VEGYESEK.

438. Kitették a holt testet az udvarra, De nincs a ki végig, végig sirassa; Most tetszik meg, ki az igazi árva, Senki sem borul a koporsójára. A csillagok feketébe öltöztek, Engem babám, az irigyek üldöznek; Jó az isten, pártját fogja a jónak. Tudod babám, sok alja van a szónak. Gyere babám, vegyünk három paripát, Szántsuk fel a mi rózsánk kerte alját; Vessünk bele szőke kis lányt rózsának, Barna legény hadd arassa magának.

439. Őszi harmat, hideg eső, Őszszel érik meg a szőlő. Ha megérik, bornak szűrik, A szép leányt férjhez kérik. Ne menj rózsám, a tarlóra; Gyenge vagy még a sarlóra; Ha elvágod a kezedet, Ki süt nekem jó kenyeret? Én ültettem a diófát, Más köti hozzá a lovát. Én szerettem meg a szép lányt, Más éli vele világát.

440. Fakadj piros rózsa, fakadj csendesen, Kellemes illatod hintsed édesen. Mert azért tartalak, Hogy másnak adjalak. De tudod-e, kinek? A szép Czenczinek. Czenczi kedves lélek, szivemnek fele; Őt ha elveszteném, meghalnék bele. Más ha mást kedvellett, Nekem Czenczi kellett. Czenczit ugy szeretem, Mint az életem. Teremj, kis fa, teremj rózsát, szépeket; A kis Czenczi nagyon kedvel titeket. Czenczi azt szereti Ha az öltözeti Tele van rózsával, Rózsa szagával.

441. Kincsem, komám asszony, Lelkem, sógorasszony, Nem látta kend az uramat? „Láttam éjféltájban, A korcsmában, Korcsmárosnéval volt tánczban. Ketten ölelgették, Hárman szeretgették, Azok a fáin menyecskék, A kik a pénzét elszedték.“ Bárcsak az ördög elvinné, Pokol fenekére tenné, Kityem, kotyom Komám asszony! Kity, koty, hepp!

442. Kis Laczinál füstös kémény, Ott a barna piros legény, Rá vágyik a bokrétára, Barna leányok csókjára. Arany bimbó bokrétája, Arany szegfű nyilik rajta, Az a leány leszakasztja, A ki Laczit megcsókolja. Gyere ide barna rózsám, Néked adom a bokrétám, Néked adom a szivemet, Édes, csókolj meg engemet.

443. Ángyom, ángyom, édes ángyom! Kell-e bunda más világon? Kell-e bunda más világon, Ángyom, ángyom, édes ángyom? Nem kell bunda, sem köpenyeg, Mert a pokol ugy is meleg. Tyihajnáré!

444. Zöld erdőben jártam, Zöld levelet láttam, Le is szakasztottam, Kedves galambomnak A kezibe adtam. Rá irtam nevemet, Olvasd el galambom, Ugy tudod meg, Kinek hívnak engem.

445. Oh te áldott Kanaán! Balaton melléke, De sok szegény legénynek édes anyja vagy te. Üveget adsz kezébe, bort az edényébe, Oh de áldott jó föld ez, Balaton mentébe. Alma terem a pusztán, buza a Kunságban, Alma, dió, mogyoró a szép Somogyságban, Oh de áldott jó föld ez, Balaton mentében, Oh de áldott jó bor ez, Zala vármegyében!

446. Béborula, jaj elmula A nap fényes világa. – Jere be rózsám, jere be, Csak magam vagyok ide be, Három czigány legény hegedül, Csak magam járom egyedül. Az erdőben, zöld mezőben Gerliczék zengedeznek. – Kassai hajdu vagyok én, A kapufélen lakom én; Szeretnek engem a lányok, A menyecskéknek a lángjok. Béborula, jaj elmula A nap fényes világa. – Csicseri borsó, vad lencse, Fekete szemű menyecske! Add uram isten, kezemre, Hadd bánjak vele kedvemre.

447. A bogádi utczán foly a viz, Ne menj arra rózsám, mert elvisz; Elviszi a pörge kalapot, Mivel mondasz nekem jó napot? A bogádi utczán jőj vissza, A mit adtam rózsám, add vissza. Lám én a tiédet odadtam, Egy pár csókkal adós maradtam. A bogádi utcza ligetes, Magam vagyok benne egyenes. Egyenes vagy, babám, mint a nád, Nekem nevelt az édes anyád.

448. Lányok fonják a lenszöszt; Beszélgetik magok közt: Jaj anyám! a fonás, Nehéz a várakozás. Czipőt veszek, szülöttem, Csak ne sirj, ríj előttem. Jaj anyám, jó anyám, Nem az az én nyavalyám. Szoknyát veszek, szülöttem, Csak ne sirj, ríj előttem. Jaj anyám, jó anyám, Nem az az én nyavalyám. Legényt hozok, szülöttem, Csak ne sirj, ríj előttem; Ugy anyám, jó anyám, Ez ám az én nyavalyám.

449. Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, Talán értem jőnek. Jaj édes anyám, fölnevelő dajkám, Keed is eljön velem. Fölteszik a ládám, azután az ágyam, Magam is felülök: Jaj édes anyám, fölnevelő dajkám, Keed is eljön velem.

450. Nincsen feleségem, de majd lesz, Haza viszem télben, ha hó lesz. Veszek neki csizmát, pirosat, Üttetek rá patkót, magosat. Fényes a te patkód, ragyog is, Ragyogó csillag vagy magad is,

451. Már én nekem megesett, A szeretőm meglesett. Már én nekem nem hisznek, Mig a sírba nem visznek, Akkor is csak ugy hisznek. Ha jó mélyen betesznek.

452. Amott van egy kis ház Arczczal napkeletnek, Keserű a leve, A mit abban főznek. Benne van egy asztal, Gyászszal megteritve, Rajta van egy pohár, Bánattal megtöltve. Akárkié legyen Az a teli pohár, Csak nekem kedvezzen A kegyetlen halál. Ugyan édes anyám, Mi bajom én nekem? Három rőf pántlika, Által nem ér engem. Eddig egy rőföt is Bokrosan kötöttem, Már most három rőföt, Csimbókra kell kötnem. Kötöttem bokrétát, Egy szőke legénynek, Hogy ha meghalok is, Szépen kivigyenek. * * * Elvennélek rózsám, De anyám nem enged, Mert a házábul is Majd kiverne téged.

453. Ritka a katona, kinek párja nincsen, Ritka a szerelem, kiben hiba nincsen. Mi haszna szeretem, ha el nem vehetem; Ollyat nem szeretek, kit el nem vehetek. Akkor lesz, akkor lesz a keserves óra, Ha az én galambom felül a fakóra, Bevágja csákóját fekete szemébe, Hogy ne lássa senki, hogy hull az ő könye. Fujjad szellő, fujjad zöld erdő harmatját, Hogy ne lássa senki piros csizmám nyomát. Piros csizmám nyomát, selyem kendőm habját, Selyem kendőm habját, bus szivem bánatját.

454. Diófának ágas bogas ága, Megver isten téged nem sokára, Vert volna meg mind a három isten! Mért csaltál el az idegen földre. Ágas bogas az diófa ága, Itt hagylak angyalom, nem sokára. Föliratom híremet s nevemet, Úgy siratom kedves szeretőmet.

455. Mért nincs minden lánynak Kut az udvarába? Aranyos diófa Pitvar-ajtajába? Magos a teteje, Csipkés a levele. Szeretőm szavai Most jutnak eszembe.

456. Közel a tél, mén a fecske, Hallod-e te kis szüzecske, Mondd meg nekem, szelidecske, Leány vagy-e vagy menyecske? Nem vagyok én szelidecske, Sem szüz, sem lány, sem menyecske. Mert én kerti virág vagyok, A harmatért majd meghalok. Ha te virág vagy a kertben, Én meg harmat vagyok ebben. Estve a virágra szállok, Reggelig rajta uszkálok.

457. A leány gyöngyvirág, Tizenhat esztendeig, Liliom, rózsaszál Tizennyolcz esztendeig. De ha idejét haladja, Csak a legények bolondja.

458. Lisztet pénzen vettem, Vajat kölcsön kértem, Mégis a rózsámnak Pogácsát sütöttem. Pénteken szapultam, Szombaton kimostam, Mégis a rózsámnak Fehér ruhát adtam.

459. Gyere be, gyere be gyönyörű, kis madár, Csináltattam neked aranyból kaliczkát. Aranyból kaliczkát, ezüstből ajtaját, Ezüstből ajtaját, gyémántbul válluját. Nem szoktam, nem szoktam kaliczkában lakni, Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben lakni, Zöld erdőben lakni, zöld ágakra szállni, Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.

460. Ki ki ki ki ki ki, Ki galambja vagy te? Ingasd meg magadat, Karcsu derekadat. Ingatom magamat, Karcsú derekamat.

461. Elment a szeretőm idegen országba, Azt irta levélben, menjek el utána. Nem megyek utána idegen országba, Inkább meggyászolom fekete ruhába. Délig feketében, délután fehérben, Tarka kezkenőben, piros czipellőben.

462. Tiszaháti kis leány, Gyere által a Tiszán. Ha általjösz a Tiszán, Megcsókollak a partján. Nem megyek én, nem biz én, A legénytől félek én. Ne félj rózsám, nem bántlak, Subám alá takarlak. Itt a csónak, ülj belé, Evezz a partja felé. Magam leszek révészed, Tudom hogy hasznát vészed.

