DALOK.

1. (1–24 Szabó Károly gyüjt.) Szeretőmet vettem én meg Nagy áron, Át is jártam érte vagy húsz Határon, Hol esőben, hol árvízben Hol sáron, Szeretem is, míg élek e Világon. (Szathmármegye.)

2. Szól a világ, mit hajtok rá, Úgy ég a tűz ha raknak rá, Ha hajtanék irigyemre, Megölne a világ nyelve. Ne hajts a mendemondára, Űlj a térdem kalácsára, Át ölellek két kezemmel, Hadd nézze más irigy szemmel. (Békesmegye.)

3. Esik eső a fenyvesen, Nem kapok én a nemesen, Jó az isten, jót ad nekem, Hejh! szolgalegény vesz el engem. (Erdély.)

4. Erdő, erdő, de magos vagy, Kedves rózsám! de messze vagy! Ha az erdőt levághatnám, A galambom megláthatnám, Az én kedves rózsabimbóm, galambom. Erdő nincsen zöld ág nélkűl, Mező sincsen virág nélkűl, Az én szívem sincs bú nélkűl, Mert távol van kedvesétűl Az én kedves rózsabimbóm, galambom. Jegenye fa tetejében Két holló űl feketében, Gyász ruhájok engem illet, Mert engemet már nem szeret Az én kedves rózsabimbóm, galambom. Beállok hát katonának, Palatinus huszárjának, Majd ha ott hagyom éltemet, Akkor tudom hogy megszeret Az én kedves rózsabimbóm, galambom. (Kunság.)

5. (Más változatban.) Erdő, erdő, de magos vagy, Kedves rózsám! de messze vagy, Ha az erdőt levághatnám, A galambom megláthatnám, Az én kedves rózsabimbóm, galambom. Ha galambom megfoghatnám, Kalitkába bezárhatnám, Környöskörnyűl csókolgatnám, Könyeimmel megáztatnám Az én kedves rózsabimbóm, galambom. Majd eljön ő valahára, Kirepűl galamb módjára, Akkor veszen hű karjára, Mézzel folyó ajakára Az én kedves rózsabimbóm, galambom. (Erdély.)

6. Ne szeresd, galambom, A német hadnagyot, Bugyogója vagyon, Menykő csapja agyon. Inkább szeresd, rózsám, A bajuszos magyart, A bajuszos magyar Subájába takar. (Szathmármegye.)

7. Nyárban esik nyárban A derék aratás, Karácsony havában A szerető-tartás. Kinek esik jóra, Kinek esik roszra, Sok szegény anyának, Szíve fájdalmára. (Nógrádmegye.)

8. Bús az idő, bús vagyok én magam is Valamennyi szőke kis lyány, mind hamis, Szeretete nem állandó, Mint az idő változandó Ihajah! Fölöttem is mért borúlt be ily korán, Mert elhagyott, kit szerettem igazán, Másnak hódolt a hitetlen, Azért vagyok ily kedvetlen, Ihajah! Hej vajon mi okozhatta, nem tudom, Másnak adtad jegygyűrűdet, galambom; Ugyan rózsám, mit gondoltál, Hogy rólam már lemondottál, Ihajah! Nem bánom én, hadd legyek én már árva, Az ő csapodár szívéből kizárva, Nem leszek én árva mindég, Ború után derűl az ég, Ihajah! (Alföld.)

9. Nem vagyok én adós, Nekem sem adós más, Nem bántok én senkit Engem se bántson más. Megverek valakit Vagy engem valaki, De az én rózsámat Ne szeresse senki. Vagy levág valaki Vagy én le valakit, De a galambomhoz Nem bocsátok senkit. (Alföld.)

10. Szomorú az állapotom, Hej de meg nem másithatom, Nincs is az a piros hajnal, Kit meg ne siratnék jajjal. Lám megmondtam, hogy ne szeress, Értem magadat ne veresd; De te erre azt felelted: Szenvedek rózsám! éretted. (Szathmármegye.)

11. Kidűlt a fa mondolástúl, Elszakadtam a rózsámtúl, Úgy elszakadtam szegénytűl, Mind őszszel fa levelétűl Elválik. Magosan repűl a héjja, Még is körme közzűl él a, Hát én szegény így egyedűl, Hogy élek meg nálad nélkűl Galambom! Nézz ki rózsám! ablakodon, Most megyek ki a kapudon, Vess utánam egy pillantást, Úgy sem látjuk többé egymást Soha sem. Jaj be beteg vagyok szörnyen, Talán meg is halok könnyen, De hisz annak halni könnyű, Kiért nem fog húllni könyű Senkitől. (Dunántúl, Nógrád.)

12. Nem vagy legény, nem vagy, Nem mersz csókot kérni, Talán azt gondolod, Nem is mernék adni. Adtam is, adok is, A szegény legénynek, Mert tudom magamról, Jól esik szegénynek. (Alföld.)

13. Három alma meg egy fél, Kérettelek, nem jöttél, Ha nem jöttél, ott vesztél, Lyányok anyjává lettél. Ejh hajh! nem bánom, Nékem is van virágom, Ejh hajh! leszakasztom a nyáron. (Alföld.)

14. Ágas bogas a diófa levele, Ez a kis lány termett nekem kedvemre, Akármit szóljon a világ felőle Nincs hatalom, mely elválaszszon tőle. Hull a dió levelestűl, ágastúl, Kedves rózsám! meg kell válnunk egymástúl, Nem engedik azt az egek minekünk, Hogy valaha egymáséi lehessünk. A diófa ágas bogas, leveles, Ma két hete hogy nem voltam itt, kedves! Utóljára fogom ajtód madzagát, Kedves rózsám! kivánok jó éjtszakát. (Alföld.)

15. Czifra szűröm szegre van akasztva, Gyere, rózsám, akaszd a nyakamba: Ugy is, tudod, ott annak a helye, Még az éjjel betakarlak vele. Rámás csizmám szegre van akasztva, Gyere, rózsám, húzd fel a lábamba: Ugy is, tudod, ott annak a helye, Még az éjjel hozzád megyek benne. (Nagy-Kőrös.)

16. Három fehér kendőt veszek, Ha felveszem, fehér leszek, Fehér leszek mint a hattyú, mint a hattyú, Nem ölel meg minden fattyú. Három piros kendőt veszek, Ha felveszem piros leszek, Piros leszek mint a rózsa, mint a rózsa, Rám illik a babám csókja. Három sárga kendőt veszek, Ha felveszem sárga leszek, Sárga leszek mint a virág, mint a virág, Leányoknak áll a világ. Három barna kendőt veszek, Ha felveszem, barna leszek, Barna leszek mint a csóka, mint a csóka, Nem kell nekem senki csókja. (Alföld.)

17. Nézz rózsám, a szemembe, Mit olvasol belőle? Ugy-é azt mondja, Úgy-é azt mondja: Te vagy az angyalok Ragyogó csillaga. A szívem dobbanása A tiédnek hű mása, Ugy-é édesem, Ugy-é kedvesem: Miénk a menyország, Nem kell több boldogság. (Pestmegye.)

18. Nincsen feleségem, de majd lesz, de majd lesz, Haza hozom télen, ha hó lesz, ha hó lesz, Veszek neki csizmát, ha jó lesz, ha jó lesz, Megcsókolom százszor, ha szép lesz, ha szép lesz. Veszek neki csizmát pirosat, pirosat, Üttetek rá patkót, magosat, magosat, Fénylik a te patkód, ragyog is, ragyog is, Ragyogó csillag vagy, magad is, magad is. Veszek neki piros pántlikát, pántlikát, Hadd fonja be gyönyörű haját, -rű haját, Piros a pántlikád mint magad, mint magad, Hamis vagy te rózsám! ne tagadd, ne tagadd. Kérik a szűrömet gubáért, gubáért, Szőke szeretőmet barnáért, barnáért, Nem adom a szűröm gubáért, gubáért, Szőke szeretőmet barnáért, barnáért. (Heves-Békesmegye.)

19. Mi az oka, hogy megvettél79), Mikor igazán szerettél? Talán minden szónak hittél, Jaj be nem jól cselekedtél. Azt gondolod, hogy én bánom, Hogy tetőled meg kell válnom, Én előttem az csak álom, Hidd el, nem nagyon sajnálom. Az gondolod, mindig így lesz, Hogy szeretőm soha sem lesz, Dehogy nem lesz, de bizony lesz, Nálad, csalfa, különb is lesz. (Tápió-Bicske.)

20. Arra alá a síkságon, Alma terem a fűzfákon, Minden ágon kettő három, Van szeretőm tizenhárom. Van szeretőm tizenhárom, Ha tíz meghal, azt sem bánom, Még is marad kettő három, Kivel beérem a nyáron. (Nógrádmegye.)

21. Szomszéd asszony szép leánya Reá kapott a rózsánkra, Ha én őtet megfoghatnám, A törvénynek majd beadnám. A törvény is csak azt mondja, Leányt illet meg a rózsa, Menyecskéket levendula, Öregeket a korója. (Gömörmegye.)

22. Nem bánom, én kedves rózsám! Ha így is, ha úgy is, Ha szeretsz is, kedves rózsám! Ha nem is, ha nem is: Pedig a te kerted alatt Be sokszor rám viradt a nap, Apró fürtű gubád alatt, Be sokszor megcsókoltalak! (Szathmármegye.)

23. Elbúsúlom én magamat, Itt kell hagyni galambomat, Pedig akármerre kelek, Merre járok, Olyan igaz szeretőre Nem találok. Ha megnyerem szabadságom, Te éretted gyöngyvirágom! Még mostanhoz esztendőre, Vagy kettőre, Rózsalánczon megyünk együtt Esketőre. (Szathmár-, Békesmegye.)

24. Jaj de szennyes a kendője, Talán nincsen szeretője? Adja ide, hadd mossam ki, Úgy sem szeret engem senki. Kinek nincsen szeretője, Menjen ki a zöld erdőre, Irja fel egy falevélre, Hogy neki nincs szeretője. Kinek meghalt szeretője, Menjen ki a temetőbe, Irja fel a keresztfára, Hogy itt nyugszik kedves párja, Végig mentem a temetőn, Eszembe jutott szeretőm, De mi haszna jut eszembe, Mikor már el van temetve! (Alföld.)

25. (25–53 Abonyi Lajos gyüjt.) Oh ne mondj engem rózsádnak, Ne mondj engem galambodnak; Rózsát a nap elhervasztja, Galambot ölyv elriasztja. Nem vagyok én se galambod, Se virúló rózsa bimbód, – Mert én, babám, tied vagyok, A mi vagyok, az maradok. (Baracska.)

26. Verje meg az isten Szeretőmnek házát, Nem is épen házát, A benne lakóját. Azt sem mindegyiket, Csupán az egyiket: Az ő édes apját, Mért húzta el tőlem A kisebbik fiát. Ha neki fia volt, Nekem szeretőm volt, Ha neki kedves volt, Nekem kedvesebb volt. (Erdély.)

27. Hej! ha nekem száz forintom volna, Az a kis lyány mindjárt enyém volna! De mit tegyek, mikor semmim sincsen, Ajtómon is fából a kilincsem. Én istenem! minek is születtem, Nyomorúság az egész életem, Szeretek és boldogtalan vagyok, Ezzel is csak még szegényebb vagyok! (Losoncz.)

