KARÁCSONYI MYSTERIUMOK.

Mennybűl az angyal Legyütt hozzátok Pásztorok, pásztorok! Hogy Bötlähämbä Siätve mennyi Lássatok, lássatok. Az istän fija A’ ki szülätett Jászolba’, jászolba’ Barmok közt fäkszik, Jászolba’ nyugszik Szänt fija, szänt fija. Mällätte vagyon Az ides annya Mária, Mária; Ü liszen näktek Füő patronátok Valuóba’, valuóba’.

Juó napot Mária, Istännäk szänt annya, Märt üdvössiget szültiél Jiézus annyává lettiél, Áldott vagy, boldog vagy! Mi is dicsirätet mongyunk ü néki? Mit adgyunk hát néki? Ajándiékot kiki, Hogy kédvit találhassuk, Kis Jiézust mégláthassuk, Egy báránt, egy sajtót – Illen szegíny pásztoroktúl ölíg lesz Talán miég az aranynál is többöt tesz!

Gloria, gloria, gloria, in excelsis Deo! Surgyite (surgite) pastores!

Käljätäk föl pásztorok, pásztorok, Ime nagy csudát láttok, Hol angyalok inekűnek, Glóriákat kiáttanak, Bötlähämbä siässünk, siässünk Ale-alelujah!

Bár csak elüőbb fölíbrättäm vuóna, Dä lásd pajtás mast állottam tapra.

Má’ ríg csöndűt ä’ fülämbä Az angyal mondáso, Hogy kis Jiézus szülätett Rongyos istálluóba. Oda mennyi vagyon bátorságom, Rämillem hó’ kis Jiézust meglátom. Gyärä pajtás mennyünk äl, Te is lehätsz társom, Véläm van juó dudásom Má’ rígi bujtárom.

Pásztorok, pásztorok! mit csäläkettätek, Hó’ juhaitokrul megfälädkeztätek?

Mi bion nem fílünk, Kár nékül älílünk.

Hallátok? uj hirt mondok, Pásztor barátim! na’ dolgok A jászolná’ törtíninäk, Hol angyalok íneklinäk; Tán füő pásztor szülätett, Istän bárányává lett.

Pásztor társim, mit hallottam Igaz-e, valuó-e? Gyärtek väläm Bötlähämbä Kiérdezzek, úvvan-e? Hogy egy szűz az éjtszakán Fiacskát szűlt a sziénán; János, Palkuó, Bänczä, Istuók Juhászok, bujtárok, Zárgyátok bä na’ szaporán Az aklot, pajtások. Mizäs, mákos, turuós läpint Siässätek sütnyi, Hogy ha vélünk Bötlähämbä Älakartok gyünnyi. Palkuó, tüötsd meg kulacsodat Fris tiéjjäl, idessäl, Hó’ ne mennyünk annyi füödrä Üräsän, üräsän.

Elsüöbä is a kis Jiézust álgyuk siätsiéggäl, Täjät, mizät adgyunk näki kädväs idessiggäl. Nosza tehát vigadgyunk, vigadgyunk. Vig örömöt kiáltsunk, Tälläs szivväl lilekkäl Urankho’ folamodjunk. Mennyországba jer pajtás, jer pajtás, Ottan leszen juó tartás, Sör, bor mint tänger, Ott ihatik az ämber, Egyik angyal trombitál, trombitál, A második furuglál, A harmadik tánczot jár, Nosza tehát indullunk, indullunk, Hogy Bötlähämbä älgyussunk. Dicsírtässík az ur Jiézus Kristus! Mindörökké. Amen! – (Mind el.)

A király Krisztusnak megjelenéséről, E világra való szent születéséről, Bűnös emberekhez eljöveteléről Illik hát mindnyájan értekeznünk erről. Mert született Krisztus, e világnak ura, Kinek e városban nem vala hajléka, Sem fris palotája, sem királyi háza, E világmód szerint, nem vala nyugvása, Kinek az ő vállán nagy uraság vagyon, Fejedelemségre hatalma ily nagyon. Elérkezett hozzánk, hogy megszabaditson Bűnös rabságunkból, hogy minket megváltson. Sírjál, oh hát sírjál Sionnak leánya, Mert jászolban fekszik az isten báránya. Siralmas szemeit a Krisztusra hányja, Ha nem soká lészünk véle is igy szemben, Felviszen magával végre az egekben. Szivesen kivánom.

Mostani bátor beszédünkről bocsánatot kérünk, A nagy nemes Betlehemmel tisztességet tészünk, Kérjük alásan, ha terhökre nem lészünk.

Örömet hirdetek nektek Minden nemzetnek, Mert született Betlehembe’ Egy kis gyermekcse, Jászolban, pólában. A’ barmok közt, oh de fázik! A jászolban szénán nyugszik, Édes Jézusunk, kedves Megváltónk, Édes Jézusunk, kedves Megváltónk.

Kis Jézus! ki értünk születtél, Jászolban szúró szénán lettél! Betlehem! élet forrása! Dávid királynak városa, Im Betlehem, kis Betlehem Pastores regis angyalóra, Natus es kivűl, natus nobis cantas, Im Betlehem! kis Betlehem!

Titoli, Bátori, bojtárom, Vedd a botot a kezedbe, Jere velem Betlehembe. Titoli, Bátori, bojtárom, Nosza tehát hagyjuk itt, hagyjuk itt A nyájat és csordát, Betlehembe induljunk, Muzsikával ballagjunk. Vidd András sípodat, Te Jancsi dudádat, Én viszem furulyámat Alle, alleluja, alle, alleluja.

Oh Jézus! kegyelem király országa! Ez jó hírt egy fő angyal prédikálja Elsőben is mezei pásztoroknak, Nem e világi bölcs doktoroknak! Oh! mért vagytok hát ily álmosok? Nem tudjátok, hogy született Megváltó úr Jézus Krisztustok, Jertek hát ti is angyalok! Jertek ti is pásztorok! Imádjuk ezt a megváltó született Krisztust.

Midőn a szűz magzatját, Jászolban siró fiát El akarja altatni S így énekelvén néki: Oh élet! oh napfény! Oh édes Jézusom, oh édes Jézusom!

Szent, szent, szent, szent az isten a mennyben És áldott ő dicsőségében, A ki mostan született, Jászolba behelyeztetett, Jászolban, pólában, Hideg istállócskában, Bé vagyon takargatva, Posztócskával pólálva. Jaj szegény, jaj szegény! Jaj szegény de fázik! Könnyeitől ázik, Jaj szegény, jaj szegény, Nincsen néki párnája, Sem czifra nyoszolnyája, Csak széna a lágy párna, Barmok szája melegitő kályhája, Ökör, szamár lehelleti reája, Ökör, szamár lehelleti reája.

Pásztorok, pásztorok, Beh elaludtatok, E sok juhnyáj mellett Csak magam’ hagytatok. De csak aludjatok, Mert fenn van a Fedor, Ne féljetek a kártól, Sem a farkasoktól.

Mennyből az angyal Lejött hozzátok Pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe Sietve menvén Lássátok, lássátok: Az isten fia, A ki született Jászolban, jászolban, Jászolban fekszik, Szépen aluszik Valóban, valóban. Mondá a pásztor, A ki legelső Közűlünk: Menjünk mindnyájan Köszöntésére Botokkal, botokkal. Vivének néki Száp ajándékot Magokkal, magokkal. Egyik egy juhot, Másik egy bárányt Vivének néki, Harmadik tejet, Negyedik hozván Egy sajtot. Ezeket hozván, Jó napot mondván Krisztusnak, Jézusnak, Ezeket hozván, Jó napot mondván Krisztusnak, Jézusnak. Gloria! (letérdepelnek; egy csenget) Énelesszel szúz dea Szurd-ide (keresztbe teszik az angyalok a kardot) pastores Surdide pasztores.4)

Dormierosal, votes formosat5) Oh Krisztus Jézus világ szerelme Én teelőtted most esem térdre.

Aludjál én Jézusom! Nyugodjál én megváltóm! Kérjél egy szót, krisztel egy szót.6)

Angyalok énekelnek, Pásztoroknak hirdetnek: Hogy uj király született, A mely régen nyeretett Ti idvességtekre.

Örvendezzünk és vigadjunk, Szép dicséreteket mondjunk. Igaz Messiás! igaz Messiás! igaz Messiás!

Pásztorok! keljünk fel! Betlehembe menjünk el, Betlehembe! Itt meglátjuk Urunkat, Mint kegyes megváltónkat. Fáradságunk őérette ne sajnáljuk. Talán még az éjtszaka is feltaláljuk. Na már meglelvén, mit vigyünk neki? Egy juhot, egy bárányt, Ilyen szegény pásztoroktól elég lészen, Talán még az aranynál is többet tészen (felkel).

Kelj fel öreg! társaddal, társaddal. Ne aludjál! Hogy midőn Betlehembe Már indulnál. Itt meglátjuk Urunkat, a Jézuskát, Ki értünk született, istennek szent fiát (felkel).

Ne lármázzál Fedor! pajtásiddal, Hadd aludjam kedvemre ez utban. Felkelek, elmegyek, ezt meghigyjed, A kisdednek egy sajtot is majd elviszek.