463. Ollyan a szemed járása, Mint a csillag ragyogása, Ollyan a szád mosolygása. Mint a hajnal hasadása. A te szemed ollyan kerek, A mennyit lát, annyit szeret. Lám az enyém ollyan igaz, Száz közül is téged választ.

464. Be szépen ég az a gyertya, Be szép barna legény tartja, Ha az isten nekem adja, Nem kell senki száz aranya. Be szép a szeretőm szeme, Be szépen néz az emberre; Olly szépen néz az emberre, Hegy én majd meghalok érte.

465. Nem dicsérem, hogy szép, Mint hajnali csillag, Angyalka módjára Ki előttem ballag. Neveti, ha kérdem, Hol lakol, gyöngyalak? Két szép szemeivel Integet, ugy ballag.

466. Estve van már a faluba, Készül a lány a fonóba. A legény meg az ablakra, Oda fagyott az ajaka. Tartsd ki kis lány, azt a gyertyát, Engeszszük fel az ajakát. Bomoljon meg az ajaka, Minek tette az ablakba.

467. Én vagyok ám az a kölök, Ki a korcsmában hömpölyög. Fakó lovam, meg a deres, Mindig a korcsmára keres. Nem egy a szőr a selyemmel, A kend szive az enyimmel. Kend is maradjon magának, Én is barna galambomnak. Jó vagy velem veszekedni, Nem tudsz karton szoknyát venni. Egyet vettél, azt is bánod; Mindig a szememre hányod.

468. Rongyos a kend háza vége, Piros a kend lánya képe. Adja kend nekem a lányát, Megcsináltatom a házát. Azt mondottad, hogy elveszel, Ha beszántasz, ha bevetel; Beszántottál, bevetettél, Engem itthon felejtettél. Mind azt mondják a faluba, Én vagyok a világ rosza. Más is van még a faluba, Még sem ugati a kutya.

469. Meg fogok házasodni; Igy fogom a lányt kérni: Jőjön kend, hugom aszszony, Ha nem jön kend, maradjon. „Nem megyek én, hallja kend, Itt a kosár, vigye kend.“ Van öt lovam, jó hámos, Bagaria szerszámos, Ha arra föltehetlek, Tudom hogy elrepítlek. Elszakadt a heveder, Majd gyalázatba kever. De már most én ugy teszek, Feleséget nem veszek, Ugy is megvénülhetek, Ha több lányt nem kéretek; Én tőlem mind ott ülhet, Felőlem megvénülhet.

470. Tulsó soron a mi házunk, Fejér rózsa nyilik nálunk, Ha fehér kell azt is adok, Ha piros kell, magam vagyok. De szépen ég az a gyertya, Be szép barna legény tartja. El-eloltja, meg-meggyujtja, Csak a szivem szomorítja. Falu végin gyertyavilág, Ott varrják a két szél gatyát. Oda legény, oda vele, Ott a gatya, ugorj bele!

471. Elhajtottam a libám Komáromig mezitláb; Lidláb, ludláb, Komáromig mezitláb. Ha galambom láthatnám, Tovább is elhajtanám; Lidláb, ludláb, Komáromig mezitláb. Komáromi kis leány, Vigyél által a Dunán; Lidláb, ludláb, Vigyél által a Dunán. Ha átviszel a Dunán, Megcsókollak a partján; Lidláb, ludláb, Megcsókollak a partján.

472. Azért adtam egy petákot, Szeresd lányom, a diákot. Hej ricza, ricza, pattogatott kukoricza. Azért vettem zöld pántlikát, Szeresd lyányom a más fiát. Hej ricza, stb. Három kita magos kender, Egy kis beszédem van kenddel. Hej ricza, stb. Három huszas nem egy tallér, Nem minden legény gavallér. Hej ricza, stb. Barna Pista a gavallér, Annál csörög huszas, tallér. Hej ricza, ricza, pattogatott kukoricza.

473. Fekete száru cseresznye, Érted lettem rab, menyecske, Illyen szép legény létemre, Veled estem szerelembe. Érted vagyok rózsám, beteg, Lel a harmadnapos hideg, Az is pedig ollyan hideg, Törik, zuzik mint az üveg.

474. Kis leány, hol anyád? Rozmaringot gyomlál. Minek az én anyám? Szebb vagyok én annál. Nem azért keresem, Hogy őtet szeretem, Csak azért keresem, Szóval integetem.

475. Piros alma, pirosodjál, Szép legény, ne házasodjál, Gyönge vagy a házasságra, Az viszen a más világra.

476. Isten átkát nem kivánom, De ha rád száll, azt se bánom. Szálljon is rád azt kivánom, Gyilkosom benned nem szánom. Az a fa is száradjon ki, A melly alatt megfogsz állni. Az a csárda gyuladjon ki, Mellyben csendesen fogsz hálni. Borod, buzád ne teremjen, Szántó földed ne zöldeljen. Páros késed kiforduljon, Az is a szivednek álljon.