28. Kék a kötőm kerűleti, Barna legény kerűlgeti, De hiába’ kerűlgeti, Nem adnak már engem neki. A ki szeret, az mindig fél, Reszket mint a nyárfa levél, Búval fekszik, bánattal kél, Nyugodalmat soha sem lél. Ásd ki, holló, azt a szemet, A mely ötöt-hatot szeret, Lám én csak egyet szeretek, Mégis eleget szenvedek. (Körös-Ladány.)

29. Világos az én kis kötőm, Szegény legény a szeretőm, Nem bánom én, ha szegény is, Lesz még abból jó gazda is. Van szeretőm tizenhárom, Ha tíz elhagy, marad három; Kettő elhagy: azt se’ bánom, Egy elhagy: holtig sajnálom. (Körös-Ladány.)

30. A csók titkos portéka, Szép leány ajándéka, Ne pirúlj hát kis leány, Hiszen a csók nem csalán. Szőkét szívért szeretem, Barnát csókért kedvellem; Mind a kettő kedvesem, De csak egyik jegyesem. (Körös-Ladány.)

31. A pusztában fúj a szél, Barna kis lyány hova mén? Szeretőjét keresi, – A zsandár amott viszi Katonának. Ne menj utána kis lyány, A hitegető után, Rászedett ő tégedet, Rászedett s jó végedet, Nem akarta! Elmegyek én utána, Nincs a babámnak párja, Olyan igaz szerető Nincsen nálunk csak kettő, Én meg oszt’ ő! (Körös mellék.)

32. Miért ragyog a sok csillag az égen? Miért nyilik a sok virág a réten? Miért újul ki tavaszszal az erdő? – Hogy ha nincsen igaz szivű szerető! (Körös mellék.)

33. Téli, nyári piros alma, Az én babám tuba rózsa, A csókja meg édes színméz, Tüzel a szeme, ha rám néz. Ha ráhúzzák a nótáját, Összeüti a bokáját, Szépen peng a sarkantyúja, Takaros a fordulója. Ha megölel, engem ugyse! – Nem cserélnék senkivel se’, Igaz, szegény ő kegyelme, De esküdtnek beillene. (Békés-Csongrádmegye.)

34. Hova visz ez az út, hova megyek rajta? Eltalálok rajta a babám házára? Eltaláltam rajta a babám házára, Csak ne tekintettem volna udvarába. Átkozott legyen a hamis leány csókja, Ott űlt más fiával a pitvar ajtóba’. (Békés-Csongrádmegye.)

35. Nem szeretek én már ezután, Megcsalt szőke, megcsalt barna lyány, Esküszöm a magas egekre, Szabad leszek, szabad, örökre! Eszem azt a barna szemedet, Ne csalogass vele engemet, Csalfa szemed, csalfa szived is, Csalfa vagy te, rózsám, magad is! (Kecskemét.)

36. Borúl a káposzta, hajlik a levele, Búsul a kis legény, hogy nincs szeretője, – Ne búsulj, ne bánkodj’, ne is siránkozzál, Megsegít az isten, csak jól imádkozzál. Dombon van a háza, szélnek van fordítva, Kerek az ablakja, engem néznek rajta; Titkos a szerelem, fél az árulástól, – Édes kis angyalom, váljunk el egymástól. Két út van előttem, nem tom, merre menjek, – Megházasodjam-e, vagy egyedűl éljek? – Ha megházasodom, az a magam kára, Ha egyedűl élek, az isten is bánja. (Kecskemét, Arad, Debreczen.)

37. Búza, búza, tiszta buza kalász, Ez a világ csak engemet gyaláz, Veled együtt vettek fel a szóba, Kis angyalom, nem tehetek róla. Búza szemét kinyomtatja a ló, Kis angyalom te vagy hozzám való, E világnak hadd járjon a szája, Megélünk úgy mint az ég madárja. (Abony.)

38. Megégett a nagy-abonyi kis bolt, Barna Pösze hol vesz pirosítót? Halovány lesz mind a két orczája, Bíró fia nem jár majd utána. Elpusztúlt a vásárállás kútja, Barna Pösze hova jár majd kútra? Hol ád csókot, hogy ha vizet kérnek, A csók után szomjazó legénynek? (Abony.)

39. Három csillag van az égen egy sorba’, Három szeretőm van nekem egy forma, Három között azt az árvát szeretem, Édes anyja árván hagyta énnekem. Három dinnye van egy száron, mind sárga, Három szeretőm van mostan, mind árva, Három közűl a legszebbik halovány, Arra illik az én csókom igazán. Három levele vagyon az epernek, Három szeretője van a legénynek; Szétszakasztom az epernek levelét, Elhagyom a szeretőmnek kettejét. (Tápio-Szele.)

40. Elég nekünk egy csónak, Szemközt űlünk egymásnak; Le is hajózva, Fel is hajózva, Ha felborúlunk, Rózsám, együtt halunk. (Székes-Fehérvár.)

41. Amott a hegyek lábánál, A kősziklák oldalánál, Ott sírok én mind szüntelen, A hol senki sincsen jelen. Az ég alatt, a föld szinén Nincsen olyan árva mint én; Sirat engem a madár is. Lehajlik értem az ág is. (Debreczen s több helyről.)

42. Szolnok alatt folyik el a Tisza, Engem, rózsám, ne várj többé vissza, Vagy a Tisza, vagy pedig a Duna Temet még el éretted valaha. Nem kell nékem se mulatság, se bál, Ott múlatok, hol jár a tölt pohár, Iszom, iszom az egészségedért, De nem azért, hogy engem szeressél. (Abony, Szolnok.)

43. Még azt mondja az anyám, az anyám, Ne vegyek nőt ily korán, ily korán, Majd ha az eszem megnőtt, Jobb lesz akkor venni nőt, venni nőt. De nem várok, nem biz’ én, nem biz’ én, Házasodom az idén, az idén; Mert ha megjön az eszem, Tudom, akkor nem teszem, nem teszem. (N.-Kőrös, N.-Várad.)

44. Ennek a kis lyánynak Hosszú a kötője, Mondtam az anyjának, Vágjon el belőle. Az anyja azt mondta, Nem vág el belőle, Ugyis nem sokára Asszony lesz belőle. (Nagy-Kőrös.)

45. Sárga csikó, sárga csikó, sárga, Az én rózsám, árva, szegény árva, Az én rózsám nem lesz mindig árva, Szüret után én leszek a párja. Azért hogy én szegény legény vagyok, Barna kis lyány szeretője vagyok, Szeret az a barna kis lyány engem, Meghalni is kész volna érettem. (Debreczen, Borsod.)

46. Széna, széna, széna terem A réten, a réten, Megcsókollak kedves rózsám A héten, a héten. Piros alma gömbö-, gömbö-, Gömbölyű, A te orczád gyönyö-, gyönyö-, Gyönyörű! (Tószeg, Abony.)

47. Elmennék én te hozzátok egy estve, Ha az anyád az ablakon nem lesne, Ott sem tennék, kedves rózsám, egyebet, Szűz válladra hajtanám bús fejemet. Nem járok én többé kurta subába’, Nem járok én a rózsám udvarába, A minap is, hogy ott voltam egy estve, Már az anyja az ablaknál kileste. Én vagyok a falu rossza egyedűl, Engem ugat meg a kutya messzirűl; Isten hozzád! születésem faluja, Többet benned nem ugat meg a kutya. (Jászberény, Abony.)

48. Sárga csikóm réz patkóra, Jegyet váltunk húshagyóra; Jegybe adom a szívemet, Te meg nekem a tiedet. Húsz forintot pántlikára, Majd a mennyegző napjára. (Mező-Szent-György.)

49. Nincsen olyan csárda, mint a nánai, Nincsen olyan kis lyány, mint a bábai, Csárdás kis kötője, Piros czipellője – Illik az neki. Nincsen olyan csárda, mint a nánai, Nincsen olyan legény, mint a bábai, Körűlvágott haja, Pántlikás kalapja – Illik az neki. (Karcsa.)

50. Megy a hal lefelé, Török gránicz felé, Hej! nem tom mikor jön vissza, Mikor lesz erre utja? Felhő megy keletnek, Szilágynak, Erdélynek. Hej! nem tom mikor jön vissza, Mikor lesz erre utja? Rózsám is rég megy már, Azt se tudom, hol jár; Hej! nem tudom, hol pihen meg, Visszahozzák-e az egek. (Jász-Kisér, Baracska.)

51. Édes anyám adjon isten jó estét! Haza hoztam a szép barna szüzecskét, Ha megtetszik, kössön neki koszorút, Sárga czitrom- s rozmaringból két sorút. Édes anyám, adjon isten jó estét! Haza hoztam a szép barna menyecskét, De nem azért vettem el, hogy szeressem, Szegény vagyok, gazdagságot kerestem80). (G.-Panyit.)

52. Jere hozzám kincsem, galambom! Van virágos padom, asztalom, Van szép üveges almárjomom, Jere hozzám kincsem, galambom! Van két ládám, piros virágú, Tornyos ágyam, szép czifraságu; A lepedőm gyolcs, hímes fajta, Kedves rózsám, elalhatsz rajta. Tágas tűzhelyem a konyhában, Tele tállal a fal sorjában, Van dagasztóm, teknőm, lapátom, Valamit látsz, az mind sajátom. Van istállóm, van két tehenem, – Mit kivánhatsz többet édesem? Boldog leszesz, lelkemre mondom, – Jere hozzám, édes galambom! (Baracska.)

53. (53–54 Szigligeti gyüjt.) A Csap-utczán végig, végig, végig, Minden kis kapuban virág nyilik, Minden kis kapuban kettő három, Csak az enyém száradt el a nyáron. Édes anyám, szomorú a fiad, Fájdalomban szíve majd megszakad; Ha az isten elvette őt tőlem, Mért hagyott itt engem örülőben? Ne vigasztalj, édes kedves anyám, Hadd sírjam ki magamat igazán; Ki megbántott, meg is gyógyít engem, A jó isten könyörűl lelkemen. (Putnok.)

54. Az én csizmám csikorgós, Csikorgós, csikorgós, Tegnap vette egy csikós, Hej! a babám, a csikós, Ha még egyet ilyet, olyat vesz, Két csikorgós csizmám lesz – ha vesz. Az én szoknyám kanavász, Kanavász, kanavász, Tegnap vette egy kanász, Hej! a babám, a kanász, Ha még egyet ilyet, olyat vesz, Két kanavász szoknyám lesz – ha vesz. Az én kendőm olajos, Olajos, olajos, Tegnap vette a Lajos, Hej! a babám, a Lajos, Ha még egyet ilyet, olyat vesz, Két olajos kendőm lesz – ha vesz. (Putnok.)

55. (54–82 Gyulai Pál gyüjt.) Monostori határon Sok zab termett a nyáron, Sárga csikóm a télen Nem buslakodsz te éhen! Míg a zabot vetettem, Árnyékba’ nem pihentem, Te se pihenj meg addig, Hol barna babám lakik. Vetek zabot máskor is, Vígy babámhoz százszor is; Ha te nem élsz zab nélkül, Biz’ én se rózsám nélkűl! (Kalotaszeg.)

56. Feteke szem, piros orcza, Nem minden leány hordozza; Piros orcza, feteke szem Ez engem a földbe teszen, Feteke szemű cseresznye, Rabod vagyok te menyecske, Rabod vagyok, mett elfogtál, Sötét kalitkába zártál. Ha elfogtál, tarts magadnak, Nevezz kedves galambodnak, S ne úgy bánjál, mint raboddal, Bánjál úgy, mint galamboddal. (Udvarhelyszék.)

