← Table of contents
Székelyföldi gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 3. kötet

TRÉFÁS ÉS GUNYDALOK,

Reading edition

KRIZA JÁNOS GYÜJTÉSE.

1. Meghalt az én apám, Nagy gazdagság maradt rám, Hat ökörnek kötele Három vasvilla nyele. Ha neki szomorodom Öt kötelet beiszom, Hatodikat megfogom S a nyakamba akasztom.

2. Az én anyám káposztát főz, A fejébe ütött a gőz, Hányja-veti a kalánját, Kinek adja kedves lányát. Ne búsuljon szegény feje Lesz még valaki a veje Megveri az Isten vele.

3. Hála neked nagy Ur Isten! Hogy a bolhán patkó nincsen Mert ha rajta patkó volna, Sok szép asszonyt agyon rugna. Hála legyen az Istennek, Hogy nincs szarva az egérnek, Mert ha néki szarva volna Sok asztagot széjjel-turna.

4. Huzzák a harangot Sirnak az asszonyok, Harmad napja vagyon, Elek oda vagyon. Mondják vala nagyon, Gegő ütte agyon; Gegő mondja nagyon: Én nem üttem agyon. Az Egres tetején Egy fa alatt vagyon, Ott sem Isten nyila, A bor ütte agyon.

5. Oh te szegény denevér, Se nem madár, se’ egér Az unitárus legény Se’ pogány, se keresztény.

6. Molnár legén voltam én, Annak se’ voltam jó én: Elévettem a kupát Mind elmérten a buzát, Ej haj dunnám alá, Buj, be bundám alá. Csizmadia voltam én, Annak se’ voltam jó én: Elévettem az árat, Meglyuggattam a szárat. Ej haj dunnám alá, Bujj be bundám alá. Szabó legén voltam én Annak se’ voltam jó én: Elé vettem az ollót, Elnyirbáltam a posztót. Ej haj dunnám alá, Bujj be bundám alá. Korcsomáros voltam én, Annak se’ voltam jó én: Elé vettem a korsót, Mind megittam a jó bort. Ej haj dunnám alá, Bujj be bundám alá. Deák legén voltam én, Annak se’ voltam jó én: Elővettem a tentát, Bele vertem a pennát. Ej haj dunnám alá, Bujj be bundán alá.

7. Nem hiszek kendteknek, hugom asszony, Mert kendtek hamisak, való bizony, Kend hamis, ő hamis ő keme is, Ki hiszen kendteknek, hamis az is Felforrott már kendben száz hamisság, Szavában, százban sincs egy igazság, Jézsvita14) volt apád, mert okos vagy Okos is, hamis is egyaránt vagy. Kivülről nyájas vagy, belül hamis, Szádból a hazugság foly mint a viz, Jobb Mátyás nap után bizni jéghez, Mint, kedves hugocskám, kegyelmedhez.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

8.15) Az én rózsám felcsiki, felcsiki, A bocskorát – zibidum-zabtum, Zetelati-latiban, – felcsipi, Zetelati-latiban, – felcsipi. Egyszer-másszor úgy köti, úgy köti, Hogy az utczát – zibidum-zabtum, Zetelati-latiban – kisöpri. Jó gazdasszony vagyok én, vagyok én, Két fazékban – zibidum-zabtum, Zetelati-latiban, – főzök én. Az egyikbe fuszujkát, fuszujkát, A másikban – zibidum-zabtum, Zetelati-latiban – tót répát.

9. Addig ültem a tűzhelyen, Mig kiégett a pendelyem, Annál több pendelyem sem volt, Azon is volt harminczkét folt. Motollámon három pászma, Azt is hat hónapig fontam, Még is eleget aludtam. A bornyukot kihajtottam, Komám asszonyt megtaláltam. Én ott addig diskuráltam, Mig a csordát visszavártam. A csürömben rakás buza, Azt is a korcsmába hordtam, Jó uramnak elhazudtam.

