JÁTÉK ÉS GYERMEKDALOK.

405. (Egy fiu és leány kezöket összefogva s jól feltartva kiállanak; s ezek kapusok. A többiek hosszu sorba fogózva jőnek, amazok feltartott keze, mint kapu, alatt átbuvandók. A sor vezére igy köszön): Vezér. Kakas! isten jó napot! Kapus. Récze, rucza fogadja. Hát ki népei vagytok? Vezér. Lengyel László jó királyé. Kapus. Az is nékünk ellenségünk. Vezér. Miről való ellenségtek? Kapus. Minapában itt jártatok, Hidunk lábát lerontátok, Fel sem ácsolátok. Vezér. Ácsok vagyunk, ácsmesterek, Fenyőfábul kifaragjuk, Ingyen aranyozzuk. Kapus. Hát hol kapjátok az ingyen aranyat? Vezér. Fel-felfutunk Boldogasszonyfalvára. Kérve kérjük, adva adják, Tekenővel mérik.

406. Vándor. Jőjetek révészek, jőjetek át! Révészek. Nem megyünk, nem megyünk! Mert mérges a szél, Sötét az éj. Vándor. Jőjetek, honfiak, jőjetek át, Vándor jött, majd ezüst pénzeket ád. Révészek. Nem megyünk, nem megyünk, Mert sötét az éj, Mérges a szél. Vándor. Jőjetek véreim, jőjetek át, Mit kértek, megadom, megadom hát. Révészek. Egy aranyat, Egy madarat, Add nekünk vándorka, add magadat. Sajka sajka, fuss a habnak, hozd ide, hozd ide Tercsikát, Jőj hát, jőj hát, szép vándor, révészek, honfiak, véreid itt. Sajka, sajka, fuss haza most, vidd haza, vidd haza Tercsikát. Mind együtt. Vígan, vígan zengjük most az éneket, Tercsit, Tercsit elhozták a révészek. Tánczra tehát, Üsd a bokát. Pannika, fogd meg a szép madarkát, Rajta tehát! Rajta tehát!!!

407. „Jertek által, jó révészek!“ ‚Ki népei vagytok?‘ „Lengyel László jó királyé.“ ‚Az is nekünk ellenségünk.‘ „Miről való ellenségtek?“ ‚Hidunk lábát eltörette, Meg sem csináltatta.‘ „Ácsok vagyunk, Ácsodozunk.“ ‚Miből ácsodoztok?‘ „Mind ezüstből és aranyból.“ ‚Hol vettétek?‘ „Mind ezüstöt, mind sár aranyt, Boldogasszonytól Kérve kértünk. Fenyőfából kifaragjuk, Még is nektek adjuk.“ ‚A kapunak váma vagyon.‘ „Micsoda váma?“ ‚Egy szép lány, Egy arany alma.‘ „A szép leányt megadhatjuk, Az arany alma most bimbódzik. Bujj, bujj, zöld ág, Zöld levelecske! Nyitva vagyon arany kapu, Csak bujjatok rajta.“

408. (Bizonyos tér hidnak képzeltetik, hol egy pár a hid tulsó végén állván, a tulfelőliek által igy szólíttatik meg): Tulsók. Ereszszetek jó révészek! Innensők. Nem eresztünk! Mert a minap itt jártatok, Hidunk lábát eltörtétek, Meg sem csináltátok. Tulsók. Arany kulcscsal koczogtatjuk, Még is megcsináljuk. Innensők. Hidnak is van váma. Tulsók. Micsoda váma? Innensők. Egy kemencze kalács, egy szép leány, (Most szabad az átmenet. Kettő kezét összefogva feltartja, s a többiek illy éneklés közt átbujnak): Bujj, bujj, bokrostul, Bokron innen által. Vagyok bátor, jó vitéz, Megyek hidon által. Haj liliomszál! Liliom, liliom, hányat termett a mogyoró? Tizet, tizenkettőt, haj liliomszál. Kivirágzott a diófa, Nagyott vetett az árnyéka. Alatta van szép vetett ágy, Benne fekszik Márton diák. Bujj, bujj bokrostul, stb. Márton diák rozmarinszál, Rozmarinszál, levendula, Levendula, szép viola, Oh hajnáré! czifra czukornáré. Bujj, bujj bokrostul, stb. A szép leány szintég ollyan, Mint kis kertben kinyilt rózsa. Eső éri, illatozik. Oh hajnáré, czifra czukornáré. Bujj, bujj bokrostul, stb. A vén asszony szintég ollyan, Mint erdőben borzas macska. Eső éri, ossad, possad, Bujj, bujj bokrostul, stb. Hej fürjecske, fürjecske! Gyönge a te állad; Életed is kesereg, Mint a szegény árva. Bujj, bujj bokrostul, stb. Happ, most, ifiak, Most vagyon kedvetek, De ha megvénültök, Nem leszen kedvetek. Bujj, bujj bokrostul, stb. Az árnyékos kis madár Sem szól minden ágon, Én sem fekszem mindenkor A paplanos ágyon. Bujj, bujj bokrostul, stb. Ipsilány, ipsilány, Ipsilányi rózsa! Rózsa volnék, piros volnék, Még is kifordulnék. Bujj, bujj bokrostul, stb. Zöld selyem rosta, Két garas héja, Szederszemű szép Pannika, Fordulj angyalmódra. Bujj, bujj bokrostul, Bokron innen által. Vagyok bátor jó vitéz, Megyek hidon által. Haj liliomszál. Liliom, liliom! hányat termett a mogyoró? Tizet, tizenkettőt, haj liliomszál.