Csorda-pásztorok, midőn Betlehemben Csordát őríznek éjjel a mezőben, Isten angyali jövének mellejök, Nagy félelemmel telék meg ő szivök. Ne féljetek pásztorok, pásztorok, Örömet hirdetek! Mert született már nektek, Kit megjövendöltetek, Egy szűznek méhében, Szűzön szült vérében Megváltó Krisztustok. Alle, alleluja, alle, alleluja.

Oh Jézus! kegyelem király országa Immár Heródes király szivét szállja Erős szándék, hogy téged megöljön, Holott országoddal eltörüljön. De mivel szerette isten e világot, Felnevelt számára egy szép szál virágot, Mely az Ur lelkével illatozik, Mert háló-eszközt mulatozik7). Pásztoroknak jelent angyali sereg, Mondván: szivetek oh! mért kesereg? Békeség e földön! ne féljetek, Uj hirt mondok nektek, mely örömetek. A megtartó Betlehemben Itt levén, lehettek véle szemben. A kinek a mennyei föld királyi széke, Itt egy istálló szállása nékie; Hagyd itt a barmot, jászolt, istállót. Itt száll Jézusom, karjaim készek. Imhol van a fejem, itt hajtsd le fejedet. Csodáld, hogy e mennyei föld teremtője Jászolban fekszik, nincs rendes bölcsője. Csodáld, hogy e bűnös tutorra szorúlt, Ki előtt minden angyal leborúlt. Jertek ti is angyalok, jertek ti is pásztorok, Imádjuk ezt a megváltó ur Jézus-Krisztust.

Szűz Mária e világra Nékünk szent fiát hozta, Ur és isten, most közöttünk fekszik S együtt vigadjunk, Mert az égi madarak És az erdei vadak Őtet imádják és magasztalják, Őtet imádják és magasztalják.

A mennyei szent városnak Gyöngy kapui felnyilnak: Oh Jézusom, szerelmesem, Légyen hozzád gyors menésem! Jézus egy szűztől született, Szúró szénára fektetett: Oh Jézusom, szerelmesem, Légyen hozzád gyors menésem! Jézus ágyán nincsen paplan, Jaj de fázik az ártatlan: Oh Jézusom, szerelmesem, Légyen hozzád gyors menésem!

Egészséggel! bokrétámnak első pillangója, Az Uristen áldása maradjon e házra, E háznak gazdáját az Uristen éltesse sokáig, Ellenség vérében ne járjon bokáig, Az Uristen éltessen mindnyájunkat sokáig (iszik).

E háznak gazdája, ki az Urat áldja, Mennyekben legyen örökös lakása (iszik).

E háznak gazdáját az Uristen éltesse sokáig, Koronát hordozzon fejében holtáig, Az Uristen éltessen mindnyájunkat sokáig! (iszik.)

Én is, mit társaim mondának jó szívvel, E ház gazdájának kivánom lélekkel (iszik.)

Danoljátok el az én nótámat!

Felkölt Fédor nagy álmosan, Fésűletlen, nagy borzasan, Száll a hegyről lefelé, Bocskorát is elejté.

A nap derűl, Hajnal kerűl, Már a szabott óra cseng. Már minden sor, Minden bokor Lassu marssal zeng, Már mi innét ha elmegyünk, Valahára visszatérünk, Ugy-e bizony, társ? Nosza pajtás fogd az ajtót, Csak hamar a kilincstartót, Hátra tekints, Semmi baj nincs, Innen haza, márs! (Elmennek.)

Csorda pásztorok, midőn Betlehembe’ Csordát őríznek éjjel a mezőbe’: Isten angyali gyüvének melléjök, Nagy félelemme’ telék meg ű szívük.

Álom-ė vagy látás, azt mėg nem foghatom, Mit ér az én szivem, ha nem tapasztalom; Van két pajtásom, az sötét szögletbe’.

Gazda, gazdaasszony, készítsd a házadat, Sok szakállás vendég szájja udvarodat. Sűt, főt lėgyen ėlég, mert mėgėszik azok. Van még ėgy pajtásunk az sötét szögletbe’.

Szallonnás jó estét! Szerelmes gazduram! Juhaink mögvannak, ėgy csėpp kárunk sincsen, Szép göndör gyapjaik hátukra hajlanak, Giliczék és bagjok mind akolba’ vannak.

Frigyonfoszt tragyisz angyelorum, Maluz eszt in egla coelorum, Eti peti pásztor eszt, Fragye szui kortu eszt. Glória!

Gloria! Gloria! Gloria! In excelsis Deo! Kejjettėk fő’ pásztorok Örömet hírdetėk, Mert mai nap születėtt, A kit megjövendőltek, Ėgy szűznek méhibű’ Szűznek szűz véribű’ Mėgvá’tó Jézusunk. Alle- Alleluja!

Kejj fő Peti! kejj fő! mert lėváglak, Nézd mėg juhaidat hun sétá’nak, Most láttam két farkast a pusztába’ Juhaid keresik, majd mėgėszik. Kejj fő Korédon! Majd nagyot ütök a farodon.

Mit beszé’sz te meszes üstökű, Lepjėn mėg ėgy nap harminczkét tetű, Akkora mint ėgy kesztyü.

Üdvöz légy kis Jézus, születėtt Mesiás! Hoztam fő’ségėdnek ėgy kanta vajacskát, Maj’ jó lėsz a sován bűtre.

Üdvöz légy kis Jézus, születėtt Mesiás! Hoztam fő’ségėdnek ėgy kerek sajtocskát, Maj’ jó lėsz a sován bűtre.

Üdvöz légy kis Jézus, születėtt Mesiás! Hoztam fő’ségėdnek ėgy göndör báránykát, Maj’ jó lėsz a szőre nadrágnak, a bűre bocskornak.

Szaporán kejjetėk fő’ bujtárok, Az angyal azt mondta, hallottátok, Üdvözítőt ma maj’ láttok. Vele eggyütt imágygyátok.

Az’ sė tugygyuk, gazda, merre mėnnyünk, Még is csak sürget kê, hogy siessünk. Angyal szavábúl értėttük Születését Betlehembe’.

A mit lėhet, viszėk én tejecskét.

Én is viszėk sajtot és kėnyérkét.

Én viszėk ėgy báránykát, Kive’ jó tartjuk szent annyát.

Üdvöz légy kis Jézus, kis királyunk! Kit a szeginsígbe fö’talá’tunk, Vėdd kedvesen ajándékunk’, Légy mindėnkor mi ó’talmunk!

Gyerünk Mėnnyünk Az új király Betlehem várossába’ Ott fekszik a jászo’ba’, Szénán, szalmán nyugodva. Édės Jézus Tőlünk nė fuss, Mėg nė útájj bennünket, Nėkėd adjuk szívünket, Fölajájjuk lelkünket. Ypsilon, Mindėn embėr ugorjon, Sánta varnyú maradjon.

A pásztorok ily nagy világosságtú’ mind mėgijettek, Gábriel angyal bátorítá őket, hogy nė féjjenek. Azért mink is mindnyájan Jézust szívbű’ magasztalván: Üdvöz légy, Áldott légy Mennyei királyunk, Édės Jézusunk!

Mostan kinyí’t ėgy szép rúzsa virág, A kit régėn vár az egész világ, Betlehembe’ kibimbadzott ző’d ág, Király nembű’ méltóság. :l: Még sė talá’t szállást a városba’, Maradása kivűl a hostyába10), Mer’ lakosok inkább az urakon Kapkodnak mint Jézuson. Szűz Mária így kesereg sorsán, Szent Józseffe’ szent fiát a’tatván, Nyugszik véle csak ėgy kevés szénán, Szömibű’ könyv csurdúlván.

Elindúlának és el bejutának, Szűz Máriának jó napot mondának. Mėnnyetėk el bė gyorran a városba, Ott talájjátok Jézust a jászolba’. Isten álgya mėg a háznak gazdáját, Ökrit, szamarát és mindėn jószágát!

Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok Az isten fiát, a ki született jászolba’, Mellette vagyon az ő szent anyja Mária.

Vedd rád pajtás a bundát, Te Geczi a furulyát; Én is viszek sajtocskát, – Tejet, túrot, vajocskát Vigyünk Jézuskának!

Ezt adjuk anyjának, Főzelékűl fiának, Édes megváltónknak.

Fúdd András sípodat, Te Jancsi dudádat. Báránykával, Jancsikó, Jancsikó Menj bé te előre. Malasztit maginkra, Áldásit nyájinkra Kérjed s mezeinkre.

Pásztorok keljünk fel, Hamar induljunk el! Siessünk, ne késsünk! Fáradságot ő érette ne sajnáljunk, Talán még az éjjel is reá találunk. – Betlehem városába’ Rongyos istálócskába’ Fekszik széna- szalmába’, Ponyvába Be vagyon takargatva.

Jaj szegény mint fázik, Könyeitől ázik.

Adjuk át e bárányt, talán elég lészen, Talán még az aranynál is többet tészen.

Örűlj juhász csordája, csordája, És az egész juhász nyája, Serkenj fel mély álmodból, Minden pásztor aklából. Isten fia született, A mint jövendőltetett. Ez a világ váltsága, Pásztorok vigassága.