10. Megházasodtam te Pista, Van feleségöm Aniska, De Aniska olyan tiszta, Kétszer seper egy hónapba’. Megházasodtam te Gyurka, Van feleségem Aniska. Felkél jókor, nyólcz órakor, Feje olyan mint egy bokor. Megházasodtam te Miska, Van feleségem Aniska. Szeme nem lát a csipától, Keze nem fog a mocsoktól. Kenyeret is jót tud sütni, Ötször-hatszor megkeleti, Ötször-hatszor megkeleti. S még is keletlen béveti. Puliszkát is jól tud főzni, Ötször-hatszor sót vet neki S mig a puliszkát keveri, Hosszu haja térdit veri.

11. Volt nekem szeretőm, Juczi volt a neve. Elhagyott, másé lett, Egye meg a fene.

12. Elmehetsz már a templomba, Szép hired van a faluba’. Béülhetsz az első székbe, Sárig rojtos keszkenőbe.

13. Az én csizmám disznóbőr, disznóbőr, Apám hozta – zibidum-zabtum, Zetelati-latiba – Sükőből. A sükei mesternek, mesternek, Bocskora van – zibidum-zabtum, Zetelati-latiba – szegénynek. Kötögeti bocskorát, bocskorát, Sepergeti – zibidum-zabtum, Zetelati-latiba – udvarát. A sükei határon, határon, Megy a pap egy – zibidum-zabtum, Zetelati-latiba – szamáron. A mester is utána, utána, Kötőfék a – zibidum-zabtum, Zetelati-latiba – nyakába’.

14. Az olyan leányért nem adnék egy hagymát, Ki minden hajnalban keresi a szoknyát. Haza leány, haza, otthon van a szoknya, Az ajtó sarkán egy szegre van akasztva. Az olyan legényért nem adnék egy hagymát, A ki minden reggel keresi a lovát. Haza legény, haza, otthon van a lova, A biró udvarán szól a csengő rajta. (Nagy-Galambfalva.)

15. Főbe ütték a birót Egy nagy tökkel, hogy meghót. Hej szegény biró, de kár vót! Nekem kereszt apám vót! Megdöglött a biró lova, Megnyuzta a biró maga. Jó lesz a bőre bundának, Annak a kevély fiának.

16. Nincsen olyan jó gazdasszony, Mint Kondáné komámasszony. Tepsibe süti a lepényt, Úgy csalogassa a legényt. Ha lepényem megettétek, A leányom elvegyétek. Nem kell nekünk a kend lánya, – Szállást kap a fináncz nála!

17. Egybegyültek, egybegyültek, a miskolczi lányok, Ej, haj! hej, huj! a miskolczi lányok. Lisztet kértek, lisztet kértek, egy kis markocskával, Ej, haj! hej, huj! egy kis markocskával. Össze-gyurták, össze-gyurták turós gombiczának, Ej, huj! hej, huj! turós gombiczának. Kitálalák, kitálalák, egy nagy lapitóra, Ej, huj! hej, huj! egy nagy lapitóra. S mind megette, mind megegette, a papné kutyája, Ej, huj! hej, huj! a papné kutyája. D’ugy megütték, d’ugy megütték a laskanyujtóval, Ej, huj! hej, huj! a laskanyujtóval. Hogy megdöglött, hogy megdöglött, a papné kutyája, Ej, huj! hej, huj! a papné kutyája. S igy lett vége, s igy lett vége, a miskolczi bálnak, Ej, huj! hej, huj! a miskolczi bálnak.

18. Ha megházasodál, Sokat ne kóborálj; Mert ha nem vagy otthon, – Legény csúsz bé az ajtón.

19. Turót eszik a czigány, hum! A czigány, hum! Mikor megyen az utczán, Heje, hujja, hum! Kérek tőle, de nem ad, hum! De nem ad hum! Még azt mondja: pofon csap, Heje, hujja, hum!

