GYERMEK ÉS JÁTÉKDALOK.

1. (Kettő a gyermekek közűl megbúvik egy kerités mögé; ezek a »farkasok;« a többiek egy pázsitos helyre telepednek meg; ezek a »ludak.« A »ludakat« egy szolgáló és anyja őrzik, következő párbeszédet folytatva:) Szolgáló: Anyám, anyám, hozz ennem. Anya: Gyere haza, ha kell. Sz: Nem merek. A: Kitől? Sz: Királyné háza megett két farkas. A: Mit csinál? Sz: Himet varr. A: Mibe mozsdik? Sz: Réz medenczébe. A: Mihez kendik? Sz: Kutya lombos farkához. (Erre a farkasok eléugranak, a ludak gágogva szétfutnak ha valakit elfog a »farkas,« az váltja fel.)

2. (Körbe állnak s ugy dalolják a következő dalt:) Haj, gerenda, gerenda, Tartományi gerenda! Ipszilom, ipszilom, Ipszilomi rózsa. Ha én rózsa volnék, Mégis kifordulnék. Kék selyem mustya, Zöld galaria, Dinom-dánom szép Rózsika, Fordulj angyalmódra! (Erre az, kit a megszólitás illet, hátat fordit a körnek, s igy tovább, míg mindenik ki nem fordul. Most a biró, kit még a játék kezdetén megválasztanak, kiáll a körből s rendre kérdi a többitől:) „Ki lopta el a fészét?“ Mindenik a szomszédjára hányja a vizes lepedőt, s miután egyik sem vall magára, a biró felkiált: „Majd megválik, ki lopta el a fészét!“ A lehető legsebesebben kezdnek forogni; a ki legelőször esik el, arra rákiáltják: „Tolvaj! tolvaj! te loptad el a fészét!“

3. (Két csoportra oszlanak a gyermekek. Az egyik csoport letelepedik a földre, – sorba ülve; – egy közülök, a »vezér« állva marad a sor szélén. A vezér mellett ül a »kisasszony«. A másik csoport megbúvik egy kerités mögé, ott egyiknek a lábára ruhát kötnek, s ugy indulnak a földre telepedett csoporthoz, élükön szintén egy vezérrel.) Vezér: Kakas, Isten jó napot! Másik v.: Récze rucza fogadja! Vezér: Jutkáné, Butkáné, Te kegyelmed leányodért Jöttünk legszebbikért, Legjobbikért, Rózsaszin orczájuért. Másik v.: Mert a mi leányunk Igen hegyes, igen begyes, Kőkapu nékül, Arany perecz nékül Ki sem adhassuk. (A vezér most a kisasszonyhoz fordul e szavakkal:) „Kérd ki kisasszony!“ (Ez aztán oda megy a másik csoporthoz, s ha elsőre nem találja el, hogy kinél a ruha, a játék ismétlődik.)

4. Egyerem, – begyerem, – Kender – táncz! Hát kend – sógor, – Mit ki – ált? Én án – gyomat – kiál – tom, Vas pálczámat – kongatom, Kong, – kong, – konga – tom, Kácz ki – tolvaj! – Te vagy, – te!

5. A sárig asszonynak elveszett fekete fótikája. Fogta a fa-fütyökre, a fa-fütyök ugyan esküszik, hogy az Isten őt likó-likába ne vigye, ha ő ellopta. (Hangosan és szaporán szokták ezt mondani, többször egymásután.)

6. (Egy vagy két gyerek felül a hintára, más kettő hintáztatja e mondóka kiséretében:) 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, – tiz! Tiszta viz! (A többit énekelve:) Belé halt a mátkám, Mivel vontassuk ki? Tizenkét szunyoggal, Tizenhárom bolhával, Tizennégy kullancscsal. Adjanak egy vékát! Minek azt a vékát? Hogy virágot, hogy virágot Ültessünk beléje. Minek a virágot? Vén asszonyok kebelibe, Leányoknak a kezibe, Legényeknek kalapjába! Dungó hajtsa, légy mozgassa, Hajts ki diófa tetejibe! (Ekkor a hogy csak birják, ugy kihajtják a hintát, s igy folyik tovább.)

7. (Körbe állanak, egy beáll a középre, s forogva dalolják a következő dalt:) Hej gerenda, gerenda, Tartományi gerenda! And – ris, Band – ris, Benne – forog, Ölelj, a kit szeretsz! (Erre a középen álló bekap egyet a körből s forognak tovább.) Ezt szeretem, ezt kedvelem, Ez az én édesem! Szedek szép – rózsát, Kötök koszorucskát. Hej zsimojom, zsámojom, Zabolai zabszem! Ne hivjatok engem Többet Ilonának, Csak hivjatok engem Városi ponyának. Csiftom, paftom! Városi menyecske! Állj ki tavaszi fecske! (Most az, ki legelső állott be a középre, kiáll, bennmarad a második.) Maradj benne kis fecske! (Ismételve a játékot, a bennmaradott szintén párt választ e sor után:) Ölelj, a kit szeretsz!