Mennyből az angyal Lejött hozzátok Pásztorok, pásztorok, Hogy Betlehembe Sietve menvén Lássátok, lássátok. Az isten fia, Ki ma született, Jászolban, jászolban, Jászolban fekszik, Barmok közt nyugszik Szent fia, szent fia; Ő lészen néktek Idvezítőtök Valóban, valóban.

Szűz Mária e világra Nékünk szent fiát hozta, A jászolba helyeztetvén Őtet, imigyen szóla: „Aludj’ el én virágom, Nyugodj el én magzatom!“ Igy énekelvén És örvendezvén, Ökör, szamár rėája lehelvén Mintha mondanák: Úr és isten most közöttünk fekszik! Együtt vigadjunk, Hálákat adjunk. Már az égi madarak És az erdei vadak Őtet imádják És magasztalják.

Keljetek fel, pásztorok! Örömet hírdetek, Mert ma nektek született, A mint jövendőltetett, Egy szűznek méhében, Szűzen szült vérében. Jézus és Mária Alle- alleluja, alle- alleluja!

Vedd rád pajtás a bundát, a bundát, Fogjuk göndör báránykát, Vigyük el az anyjának, Főzze meg a fiának. Vigyünk neki lisztecskét, Főzzünk neki tejecskét; Mennyből hozzunk furulyát, Fújjunk neki szép nótát, Fújjunk neki szép nótát. Mennybe viszi lelkünket, Ott vigasztal bennünket, Ott vigasztal bennünket. Ez a világ váltsága, Pásztorok vígassága, Pásztorok vígassága.

Zürgetik a kócsot, pénzt akarnak adni, Tán a pénzes ládát ki sem tudják nyitni.

Látom asszonyomnak sűrű mosolygását, Gazd’uramnak pedig régi akaratját, Bárcsak ide lökne egy-két forintocskát, A mellé pedig egy pár itcze pályinkát.

Oh te mámó szolgáló mit tátod a szádat? Jobb vó’na, hogy hoznál egy-két kalácsocskát, A mellé pediglen egy pohár borocskát.

Örűljünk mindnyájan Kegyes keresztyének, Zengvén szánkban ilyen Örvendetes ének: Áldás és dicsőség Az isten nevének; Az isten báránya Szentűl sátorozzon, Ember az emberrel Békével lakozzon; E karácsony napja Néktek boldog légyen, Hogy soha kár, gyalázat És szégyen ne érjen. Szivesen kivánom!

Örömet hírdetek néktek, Mert ma született ti üdvösségtek: Jézus Krisztus!

Krisztus Jézus született, Örvendezzünk, Néki öröm-éneket Zengedezzünk! Dávidnak véréből, Tiszta szűz méhéből Született Krisztus nékünk. Szűz Mária nékünk Szent fiát hozá, – A jászolban fekszik, ki a Mennyet s földet alkotá; Mely végtelen kegyelem Tőled, jó istenem, Hogy igy szeretted az embereket!

Mennyből az angyal Lejött hozzátok Pásztorok! Hogy Betlehembe Sietve menvén Lássátok: Istennek fia, A ki született, Jászolban – Ő leszen nektek Üdvözitőtök, Valóban!

Pásztorok, pásztorok örvendezve Siessünk Jézushoz Betlehembe, Mondjunk mi köszöntőt a kisdednek, Ki hozott váltságot az embernek. Angyalok szózata minket is hív, Értse meg ezt tehát minden hű szív, A kisded Jézuskát mi is áldjuk, Miként az angyalok, magasztaljuk!

„Dicsőség mennyben az istennek! Dicsőség mennyben az istennek!“ Az angyali seregek Vigan igy énekelnek, Dicsőség, dicsőség istennek! Békeség, békeség földön az embernek! Békeség, békeség földön az embernek! Kit az igaz szeretet A kis Jézushoz vezet! Békeség, békeség az embernek!

Dicsérjük a Jézust bejövetelünkben, Legyünk szerencsések ezen esztendőben, Bor, búza, áldás szálljon a fejünkre, Isten malasztja magyar nemzetünkre.

Vigan zengjetek cziterák, Jézus született, Harsogjatok dob s trombiták, Isten ember lett; Ti pásztorok, szegények, Örvendezzetek, Közöttetek a kis Jézus, Vigan legyetek!

Titire, Titire! Te menj be előre. Térdet, fejet hajtunk, Néked áldást mondunk; Áldást adjon nyájunkra, Malasztját házunkra, József és Mária. Alle-Alleluja!

Hegyeken, völgyeken csuszkáltam, mászkáltam, Legelőkön legeltettem bikkfa zöld árnyékon; Gyere be te vén Koridon!

Ákom, bákom, Mindaddig járom, Míg a Mokszus pajtásom Elő nem találom. Talán majd ha egyet fütytyentek bejön. Gyere be te Pista pajtás, Az angyaltól új híradás, Az angyaltól hirdettetett, Hogy Messiás született. Megállj angyal egy kevéssé, Juhász botom is elesett, Hogy vegyem rám a szűrömet, Hogy fogom meg a legszebbik ürűmet. Jere be te vén Koridon!

A lyány alá?

Mennyből az angyal Lejött hozzátok Pásztorok, pásztorok, Kik Betlehembe Sietve menvén Lássátok, lássátok. Istennek fia, A ki született, Jászolban, jászolban, Jászolban fekszik, Barmok közt nyugszik Pólyában, pólyában. Mellette vagyon Az édes anyja, Mária, Mária. Ő lészen néktek Üdvözítőtök Valóba’, valóba’.

Glória!

Keljetek föl pásztorok, Örömet hírdetek, Mert ma nektek született, Ki megjövendőltetett, Egy szűznek méhéből, Szűzen szűlt véréből Megváltó Jézusunk, Megváltó Jézusunk. Alle-alleluja!

Ugráljunk, tánczoljunk e Betlehem mellett, Örvendjünk, vígadjunk kis Jézusunk mellett, Ha még a gazdasszony egyszer jó’ innunk adna, Majd eszünkbe jutna a szép asszony dala. Hipit hap Gyurka!

Betlehembe menj pajtás, menj pajtás, Ottan vagyon jó lakás, jó lakás, Szőlőt sem kell kapálni, kapálni, Mégis lehet bort inni, bort inni.

Ha! Pista vígadjunk, Hosszú hálákat adjunk!

Vedd rád Kató ködmenkéd, ködmenkéd, Kösd be bojhos fejecskéd, fejecskéd, Maradj itten a nyájnál, a nyájnál, Visszajövünk mindnyájan, mindnyájan. Te is Pista téritsd vissza a juhokat, Hogy a farkas el ne lopja legjobbikat.

Hipit hap Gyurka! Oldal, kolbász, szalonna Pásztoroknak jó volna, Ha a gazdasszony adna. Egy itcze bor a mellé, Annál jobban se tenné, Ha torkunkat megkenné.

Jézus ágyán nincsen paplan, Jaj de fázik az ártatlan, Vigadj József Máriával Barmok között istállóban. Mi is vígadjunk e házban, Gazdasszonyunk jóvoltában. Jerünk ki már a pusztába, Jerünk ki már a pusztába. Mikor a hold föl fog jönni, Betlehemben fogunk lenni, Kis Jézusnak új hírt vinni, Kis Jézusnak új hírt vinni.

Mit vigyünk mi ajándékot a kis Jézusnak? Irós-vajat, gyenge sajtot, egy szép báránkát; Induljunk hát!

Üdvöz légy, kis Jézus, született Messiás, Hoztam felségednek egy kerek sajtocskát; Majd jó lesz a sovány böjtre13).

Üdvöz légy, kis Jézus, született Messiás, Hoztam fölségednek egy kanta vajacskát; Majd jó lesz a sovány böjtre.

Üdvöz légy kis Jézus, született Messiás, Hoztam fölségednek egy göndör báránykát; Jó lesz a bőre bundának, A szőre botosnak14), a télre.

Elérkezett a szerencsés éjtszaka, Melyen drága gyermeket szűlt Mária, Kit azonnal takargata pólyába, És szénára helyeztetett jászolba. Az angyal is vigassággal jelenti, Csordásoknak, pásztoroknak hírdeti, Betlehemi szép pusztába vezeti, Hogy született a kis Jézus, jelenti. Ha látnátok oh! mely gyorsan szolgálnak Szent József és szűz Mária Jézusnak, Mind a ketten rázogatják szalmáját, Kemény kóró meg ne sértse Jézuskát.

Látom a gazdasszony szalad a kamrába. Leránt egy szál kolbászt, veti a nyakamba.

Hozd be te Vintere azt a három águ vasvillát, Hogy feszigessem föl a szemem pilláját, Majd meglátom a gerenda alatt a tepsi rétest.

Ura, ura Gyura, Pityereg a pulyka. Eredj te szolgáló üssed azt a pulykát, Hogy meg ne harapja mentikásék tyúkját. Mentikás koromban űltem a kuczkóban, Egy nagyfejű tetűt fogtam a gatyám párkányában, Megfogtam a lábát, kihúztam a hóra; Oda ment a tarka barka, Ugy megveszekedett rajta, Mint tizenkét erős bika.

Nem szeretem a szalonnát sűlve, Mert megdagad az oldalam tőle, János bátyám is megbomlott tőle.