20.16) Három dió, hat baraczk, Urfi szeret, nem paraszt. Ha az urfi megmaraszt, Kell a sulynak a paraszt! Mert az urfi pengőt ad, A paraszt csak csókot ad. (Torja.)

21. Két ökörvel, szekervel, Bé Gyergyóba edényvel, Apokával, anyóval, Bé Gyergyóba bogyóval. (Bodos.)

22. Nagy-baczoni hires lányok, Mind az urfik után járnak. Kifésülik a hajukat, Úgy keresik az urfikat. (Nagy-Baczon.)

23. Udvarhelyi veres torony, Elejtettem az ostorom. Adja ide hugom asszony, Mert ha élek megszolgálom, Vagy kapálok, vagy aratok, Vagy egy éjjel kenddel hálok. (Karatna.)

24. Kertem alatt szól a haris, Este hozzád megyek Maris. Ha megfogom a csecsedet, Ne taszitsd el a kezemet. (Karatna.)

25. Hej kiállott, hej kiállott! Kapu eleibe, Ez a barna kis leányka. Hej láncz, váncz! Oda mene a mátkája, Kérdi tőle: mit varrsz kapu eleibe? Hej láncz, váncz! Lengyel inget, lengyel gatyát, Szép szederincz, vincz! Telebokros, áncz, váncz! Hej láncz, váncz! (Nagy-Baczon.)

26. Szereti a czigány a veres nadrágot, Hej de nem szereti a szent igazságot. Ilyenképen éltek a zsoltáros czigányok, Énekeltek egy tálból, imádkoztak egy fótból. A vén vajda tanitotta, Peti fia kántor vala. A füstös község hallgatta, Hogy az irást magyarázta: Volt a pokol száján egy ágas-bogas fa, Mely czigány lélekkel sürün meg volt rakva, Hát, egyszer egy nagy szél csak neki zúdula, S a sok czigány lélek mind pokolba hulla.

27. Téj, turó, téjfel, Bolond vagy te Péter, Mert a feleséged Mást szeret, nem téged.

28. A szép asszony messze lát, Csillárom haj! Vizre küldi az urát, Csillárom haj! Mig az ura vizre jár, Barna galambja bejár Csillárom, csillárom, csillárom haj!

29. Molnár leányt ne szeress, Csillárom haj! Mert annak a viz keres, Csillárom haj! Fejér leányt se szeress, Mert az árnyékot keres. Csillárom, csillárom, csillárom haj! Piros leányt se szeress, Csillárom haj! Mert az részeges lehet, Csillárom haj! Barna leányt szerethetsz, Mert az jó dolgu lehet, Csillárom, csillárom, csillárom haj! (Kis-Baczon.)

30. Jaj Istenem, bánat-napom! Bánom, hogy a papnál lakom. Este-reggel csak a czibre, Igy lesz életemnek vége.

31. Ha az alsó malom mind aranyat járna, Úgy se’ kéne nekem a molnár leánya. Lisztes a szoknyája, mocskos a bokája, Azért nem kell nekem a molnár leánya! (Kis-Baczon.)

32. Ide ki az évegcsürnél17) jó bort mérnek, Jőjön édes komámasszony, igyunk egyet! Egy-két, három kupa bor Leszivárog mindenkor. Komámasszony! Az a ménkő vén ember nincs ide haza, Ott vagyon már harmadnapja fogadóba’. Még oda ül egy hétig, Meggyógyulok én addig. Komámasszony! Majd haza jő hónap este nagy borosan, Hol a buza? azt kérdezi haragosan. Azt hazudom én neki, Hogy a patkány hordta ki. Komámasszony! (Bikszád.)

33. Elment János az erdőre, Elvették a fészit18) tőle. Csak egy csatlót vágott véle, S negyven rezet vettek értte! (Karatna.)

