltánylat, elismerés, és hálából. En irónak születtem! Kedvezőbb körülmények, nyugalmasabb vérmérséklet, szerencsésb viszonyok mellett, főleg a korábbi években tett mulasztások leszámitásával, meglehet most versenyezhetnék a legjobbakkal, igy alkalmasint meghalok a nélkül, hogy nagyobbszerűt teremtheték. Nem okolok senkit, csak magamat. A nemesb czélokhoz az eszközöket nem őrizték hétfejü sárkányok, az előre tolult akadályok férfiui erővel leküzdhetők valának. Vagyok oly jó, mint a nagyobb rész, de ezzel vigasztalják azok magokat, kiket az irodalom terére gyermekhiuság, unalom vagy munkakerülés kergetének. – Ha bár mi kevés hasznost, és jót eszközöltem meglehetősen árva irodalmunkban, – számitassék be enyhitő körülményül annyi irodalmi vétkeimért.
A Királyhágón 1857. Május 22-én.
Lauka.