8. (E játék menete megegyez az előbbivel.) Az egész: Kerek karazsia, Kényes asszony, Kapd bé, a kit szeretsz. Körbenálló: Ezt szeretem, ezt kedvelem, Ez az én édesem! Az egész: Adjon Isten záporesőt, Mossa össze mindakettőt!

9. Mély kutba tekinték, Köményszálat szakaszték. Kinek látom pisolygását, mosolygását, Biró vegye szép zálogját. (Egyik integet a többinek, arczát lehetőleg elfintoritva; ha valamelyik elmosolyodik, megzálogolják. A zálogtárgyat vissza nem adják, mig az illető ki nem kiáltja szeretője nevét.)

10. Ó! ó! ó! Kerek tó! Bujj ki csiga fülemből. Szántsunk, vessünk, arassunk. Neked is, Nekem is, Még az egyiptomnak is. Annak adom a fejem fájását, A ki hajonfejt van. (E verset fürdés után szokták mondani.)

11. Egy kis kertet keriték, Belé rózsát ülteték. Szél – szél – fuvo – gat, Eső – vere – get. Csurr! (Sebesen forognak s a végső szónál hirtelen lekuporodnak; és a ki e közben hátraesik, kidobják a sorból s azt mondják: nyüveskas.)

12. Putypu – rutty! Mit ke – ressz? Hat lo – vat, szeke – ret, Szeke – rembe – kere – ket, Karin – czámba – kenye – ret; Poha – ramnak – fene – ket, Hadd e – hessem, – Hadd i – hassam – Ele – get!

13. (Egyik lúd a másiknak:) Menjünk a pap rozsába! (Másik lúd:) Ketten szedjünk egy zsákba. (Mikor oda érnek:) Ki – ki magának, ki – ki magának!

14. Mit mond a fecske? Kicsinek kicsit, Nagynak nagyot; Mert ha kicsike kéred a nagyot, Kitekerintem a nyakadot!

15. Bárány: Eperlapi! Júh: Bár avarat kapnál!

16. Bükki vadgalamb: Mit, mit, mit! Mit, mit kaptam én?

17. A nyúl (ha elcsipte a kopó): Mást, mást, mást!

18. Kutya: Hom, hom, hom! Honn a gazda, honn!

19. Kicsi kakas: Forró viz!

20. Ma dagadjon, holnap apadjon, Hónapután a gödre maradjon! (Szemfájóssal mondatják.)

21. Gyurott mák! (Varju a disznóganajnak ezt károgja tavasszal.) Pi kaka! pi kaka! (Ősszel, mikor kukoriczát kap.)

22. A macskának négy a lába, Ötödik a farkinczája.

23. Macska: Herausz! Má – jor!

24. Czinege: Kümpics, kümpics, kümpics!

25. Beli kuczi, beli, veli, Kutyasággal vagyok teli. (Gyermeket altatják e danával.)

26. Olá’, olá’, ordás zsák, Czigány, czigány, szenes zsák.

27. Hires falu Madaras, Még a pap is fazekas!

28. Simijon, sapka, Szegletes laska.

29. Ujjuju! Megdöglött már a vén juh! Nem kell neki több sarjú.

30. Elől megyen úr, Közből király, Hátul béka, Vacs, vacs, vacs! (Három gyermek megy sebes léptekkel egymás után s az első mondja e versikét; az utolsó meg teljes erejéből igyekszik, hogy első lehessen és visszamondhassa.)

31. (Egyik gyermek megindúl sántitva, kezében bottal. A többi kérdi:) – Hová megyen csonka nagyapó? – Megyek a templomba. – Minket elereszt-e? – El, ha nem szeleltek. (A gyermekek utánozzák a szelelést, a »csonka nagyapó« pedig kergeti őket.)

32. Eb adús, kuty’adús, Ha meg nem adod, légy adós. (Egyik gyermek a másiknak tenyerébe vereget e versike kiséretében, azután megfutamodik; ha utólérik, változik a szerep.)

33. Apa – csiga – mama – liga, Ha u – tól érsz, vaska – rika – – – (Megegyez az előbbivel.)

34. Erdővidéki falvak gúnynevei: Füle bordás, Bardocz korpás, Ölösztelek23) bocskorták Vargyas kenyeres, Száldobos sántakerekes, czifra Köpecz, bű Barót, sáros Bibarczfalva, hammas fazék Hérmány, kalácssütő kis-Baczon, cserépvető Nagy-Baczon, kerékfuró Bodos, muszka Száraz-Ajta, tolvaj Közép-Ajta, égető Nagy-Ajta.