57. Szabad a madárnak ágról, ágra szállni, Csak nekem nem szabad szeretőmhöz járni. Áld meg isten, áld meg! a szeretőm házát; Verd meg isten, verd meg! a benne lakóját – Azt se mindeniket, csak az édesanyját, – Mért nem adta nekem az ő kedves lyányát?! Ha neki lyánya volt, nekem szeretőm volt; Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt!… (Erdély.)

58. Az én rózsám fehér háza Ablakára madár szálla, Azt beszélte az a madár, Hogy belőle legyen egy pár Én velem. De a rózsám nem szeret már, Csak azt mondta: hess el madár, Mert van nekem már más párom, Mostan is épen azt várom Magamhoz. Jól van, rózsám, ne szeress hát, Én azért nem haragszom rád; Elszólít tán a teremtő Oda, hol nincs rosz szerető, – Az égbe!… (Bánfi-Hunyad.)

59. Este későn ne járj hozzám, Tilalomban tart az anyám. A minap is erre jártál, Ablakomon hallgatóztál. A sarkantyud megpendűle, Erre anyám felébrede, Fenyegetett engem azért, Miért szeretem a legényt? De én erre fellobbantam, Szeme közé lobbantottam: Nézzük a régi időket, Kend is tartott szeretőket!… (Szilágy.)

60. Kerek ez a zsemlye, Nem fér a zsebembe, – Haragszik a rózsám, Nem űl az ölembe, Én se az övébe! Hosszú pesti zsemlye Elfér a zsebembe, – Megbékélt a rózsám, Leűl az ölembe, Én is az övébe. (Kalotaszeg.)

61. Disznó a mezőben annyit nem turkál, Hányszor az én rózsám engem megdorgál, Annyit nem turkál, annyit nem turkál, Hányszor az én rózsám engem megdorgál. Asztal a szomszédban annyit nem asztal, Hányszor az én rózsám engem vigasztal, Annyit nem asztal, annyit nem asztal, Hányszor az én rózsám engem vigasztal. Csikó a ménesen annyit nem nyerít, Hányszor az én rózsám engem beterít, Annyit nem nyerít, annyit nem nyerít, Hányszor az én rózsám engem beterít. (Krasznamegye.)

62. Mi az oka, hogy a Tisza befagyott, Hogy engemet az én rózsám elhagyott? Nem bánom én, ha befagy is a Tisza, Csak te, rózsám, édes rózsám, jőj vissz! (Hevesmegye.)

63. Ez az én szeretőm, Ez a piczi barna, Alattomban termett Picziny piros alma. Picziny piros alma Terem minden sorba’, De ilyen szép leány Nem minden bokorba’! (Pestmegye.)

64. Fényes csillag van az égen, Barna szeretőm van nékem; Ha barna is, de, de, de, De nem czi-czi-czigány, Szeret az engem igazán. Ugat a kutyám a Tarna, Jőn a szeretőm, a barna; Ha barna is, de, de, de, De nem czi-czi-czigány, Szeret az engem igazán. (Szolnok.)

65. Az én galambomnak Dombon van a háza, A fenyvesre nyílik Üveges ablaka; Üveges ablaknak Mázas kemenczéje, Mázas kemenczének Tükörös tűzhelye, Tükörös tűzhelynek Gyémántos padlója, Gyémántos padlónak Gyontáros asztala, Gyontáros asztalnak Bíbor takarója, Bíbor takarónak Üveges ablaka… Nézz ki, babám, nézz ki, Nézz ki az ablakon, Ki kaszál, ki arat A széles parlagon? Ritka rendet vágjon, Sűrű boglyát rakjon… A boglya-rakónak Süveges kalpagja, Süveges kalpagnak Selyem bokrétája, Selyem bokrétának Három hajlott ága: Egyike hajlik ki Szép Magyarországra, A második hajlik Bé Erdélyországba, A harmadik hajlott, Bús szívemre szállott… (Kalotaszeg.)

66. Ne menj el, szívem, Szilágyba, Maradj szép Erdélyországba’. Kötök én neked bokrétát, Két kezem lesz a kötője, Tíz ujjom lesz a tíz ága, Gombos ajakam boglára, Két orczám piros rózsája, Fekete szemem csillagja, Édes szavam az illatja, – Bús szivedet általhatja… (Kalotaszeg.)

67. Amott látszik egy szép kerek erdő, Közepibe’ két szál nyírfa vessző; Azt az erdőt levágatnám, Ha a rózsám megláthatnám, Erdő, erdő, erdő, De szép kerek erdő! Amott látszik, egy szép tábla búza, Közepibe’ két szál tuba-rózsa, Azt a búzát learatnám, Ha a rózsám megláthatnám! Búza, búza, búza, De szép tábla búza! Amott látszik, egy szép tábla árpa, Közepibe’ két szál majoránna, Azt az árpát lekaszálnám, Ha a rózsám megláthatnám! Árpa, árpa, árpa, De szép tábla árpa! (Borsodmegye.)

68. Fakó lovam, föl van kantározva, El is megyek a rózsámhoz rajta. Repülj fakó, szikrázik a patkó… Ez a kis lyány, de kedvemre való! (Alföld.)

69. (69–72 Szabó Samu gyüjt.) Ne menj idegen földre, Nálam se lész felejtve. Kötök neked egy bokrétát, Mely bokréta magam leszek: A tíz ujjam lesz tíz ága; Karcsu derekám kávája; Fekete szemem szegfüje; Gombos ajakom boglára; Sürű könyem a gyöngyága; Sárga hajam kötő selyme; A két karom – ölelője. (Székelyföld.)

70. Hull immár a falevele, Örömöm is elhull vele, Sárgul orczám mint a levél: Szegény legény hová lettél! Hittem minden mézes szódnak, Egy csapodár csábítónak; Gyenge szívem lépen akadt, Hollóköröm közzé szakadt. Igy jár az, ki szépet szeret! Felejtené, de nem lehet. Én is szerettem egy szépet, Felejteném, de nem lehet. Ezután olyat szeretek: Kit könnyen elfelejthetek! (Székelyföld.)

71. Ne menj el, rózsám, egy hétig, Hogy éljek kedvemre addig; Most éltem volna kedvemre S most is bú áradt szívemre. Verje meg az egek ura, Ki a szeretet rontója! Ha elméssz is, járj békével, Rólam se felejtkezzél el, Csendes folyóvizet igyál: Mindig rólam gondolkozzál; S akkor jussak én eszedbe, Mikor kenyér lesz kezedbe: Akkor se jussak egyébről Csak az igaz szeretetről. (Székelyföld.)

72. Haj istenem, add megérnem, Kit szeretek, avval élnem, Ha azt nem adod megérnem, Haj istenem, végy el engem. Végy el engem, őtet is: Hogy legyünk ketten ott is! (Székelyföld.)

73. (73–74 Csataghi gyüjt.) Megirták a guzsalyomat81), Tilij, talaj, rátom; Felvehetik az orsómat, Me’t én ki nem vá’tom Nem vá’tom ki, nem biz én Az idén; Se hitelbe, se csókért, Se csokért. Pecsétes levél jött tőle, Tilij, talaj, rátom; Jó hirt hallottam felőle: Az őszön meglátom… Jöhet hozzám guzsalyos82), Guzsalyos, Tág az utcza, benn szoros, Benn szoros. Együtt járunk a fonóba, Tilij, talaj, rátom; Tiz csókot kap egy orsóra, S százszor es kivá’tom… Oh csak egyszer jőne hát, Jőne hát! Büntetni a galambját, Rózsáját! (Csikszék.)

74. Felmotoláltam a Virágos83) fonalam, Sok zseréb,84) sok ige,85) Lehet tíz darabban,86) Nem es olvastam meg Hány mejjékre87) való, Me’t eszem vesztette Az a hitvány, csaló… Igaz én istenem! Bánom a halálom, De lehúnyja szemem Az örök mély álom; Érzem végórámat Idő előtt jőni, És azért sietek Szemfedőmet szőni! (Csikszék.)

75. (Csángó dal. Czelder Márton gyüjt.) Elvirult má’ az én kinczem, kedveszem; Fáj a szüvem érette, nagy szűveszen.88) Elrigadók89) a fa levél érészszel. Há90) mit teszek árván maradt szüvemmel! Virágáért szomorkodik az mező, Koronáját búszúlgatja az erdő. Én meg téged szomorgatlak, jó lélek, Sziveczkédet, szerető lelkeczkédet. Kerteczkémben hangiczáló kisz madár, Árva vagyok, te isz czak ugy maradtál. Csáljunk egyet, mészünk91) a temetőbe, Nagy búbánat van ugy isz a szivünkbe’! Énekeljünk egy szomorut szűvűnkbül, Szirasszuk meg kedveszemet mindkettül,92) Hadd hallszi meg halhatatlan álmába’, Há! hogy örökké szir a lelkem utána! (Moldova.)

1. (1–12 Abonyi Lajos gyüjt.) Hej, édes magyarom, magyarom, Ne buslakodj’ olyan nagyon, Feljön még a te világod, Dicsőséged még meglátod. Hej, de nem elég, nem elég Kiabálni csak: segítség! Légy munkás, okos, állandó, Csak ugy lehetsz maradandó. Hej, mert mit sem árt, mit sem árt, Hogy szenvedtél sok bajt, bút, kárt, Edzéssel lesz aczél vasbúl, Magyar maga kárán tanúl. Hej, de sok is volt már a kár, Miből okulhattál immár; Sujtsd le, ki rád törni akar, Légy mind végig igaz magyar! (Debreczen.)

2. Könyeimnek záporából tenger lett, Mert elhagyott az én rózsám engemet, Elment a hazát védeni, Vissza sem fog többé jönni Sohasem. Ti leányok maradjatok pártába’, Igaz legény mert nem ölel karjába, Ki honn marad, nem érdemel, A ki elment, annak nem kell Feleség. (Kecskemét.)

3. Zúg az erdő, zúg a mező, – Ugyan mi zúgatja? Talán bizony Perczel Móricz A lovát ugratja. Szép ő maga, szép mindene, Szép a paripája, Vigan vágtat a honvédek Nyalka táborába. (Abony, Dunántúl.)

4. Megy honvédnek, megy huszárnak, A ki arra való; Ez a nyalka magyar verbung De kedvemre való. Félre innen zsidó fattyú! Nem vagy ide való, Csak a szegény magyar legény Katonának való. (Abony, Dunántúl.)

5. Édes anyám, édes anyám, Készitsd el a fehér ruhám! Most indulok olyan útra, Kiről többet ne várj vissza. Amottan jön egy katona, Még azt mondják, atyámfia; Hogy ne volna atyámfia, Mikor édes hazám fia! (Abony.)

6. Könnyű a németnek Adót exequálni; Nehéz a magyarnak, A szegény magyarnak Kossuth Lajost várni. (Pest, Abony, Jász-Kisér.)

7. Haj, a német levágja hajamat, Itt kell hagyni kedves galambomat, El kell mennem idegen országra, Kedves rózsám nem látsz többé soha. Hogy’ kell nekem Lembergbe elmenni? Hogy’ kell nekem lengyel lyányt szeretni? Ha ölelem, fájnak az karjaim, Ha csókolom, folynak az könnyeim. (Borsodmegye.)

8. Nagy Abonyban csak két torony látszik, De Majlandban harminczkettő látszik; Inkább nézném az abonyi kettőt, Mint Majlandban azt a harminczkettőt. (Abony.)