Ákom, bákom, Mindaddig járom, Míg a Mokszus pajtásom Elő nem találom.

Ákom, bákom, Kiesett a mákom, Szedd föl te Koridon pajtásom!

Jó estét, uraim, meg ne ijedjetek, Hogy ily roppant sereg érkezett közitek, Elhoztuk Betlehemet egész táborával, Hát ne csudáljátok, hogy maradtunk hátúl. De azért az urak meg ne itéljenek, Sőt annál is inkább jobb neven vennének. Muzsikámnak lantját mostan megpendítem, Orpheussal együtt szájacskám zendítem, Gyenge érzelmemmel elmémet terhelem, Krisztus születését eképen hírdetem: Született a Krisztus, világ megváltója, Hogy legyen minékünk idvesség adója. Ki ne örvendezne hát az ő szivében, Hogy született Krisztus ez nap Betlehemben. Oh örömnek napja, lelkünk vigassága, Tündökölj szivünkben mint lámpás világa, Tégy méltókká minket szent születéseddel, Amaz idvességes drága érdemével, Hogy ily karácson estvéjét S ünnepét tölthessük el szent születésével.

Az istennek szent angyala Mennyekből hogy alá szálla, És a pásztorokhoz juta, Nékiek eképen szóla: „Mennyből jövök most hozzátok És imé nagy jó hírt mondok, Nagy örömet majd hirdetek, Melyen örvend ti szivetek!“ stb. stb.

Krisztus születését angyalok hírdetik, A kis Betlehemben jászolba tétetik, Holott is oktalan barmok melegítik És a pásztoroktól buzgón imádtatik.

Egy szűznek méhében, Szűzen szűlt vérében Megváltó Jézusnak Allé-alléluja!

Triumphus regis Angelorum Natus est natus in coelorum. Qui est natus Salvator, Peccatoris Salvator, Natus est, natus, in coelorum, Excitavit pastores, Regis sui doctores, Cantantes, cantantes.

Ugorj fel bojtár a talpadra, Ne legyen gondod a nyájadra, Amott egy dombocskán Legelő juhocskám, – Vedd válladra, Vidd Váradra; Elmegyünk immár Kanahánba, Viszünk már néki ajándékba Egy-egy kis túrocskát, Másik kis sajtocskát Áldozatba.

Kelj fel kopasz kolompozz, Három óra, harangozz, Költsétek fel Fédorát, Hadd kösse fel bocskorát. Fédor felkél nagy-álmosan, Fűsületlen és borzasan. Szalad hegyrűl lefelé, Bocskorát is elejté. Kiméne a gazdája, Kérdi tőle: mi ujság? Hogy ott látja mezítláb. Sinka vedd elé a tarisznyát, Vessünk belé gomolyát, Ő is viszen zsendiczét, Vajat is vagy két itczét.

Pásztorok, pásztorok keljünk fel! Hamar induljunk el, Imé angyal jelenék, Hogy Messiás születék. Siessünk, Ne késsünk, Fáradságunkat érette ne sajnáljuk, Talán még ez éjtszaka is rá találunk. Oh szegény mint fázik, Könnyeitől elázik! Nincsen neki dunnája, Sem czifra nyoszolyája, – Szénája, Szalmája, – Ökör, szamár lehellének ő reája, Barmok szája melegítő kályhája.

Hopp! isten jó estét, lám én is itt vagyok, Ugy megfáztam ott künn, szintén majd megfagyok, Ha tormás csukával engem jól tartotok, Czifra beszédeket majd nektek hazudok. Feljártam Ázsiát, Áfrikát, nagy Brandenburgiát, Hétszer absolváltam a philosophiát, De olyan jól tudtam a napoknak számát, Ha más mondotta meg kis karácson napját.

Ausis Domnule, Künn egy erős medve, Hadd küszködjem véle; Mert ti olyan fösvények vagytok, Kumuj in Parintye Satus sala vestru fruntye.

Apám uram hány esztendős kend?

Micsoda? gomolya! Turós haluska, ha volna, jó volna.

Nosza, nosza pásztorok, Zengjen, zengjen száz torok, Doboljunk, Sipoljunk, Vigan örvendjünk. Nosza tehát jó gazda! Bocsáss minket utunkra, Házadra Maradjon istennek áldása! Ha egy jó kanna borral Beszélgetnénk, jobb szóval Ujulást, Ujulást Venne torkunk azonnal. Kalácsokat majd adnak, Kolbászokat ránk raknak, Tallérral, forinttal megajándékoznak.

Már ezeknek mind vége Dixi, duxi krajczár, Az angyal forintot vár.

Lelkem ifju asszony! mit néz a szemembe? A kalács ne legyen feledékenységbe! Immár jó uram! forgolódjál tyúkhússal, Kalácscsal, egy kancsó borral, Ama régen eltett öt-hat forintokkal. Én is hadd fizessek: Áldást, békeséget, Bort, búzát és mézet, – Kívánom: éljetek!

Jó estét, uraim, meg ne ijedjetek, Hogy ily roppant sereggel eleitekbe érkeztünk; Elhoztuk Betlehemet egész táborával, Meg ne csodáljátok, hogy maradtunk hátúl.

Betlehembe tehát menjünk, Ájtatosan neki szóljunk: Salve, salve Jézus Parbulesz, adusz isten fordulesz.

Álom-e vagy látás, azt ki nem mondhatom, Mit töredelmes szivvel fel sem találhatom, Együgyű elmémmel fel sem gondolhatom: Az Ur Jézus Krisztus született e mai napon.

Isten hozott kedves Bertókom! Lám hogy én ezeket a kegyetlen pusztákat járom, Elveszett gidócskám nem találom, Farkas gyomrába esett, a mint én azt látom!

Jó ismerősöm nekem a kocsmáros, Gyakran látogatom, nektek sem lesz káros. A kis gidócskámat rég helyt megtaláltam, Melyet vigan el is hoztam.

Ily jó hírmondásban nem tudok mit tenni, Bánom, hogy nincs mivel tenyeredet kenni Meglelt juhainknak igyuk áldomását, Ha ezt megiszszuk tölt az úr mást.

Midőn a szűz magzatát, Jászolban síró fiát El akarja altatni, Igy énekel ő neki: Oh nap-fény, oh élet, Oh édes Jézus, áldott Jézus!

Nem tudom, mi lészen, – az éjjel álmomban, Midőn az erdőben juhaimmal voltam, Angyali sereget fényességgel láttam, Kitől glóriát és szózatot hallottam.

Nekem hagyjatok békét, hadd aludjak, Mint egy szegény öreg pásztor hadd nyugodjak.

Szűz Mária e világra Nekünk szent fiát hozta, A jászolba helyheztetvén Őtet, imigyen szóla: „Aludjál én magzatom! Nyugodjál virágom!“ Igy énekelvén és örvendezvén.

Mennyei angyal vagyok, Nektek örömöt mondok: Ma született királytok, Betlehembe fussatok; Ott van, ott van, – de ma nektek szaporán Fuj szép nótát furulyám. Mondjuk tehát mindnyájan: Aludj’ édes Jézusom, Aludj’, aludj’, hoztam neked sajtocskát, Pólya posztót, báránkát.

Aludj édes Jézusom, aludj’, aludj’! Pásztorok! keljünk fel, Hamar induljunk el Betlehem városába, Rongyos istállócskában Ott van, ott van! Jaj szegény mint fázik, Könnyeitől ázik; Nincsen neki dunnája, Sem czifra nyoszolyája, Csak szénája, szalmája; Ökör, szamár lehellenek ő reája, Barmok szája melegítő kályhája!

Nosza tehát jó gazda, Bocsáss minket útunkra, – Házadra Maradjon istennek áldása! (El.)

Csorda pásztorok Midőn Betlehemben Csordát őríznek Éjjel a mezőben, Csordát őríznek Éjjel a mezőben. Glória!

Álom-e vagy látás, azt meg nem mondhatom, Mit érez én szivem, nem tapasztalhatom, Míg két pajtásommal be nem bizonyítom; Gyere be te vén Tötöre! Bizonyitsd be vélle. (Lefekszik.)

Isten angyali Jövének melléjek, Nagy félelemmel Telik meg ő szivek :l: Glória!

Szalonnás jó estét, szerelmes jó gazdám! Juhaid meg vannak, egy csepp károd sincsen, Baglyok és giliczék mind akolban vannak, Szép göndör gyapjaik hátukra hajlanak.

Örömet mondok Néktek, ne féljetek, Mert ma született Néktek üdvösségtek! :l: Glória!

Pásztorok keljünk fel! Hamar indúljunk el Betlehem városába, Romlott istállócskába; Siessünk, Ne késsünk, Hogy még ezen az éjtszakán Ott lehessünk. Ime már nem messze Fényesség jelentje, Az angyalok hírdetik: Hogy kis Jézus születik. Be vagyon Pólázva, Rongyos pólával be vagyon Pólázva. Ökör, szamár lehelének reája, Barmok szája melegitő kályhája.

Gyerünk Betlehembe, higyjünk az angyalnak, Lássuk meg mit adott isten fijainak.

