X. MESÉK. (continued 3)

»Hogy egy vider pálinka.« Megmondják az árát s ki is fizeti. Elmegy egy másik korcsmába s ott is megtudja a pálinka árát s kifizeti előre. Már most sétál a piaczon s találkozik a zenészekkel, kéri őket, hogy jöjjenek vele, mert hogy igyák meg a borju áldomását. El is elmentek s vett nekik egy vider pálinkát. Mikor fizetni kellett, mondja a korcsmáros, hogy már ki van fizetve. Kérdik a zenészek:

»Hogy, hogy?«

»Hát biz a kifizette a sapkám, mert ez ojjan sapka, a mi mindent ki tud fizetni.« Mennek a második korcsmába s ott is hallják a zenészek, hogy a sapka már kifizette a pálinkát. Mikor utban volnának a harmadik korcsma felé, mondják a zenészek, hogy adja el nekik a sapkát.

»Szivesen« – mondja a szegény ember – »ha visszaadjátok a borjumat.«

Vissza is adják s a zenészek elindulnak a korcsmába, hogy még igyanak, mert ugyis fizeti a sapka. Bemennek a korcsmába s kérik a legdrágábbik finom italokat. Mikor megitták, kéri a korcsmáros a pénzt, de ők azt mondják:

»Fizet a sapka.«

De biz az nem fizetett semmit s a korcsmáros jól elverte őket. Akkor a zenészek megindulnak, hogy adják vissza a sapkát. Meg is kapják a szegény embert odahaza. Épen a pitvarban áll egy nagy késsel, mert disznót öltek. Mikor meglátja a zenészeket, egy vérrel teli disznógömöczet köt a felesége inge alá s teszi magát, mintha nagyon haragunnék a feleségére, hogy a vacsora későn jön, pedig már jönnek a kedves vendégek. Mikor a zenészek odaérkeznek, épen beleszurja a kést a feleségébe, hogy a vér mindjárt ellepte a ház padját. A zenészek mikor el akartak futni, mondja nekik:

»Soh se fussatok, bolondok, mert van nekem egy 360 éves muzsikám; ha azt meghuzom, nincs az a prédikácziós halott, a ki fel ne ébredjen.«

Meg is huzza nagy keservesen a muzsikát. Hát a felesége lábra áll, elkésziti a vacsorát s mulatnak reggelig. Reggel kérik a zenészek a szegény embert, hogy adja el nekik azt a muzsikát. El is adja a szegény ember a muzsikát 100 forintért. Hazamennek a zenészek s a primás beledöfi a kést a feleségibe. Huzza a muzsikát, hogy a felesége felébredjen, de biza nem akart felébredni. Mondja a másik:

»Ajj meg, hogy őjjem meg én az enyemet, hátha te nem ölted jól meg, azért nem akar felébredni.« Hát meg-is megölte, de biz a semmi muzsikaszóval nem tutták többé felébreszteni. Felherren a sok zenész s mondják:

»Nó ez a gazember kifogyasztott a feleségeinkből.«

Ekkor elindultak a szegény ember házához. Mikor oda megérkeztek, a szegény ember épen egy kutat ásott s a kut belsejéből kiáltotta:

»Jertek ide, jertek ide, huzzatok ki, mert beleveszek!«

Hát mennek a czigányok egyenkint, próbálják kihuzni. A mint egyenkint bemennek, egyenkint levágja őket, hogy mint ott pusztultak a zenészek.

(Szováta.)