9. A bakancsom el akarnám cserélni, De már látom, el kell aztat viselni; Jaj de rövid az én bakancsom szára, Esik a hó, fázik a lábam szára. Hej a bunda, az a bunda, a bunda – Mikor ketten melegedtünk alatta! Hej istenem! minek is jut eszembe, – Tán azóta menyecske lett belőle! (Jász-Kisér.)

10. Prága alatt van egy szép új temető, Engem temessenek abba legelő’, Sírhalmomra ültessenek violát, Kedves rózsám hadd sirhassa ki magát. Édes anya felneveli a fiát, Drága pénzért kiváltaná, – nem adják. „Eredj haza, édes anyám, nem adnak. Neveld fel a többi árvát magadnak.“ (Baracska.)

11. Kimegyünk exerczirozni, Őrmester fog randzsirozni, Kapitány fog stellirozni, Major fog kommandirozni. Nem szabad ott megmozdulni, Egyenenest kell ottan állni, Figlimontra kell vigyázni, Kommandó szóra hallgatni. – Az is megtörténik rajtunk, Hogy három nap sincs profontunk, Üres, fényes vasfazekunk, Éhen korog a mi gyomrunk… Panaszkodom a tisztemnek: Nincs ereje a testemnek; – De a tisztem azt állítja: „Káplár! vigyed árestomba, Holnap hozd hozzám reportra, Kilenczedfél óra tájba’.“ – Kérdi tőlem a kapitány: „Árestomban hányszor laktál?“ De az hadnagy azzal traktál: „Mindig árestomban laktál; Vasaljátok meg erősen, Kisérjétek fegyveresen, Kisérjétek a stokházba, Majd a prófusz vigyáz rája!“ – Visznek engem ferhelozni, Meg-megállnak gondolkozni, Lehajtom fejem az földre, Két szál gyertyát gyujt előmbe. – Háromszázan kirukkolnak, Két sor glédát formiroznak; Nyirfa vesszőt osztogatnak, Német nótát fujdogálnak. – Az auditor fel-felkiált: „Vágjad, vágjad az ebadtát! Ha nem tudja, hadd tanulja, Mi a katona regula!“ (Nyitra.)

12. Nagy Abonyban dobos vagyok, Az utczákon dobolgatok, Bíró uram parancsolja Mit doboljak a városba’. Szomorú hírt mondok vele: Szélyel-oszlott a vármegye, Bíró uram most búcsuzik, – Én is elmék egy ideig. (Abony.)

13. (13–14 Török József gyüjt.) Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak, Fáj a szive sok édes anyának, Fáj a szive sok édes anyának, Mikor fiát viszik katonának. Szárnya, szárnya, szárnya a verébnek, Fáj a szive sok szegény legénynek, Fáj a szive sok szegény legénynek, Mikor fűzik bakancsát szegénynek. Mikor visznek Lengyelország felé, Visszanézek Magyar hazám felé, De sajnálom apámat, anyámat, De még jobban a kedves babámat. (Karcsa, Zemplén megye.)

14. Fölteszem a csákómat a fejemre, Ugy ugratok Windischgrätznek elejbe; Windischgrätznek paripája sántikál, Plezurt kapott ütközetben, Szolnoknál. Bár az urát hordta volna a golyó, Hogy temette volna a Tisza folyó! Lám a magyar nem tud megretirálni, Megmutatja, hogy hogyan kell megállni. Mondja meg hát magyarúl, hogy mit akar, Megis érti, megis teszi a magyar, Megis teszi, hogy nem fog retirálni, Megmutatja, hogy hogyan kell megállni. (Karcsa.)

15. (15–16 Huszár László gyüjt.) Sirhat az az édes anya, Kinek katona a fia, Van annak mindig halottja, Éjjel nappal sirathatja, Sirathatja. Nincsen annak semmi baja, Kinek katona a fia, Bár az enyém is az volna, – Többé nem az apja gondja, Anyja gondja. (Nagy-Kőrös.)

16. De szeretnék a Kossuthtal beszélni, De még jobban szobájában sétálni, Megmondanám én a Kossuth Lajosnak, Hány forint az adója a magyarnak. De szeretnék a császárral beszélni, De még jobban szobájában sétálni, Megmondanám én a Ferencz Józsefnek, Ne hordja el a magyar legényeket. (Nagy-Kőrös.)

17. (17–25 Szabó Károly gyüjt.) Önkénytesen álltam a zászló alá, Kedves hazám szeretete vett reá; Ha a golyó, mint a zápor, ugy esik, ugy esik, El nem hagyom, el nem hagyom utólsó csep véremig. (Pest.)

18. Este, este, este akar lenni, Szőke kis lyány haza akar menni, Haza menne, de nincs kísérője, Őrkatona lett a szeretője. (Körös-Tarcsa.)

19. Azért, hogy én olyan szegény vagyok, Barna legény szeretője vagyok, Szeret is az engemet igazán, Majd elveszen a háboru után. (Alföld.)

20. Kossuth Lajos azt izente, Hibázik a regimentje, Ha hibázik kettő, három Lesz helyette tizenhárom. Éljen a magyar. Kossuth Lajos azt izente, Nincsen elég regimentje, Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni. Éljen a magyar. (Alföld.)

21. Szól az ágyú, jőn a halál, Jó éjtszakát, kit megtalál, Százszor hal meg, az a ki fél, Előre hát a hazáért! Véres a fű lábom alatt, Ellőtték a pajtásomat, Én sem leszek roszabb nála, Elől megyek a csatába. A rózsámat, czimborámat, Hej nem hagyom a hazámat, Mit ad isten, azt ad isten, Úr lesz még a magyar Pesten. (Szathmár.)

22. Első, első, legelső Kossuth Lajos az első, Második a Windischgrätz, Kinek népe mindig vész. Harmadik a Jellacsics, Kinek népe soha sincs, Negyedik a Görgei, Ki a népet töreti. (Szolnok.)

23. Mindig hordják a regrutát, Nem t’om, hogy lesz Magyarország! Él még a jó isten anyja, Nem hagyja a magyart soha. Azt mondják, hogy jön az orosz, Hej barátim ez igen rosz; De ha isten van az égbe’ Nem hagy minket a veszélybe’. (Szeged.)

24. Nem szánt vét az égi madár, Még is eltartja a határ, Se nem szántok, se nem vetek, Még is elélek köztetek Vitéz barátim! Jó most lenni katonának, Kivált veres pántlikásnak, Veres pántlikája lobog, Megáldják a hű magyarok Vitéz barátim! (Debreczen.)

25. Majd elmegyünk messzire, messzire Angolország kellő közepibe, Leszálljunk az angolok völgyibe, Kossuth Lajos háza eleibe. Ott lépdel egy gyalogos katona, Szeretőm volt az nékem valaha, Megösmerem delczeg járásáról, Megösmerem magatartásáról. (Alföld.)

26. (26–28 Weiss József gyüjt.) Kossuth Lajos híres komendás, Windischgrätz meg üres tarisznyás. Ott a német reterál, Komáromig meg sem áll, Pétervárott kovártélyt csinál. (Balaton vidéke.)

27. Kossuth Lajos a Bakonyban Fel s alá sétál, Dupla puska az oldalán – Magyar huszárt vár. Kossuth Lajos még megvan, Magyar huszár elég van. Éljen a magyar! (Zalamegye.)

28. Esik eső, nagy sár van az utczán, Egy kis leány sajtárt mos a kutnál, Sírva mondja az édes anyjának Szeretőjét viszik katonának. ‚Édes anyám mi annak az oka, Hogy a szegényből lesz a katona?‘ „Édes lyányom az annak az oka, Hogy szegénynek nincsen pártfogója!“ (Balaton vidéke.)

29. (29–39 Gyulai Pál gyüjt.) Elindulék a hazámból Gyöngyös város felé, Fél utamból visszanézék hazám felé. Látom a nagy hegyeket, Hogy siratnak engemet: Arczczal vagyok leborulva, Hazám felé fordulva! Könnyes szemmel feltekinték a nagy magas egekre, Ott láték egy barna hollót, hazám felé repűlve; Állj meg, holló, ha lehet, Vidd el ezt a levelet, Mondd meg az én édesemnek: Ne sirasson engemet! (Szilágy.)

30. Nem hitted, hogy katona vagyok én, Majd meglátod, ha masírozok én, Kék attila szorítja mellemet, Rózsás csákó nyomja bús fejemet. Jön a halál hozza (j)a kaszáját, Vele hozza pipáját, kulacsát, Egyet iszom, azután búcsuzok, Rózsám, isten veled, most már elmaradok. (Dunavecse.)

31. Ha felűlök szürke paripámra, Bévágtatok Lengyelországába, Visszanézek szép magyar hazámra, Könnyem csordul piros két orczámra. Ha majd Lengyelországba kell mennem, Hogy’ kell ott majd lengyel lyányt ölelnem? Ha ölelem, fájnak a karjaim, Ha csókolom, hullnak a könyeim. (Erdély: Nagy-Falu.)

32. Minden felől harczi nótát fú a szél, Verje meg az isten aztat, a ki fél! A török is, a tatár is mit tehet? Egy életnél egytől többet nem vehet… (Kolosvár.)

33. Estve jött a parancsolat számunkra: Indulni kell, magyarfiak, a harczra! Sírtam mint a záporeső, Hogy tőled búcsúzni késő Galambom! Korán reggel megütötték a dobot, Kiadták a kemény parancsolatot, Indulni kell a csatára, Csókot sem adtam szép szádra Galambom! Ha az isten visszahoz majd még egyszer, Megkérdezem: mit fogadtál ezerszer, Hogy mind addig hiven maradsz, Míg tart itt Erdélyben a harcz Puchnerrel. Ha meghalok vagy a csatán elesem, Itt a tábor, válaszsz egy mást helyettem, Hullass értem egy pár könnyet, Talán megérdemlem tőled, Galambom! Ha meghalok, pajtásim eltemetnek, Meghagyom hogy a siromra irják fel: Itt nyugszik egy hívszerető Hazájáért híven küzdő Önkénytes. (Erdély.)

34. Még azt mondja az osztrák: Nem lesz több Magyarország. Hej hazudik az osztrák: Mindig lesz Magyarország. (Pest.)

35. Kossuth Lajos édes apám, Felesége édes anyám! Én vagyok az igaz fia, Magyarország katonája. Kossuth Lajos udvarába’ Eltörött a lovam lába, Jere pajtás gyógyítsuk meg, Itt a muszka, szalaszszuk meg. (Hevesmegye.)

36. Kisütött a nap sugára, Perczel Móricz ablakára, Kinyilt a rózsa magába’ A honvédek kalapjába’. Hej Szent-Tamás, de nagy helység, Körűlfogta az ellenség, Ne féljetek magyar lyányok, Nem jönek a szerviánok. (Alföld.)

37. Kossuth Lajos iródeák, Nem kell neki gyertyavilág, Megírja ő a levelet A ragyogó csillag mellett, Éljen a magyar. (Pestmegye.)

38. Szennyes az én ingem, Szennyes a gatyám is, Majd hoz Kossuth tisztát, Türr Pista meg puskát. Éljen Garibáldi! Kossuth, Klapka és Türr, Mind be fognak jőni, Sereg is jő velök Húsz-harmincz ezernyi. Éljen Garibáldi! Beh sok itt a holló, De kevés a kard, ló, Majd elhozzák, csak mi Legyünk készek halni. Éljen Garibáldi! (Alföld.)

