VIZKERESZTI JÁTÉKOK.
Reading edition
1.
(A három király bejön a csillaggal s éneklik:)
A szent királyok, három mágusok, Ur Krisztust Midőn szemlélik, ekép köszöntik A Jézust. Gáspár mutatja, örömmel nyujtja Aranyát, Hogy azzal vallja és magasztalja Királyát. Menyhárt is áldja, a midőn adja Tömjénét, Evvel tiszteli, szépen jelenti Istenét. Boldizsár néki elejbe tészi Mirháját, Hogy megmutassa avval ő hozzá Hív-voltát.
(Ekkor a csillagot kieresztik háromszor.)
BOLDIZSÁR KIRÁLY.
Én Boldizsár király Szerecsenországból való vagyok. Nem tanúltam egyebet, ugrándozni, ficzkándozni, szép kisasszonyokat ölelgetni. Épen egyszer a fő rezedenczia mellett kellett elmenni, meglátott a kisasszony a felső kontignáczióbúl, behívatott szobájába, úgy jól tartott eczetes lencsével, tormával és galuskával, nézzék, nézzék, uraim, alig férek nadrágomban.
GÁSPÁR KIRÁLY.
Óh te gomolya hitű! Én is jártam már a te országodban, vettem egy krajczáron egy meszely bort, vagy pedig egy fillérért egy meszely pálinkát; nézzék, nézzék, uraim, hogy megtántorogtam tőle.
MENYHÁRT KIRÁLY.
Mikor én a kertben fő kapitány voltam, Egy bolhán a várat úgy megnyargalóztam. Üstökömre mondom, jó katona vagyok, Ma is százat vágtak reám a káplárok, Mégsem tépték szét a bundám a farkasok; – Ezzel bizonyitom, jó katona vagyok.
BOLDIZSÁR KIRÁLY.
Egykor, egykoromba űltem a kuczkóba’, Egy nagy balhát fogtam a gatyám korczába’, Megfogtam a lábát, kivetém a hóra, – Uczczu Kurucz Peti nem vagy már a korczba’!
GÁSPÁR KIRÁLY.
Áldja meg az isten azt az öreg bábát, A ki megszerezte az italnak javát; De azért szerezte, mert ő is szerette, Jót ivott belőle, az urát megverte.
MENYHÁRT KIRÁLY.
Az atyám molnár volt, Házából kiűzött, Nekem tetű-bőrből Bocskor-kapczát fűzött. Kimentem a szőlőbe, Felmásztam az uborkafára, Ráztam a diót, Hullott a mogyoró. Oda jött egy öreg ember, Rám kiáltott: Ne bántsd fiam a káposztát, Nem te kapáltad a répát! Ugy megijedtem, hogy Beugrottam a ház ablakán, Onnan meg konyhába; Ott főzték a káposztát Kavarták a kását, Ugy jól laktam dörölyével, Majd meghaltam éhen.
(Ezután így felváltva rigmusolnak.)
(Török Károly gyüjt. Orosháza.)
2.
(Vízkereszt napján alkonyodás után öt-hat csoport katholikus iskolás gyermek vagy suhancz jár házról házra, rendszerint hármasával. Az egyik fiú kezében egy csillagot visz, melyet szita- vagy rostakéregből készítenek, színes papirral vonnak be, ebből van kivágva a csillag, sárga papirral beragasztva; a csillag felett látható az I. H. S. betű a kereszttel tetejében; belőlről gyertya ég s az világítja meg; az egészet egy keresztben csuklókra járó készűlék segélyével az illető tetszése szerint előre hosszan kinyujthatja s magához visszavonhatja. – A három fiú közűl egyik a szerecsen, másik a magyar és a harmadik az eszkimó király. Öltözetük különféle; a szerecsen király rendszerint fehér lepelbe burkolódzik, fején aranyos papírból készített püspök süveg van, arcza korommal van befeketítve, s ez szokta leginkább hordani a csillagot. A magyar király huszár ruhát visel, fején arany korona. Az eszkimó király, ki többnyire kisebb a másik két fiúnál, vagy lepedőbe burkolódzik, vagy csak szokott öltönyében jelenik meg, fején azonban mindenkor aranyos papirból csinált sok ágú koronát hord. – Ha valamely háznál meg akarnak jelenni, egyiket magok közűl beküldik előre s az megkérdezi: „Szabad-e bejönni a három királynak?“ – igenlő válasz esetében bemennek mind a hárman, előre bocsátva a csillagot hordó szerecsen királyt.)
MIND (énekelnek:)
Három királyok napját, Országunk egy istápját Dicsérjük énekekkel, Vigadozó versekkel. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt.58) Hol vagy zsidók királya?! Mert megjelent csillaga. Betlehemben találják, Szép Jézust körűlállják. Szép jel stb. Királyok ajándékát Aranyt, temjént és mirhát Vigyünk mi is Urunknak Ártatlan Jézusunknak. Szép jel stb. Kérjük a szép szűz anyát, Kérje értünk szent fiját, Hogy békességben tartson, Ellenség hogy ne ártson. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt.
SZERECSEN KIRÁLY.
Én szerecsen király vagyok, Napkeletről jöttem, Meg ne csodáljátok, Hogy ily fekete lettem, Mert ott születtem, a hol legmelegebb van.
MAGYAR KIRÁLY.
Én magyar király vagyok, Észak felől jöttem, Meg ne csodáljátok, Hogy ily fehér vagyok, Mert ott születtem, hol leghidegebb van.
ESZKIMÓ KIRÁLY.
Eszkimók királya, Én messziről jöttem, Meg ne csodáljátok, Hogy ily kicsi lettem, Mert ott születtem, hol ily kicsi a nép.
SZERECSEN KIRÁLY.
Isten áldja meg e háznak gazdáját, Vele lakó hites társát, Hozzá tartozó gyermekeit, leányát – Töltse be az isten pinczéjét, kamráját.
MAGYAR KIRÁLY.
Király volt az apám a nagy Ázsiába’, Két felől arany láncz csüngött a nyakába’, Hátúl egy szűr-kankó csüngött az inába’, – A ki ezt elhiszi, nem mén mennyországba.
ESZKIMÓ KIRÁLY.
Amoda van egy fa, Melynek neve fűzfa, Az alatt van egy víz, Melynek neve Tisza, Abba’ van egy harcsa, Tartsa isten tartsa! Hátamon a zsákom, Benne van a mákom, Oh édes kis rákom Ki ne rágd a zsákom! Mert kidől a mákom – Szedd fel édes jó barátom! stb. stb.
(Igy felváltva mondják tovább a rigmusokat.)
(Török Károly gyüjt. Hód-Mező-Vásárhely.)