Magam sem akarok üressen bémenni: Vagyon egy kanta vajacskám, be mutatom néki, Hogyha megéhezik, jó lesz a száraz böjtökre néki.

Magam sem akarok üresen bémenni. Obránczos16) a subám, mert a hideg leli, Több két hónap óta a kórság gyötöri, Pókhálós ingemet most a takács szövi, Süvegemet pedig az ötvös reszeli, Ebben akarok a király elé menni, Ez az öltözetem Bécsből hozott semmi. Emitten egy háznál jól megvendégeltek, Balha-tüdőt s májat igen bőven főztek; Csíptük, haraptuk mint a sas, Mégis üressen maradt a nagy ebadta has. Tik hát jó vitézek ide hallgassatok, Engemet jó tormás csukával tartsatok. Majd nektek a szűröm gallérjából papolok.

Kosz, kosz, kolova, Kolbász, ó’dal, szalonna Juhászoknak jó volna, Ha a gazdasszony adna, Egy kulacs bor a mellé, Ki torkunkat megkenné. Ipsz, ipsz, ipszilon, Minden ember ugorjon.

Olyanokat ugranánk, Szint úgy kopognának Még a szőrös bocskorok is, Mind lehúllanának. Két tetű, három balha, Vesd a tarisznyába. Látom a gazdasszonyt, Nyujtódzik a polczra, Egy-két darab kolbászt Készít a számunkra. Csörgetik a ládát, Pénzt akarnak adni, Ha máriást adnak: El sem fogjuk venni; Öt-hat garast adnak: Meg fogjuk köszönni. – Egyszer egykoronban Űltem a kuczkóba’, Egy nagy balhát fogtam A gatya-korczomba’, Megfogtam a lábát, Kivetem a hóra, Látod-e te balha, Nem vagy már a korczba’, Sem a dejákok közt A nagy iskolába’.

Mostan kinyílt egy szép rózsa-virág, Kit régenten vár az egész világ, Betlehemben kibimbódzott zöld ág, Király, mennyből méltóság. Mégsem talált szállást ez városban, Maradása lészen csak hostyában, Mert lakosi inkább az urakhoz Kapdosnak mint Jézushoz. Szűz Mária így kesereg sorsán, Szent Józseffel szent fiát altatván, Nyugszik vele csak egy kevés szalmán, Szeméből könny csordúlván: Oh én édes kedves alakocskám, Szűz tejemmel feltartott báránykám, – – – – – – – – – Sorsom ne nézd vilojám. Bölcsőm volna, abban ringatnálak, A hidegnek csípni nem hagynálak, Betakarván úgy ápolgatnálak, Szolgálnék mint Uramnak. De meg ne vess, hogy későn ismértünk, Mink most hiszszük, hogy születtél értünk Szűz méhéből, óh édes reményünk, Vedd kedvesen énekünk! :l:

Vigan zengjetek cziterák, Jézus született, Harsogjatok dob, trombiták, Isten ember lett. Pásztorok, szegények Dicsekedjetek, Közöttetek a kis Jézus, Örvendezzetek. Már az egek teremtője Jászolban fekszik, Mindenek hatalmas ura Barmok közt nyugszik. Juhok, barmok pásztori Ės ott való szolgáji, Czifra, pompás palotákat Immár megvetni, Egy istállót választott ő Abban születni. A ki eztet béhozá, És méhébe fogadá: Aztat Gábriel arkangyal Áldottnak mondá. :l: Dicsértessék a Jézus Krisztus Mindörökké. Amen!

Csorda pásztorok Midőn Betlehemben Csordát őríznek Éjjel a mezőben, Csordát őríznek Éjjel a mezőben, Isten angyali Jövének melléjek, Nagy félelemmel Telék be ő szivek, Nagy félelemmel Telék be ő szívek. Örömet mondok Néktek, ne féljetek, Mert megszületett Néktek idvességtek, Mert megszületett Néktek idvességtek. Nem fekszik ágyban, Sem fris palotában, Hanem jászolban, Romlott istállóban, Hanem jászolban, Romlott istállóban.

Hopp isten jó napot! Lám én is itt vagyok. Toprongyos bocskorom Most vagy ékes házban. Két pajtásim voltak, Azok is elvesztek; Ha egyet-kettőt füttyentek, Mindjárt előjönnek. (Lefekszik.)

Hopp isten jó napot! Lám én is itt vagyok. Hol van az én édes gazdám? Kilyukadt a csizmám, Elveszett a szalonnás tarisznyám; De még megvan az ingem újja, Abba rakom a kolbászt, hurkát, A mit nékem édes gazdám ád. (Lefekszik.)

Hopp isten jó napot! Lám én is itt vagyok. Tik idebenn esztek-isztok, És én rólam nem is gondolkoztok; Én odakünn ázok-fázok, Őrzöm a juhokat. Kaptam, behoztam a butykost, Odakinn hagytam a Mocskost. Hát én is leheveredem Erre a száraz gyepecskére. (Lefekszik.)

Szűz Mária E világra Nekünk szent fiát hozá, A jászolba Helyheztetvén Őt imigyen szólitá: „Aludjál én magzatom, Nyugodjál én virágom.“ Igy énekelvén És örvöndezvén. Ökör, szamár Reája lehelvén, Mintha mondaná: Ur és isten Közöttünk fekszik. Együtt vigadjunk, Már az égi madarak És az erdei vadak Őtet imádják És magasztalják. (Csenget). Glória!

Keljetek fel Pásztorok, pásztorok! Örömet hírdetek, Mert megszületett Néktek idvességtek. Mert megszületett Néktek idvességtek.

Járjad lábom a tánczot A gazdám kedviért, Majd elérjük, majd, majd, majd, Egy pár itcze borért. Szeretem a jó bort Az íziér’, Nem szeretem a vizet A gazdám kedviér’. Vedd rád, pajtás, a bundát, a bundát, Fogjál kövér báránykát, báránykát, Adjuk oda anyjának anyjának, Főzze meg a fiának, fiának, Megfőtt már a báránymáj, báránymáj, Készen legyen minden száj, minden száj. E’ e’ e’ Egy kulacs bor a mellé, Mi torkunkat megkenné; Ipsz, ipsz, ipszilom, Minden ember ugorjon.

Gyere ki te csipás szemű Szolgáló a kuczkóból, Töröld ki a csipát Szemed világából, Kérd el a gazdasszonytól Zsíros láda kulcsát, Hadd vessen a nyakunk közé Egynehány szál kolbászt.

Ha én páva volnék, Páva módra járnék, A Tiszát átúsznám, Tollamat bullatnám, Szép lányok fölszednék. Bokrétába kötnék. Vivát!

Szúnyog űle székében, Széklába kitöre, Aranyos orra betöre, Egy csöpp vére csöppene. Hát kit küldjünk a papért? Hát kit küldjünk a papért? Bagolyt küldjük a papért! Míg a bagoly ballaga, Addig szúnyog meghala; Testamentom tétetett, Kalács, czipó süttetett. Mit együnk hát estére? Csirkelábat metélve. Vivát! stb. stb.

Megnyilván az ajtó, dicsérem a Krisztust, Kérek e szálláshoz magamnak egy kis just; Látjátok, barátim, mily számosan vagytok, Azért hát istennek hálákat adjatok.

Dicséret dicsőség a magas mennyekben! Dicsérjük az istent most jövetelünkben, Legyünk szerencsések egész életünkben, Minden áldás szálljon most a mi fejünkre, – Szegény magyar hazánk legyen békességben!

Földi éltünk legyen csendességes, Holtunk után örök, dicsőséges; Én ezeket szivemből óhajtom, Mindnyájoknak magamat ajánlom.

Örvendjetek pásztorok, Jól legel a nyájatok, Hajtsátok a forrásra, Ne hagyjátok magokra. Az erdőnek hűs árnya Testének nyúgodalma, Félkönyéken heverész, Akármerre megy, merész. Zúg az erdő, csíkorog, A pásztor csak mosolyog, Vígan fújja dudáját. – – – – – – A hegyeken fel s alá Nyúgodalmat nem talál, Fut, szalad a nyáj után Százszor is egymás után.

Hogyha látom a madárkát; Vele énekelnék; És ha látok fürge bárányt: Vele felszökelnék. Hogyha látok nyílt virágot: Kalapomra tűzném, A termő fa szép gyümölcsét Czernaszálra fűzném.

A madárkák is zengenek, Uj napodnak örvendeznek, Új éneket új keleten Mondanak minden szegleten. A pacsirta is megszólalt, Ime jelenti a hajnalt, Hálát ád istenének, Ég s föld teremtőjének. Vígan szólnak a madarak, A fűlemile fészket rak, Örvend a szép tavasznak – Ki ne örűlne annak? Kelj fel, pajtás, örvendezzünk, Mi is vígan énekeljünk, Mondjunk hálát istennek, Ég s föld teremtőjének.

Csendes álomért jövünk Zsámolyodhoz istenünk, Mig föd éjnek fátyola; Légy nyugalmunk zsámolya!

Pásztor társam most hallgass, Mert tőlem jó hírt hallasz, Csak jól vigyázz: Angyal engem felkeltett, Mondván: isten ember lett! Ne tétovázz, Menj el, nézd meg és köszöntsd meg teremtődet, A barmok közt fekvő kis üdvezítődet!