39. Mikor visznek Olmücz felé, Nyiljon az ég ezer felé, Nyiljon az ég ezer felé, Borúljon be minden felé, Borúljon be minden felé! Ez az utcza jaj de röges, Jaj de röges, jaj de köves, Jaj de röges, jaj de köves, A kin Olmücz felé visznek, A kin Olmücz felé visznek. (Zemplénmegye.)

40. (Czelder Márton gyüjt.) Czángó magyar, czángó magyar, Mivé lettél czángó magyar? Ágrul szakadt madár vagy te, Elvettetve, eltemetve. Egy pusztába telepedtél, Melyet országnak nevesztél. Moszt sze országod, sze hazád Czak az ur iszten gondol rád. Idegen nyelv bébortja93) nyom, Olasz papoczkák nyakadon. Nem tudsz énekelni, gyónni, Anyád nyelvén imádkozni. Én isztenem hová leszünk? Gyermekeink sz mi elveszünk, Melyet apáink őriztek, Elpusztitjuk szép nyelvünket. Halljuk, még áll Magyarország, Oh isztenünk te isz megáldd, Hogy rajtunk könyörüljenek, Sz’ elveszni ne engedjenek. Mert mi isz magyarok vagyunk, Még Ázsiábol szakadtunk; Ur isten szorszunkon szégits, Szegény czángót el ne viritzd. (Moldva: Forrófalva.)

1. (1–6 Abonyi Lajos gyüjt.) Most jöttem a tetétleni pusztáról, Leesett a vas a lovam lábáról, Míg a kovács vasalja a lovamat, Nálad, rózsám, kimulatom magamat. Verjed kovács, verjed soká a patkót, Ugy kapsz tőlem gavallér borravalót; A mennyit ütsz kis pej lovam lábára, Annyi csók jár addig rózsám szájára. (Kőrös, Kecskemét.)

2. Túl a Tiszán, a Dunán meg innen, Kerek pusztán lakik az én kincsem, Ottan lakik, ott éli világát, Ott őrzi a Keglevics gulyáját. Szent Mihálykor uj borra, buzára, Kivisz engem a kerek pusztára; Hogy legyen ott ápolóm, istápom, Azt a napot de nehezen várom. Nyalka legény az én kedves babám, Nincsen párja a sőregi pusztán; Ha betér a csárdába borozni, Nem mer a zsidó vizes bort hozni. (Körözs melléke.)

3. Nem vagyok én kapitán, Nem járok én paripán: Juhász legény vagyok én, Csacsin masirozok én. Nem vagyok én kapitány, Nem járok én paripán: Kanász bojtár vagyok én, Gyalog masírozok én. (Szabolcsmegye.)

4. Juhász vagyok, búsan őrzöm a nyájat, Esketőre ma viszik a babámat, Víg muzsika kihallik a cserényig, Fáj a szívem, a szemem meg könnyezik. Felpattanok a szamárra nagy búsan, Végig ütök füle közt a kampóval, Isten hozzád szép selymes nyáj, elmegyek, Vagy meghalok, vagy a rózsámé leszek. (Békesmegye.)

5. Fakó paripámon járok, Átugratom, hol van árok, Enyim egész világ utja, Szomjazom? – van csorda kutja. Betyár vagyok, szabad gyerek, Egy kettőtől nem is félek, A pusztába bevágtatok, Ha kergetnek a hadnagyok. Czifra csárda az én tanyám, Ott szoptatott engem anyám, Nevelőm volt a jó isten, Nyalka szegény legény lettem. Szép élet a betyár élet, Szabad, a milyen csak lehet, A hova szive vezeti, Paripája oda viszi. Enyém egész világ lyánya, Ráadásul az asszonya; Vezet a sors gazdag utast, Hoz az nekem elég huszast. (Nagy-Kőrös.)

6. Éjszak felől fujdogál a szellő, Jön a zsándár, látom, minden felől, De én szegény csak magam egyedűl Sürgök, forgok a fegyverem körűl. Észak felől utól ért a szellő, Utól ért a zsandár minden felől, Nem félek a zsandár fegyverétől, Inkább félek babám szerelmétől. (Kecskemét.)

7. (7–9 Findura Imre gyüjt.) Lassan lassan édes lovam, ne nagyon, Megtanálok betegedni az uton, Nem messze van ide rózsám tanyája, Az gyógyit meg nem doktor orvossága. Az én lovam török-grániczi fakó, Ugyan bizony rajta van-e a patkó? Lelkem, kincsem kocsmárosné nézze meg, Lovam lábát, kérem, vasaltassa meg. (Nógrádmegye.)

8. Panni néne soh’ sem ett olyan jót, Mint a milyen a Karosi juha vót, Az apja a mezőben megnyúzta, A lyánya a bőrit haza hozta. Panni néne addig csárdáskodott, Míg a juhhús ki nem fogyatkozott; De mihelyt a juhhús fogyatkozott, Panni néne mindjárt szomorkodott. Panni, Panni, jól vigyáz magadra, Ferke juhász ne veressen vasra, Mert ha jó izüt ettél a húsból, Majd nehezen szabadúlsz a lyukból. (Nógrádmegye.)

9. Egy se betyár, ki gyalog jár, Ki bodor-szőrü paripán nem jár- Lásd az enyém bodor-deres, Egész világ engem keres. Az erdőben, nagy erdőbe’ Rajtam ütött a vármegye, Ki fokossal, ki baltával, Hej ki-ki maga szerszámával. Én sem vettem azt tréfára, Felugrottam paripámra. Beugrottam Torn’áljára, Kedves Julcsám kapujára. Nyisd ki Julcsám kis kapudat, Hadd kössem be a lovamat, Egy kis szénát, nem abrakot, Nem tölt az itt harmadnapot. (Gömörmegye.)

10. (10–15 Gyulai Pál gyüjt.) Látom az életem Nem igen gyönyörű, Ha csak az úr isten Rajtam nem könyörű’. Jönnek nézésemre, Mintha halva volnék, Talán még jobb volna, Ha halva feküdnék. Kezemen, lábomon Egy nagy fene bilincs, Jaj de sokat nyilik Az az ajtó kilincs! (Pestmegye.)

11. Az én lovam pejkó, Magam vagyok Jankó. Hej lovam négy lábáról Leesett a patkó. Csak egy maradt rajta, Az is kotyog rajta, Hej kovács jó barátom Igazijjon rajta. (Gömör.)

12. Egész napon szépen legel a marhám, Este felé felnyergelem paripám, Ugy vágtatok a Császik csárdájába, Bort iszom az ő borivó házába’. Történetből ha elesik egy marhám, Nem nyúzom meg, míg nem látja a gazdám, Hadd lássa meg, vizsgálja meg: mi baja, Mert nem kedvez senkinek a nyavalya. (Pestmegye: Gyömrő.)

13. Kiverem a lovam a rétre, Magam is kimegyek melléje, Vágok neki rendet kaszával, Jól tartom a lovam szénával. Kihajtom a lovam a rétre, Magam is lefekszem melléje, Szedek neki fűvet sarlóval, Jól tartom a lovam sarjúval. Kiverem a disznóm a nyájra, Magam is kimegyek utánna; Vágok neki dudvát kapával, Jól tartom a disznóm dudvával. Kihajtom az ökröm a gyepre, Magam is kimegyek melléje, Vágok neki szárat vágóval, Jól tartom az ökrömet szárral. Kihajtom a ludam a gyepre, Magam is kimegyek melléje; A ludam a gyepen heverész, Galambom mellette heverész. (Zemplénmegye.)

14. Zavaros a Tisza vize, nem tiszta, Rávezetem fakó lovam, nem iszsza. Hogy is inná, mikor olyan zavaros? Nem vagyok én a rózsámmal szabados. Kizöldűl az erdő fája, leveles, A kinek nincs, biztos szállást ott keres; A kit otthon vetett ágyra nem várnak, Minden bokor szállást ad a betyárnak. Hortobágyon nekünk nő fel a csikó, Csaplárosné nekünk tartja a mi jó; Elszeretjük a menyecskét urátúl, Jól ismérnek Tiszán innen, Tiszán túl. (Szabolcsmegye.)

15. Nincs jobb élet a juhásznál, Nincs szebb élet a juhásznál; Kihajtja a nyáját, Fujja furulyáját, Bú nélkül éli világát. Szalonna, hús az étele, Füstös gunyhó a lakhelye; Onnan nézi nyáját, Fujja furulyáját, Bú nélkűl éli világát. Ha megunja furulyáját, Előveszi bőrdudáját, Belefujja búját A birka bőribe, Szélnek ereszti búját. (Balaton vidéke.)

16. (Moenich Károly gyüjt.) Esküvőre kéne menni Szegedre, Szegedre, Jaj, de békót vertek a két kezemre, kezemre. Eskü helyett akasztófára visznek, –ra visznek, Husz csikóért, Hat tinóért engemet felkötnek. Mond meg, rózsám, a vármegye uraknak, uraknak, Hogyha hozzám az egekbe eljutnak, feljutnak: Ottan harmincz helyett hatvant lopok el, hajtok el – Husz csikóért, Hat tinóért mért kötnek engem fel? Ergye rózsám, végy fekete pántlikát, pántlikát, Kösd be vele a kedvesed kalapját, kalapját; Holnap reggel már ilyenkor angyalom, galambom, Mily jó lélek Lakik bennök – az istennek megmondom. (Cziffer.)

17. (Csataghi gyüjt.) Gyüjtik a csordákat,94) Csingi, lingi, lánga, Hajtsák a marhákat, Csingi, lingi, lánga; Tinó-binó jószágocskák. S nyakikon a harangocskák – Csingi, lingi, lánga, Rínak az utczába’. Lánczot a küszöbre95) Csingi, lingi, lánga, Hogy térjen meg őszre, Csingi, lingi, lánga – Az utolsó borjúfarok, S a farkasok96) és tolvajok Csingi, lingi, lánga, Ne férjenek hezza. Nőjjön fű előttik, Csingi, lingi, lánga, Dög ne járjon köztik, Csingi, lingi, lánga; Hízzanak meg mindegy lábig. Hadd igérjenek sok százig,97) Csingi, lingi, lánga, Értik a vásárba’… (Csikszék.)

1. (1–6 Szabó Károly gyüjt.) Száz szónak is egy a vége, Bort ihatnék ez a gége, Igyunk, igyunk egy keveset, Hadd oszoljon a kereset. Búsulok is, bánkodok is, Rám fér énrám, ha sírok is; Mind a világ rólam beszél, De azt mind elfujja a szél. (Debreczen.)

2. Két petrencze három kalangya Ne légy, pajtás, a pap bolondja. Igy szól a ki mindig bort iszik, Míg a temetőbe nem viszik. Három tallérom volt, elástam, Megszáradt a torkom, felástam. Igy szól a ki mindig bort iszik, Míg a temetőbe nem viszik. (Biharmegye.)

3. A deáknak a temploma a pincze, Könyörgéses könyvecskéje az itcze. Csaplárosné! bort ide a kupába, Hadd igyon a szegény deák buvába’. Kezemben van a bizonyságlevelem, Már Patakon nem deák az én nevem, Sok víz lefoly még addig a Bodrogon, Míg engemet meglátsz, rózsám, Patakon. (Sáros-Patak.)