34. Czifra száru laboda, Nem termettem dologra, Nem termettem dologra. Lábam termett a tánczra, Szemem a kacsintásra, Szájam a borivásra. (Köpecz.)

35. Voltam én még molnár is, Csak azért is. Nem jól mértem a vámot, Szidták a vén anyámot, Csak azért is! Voltam én még halász is, Csak azért is! Kifogtam a nagy halat, Kolozsvári hid alatt, Csak azért is! Voltam én még legény is, Csak azért is! Félre vágtam sapkámat, Kinevették a lányok, Csak azért is! Voltam én még kovács is, Csak azért is! Megkoppintám a szeget, Nagyot sikoltott egyet, Csak azért is! Voltam én még timár is, Csak azért is! Ráfeküdtem a bőrre, Mégsem ment le a szőre, Csak azért is!

36. Piros leányt ne szeress, Mert az részeges lehet. Tűz leány ő magába’, S a tűzet is kiállja. Fehér leányt ne szeress, Mert az árnyékot keres. Fehér bőrét kiméli, S a világot úgy éli. Szőke leányt se szeress, Mert az restecske lehet. Immel-ámmal dolgozik, S hamar elrongyosodik.

37. Én vagyok az, én vagyok az, a ki nem jó, Boros kancsó-hajtogató. Éfi asszony, ki a házból! Most jövök a korcsomából. Én Istenem, én Istenem, tégy jót véle, Vedd el a szent lelket tőle. Huzd el a száját is félre, Hogy ne igyék többet véle. (Nagy-Baczon.)

38. Mikor az Isten a czigányt teremtette, Egy hosszu deszkára de ki teritette, Azután a tüzes nappal megsüttette, S azóta maradott a czigány fekete.

39. Mostan hevertemben egy dolgot mondanék, Ha a fejér sereg meg nem haragudnék. Rólok egy éneket majdan énekelnék. Közpéldába’ szokta fejérnép mondani: Hétfőn és szeredán, két nap nem jó fonni; Sőt azon napokon nem jó matollálni, Mert az olyan fonal nem fog jól megkelni. Szombaton el szokták a guzsajat dugni, Hétfőn, kedden, szerdán ráérnek keresni. Pénteken nem igen jó kenderre nézni, Fonó keze-lába meg fog guzsorodni. Csütörtökre ilyen magyarázat vagyon, Hogy a ki fon este, ördög örül azon. Ott sok üres orsót hány bé az ablakon, Nagy zörgetést támaszt éjjel a padláson. Igy hát jó fejér nép, jól vagyon dolgotok, Minden héten hat nap ünnepet tartotok. S a kender munkának ellene mondotok, Dicséreteteket földre tapodjátok. Örzse szaparicska, Kata hamaricska, Zsuzsika puhácska, Éva boriczácska. Panna patvaricska, Ilkó palinkácska, De bezzeg közöttök ritka jó fonálka. Kilencz kötés kender, veti a vállára, Zsuska sietséggel viszi a vásárra. Nincsen pendelykéje s eladja magára, Gyócsot vészen s toldja ingének aljára. Te álmos Rebeka, mit szunnyodsz mint patkány? Jobb volna farodat riszálnád a rokkán, De anyád sem kapott mint te a fonócskán, Alvásába hót meg a száraz padocskán.

40. Az én kedves ángyom asszony Három héten négy orsót fon. Kiruházta jól az urát, Csinált belőle maszkurát. Adott reá csepü inget, Maga visel czicz fersinget.

41. Kinek nincsen pántlikája, Menjen frissen Szent-Királyra. Ott vagyon egy hires dáma, Vagyon neki pántlikája. Selyem papucs a lábába,’ Három pár még a ládába’.

42. Szentgerlicze: szekercze, Harasztkerék a nyele. Azon alól Madaras, Ott a leány hat garas. Azon alól nem adják, Inkább magnak meghagyják.

Notes in this chapter

Explore with AITake your curiosity a little further.

Reading settings