Hej, hej, mi dolog ez, Hej, hej, mit jelent ez? Betlehem tündöklik, micsoda ez, Talán a Messiást jelenti ez?

Hej, hej, jó pásztorok Gloriát néktek mondok, Messiás született egy szép szűztől, Kin az angyali kar igen örűl.

Hej, hej, mi új hír ez, Hej, hej, égi szó ez, Mennybéli angyaltól mondatik ez, Messiás születik, nagy öröm ez!

Nosza pajtás kelj fel hamar, angyal szól, Hogy a Messiás születik, mondja hol, Betlehem istállójában Fekszik immár a jászolban, Hallgasd jól.

Keljetek fel pásztorok, Örömet hírdetek, Mert ma nektek született, A ki megjövendőltetett, Egy szűznek méhéből, Szűzen szűlt véréből. Ale-ale-aleluja!

Hej, víg juhászok, csordások Csergedeznek a források, De gyönyörű ez az éjjel, Ámbár tekintsetek szélyel. stb.

Keljetek fel pásztorok, Mert született Uratok, Mi, angyali, jelentjük, Egész földön hírdetjük: Betlehemben a barmok közt nyoszolyája, Királyok fő királyának palotája.

Szaporán keljetek fel bojtárok, Az angyal azt mondta, hallottátok, Üdvözítőt majd ma láttok, Velünk együtt imádjátok.

Azt sem tudjuk, gazda, merre menjünk, Mégis csak sürget kend, hogy siessünk; Angyal szavaiból úgy értettem, Születése helye hogy Betlehem.

Ne is késsünk semmit, hát indúljunk, A nyerges szamárra felpakoljunk; De mit vigyünk a gyermeknek, Kit az égből igy jelentnek? – A mit lehet, viszek én tejecskét.

Én is viszek sajtot és kenyérkét.

Majd én is elviszek egy báránykát, Kivel jóltartom majd édes anyját.

Ime amott látok fényességet, Bizonyos isteni jelenséget.

Jaj, bizony ott vagyon, már megnéztem, Betekintettem, hogy oda értem, Jaj, ott fekszik a jászolban, Be vagyon takarva posztócskába.

Üdvöz légy Ur Jézus, kis királyunk! Kit nagy szegénységben most találunk, Vedd kedvesen ajándékunk, Légy mindenkor mi oltalmunk.

Kis Jézus, ki után oly rég óhajtozánk, Szivemből köszöntlek, hogy eljövél hozzánk. Szegény pásztor vagyok, nincsen arany pénzem, De mim van, szívesen lábaidhoz tészem, A hit énelőttem a legdrágább vagyon, Ebben erősíts meg most és a végnapon, Ebben erősíts meg, hogy ha élek, halok, Bátran elmondhassam: Jézus tied vagyok!

Édes kis Jézusom, éltem boldogsága, De szépen nézesz ki kicsiny jászolkádba’, Mosolygók ajakid, szelídek szemeid, Most is ölelésre tárod ki kezeid; Óh ölelj magadhoz, hadd legyek ott boldog. – De talán bánt is, hogy ilyeneket mondok – Ne lökj el magadtól, kis Jézusom, kérlek, Hanem add meg nekem, a mit tőled kérek: Egy az én jószágom, reménységem neve, Őrízd meg ezt bennem ég és föld istene, Add, hogyha a halál sírba int engemet: Te benned remélve végezzem éltemet!

Kis Jézusom én is eljöttem hozzád, Ne útálj meg engem szegény szolgád. Add, hogy legyek én is boldog hát általad, Szerelmemnek te légy új hajnala. Végre meglátván újra szerelmem hajnalát, Kész legyek kiállni bármily halált.

Isteni gyümölcse szűz anya méhének, Kinek szent nevével ég s föld betelének, Nézd eljöttem én kis szolgád jászolodhoz, Tudván, hogy a jászol e földre áldást hoz. Tekints reám, kérlek, hisz egy pillantásod Mint semmi más nem ad olyan boldogságot. Hogy ily boldogsággal telve menjek útra, Miből bár nékem síron túl is jutna!

Édes kis Jézusom! nézd én szolga vagyok, Ugy hiszem, az leszek, a mig meg nem halok; Meguntam a gazdám, más gazdához megyek, Engedd, hogy ezentúl a te szolgád legyek, Engedd, hogy lehessek hív és igaz szolgád, Hű szolgálatomért vígy mennyekbe hozzád!

Örömtelve jöttem szegény jászolkádhoz, Irgalmat esdeklek, fogadj be magadhoz, Ne tekintsd, hogy szegény, alávaló vagyok, – Tudom, hogy isteni kegyességid nagyok; Fogadd kegyelmesen csekély tiszteletem, Vagy élek, vagy halok: légy mindenkor velem.

Isten jóvoltából már sok időt értem, Melyben boldog órám ezerszer volt nékem, Oh de e jelennél boldogabb nem vala, Egész valóm szinte megifjúl általa. Jászolban feküvő kisded Messiásom, Örömöm, reményem, legfőbb boldogságom! Hogy látlak, könnyeim szinte megerednek, Ily könnyei eddig nem folytak szememnek. Megvénhedett szolgád térdre húll előtted, Kér, hogy szent színedtől ne taszítsd el őtet, Ne taszítsd előled, midőn azért kér itt, Hogy áld meg a földnek benned hivő népit. Áld meg hazám földét, oh azt a szent földet, A hol bölcsőm rengett, várom temetőmet! Áldj meg meg mindnyájunkat, adj új szivet nekünk, Olyat, melylyel, Jézus csak téged szeretünk. Adj nyelvet is újat, az angyalok nyelvét, Mely imádva zengje a nagy isten nevét, Hogy így új nyelvekkel a rosz tettek helyett Áldva emlegessék, Jézus, szent nevedet!

Mennyből az angyal Lejött hozzátok Pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe Sietve menvén Lássatok, lássatok. Mert isten fia, A ki született, Jászolba’, jászolba’, Jászolba’ fekszik, Barmok közt nyugszik Szent fia, szent fia. Mellette vagyon Az édes anyja Mária, Mária, Ő onnan lészen Idvezítőnknek Szent anyja, szent anyja.

A mennyei angyal küldött engem, Hogy a Betlehemet megőrízzem. Mindjárt jönnek utánam pásztorok, A kik nekünk majd jó hírt mondanak.

Adj’ isten jó napot! Lám én is itt vagyok, Toprongyos bocskorom Ámbár igen szuszog… Két pajtásom is volt, De azok elvesztek, Ha egyet füttyentek: Mindjárt előjönnek (iszik).

Adj’ isten jó napot! Lám én is itt vagyok. Pajtás! a torkomat Már szárazon hagyod, Add errébb hát hamar Aztat a kulacsot! (iszik.)

Szűz Mária e világra Nekünk szent fiát hozá, A jászolba helyeztetvén Őtet, imigyen szóla: „Aludjál magzatom, Nyugodjál virágom!“ Igy énekelvén És örvendezvén. Ökör, szamár ő reá lehelvén Mintha mondanák: Ur és isten most közöttünk fekszik! Együtt vigadjunk, – Már az égi madarak, És az erdei vadak Őtet imádják És magasztalják.

Gloria, gloria in excelsis Deo! Miként pásztorok alusznak és nyugosznak! Keljetek fel pásztorok, Tinéktek jó hírt mondok, Mert született Jézus, Jézus! Alleluja! Alleluja!

Oh mely jó izűt elaludtam, Álmomban nagy zendülést hallottam; Mert az égi madarak is örvendeztek, Az angyalok is mennyben énekeltek.

Keljetek föl, pásztorok! Pásztorok! Ime nagy csodát láttok, Hol angyalok énekelnek, Glóriákat kiáltanak. Betlehembe siessünk, Siessünk, Ne késsünk, Hogy még ezen az éjtszakán Ott lehessünk!

Siessünk, Ne késsünk, Hogy még ezen az éjtszakán Ott lehessünk, Ott Urunkat, Jézusunkat Tisztelhessük!

Álom-e vagy látás, azt meg nem foghatom, Csakhogy ezen, pajtás, nagyon csodálkozom.

Merre menjek? Erre mék, Hátha rájok találnék. Pásztor társaim! hol vagytok, Merre legel a nyájatok?!

Halljátok! új hírt mondok, Pásztor társaim nagy dolgok A jászolnál történének, Hol angyalok énekelnek, Glóriákat kiáltanak. Tán fő pásztor született, Isten bárányává lett.

A bűn és a szeretet Ilyeneket elkövet!

Pásztor társak! új hírt mondok, Jertek velem, csodát láttok. Egy szép szűz az éjtszakán. Fiacskát szűlt a szénán. Hej, hej, hej, hej, hej, Hogy lesz szűz emlőbe’ tej?! Az angyal is im hírdeti, Hogy szűz szent fia születik. Azért tehát keljünk fel, Betlehembe menjünk el. Haj, haj, haj, haj, haj, Úgy repűljünk mint a raj. Im a jászolban fekszik, Barmok között melegszik; Állván a sok angyal is, Az ő szép szűz anyja is. Óh, óh, óh, óh, óh, Boldog az az istáló. Üdvöz légy szép kis gyermecske, Betlehemi herczegecske! Ez élet után, kérünk, Légy egekbe’ vezérünk! Az lesz, az, az, az, Mivel jó vagy és igaz!