4. (Ugyanaz más változatban.) Kezemben van már az uti levelem, Nem diák már Patakon az én nevem, Sok víz lefolyik addig a Bodrogon, Mig engemet lát valaki Patakon. Nem viselek többé magas kalapot, Nem hurczolok több kalendáriumot; Gyertya-pénzem benn marad a kasszában, Ad vinum-om készen vár a csárdában. A diáknak a temploma a pincze, Imádságos könyvecskéje az itcze; Csaplárosné! bort ide a kupába, Hadd igyék a szegény diák bujába’. (Sáros-Patak.)

5. Haragszik a gazda, Hogy mi itt mulatunk, Vigye el a házát, De mi itt maradunk. A ház a gazdaé, A föld az istené, Vigye el a házát, De mi itt maradunk98).

6. (5–11 Abonyi Lajos gyüjt.) Ha bort iszom, jó kedvem van tőle, Tőle, Szid az asszony, – nem gondolok véle, Véle. Ha haragszik, elfordulok tőle, Tőle, Ott a hátam, beszélgessen véle, Véle. (R.-Keresztúr.)

7. Addig iszom én egyedűl, Míg ivó czimbora kerűl, Míg a nyúlbol nem lesz jáger, Krinolinból hózentráger. Addig iszunk mi kettecskén, Míg a zsidó nem szánt kecskén, Míg a nyúlból nem lesz jáger, Krinolinból hózentráger. Addig igyunk mi hármacskán, Míg a zsidó nem szánt macskán, Míg a nyúlból nem lesz jáger, Krinolinból hózentráger. (Baracska.)

8. Húzd ki, czigány, azt a nótát vidoran, Hadd tánczoljak egyet, – a ki lelke van! Tisztujitás lesz ma itt a vármegyén, Három kupa vótumot megittam én. Részeg volt az ősapám is hajdanán, Mikor királyt választottak ős Budán, Szegény öreg! ő már többet nem iszik, – Bort ide hát, iszom én majd reggelig! (Baracska.)

9. Igyunk a ki angyala van! Most a bankónak döge van, Valamennyi ringy-rongy bankó Mind csak a czigánynak való. (Kecskemét.)

10. Kis szekeres, nagy szekeres, Mindig a torkára keres, Míg a szekérrel oda jár, Száz forintnak végire jár. (Nagy-Kőrös.)

11. (11–13 Illésy György gyüjt.) Félre bánat, bú, Egyen meg a szú, Agyon lőlek, pú! Nincs itt helyed, Hord el fejed, – Mi vigadjunk, hú, hú, hú! Se törvény, se pap Nem tilt el ez nap, Hogy ezt mondjuk: happ! Szád ha vagyon, Tátsd el nagyon, Mondja minden: happ! happ! happ! (Debreczen.)

12. Pajtás! míg lever a Minket ijesztő kolera, Legyen tele borral Minden pohara. Ej, haj! igyunk rája, Ugy is elnyel a sír szája, Ott lesz fáradt testünk Csendes hazája. Ej, haj! kezdjünk hát sort, Vegyen kiki egy pohár bort, Míg meghalunk, – most Lakjuk el a tort. Ej, haj! ki megveti A boritalt, nem követi: Azt a csunya halál Sírba temeti. Ej, haj! a bor árja A kolerát leforrázza, A görcs kezünk, lábunk Soha sem járja. Tölts, tölts poharamba, Hadd menjen bor a torkomba, Holnap meglehet, hogy Szállok síromba. Ej, haj! gyujtsunk rája, Kinek füstöl a pipája, Nem hamar kékűl el Annak orczája. Lyánkám, utoljára Adj egy pár csókot orczámra, Megválunk egymástól Ugy sem sokára. Fogadd te is csókom, – Eczettel kicsiszolt karom Többé majd nem ölel, Kedves angyalom. Örömmel megyünk a Szentek paradicsmába, Nem lesz többé bajunk E rosz világba’. Voltam kolerába’, Veszett volna Ázsiába’, Ős eleink ott hagyott Hazájába’! (Debreczen.)

13. (Barbay István gyüjt.) Itt van már a kolera, Epekórság nyavalya; Kiki ugy imádkozzék, Világból ki ne muljék. Legjobb orvosság ekkor Hat esztendős baji bor. (Komárom megye: Szend.)

14. (Weisz József gyűjt.) Széles az én kedvem ma, Nem fér ebbe a házba, Ej, haj, csuhajna! Nem fér ebbe a házba, Kicsi nékem ez a ház, Kirugom az oldalát, Ej, haj, csuhajna! Kirugom az oldalát. Ha akarod galambom, Veled az égbe ugrom, Ej, haj, csuhajna! Veled az égbe ugrom! (Balaton vidék.)

15. TÁNCZSZÓK. (Fekete János gyüjt. Fehérmegye.) Félre bokor, jön az erdő. Félre pehely, jön a bajusz. Félre szekér, jön a kocsi99). Szembe rózsám, ha szeretsz, Ha nem szeretsz, elmehetsz. Szorítsd hozzád, nem anyád, Ha szorítod, csókot ád. Ma menyasszony, Holnap asszony, Holnap után komámasszony. Nekem olyan asszony kell, Ha beteg is, keljen fel. Ucczu bocskor, Meg ne mocskolj. Húzd rá czigány hamarjába’, Ki a legény a csárdába’. Happ zsupp, ha megmetszik szecska. Eb fél, kutya fél, Mig az öreg apám él. Eb fujja notáját, Kutya járja tánczát100). Ez az élet a miénk, A másik is az lesz még. Ez az élet diákoké, A másik a barátoké. Ez az élet ugy sem sok, Használják az okosok. Ucczu rajta vén fazék, Feltudsz-e fortyanni még?101) Ucczu bizony lakodalom, Magam is megházasodom. Félre gondok, Hoppot mondok. Ha elszakad az a húr, Megfizette ez az úr. Ne szóllj neki, Csak ints neki. Ritka búza, ritka rozs, Ritka leány takaros. Elesett a lúd a jégen, Majd felkel a jövö héten. Nincsen olyan, mint a lúd, Nem kell annak gyalogút. Ha a lúdnak szarva volna, Minden szalmát szélyelszorna. Összetöröm magamat, Még se hagyom magamat! Nyakamba, Karomra! Félre bicsak, Hadd taszítsak. Se nem kicsiny, se nem nagy, Épen hozzám való vagy. Ej huj, Szél fúj. Három a táncz mind halálig, Ki világos, kiviradtig. Ne, kedvem, ne! Veled járom kemencze. Ihajla, csuhajla, Megborjazott a kajla. Huszonöt bot nem a világ, Kell-e czigány veres nadrág. Húzd rá czigány, disznót adok Nem túrja föl az udvarod. Ez az élet minket illet, Nem a régi öregeket. Ucczu bizony hegyesen, Győriesen, feszesen. Sárga répa, petrezselyem, A vénasszony veszedelem. Hopp, rongyos! Három águ vasvilla, Veled járom Sibilla. Kicsiny nekem ez a ház, Kirugom az oldalát. Haja-ri, Kukori, Nem merem kimondani. Arra te, Erre te. Ma van ma. Hap, hap, hap! Eb lesz pap, Egyszer voltam, kicsaptak. Hap Sári sarokra, Fogd derekam marokra. Hap rózsám ne-tá-te, Én utánnam mindjárt te. Hap serpenyő nyelestől, Főző kalán fejestől. Csárdás dáma, Kikapsz má’ ma. Haja-hó, Lesi kutya soh’se’ jó. Összeütöm a bokám, Úgy ugratom a babám, Happ itt a tisztán! Ha igazán nem járod, Száradjon el a lábod. Tejes fazék102), fatányér, Majd meghalok a lyányér’103). Gyere velem a ház mőgé, Nézzünk egymás szeme közé. Haja-ha! Kása lesz a vacsora. Haja hess, De feszes. Erre gyere, ne menj arra, Jobb út van erre, mint arra. Ugy szeretlek, majd megeszlek, Megvénülhetsz, mig elveszlek. Nem messze van Rév-Komárom, A bolondját mostan járom. Tánczol a pap meg a mester, Hadd tánczoljon, ha nem restel. Kicsiny kosnak nagy a szarva, Erre, rózsám, ne amarra. Eladom a kakasom Tizenhárom garason. Arany bárány, arany kos, Mindjárt összemennek most. Levendula ágastul, Ugordj egyet párostul. Majd ha fagy, Hó lesz nagy. Igy ketten, Kedvesen. Bolondság a szántás-vetés, Élet csak a szatyorkötés. Hap Sári sarokra, Váczi kendő bokorra. Hap Hantosi hegyes gyerek, Nem dolgozik csak enyeleg. Adj egy csókot, én meg mást, Igy nem csaljuk meg egymást. Bazsa rózsa, De csak rózsa. A kinek ma kedve nincs, Annak egy csepp esze sincs. Ne, ne, ne, Ne fene, Talán még több kellene. Kedvére megpörgeti, Talán bizony szereti. István bácsi tegyen csudát, Tartsa jól széllel a dudát. Azért adtam egyszer meggyet, Hogy velem is ugorj egyet. Heppentyű, Vaskesztyű, Tüzes guta a menkű. Haja husa hig a leve, Megette a Robog ebe. Happ rongy, Kapaszkodj’ Kályha mellé rugaszkodj’. Sárga répa, karaláb, Nagyon drága, add alább! Czoki kutya, kertbenjáró, Egyen meg a jegybenjáró. Ugy uras, Ha baglyas. Ihajni, Vess a kutyának enni. Haja haj, Nagy a baj, Kilencz tehén, még sincs vaj.

1. (1–9 Abonyi Lajos gyüjt.) Már minálunk megismerni ugy lehet, A ki személy, sárga szoknyát viselget, Sárga szoknyát, hármas, négyes fodorra, Hunczutkája fel van sütve bodorra. Már minálunk megismerni ugy lehet, A ki jó lyány, piros szoknyát viselget, Piros szoknyát, zöld vagy fehér fodorra, Selyem haja pántlikába befonva. Már minálunk megismerni ugy lehet, Ki nem magyar, német plundrát viselget, A fején nagy emeletes kalapot, A lábán meg guminászting papucsot. Már minálunk megismerni ugy lehet, A ki magyar, magyar ruhát viselget, Sarkantyút meg darutollas kalapot, Avval kiván a mainál jobb napot. (Nagy-Kőrös.)

2. Kinek nincsen krinolinos szoknyája, Menjen el a Spiczer Náczi boltjába, Irja fel ott az ő réz-asztalára, Hogy neki nincs krinolinos szoknyája. Kinek nincsen magas sarku csizmája, Menjen el a csizmadia házába, Irja fel a legkisebb kaptafára, Arról kiván formát kicsiny lábára. Kinek nincsen rózsa-piros orczája, Menjen el a Szent-Lélek patikába, Bécsi rongyot ha kinálnak arczára, Csókoltassa magát piros rózsára. (Abony, Tápió-Szele.)

3. Kukoriczának állott a muszka, Egyik törte, a másik hántotta; Hej, nánási lyány el nem tagadhatja, Hogy a muszka körűl nem csókolta. (Nánás.)

4. Van már kis szék, Csak lába kék104); Van már gyerek, Csak apja kék. Mama is van, Koma is van, Apja egy sincs – Pedig sok van! (Abony.)

5. Már Izsákon sok az ifiasszony, A szoknyája körűl van fodorral, – Az urának zsákból a nadrágja, Csizmaszárral foltozva subája. (Vadkert.)

