INTERMEZZO.
Reading edition
Airy fairy Lilian, Flitting fairy Lilian – – – – – – Cruel little Lilian! (Tennyson.)
Nyájas olvasó, ha egykor, Amikor még ifju voltál, Áttanultad a poézis Czélszerű szabályait, Úgy tudod, hogy mostan kéne Gyors erővel, drámamódra A csomót, melyet kötöttem, Ujra széllyeloldanom; S épen most jutott eszembe Az, aminek sohse kéne Ujraélni a szivemben: A magam szerelme az. Anch’ io! Én is szerettem, Engemet meg nem szerettek, – S amikor eszembe ötlik Ez a fájó szerelem, Nem tudok mesét bogozni S nincs erőm bogot megoldni, Nem tudok mást, mint sohajtva Emlegetni egy nevet. Itt az egy-en van a hangsúly: Egy nevet, egyetlenegyet, Melyen kívül semmi más név Énnekem nem létezett; Ezt az egy nevet susogtam Halk beszédben önmagamnak, Hogyha keltem, hogyha jártam, Ha az álom elfogott, Ezt az egy nevet susogtam Lázban égve, vágyban élve És ez egy név csengésétől Dalra dal kelt ajkamon, Ezt az egy nevet susogtam, Hogyha néha-néha, ritkán, Sors kegyelme vagy szeszélye Szembeküldött ő vele, És amig perfekt causeurként Médisáltam – az időrül, Titkon ajkam azt rebegte: „Lilian, ó Lilian!“
Vége annak az időnek, Nem sohajtok semmi névre, És az égő szerelemnek Istenucscse vége már! Hogyha néha-néha látom Bálriportban, tomboláknál Vagy egyéb ily alkalomkor Nyomtatásban a nevét, Hosszasabban a szokottnál Nézem át a hír rovatját S gondolom: legyen megáldva, Akié volt e riport, Legyen áldva a szedő is, Aki ezt a hirt kiszedte, Legyen áldva a kihordó, Akitől ezt megvevém, S legyen áldva a kis szőke Főnek minden aranyszála, Áldva a két drága szemnek Kéksugárú mosolya, Áldva tánczos lábacskája Minden apró libbenése… Igy merengek el sokáig – Ám a szívem nem sajog… És a szívem föl se dobban, Majd ha férjhez látom menni, Az se bánt, ha mással nemz is Fiakat meg lyányokat – Ó de félek, hogy, ha majdan A halálos ágyra rogytam S az idő int, hogy siessek, Mert nagy út vár még reám, Hogy majd akkor nem bucsúzom Senkitől, akit szerettem, S ajkam nem mond ellenimnak Nyugtató bocsánatot, S istennek nevét se hívom: Félhalottan, végsohajjal Átsohajtom a halálba: „Lilian, ó Lilian!“