Csorda pásztorok Midőn Betlehemben Csordát őríznek Éjjel a mezőben. :|: Isten angyali Jövének melléjek, Nagy félelemmel Telik meg ő szivek. :|: stb.

Feküdjetek le pásztorok, Kik elfáradtatok, Testeteket nyugasztaljátok.

Gloria! dicsőség! És fényesség! – Angyal vagyok, Angyal vagyok, Pásztorok jőjjetek Betlehembe, Mert ott született Nektek üdvösségtek, Alleluja! Gloria! gloria! gloria!

Kelj föl, guba, kelj föl, Ne aludj sokáig, Juhainkat elhajtották Mind eddig.

Nosza pajtás hagyjuk itt Csordát és a nyájat, Betlehembe ballagjunk, Jézuskához induljunk. Te Andris dudádat, Te Jancsi sípodat, Én is a furulyámat – Alle-alleluja!

Vigyünk ajándékot A kis Jézuskának, Hogy lakosa legyen lelkünk Ő szent országának.

Dicsértessék a Jézus! Én édes Jézuskám Egy báránykát hoztam, Jó lesz szent anyádnak Pörgölve, gondoltam.

Dicsértessék a Jézus! Én édes Jézuskám Egy kanta vajacskát hoztam, Jó lesz szent anyádnak Nagy böjtre, gondoltam.

Állj félre te paraszt, Nyeljen el a haraszt; Kapczád három araszt, Bocskorod igen nagy.

Álljunk hát félre pajtás, Nagyobb a hatalma, Mint a valósága.

Itt egy szép friss legény, Nem pedig olyan vén, Úri nemzetemtől, Vitéz termetemtől Semmit sem akarsz félni?

Járjad lábom a tánczot A gazdád kedviért, Majd elküld a kocsmába Öt-hat itcze borért, Nem szereti a tóvizet A halak íziért. Kolbász, oldal, szalonna, Juhászoknak jó volna. Az erdőben, Zöld mezőben Sétál, pipál, furulyál, Billeg, ballag, meg-megáll.

Betlehemnek pusztájában, Pásztorok vigyázásában Nagy öröm hirdettetett. :l: Mert a barmok pajtájában, Ökör, szamár jászolában, Üdvözítőnk született. :l: Eljött, úgymond, a Messiás, Kit megjövendőlt az írás. Sír ez kemény időben. :l: Ugyan József mit gondoltál, Hogy istállót választottál Ilyen kemény időben? :|: Szállást nem talált magának – – – – – – – Az egész Betlehemben. :|: A paloták fő rendekkel, Megteltek nagy emberekkel, – Nincs helye a Jézusnak. :|: Szállj be hozzánk Máriával, Született kis Jézuskával, Hogy lakj’ a mi szivünkben. :|: Hogy nagy örömet mondhassunk, Egész éjjel vígadhassunk, Goloriát kiálthassunk. :|:

Goloria, dicsőség, Nagy öröm, békeség! Dicsőség mennyben istennek, Békeség földön embernek, Kik szeliden élnek. Jó napot juhászok, Mindnyájan pásztorok, Szerelmes boldogítótokkal. Boldog éjtszaka, Melyben született Jézuska Az egész világnak. Vigadj, eztet mondjuk: Dicsőség mi Urunk! Ki született a jászolban, Barmok között istállóban. Oh kisded Jézuska! Oh kis ártatlanka!

Hopp, ide érkeztem én is tihozzátok, Tudom jó szivvel vártatok. Bejártam a világnak azt a négy szögletét, A hol föltekerték a napnak kerekét. A hol járnak az emberek, Rás19), font s varrás nélkül való gatyában. Zsebembe, zsebembe egy rétes pogácsa, Torkomba, torkomba egy pohár borocska Elcsúszna!

Megtérek hát én is Isten mezejére, A magyarok közé, Lakásom helyére. Fölfekszem szobámnak Fűlt kemenczéjére, Eszem a sűlt tököt Szám édességére. Vivát!

Füleimben csöngnek, Hallatik símitó, Oh te Titire, Rosz20) nequam socias, Szemlátomást füllentesz.

A sónai nagy helységben, Üres, puszta vendégségben, Voltunk ott nagy nevetségben, Mert igen furcsán ment végben. Hangya tüdőt bőven főztünk, Eleget enni nem győztünk, Tiptük21) szagattuk mint a sas, Mégis üresen maradt a has.

Betlehembe eljutván, Jézust ott megtalálván, Város mellett pajtában, Annak romlott jászolában, Essünk térdre előtte, Boruljunk le a földre, Ugy tekintsünk pajtába, Annak romlott jászolába.

Hálát adunk neked mü teremtő Atyánk, Hogy megadtad érnünk Krisztus születése napját! Ti is ezen háznak virágzó népei, Született Jézusnak legyetek tagjai, Ezen Tekintetes háznak szép népei, Isteni formának eleven képei, Kikért Jézus Krisztus könyvező szemei Árad e napra, mint gyöngyök szépei. Legyen békeséges e bejövetelünk, Ez uri szép háznál kevés ittlételünk, Míglen Krisztus Jézus születése velünk Előmutattatik, a melyről beszélünk. Legyen békeségük a juhpásztoroknak, Mint szelid, együgyű, csendes jámboroknak, Kik a Jézuskához először járulnak, Buzgó szeretettel lábához borulnak. Rövid szóval legyen minden békeségben, Testi-lelki csendes figyelmetességben, Míglen csekély munkánk szép gyönyörüségben Véghez megyen buzgó örvendetességben. Mert nem tréfaságnak okáért küldettünk, Avagy hogy világi muzsikát hírdessünk, Hanem megtérésre, hogy példát mutassunk, Boldog mennyországban együtt vigadhassunk.

Retteg a természet az okos lélekkel, Sőt az emlékezet ily nagy erejével, Megtompul az elme együtt értelmével, Az emberi nyelv is megtompul ezekkel. Mert a természetnek nagyon van ellene, Szűzön, tiszta szűztől Krisztus születése, Az emberi elme megtompul ezekre, A nagy emlékezet fel nem érhet ide. Fordítsd gondolatát habozó elmédnek, Tekintsd állapotát egész életednek, Vizsgáld meg oh! ember rejtekét szivednek, Mely nagy hál’adással tartozol istennek. Ime hozzánk való buzgó szeretete Az örökkévaló istent mire vitte, Hogy Ádám atyánknak vétkeit nem nézte, Hanem megváltásra szent fiát küldötte. Hát én bűnös lélek erről mit szólhatok, Kinek okossági nem nagyok s fontosok, Segítséget csak attól várhatok, Ki váltságunkra jött s neki áldást mondok. Melyről buzgó szívvel mostan azért szólunk, Két-három szép pėldát előtökbe adunk, Jézus látására hogy felindíttassunk, Figyelmetességet tőletek kivánunk.

Szerencsés jó napot, Kivánt víg órákat, Kivánok jó uramnak Akarom, mint látom, Épségét szép házának.

Az Úr isten hozott, Házamhoz juttatott, Szerelmes jó barátom. Hogy házamhoz jöttél S engem felkerestél, Szivem szerint akarom.

Megszállnék uramnál, Mulatnék házánál, Ha konyhája terjedne; A bőv étel-italért Adnék ezüst tallért, Csak kedvem szerint lenne.

A bőv étel-ital, Minden füszerszámokkal Ezennel készen leszen, Mert érzem magamban, Hogy a mulatáshoz Ma nekem is kedvem leszen.

A mennybéli isten, Kit magasztal minden, Áldja meg kegyelmedet! Isteni kedvéért, Drága szent nevéért, Hallgassa meg kérésemet.

Mit akarsz én velem? Nem vagy te én felem, Beszéld hamar bajodat! Sokat szót ne folytass, Tőlem ez a válasz: Beszéld hamar bajodat!

Uram az istenért, Drága szent nevéért, Hadd háljunk itt az éjjel. A kemény hideggel, Szörnyű fergeteggel Ne haljunk meg az éjjel.

Szerelmes barátom, Szoros a hajlékom, Nincs mód a szállásban. Próbálj abban, Forogj elébb22) is.

Uram, az Uristen Megáld mindenekben, Csak fogadj bé ez éjre Ne kellessék mennünk, Éppen kirekednünk A nagy erős hidegre.

Menj, ne istálj, Többet ne prosmitálj, Mert itt bizony meg nem hálsz, Próbálj elébb, itt nálamnál Több embert is találsz.

Uram, a városon majd minden háznál jártunk, De vannak sok vendégek, szállást nem találtunk, Hideggel kell meghalnunk, Ha nem könyörűlsz rajtunk.

Csak menj tovább innen, Mert érted vendégemet Meg nem szoríthatom. Mert pénzes zacskódat, Aranyos táskádat Oldaladon nem látom.

Oh mennybeli isten Mégis ne hagyj minket! Ime szűz Mária Induljunk el utra, Csendesedjünk elménkben. Talán az Uristen, Kit hordasz méhedben, Nem hagy el szükségünkben.