6. Ez a kis lyány, ez a kis lyány, ez a kis lyány, Csókot akar adni, Csókot akar adni, De az én szám, de az én szám icziny, picziny, Nem akarja állni, Nem akarja állni. Tegyünk a melegre, Hadd legyen jó kedve, Muszáj megállni, Muszáj megállni. Komáromba vitetem, Vasra veretem, Áristomba tetetem; Meg kell repetálni, Mégsem szabad retirálni, Csunya volna, csunya volna Egy két csókot ki nem állni. (Alföld.)

7. Bűrrel khereskedik a vén Áron, Vásárra indúlt két rosz szamáron, De a szamár elakadt a sáron, S Áron nem volt a vásáron. (Tisza vidéke.)

8. Attól fél az édes anyám, Hogy nem lesz a faluba’ lyány, A ki engem megszeressen, Ha mindig a kocsmát lesem. Én meg attól félek szőrnyen, Hogy oly lány lesz feleségem, A ki azt fogja szeretni, Ha ura a kocsmát lesi. (Körözs melléke.)

9. (9–14 Szabó Károly gyüjt.) Nagy-Váradra kén menni, Létánia fog lenni. Hejh! Az én rózsám, a barát, Fújja a létániát Fújja a létániát, Azzal mulatja magát Hejh! Azzal mulatja magát, Fújja a létániát. Ha a rózsád a barát, Lopd el az olvasóját, Hejh! Nem lopom én, nem biz én, Kálvinista vagyok én. (Bihar.)

10. Rongyos a kend háza vége, Piros a kend lánya képe, Adja nekem kend a lyányát, Megcsinálom a kend házát. Rongyos a kend háza vége, Ragyás a kend lyánya képe, Adja nekem kend a házát, Megcsókolom a kend lyányát. (Nógrádmegye.)

11. Hová, hová, barna legény? Az erdőre, Száraz ágért sütni-főzni menyegzőre. Száraz ág ellobban, Lyány szerelme jobban, Szegény barna legény Szeme szája koppan. (Pestmegye.)

12. Levele jött egy asszonynak Viola szín pecsét alatt, Azt izente a volt férje, Nincs szüksége feleségre. Elment a Tiszához lakni, Ott fog szeretőt tartani, Kapott is már egy kis barnát, Csak úgy egyengeti magát. S azt izente Anikónak, Jó dolga van most Laczkónak, Elmehet már Erdély felé, Háttal sem fordúlna felé. (Szathmármegye.)

13. Elment az én uram Pestre, Tán haza jő szombat este, Ha nem hoz nekem rokolyát, Nem is adok jó vacsorát. Jól tud velem veszekedni, Egy féketőt sem tud venni, Ezt az egyet akkor vette, Mikor éltem lekötötte. (Alföld.)

14. (14–16 Szigligeti Ede gyüjt.) A panyiti halas-taóba Fürgyik a fekete csaóka, Hijába fürgyik a csaóka, Mert nem lesz fejér a tolyva. Már Pannyiton csuda esett, Mert a pap is korcsmáros lett, Deélig az istent décseéri, Deélután a jó bort meéri. (Putnok.)

15.105) Boldog az ember nyilván, Ki a disznát lábán Eladhatja jó drágán, S nincs folt a nadrágán. Pinczéje tele borral, Hoz egy-egy csuporral, Körűlülik nagy sorral, S elmennek nagy orral. (Putnok.)

16.106) Elmentem én a vásárra Schneider Fánival, Vettem neki piros szoknyát Sárga fodorral. Szüret után el is veszem őt, Megesküszünk, Boldogok leszünk, Édes kis angyalom, galambom Schneider Fánival. Mikor nekem jó kedvem van, Czigány hegedűl, Kiválasztom Schneider Fánit A többi közűl. Szüret után el is veszem őt, stb. (Putnok.)

1. (1–4 Szabó Károly gyüjt.) Mi fehérlik ott a síkon távolba’? Talán biz az édes anyám gunyhaja, Messze jártam, másutt is volt jó dolgom, Hejh! de szivem csak azt mondja: jobb otthon. Késő őszszel száll a fecske messzire, De tavaszszal újra megjő fészkire, Messze eljár hegyen völgyön és síkon, Hejh! de mégis azt csevegi: jobb otthon. Elviszik a nyalka huszárt táborba, Sok országot világot lát jártába’, Nyer szerelmet, dicsőséget mindenhol, Hejh! de szíve csak azt súgja: jobb otthon. (Pestmegye.)

2. Az ökör a földet Nem magának szántja, Az asszony a lyányát Nem magának tartja. Szépen fölneveli, Szárnyára ereszti, Keservesen nézi, Hogy más üti veri. Mit ér a hat ökör Hangos istállóban, Ha szerelem nincsen Tornyos nyoszolyában! (Békesmegye.)

3. (Ugyanaz más változatban.) Az ökör a földet Nem magának szántja, Az asszony a lyányát Nem magának tartja. A galamb a buzát Mind magának hordja, A legény a leányt Mind magának szánja. Ha magának szánja: Vezesse házába, Hogy igy megtudhassa: Ő lett-e a párja? Gerlicze a búzát A párjának hordja, Mint a lyány a legényt Csókjában itatja. (Abony.)

4. A mi cziczánk férjhez akar menni, A szomszédé el akarja venni. Édes cziczám! ne hagyj itt bennünket, Ki fogja el a mi egerünket? A mi kutyánk férjhez akar menni, A szomszédé el akarja venni. Édes kutyám! ne hagyj itt bennünket, Ki ugatja az idegeneket? (Debreczen.)

5. (5–8 Weiss József gyüjt.) Bíró fia vagyok, Senkitől sem tartok! Lovam a papné, Nyergem a mesterné – Hozz bort csaplárosné! (Balatonmelléke.)

6. Mikor megyek az oltárhoz esküdni, Egyik könnyem a másikat ott éri. Jaj istenem! hogy lehet itt esküdni, Soh’ se tudom tiszta szívből szeretni! (Zalamegye.)

7. Tulsó soron megy egy legény, Még a lépése is kevély; Olyan csárdás a kalapja, Még a nap is megáll rajta. (Balaton vidéke.)

8. Leányom, leányom, Diákot ne szeress: Diákból kis pap lesz – Az téged el nem vesz. (Veszprémmegye.)

9. (Hermányszegi gyüjt.) Meg van írva historjába’: Egyszer itten járt a muszka; De ha nem es vóna írva: Meglátszik a hunczut nyoma. Megrostálta szöszke zabját, Elhullatta csipke magját,107) Kikő’t a mag, nőtt a tövis, Felszeg-utszán, s út-félön is. Mikkor egyszer vizé’t jártam, Bezzeg ugyan csúful jártam: Megszurta a csipke lábam. Bú hajléka lett a házam, Ne mennyetek lyányok arra, Mert ha ez a gonosz fajta Csipke menyen lábatokba: Nem járhattok a templomba… (Székelyföld.)

10. (10–18 Gyulai Pál gyüjt.) Nincs szebb virág a leánynál, De szomorúbb sincsen annál, Mert nem tudja, ki veszi el, Kivel veri meg az isten. (Alföld.)

11. Szép állat az őz a gyors futásban, De még szebb a lyány a magyar tánczban; Ha magához kapja párja, Mint a szellő csak ugy járja. (Sáros-Patak.)

12. Szag, szag, szag, Oh be áldott szag, A kemencze szag! Hurka, kolbász pecsenyével Mikor benne sisterékel: Oh be álldott szag, A kemencze szag! Húr, húr, húr, Oh be csoda húr, A kántori húr! Ha van valami hibája: Bor a kanaforiája; Oh be csoda húr, A kántori húr! (Pestmegye.)

13. Bánom, hogy megházasodtam, a míg élek, Mert én a gyermek-tartástól igen félek, Már is tele a kuczkó, Ugrándozik a ficzkó Boszuságra. (Gömörmegye.)

14. Fene ember a hevesi viczispán, Elfogatja szegény legényt az utczán. Aztat kérdi: „Hol jártál te gazember?“ „Kedvesemnél voltam biz’ én ez-egyszer. Kérem azért fő viczispán uramat, Engedje el most ez egyszer hibámat, – Megszolgálom ám én azt még valaha, Jár az úr is ilyen későn éjtszaka.“ (Hevesmegye.)

15. Özvegy asszony lyánya vagyok, Jaj de fehér lábú vagyok; A ki azt nem hiszi, Szabad azt megnézni. Édes anyám lyánya vagyok, Jaj de piros ajkú vagyok; A ki azt nem hiszi, Szabad megcsókolni. (Komárommegye.)

16. Galicziát kiseperték, A szemetet kiöntötték, A szemétből gomba termett, A gombából bezirker lett. (Erdély.)

17. Már minálunk kis kalapot viselnek, A legények házasodni nem mernek; Mert mind olyan a mostani menyecske: Szép az ura, de még szebbet szeretne. (Pozsonymegye.)

18.108) (Szigligeti Ede gyüjt.) Tizet ütött már az óra, Isten segíts minden jóra; De nincs írva homlokodra, Mire virradsz fel holnapra. Tizenegy az óra nálunk, Éjfélt többet nem kiáltunk, Azért a városba járunk, És ha rosz embert találunk, Vele törvényesen bánunk. Éjfél után óra három, A várost többet nem járom, Szemem álomra lezárom, Ha nem alszom, az én károm: Éjfél után óra három. (Putnok.)

1. (Midőn altatja.) Csicsija babája, Nincs itthon papája, Oda van vásárra, Márton vásárjára.

2. (Midőn járni tanítja.) Gyorsan menjünk a faluban, Gyorsan, gyorsan.

3. (Midőn kézen hintálja.) Hinna, barina, Karácsonyi Katicza, Ki ne törjék az én lábom, Se papáé, se mamáé, Csak a kis macskáé. Gólya viszi a fiát, Míg eléri az anyját. Csett Pápára, pillangóra, Onnan megyünk Komáromba, Györbe, Gyöngyér’, Komáromba dohányér’, Szentpéterre leányér’, Adnak ott egy petákér’.

4. (A kis gyermek ujjait megfogja.) Ez elment nyulászni, Ez meglőtte, Ez megfogta, Ez megsütötte, Ez megette. Kerekecske dombocska. (A gyermek tenyerébe kört kerít.) Erre szaladt a nyulacska. (A gyermek hóna alá nyúl s megcsiklándozza.)

5. (A gyermek kacsóit összeütteti mondván.) Süti, süti pogácsát, Papának, mamának, Tejbe, vajba a papának, Sóba, vízbe a dadának.

6. (Midőn állni tanítja.) Áll, áll, isten babája, Úgy szereti papája, Mamája, Áll, áll, isten babája. Cziroka, Moróka, Mit főztél? Kását. Hova tetted? Pad alá. Mivel takartad be? Kis czicza farkával, Csik mak, mak, mak. (Utolsó sornál megcsiklándja.) Hova tegyem a sapkát, Hogy megleljem reggel, Reggel, Mikor a nap felkel? Tedd ide, tedd oda, Tedd az ágy lábába, Ott megleled reggel, Mikor a nap felkel. (Az első sor végszavát változtatja.) Táni baba, táni, Megtudsz te már á’ni.

7. Egy – Megérett a meggy. Kettő – Feneketlen teknyő. Három – Majd haza várom. Négy – Biz’ oda nem mégy. Öt – Leesett a köd. Hat – Megrepedt a pad. Hét – Nádudvari rét. Nyócz – Tejfölös gombócz. Kilencz – Kis Ferencz. Tíz – Tiszta viz, Téged ördög sánta boton Belevisz.