Jaj mint elbágyadtam, szerelmes jegyesem, Fel nem gondolhatom, mit kelljen mivelnem, Már a lábaimon csak alig léphetem, E hideg éjtszakán jaj lészen énnekem. Semmi bizodalmam nincsen életemhez, E hideg éjtszakán, mert jutok végemhez, Nem gondoltam volna Betlehem népétől, Ily idegen legyen az ő istenéhez.

Szerelmes jegyesem, ne sírj s ne bánkodjál, Mert nem hagy el az Úr, hogy ártson a halál; Semmi dér és hideg e helyen nem talál, Ha személye szerint Krisztus közinkbe száll. Azért csak szálljunk be itt ez istállóba, Számot mivel ehhez senki a városba’ Nem tart s maradhatunk csendes bátorságban, Inkább is lesz módunk a szent imádságban.

Üdvöz légy Mária, Oh istennek anyja! Látod jelenlétem, Parancsolj, mert mennyből Hozzájad23) küldettem.

Sietséggel szolgálj a te szent Uradnak, Adj hírt a nyáj mellett levő pásztoroknak, Kik imádására jőjjenek Krisztusnak, Mert megváltásáért született világnak.

Gloria in excelsis Deo! Dicsőség mennyben istennek, Békeség földi népeknek, Jó akaratú hiveknek, Kik istenben örvendeznek. Keljetek fel pásztorok! Mert született uj királytok, Keljetek fel, meglátjátok, Térden állva imádjátok. Ez lesz nektek a jegy róla: Ime fekszik a jászolba’. – Szent szűz nagy jót cselekedtél, Hogy istennek anyja lettél.

Vigyázó pásztorok mostan felkeljetek, Készűljetek bátran, semmit se féljetek. Mily örvendetes uj hírt mondok ti nektek, Melyben gyönyörködni fog a ti szivetek.

De én azon nem töröm az eszemet, Inkább a füttőbe dugom a fejemet.

Talán itt is jár vala, Mert arany betűket hány vala;

Dare tucz moi aicse29) Keljetek fel fortátye!30) Mert itt hallánk nótát, Melynek nem hallottuk Soha több formáját. Itt még jelen látjuk Az isten angyalát, Ne hallgassuk el annak Nagy sok szép mondását.

Bizony nem tréfa ez, a mint tapasztalám, Mert még álmomban is azt az angyalt látám, Annak szép énekét mind végig hallgatám, De hogy fel ne keljek, tovább nem állhatám.

Kelj fel sietséggel, emeld fel szemedet, Nyisd fel süketséggel megtölt füleidet. Halld meg azt a drága mennyei éneket, Melyet az itt levő angyal most éneklett.

Jertek sietséggel menjünk a városba, Mert Krisztus értetek romlott istállóba’ Született s tétetett a hideg jászolba, Ottan takartatott a kóros szénába. Kerubim angyalok felséges királya, Boldog mennyországnak tündöklő kristálya, Te rólad kiáltja az egek tábora: Szent, szent, szent az isten, seregeknek ura!

Serkentsd fel Jézust, szent fiadat nekünk, A szent angyaloktól hozzája küldettünk, Hozzája küldettünk.

Üdvöz légy Jézus, pásztorok pásztora! Mennynek és a földnek teremtő szent ura, Teremtő szent ura! Ha nem utálsz meg, te szolgáid vagyunk, És mü azért jöttünk, hogy téged imádjunk, Hogy téged imádjunk!

Vajon jó fortátye, hol találjuk okát, Hogy az isten fia nem uri palotát Választott magának, barmok istállóját, Ugy megutálotta a nagyuri pompát?

Azért miérettünk megalázta magát, Hogy mü is kövessük szentséges példáját, Azért választotta barmok istállóját.

Miért oh szent József, nem benn a városba’, Valamely tetszetes uri palotába, Hanem csak alacsony barmok jászolába, Szállottatok majdan romlott istállóba?

Ugy van bizonyára, mert a városiak Tele erszényű vendégeken kapnak, Azok ott kedvesek, kik tallért mutatnak, De a szegényekkel keveset gondolnak.

Hát ezt érdemletted ég, föld teremtője, A városon néki nem adatott helye? Szállni kényszerittetett ide a mezőbe, De várjatok még, mert megfizettek érte.

Nosza jó fortátyim, adjunk ajándékot A kicsi Jézusnak, a kitől mit lehet, Adjunk szegénynek, kiki mit hozott Mü tudjuk mindenektől elhagyattatott.

Igenis szegénynek adjunk, a mit lehet, Mert őt tudjuk, hogy a dézsából34) nem vehet, De még ha felnőhet s nagy emberkort érhet, Egy kis ajándékért száz annyi jót tehet.

Én édes Jézusom egy szép bárányt hoztam, Legelső fajzatnak ezt az egyet tudtam, Azt is a Jézustól meg nem sajnállottam, Mivel a többit is Jézus által kaptam.

Ihon én is hoztam egy szép őszi sajtot, Mert e most mindenütt szűk, bizonynyal jól tudom, Ezt is a kicsi Jézusnak ajándékba adom, Pirítva apránként eszik belőle, én tudom.

Én is hoztam egy báránybőröcskét, Örömestebb adnék juhot avagy kecskét, De mivelhogy tartok feles cselédecskét43) Eladtam a juhot s vettem egy kis költségecskét44).

Én édes Jézusom igen szegény vagyok, Mivel kilencz apró gyermekeket tartok, Azért én egyebet néked nem adhatok, Egy falás málénál45), Ezt is adták elébb a más háznál.

Én édes Jézusom, igen öreg vagyok, A füleimmel is immár alig hallok, A juhok után is alig szaladhatok, Mind el is hordották immár a farkasok. Azért turót, ordát46) néked nem adhatok, Mert én magamnak is egy falást sem kapok, De bogláros szijat ugyan szépet adok, Nékem nem kell, mert én immár öreg vagyok.

Köszönöm, pásztorok, szép ajándéktokat, Szent fiamhoz való nagy jó voltotokat, Az isten s ember is tü jutalmatokat Megfizeti mennyben tü fáradságtokat.

Nosza jó fortátyím, hogy ide jutottunk, Csudák felett való szörnyű csudát láttunk, Jézus látásában épen megujultunk. Azért egy szép zsukátát47) édes furulásunk, A Jézus névében. Szufle jó fortátye, szufle, szine moj48).

A szűz egy fiat szűlt, Kiért mennyben öröm gyűlt, Pásztorok, pásztorok, örvendjetek, örvendjetek, Szabadító földre szállott, örűljetek, örűljetek.

Hallottuk rendszerint e rövid példában, Miként Krisztus Jézus romlott istállóban Született s tétetett a hideg jászolba, Ottan takartatott a kórós szénába. Ez is mindnyájunknak lőn ma látására, Miként a pásztorok az angyal szavára Menének Krisztusnak látogatására, Miként gyuladának fel a vigasságra. Oh! nem is ok nélkűl, méltán vigadhatnak, Mert ma tölt bé szava a szent prófétáknak, Ma lett nagy örömük a megholt atyáknak, Mivel megnyittatott kapuja limbusnak. Vigadj méltán te is ime bűnös világ, Mert Áron vesszején nyílt ma egy szép virág, Ki által megnyilik a bezárt mennyország. Megszégyenűl pokol, ördögi sokaság. Tü is hát mindnyájan, kik itt jelen vadtok (vagytok), Egy csekély munkánkat, a mint láttátok, A kicsi Jézusnak tü felajánlátok, Hogy szállása legyen mindenkor nálatok. Nemes házigazda maradj békeségben! Megbocsásd vétségünk csekély verseinkben, Szép házi népeddel maradj egészségben, Holtod után mehess az örök életbe. Dicsőség, dicséret a kicsi Jézusnak, Ki terhit felvette széles e világnak, Áldás szent Józseffel a szűz Máriának, Kik gondját viselték a világ urának.

Hallám panaszkodál vala, mely lapos a táskád, Próbáld meg a gazdát, ha valamit kapnál.

Ennek a gazdának bácsa55) én voltam tavaly is, Hej jó gazdám volt nekem akkor is, Ha kétszer kértem, nem adott egyszer is, De most megtölti még a gulugánkat56) is.

Ennek a gazdának a kecskéjit én őríztem, De bizonynyal a gazdát meg sem említettem, De a gazdasszonynyal jól egyetértettem, Azért kolbászt, májast eleget is ettem.

De itt mü még most is hijában nem jártunk, Mert megmosolyodék a mü gazdasszonyunk, Lészen itten nékünk kolbászunk, májasunk, Csak azt várják itt, hogy tarisznyát mutassunk.

De tü magatoknak mindenütt csak kaptok, Néktek adnak, mivel hogy ifjabbak vadtok, De én hogy süket is vagyok, jól nem is hallok, Ha kinálnak is, azt gondolom, szidnak, pirongatnak, Kifelé fartatok57).

Kérlek vén ungyiás, ne panaszolkodjál, Mert én sem ettem ma egyebet egy falás málénál, Azt is adták elébb a más háznál.

Immár münköt (minket) jó gazda elküldesz utunkra, Kicsi Jézus áldása maradjon házadra, ra, ra, ra, ra, ra, Maradjon házadra!