8. Egyszer volt egy ember, Szakálla volt kender, Meggyuladt a kender, Elégett az ember.

9. Alelujah, Szűröm újja, Teli vagyon Mogyoróval.

10. Falu végin egy kis ház, Abban lakik egy barát, Sűti, főzi a gombát, Kérek tőle, de nem ád, Meg azt mondja pofonvág, Vágja ám a nagyapját.

11. Egyedelem, begyedelem, Városi vaskó, Kilenczedik zacskó. Verebek valának, Az utra szállának, Köles szemet szedegetnek. Sórján, Bórján, Balog süti, Balog Pál, Üsd ki, Dobd ki, Pöndöröczky Pöczki Pál

12. Egyedem, begyedem, Tenger táncz, Hajdu sógor, Mit kivánsz? Nem kivánok Egyebet, Csak egy csupasz Verebet, Hajh mán, Fodor mán, Üss ki Péter Paló Pál.

13. Pap vagyok, Prédikálok, Nincsem székem, Csak ugy állok. Csináljatok, Ha van fátok, Ha nincs fátok, Vak apátok.

14. Gyertek haza ludjaim! – Nem merünk. Kitől? – Farkastól. Hol lakik? – Veremben. Mit eszik? – Kos fejet. Mibe mosdik? – Arany csészébe. Mibe törölközik? – Arany kendőbe; Ég apátok anyátok (A farkas a futókat elfogja s eldugja.) Hol vannak a ludjaim? – Tüske utra mentek. Tüske uton nincsenek. – Gombóczutra mentek. (A ludak gágognak.) Mi van a palláson? – Öreg anyám adott diót. A macskák zörgetik stb. (Erre a ludak előjönnek.)

15. Csöng, csöng, gyűrű, Galand gyűrű; Nálad, nálad Arany gyűrű. Kérd-ki, kérd-ki kis fiától, Ellenbéli szomszédjától, Itt csöng, itt böng, Itt add ki. (Egyre rámutat, az kinyitja markát, s ha nincs nála a gyürű, tovább folytatja.)

16. (Pösze gyerek mondokája.) Répa rétek mogyoró, Ritkán rikkant korán reggel a rigó. Seregek ura, Beteg a Sára, Ki süt kenyeret A gyerekeknek.

17. Fogtam én egy szunyogot, Nagyobb volt egy lónal, Kisütöttem a zsírját, Több lett egy akónal.

18. Eczem peczem pityfalára, Szóll a rigó rakonczára, Czérnára, czenegére, Hess ki a mezőre.

19. Jobb a papné mint a pap, Mert a pap csak pirongat; De e papné csókot ad, Pogácsával tartogat.

20. Hazudsz, Haza futsz, Anyád mellé kuporodsz, Ott is egy nagyot hazudsz.

21. Egyszer volt egy ember, Felmászott a fára, Leesett a sárba, Beletették lepedőbe, Ugy vitték a temetőbe. Sári Néni töske Pali Bácsi fűzd be.

22. Egyszer egy időben, Bakonyi erdőben, Szarkák verekedtek. Szarka papné megtudta; Szalmakardját kihúzta, Szegény Józsi leesett a fáról, Ugy múlék ki ez árnyék világból.

23. (Ima étel előtt.) Jövel Jézus, légy vendégünk, A mit adtál, áld meg kérünk.

24. (Étel után.) A ki ételt, italt adott, Annak neve legyen áldott.

25. (Lefekvéskor.) Én lefekszem én ágyamba, Mint egy testi koporsóba: Három angyal fejem felett, Egyik megőríz engemet, Másik szememet lezárja, Harmadik lelkemet várja.

26. (26–35 Illésy György gyüj. Debreczen.) Csipi csóka, varju vágja, Holló kopácsolja. (Egyik kéz a másik kézfej bőrét hüvelyk- és mutatóujjal megcsipi, s ez állapotban a kezek együtt fel és le mozognak, mialatt a játszók folyvást a fentírt mondatot ismételgetik.)

27. „Bizseréré, bizseréré… Csík mak, mak, mak, mak…“ (A piczi gyermek tenyerét kezünkbe fogva, másik kezünk mutatóujjával „bizserélünk“ (gyengén csiklandunk) benne, ezalatt a fentebbi első sort mondogatván. Aztán mutatóujjunkkal hirtelen felszaladunk karocskáján, – ha lehet, az ingujjon keresztűl meztelen hóna alá, – s e felszaladás és hóncsiklandás alatt, gyorsabban mint az előtt, a második sort mondjuk.)

28. Sétáljunk, sétáljunk, egy kis dombra Lecsücsüljünk, csücs! (Az első két sor mondása közben a gyermekek, a parányit kézen fogva, tetszés szerinti ideig sétálnak, vagy egy helyben keringenek. – Egyszerre azt kiáltván, hogy „csücs!“ hirtelen leguggolnak, azon igyekezvén, hogy a szoknyák habot vessenek.)

29. Szita, szita, szürő szita, Ma szitálok, holnap sütök, Neked egy kis czipót sütök, Megvajazom, megzsirozom, Mégis neked adom. (E versecske mondása alatt az asztalra ültetett kis gyermek fejét egyik tenyerünkből gyöngén a másik tenyerünkbe hajtogatjuk, míg csak szédülni nem kezd.)

30. (A gyermekek egymást kézen fogván, körben mozognak, mondván:) Kering, kering orsó. Eltört a kis korsó, Nincsen benne csörgő, Kihullott belőle.

31. (A gyermekek egymást kézen fogván, keringenek, mondván:) Mit játszunk, lyányok? Csicseiket, bugyborékot, Ádámlátott vad baraczkot, Tengeri guggancsot. (Az utolsó sor első szótagjánál, melyet hangosan és meghúzva ejtenek ki, egyszere leguggolnak, s a többi szótagot hirtelen mondják utánna. A verset így is kezdik:) Jertek, lyányok, játszunk, De ugyan mit játszunk? Csicseriket stb.

32. (A gyermek kezét megfogván, ujjait egyenkint morzsolgatjuk, mondván:) (A hüvelykujjnál:) Ez elment vadászni. (A mutatónál:) Ez megfogta. (A középujjnál:) Ez megfőzte. (A nevendékujjnál:) Ez megette. (A kisujjnál a gyermek hóna alá szaladva s ezt győngéden csiklándva, gyorsan:) Piczi Gyurkának semmi sem marad.

33. (Egy kör közepén egy lép.) Fehér liliomszál, Fehér liliomszál, Ugordj egyet sánczba. (A középső ugrik.) Támaszd meg oldalba. (A köz. oldalvást hajlik, s karjával derekát támogatja.) Fűsülködjél meg te. (Haját simítja.) Mosdakodjál meg te. (A mosdást utánozza.) Törülközzél meg te Az arany kötőbe. (Valamelyik körben álló lyány kötőjébe törölközik, s akkor ez áll középre.)

34. (Egy tyúk, a többi csirke. Egymást derékon fogva sort képeznek. Egy czigány kóróval ás.) Tyúk: Mit ás kend? Czigány: Kútat. Tyúk: Minek az a kút? Czigány: Víznek. Tyúk: Minek az a víz? Czigány: Csirkét koppasztani. Tyúk: Kitől lopja kend? Czigány: Kendtől. Tyúk: Húzza fel kend a veresnadrágom. Czigány: Héjja vagyok, ellopom. Tyúk: Anyja vagyok, nem hagyom. (A czigány a leghátulsó csirkét igyekszik elfogni; a sor folyvást forogva védekezik. Mikor mind el van fogva, vége a játéknak.)

35. Van-e kendnek szép lyánya? Van bizony. Jó sütő-föző-e? Jó bizony. Nem korpába habaró? Nem bizony. Mé’k iskolába járt? A rézbe. Gyer elő te legutolsó, legszebbik. Min állsz? Kövön. Min lebegsz? Töklevélen. Mit ettél ma? Turós étket. Mit ittál rá? Hideg vizet. Nézz az égre. Nem nézek. Köpj a földre. Nem köpök. Tégy a pipámba tüzet. Nem teszek. Fordúlj egyet! ne nevess! (3-szor.) (Mind derékon fogózva sort képeznek, egy külön áll, s a sor elsejével felesel. A „gyerelő“-nél a sor hátulsója a kűlönállóhoz megy, s átveszi a feleselést. A „fordúlj egyet“-nél ketten 3-szor megfordúlnak, s az előjöttnek nem szabad nevetni. Ha nevet, az ördögé. Persze hogy egy sem állja meg.)

36. (36–40 Arany László gyüjt. Nagy-Szalonta.) Pad alatt, pad alatt egy kis ház, Abban lakik egy madár, Süti főzi a hurkát, Kérek tőle, de nem ád, Még azt mondja pofonvág, Vágod ám a nagy apád, Kapom ángyom baltáját, Ütöm a macskáját, Teszem a kosárba, Viszem a vásárba, Kérdik tőlem a vásárba’: Mi van a kosárba? Túroslekvár, derelye, Gyere, Jancsi, egyél belőle.

37. Gara megyen garafára, Garafészket rak a fára, Egyet tojik, bele tojik, Kettőt tojik, bele tojik stb.

38. Egyetem, begyetem, bütymöcske, Hová való menyecske? Szántóföldre ugrosi, Egér-lyukba bujdosi, Szip, szab, szabó, pap.

39. Egyetem, begyetem bütymőjáró, Szőllő-rigó, kerek erdő, Mondván mondtam a medvéknek, Építsenek egy kővárat, Kővár, nyomadék. Ecski, becski, Ezt az egyet Innen vesd ki.

40. Éni-péni jupiténi, Effel, deffel dominé, Ekszemor, piszlipór, Du-sansz-ki.

41. (41–46 Gyulai Pál gyüjt. Kolozsvár.) Süss fel nap, Szent-György nap! Kertünk alatt egy kis bárány Majd megfagy.

42. Hol jártál, báránykám? Az erdőn asszonykám. Mit ettél báránykám? Asszu füvet asszonykám. Mit ittál báránykám? Folyóvizet asszonykám. Ki vert meg báránykám? A pásztor asszonykám. Hogy sírtál báránykám? Me-e-e asszonykám.

43. (Öt harang) Első harang: Uj hírt hallék, uj hírt hallék. Második harang: Mit hallál, mit hallál? Harmadik harang: Drága búza, drága búza. Negyedik harang: Mit csináljunk, mit csináljunk? Ötödik harang: Kérj kölcsön, kérj kölcsön.

44. Mi zörög az úton? Szekér. Mi van a szekéren? Zsák. Mi van benn a zsákba’? Liszt. Hát mi van a lisztbe’? Korpa. Mi van a korpába’? Apám szakála. Mi van apám szakálába? Csengettyű. Hát abba a csengettyűbe’? Bütű, bütű, bütű. (Ekkor üti az ember a kis gyermek hátát.)

45. (A gyermek kezében egy csigát tart s énekli:) Csiga-biga nyujtsd ki szarvad! Ihol jönnek a tatárok, A sós kútba vetnek, Malomkővel lenyomtatnak, Húsz ökörrel kivontatnak, Huj ki, biga, hujj!

46. Czinege góga hol voltál? Lencse, borsó kapálni. Hát ha tél lesz, hová lészsz? Van lyukom, belé buvom, Hát ha lyukod béforrik? Van kapám, kikapálom. Hát ha kapád eltörik? Van czigányom, megcsinálja. Hát ha meghal a czigányod? Van szám, siratom. Hát ha a szád elhasad? Van tűm, megvarrom. Hát ha tűd eltörik? Ejnye, ejnye ne busíts.