409. GYERMEKDAL (mellyet körbe fonódva, s körbe járva egyetemesen énekelnek, s e szavaknál: ropp, ropp, ropp, mindnyájan tenyereikkel csattognak). A kassai rózsafa tetején Két szál vessző. Szőtték, fonták, Összeroppantották. Ropp, ropp, ropp! Körtéfa, körtéfa! Kőrösi, kerepesi körtéfa! Városi gazda, gyöngyösi táncz. Könnyüjáró kis menyecske. Dob, szerda! Termett a megyfa, hajlott az ága, Kendermorzsa, szép kis menyecske, Jövel, csókold, a kit szeretsz. Ezt ölelem, ezt csókolom. Adjon isten lassu esőt, Mossa össze mind a kettőt. Szita, szita, péntek, Szerelem, csütörtök. Dob, szerda!7) Szántottam gyepet, vetettem gyöngyöt, Hajtottam ágát, szedtem virágát. Engemet, mátka, hárman kéretnek, Adjál tanácsot, mellyikhez menjek. Az elsőnek is az neve Zsigmond, Ha ahoz megyek, az kurvának mond. Az másodiknak az neve Péter, Ha ahoz megyek, perpatvar lészen. Az harmadiknak az neve János, Kinek konyhája szüntelen zsiros. Kincsem, galambom, Szegedi János, Fujjad a sipot, járjuk a tánczot. Fürdik a csóka fekete tóba, Fiához készül Lengyelországba. Elment az uram, bolond karafi, Cserfa erdőbe almát keresni. Adná az isten, hogy oda veszne, Talán még engem más is elvenne. Ollyat ugrok, mint paripa, Megfordulok, mint karika. (Itt ugranak és megfordulnak). Borsodba mentem, borsos bort ittam, Mézesdbe mentem, mézes bort ittam. Törökvárra mentem, uj csizmát vettem, Megpatkoltattam, egy tallért adtam. Hull a borsó, Nincsen korsó!8) Zabot, zabot a lovának, Gyöngyöt, gyöngyöt a lovának. Gyöngykoszorút a lányának, Arany páczát a fiának. Ég a gyertya, ha meggyujtják: Mig egy pár tánczot eljárják. Járjad, járjad jó katona, Hadd vigadjon ez az utcza. Ez az utcza ollyan utcza, Piros alma terem rajta, Ollyan poshadt, mint az iró, Egye meg a szolgabiró.9)

410. Kivirágzott a diófa, Nagyot vetett az árnyéka. Alatta van János diák, János diák, édes szivem. Keziben van rozmarinszál, Rozmarinszál, apró virág, Apró virág, levendula, Levendula, édes szivem! Szántottam gyöpöt, vetettem gyöngyöt, Hajtottam ágát, szedtem virágát. Az igazmondás nem emberszólás. Holtig valóság, holtig valóság. Szedem szép rózsáját, Kötöm bokrétáját, A fejébe rakom Gyöngyös koszorúját. Erdő hátán gilicze, Barna szemü menyecske, Mondd meg nekem nevedet, Kinek hínak tégedet. Vén banya, száraz tuskó, Vesd a kemenczébe, Szép menyecske, piros alma, Fordulj az ölembe. Városi biró, gyöngyösi kutya, Roppants egyet, kis menyecske, Öleld, csókold a kit szeretsz. Ezt ölelem, ezt csókolom. Csir ide, csir oda, Kecskevári dombra. Huzd meg czigány azt a nótát, A kit régen megtanultál. Hadd ugorjak kettőt, hármat, Szeretőmmel járok tánczot.

411. Bujj, bujj, zöld ág, zöld levelestül. Nyitva vagyon arany kapum, Csak bujj által rajta. Nyissad asszony, kapudat, Hadd kerüljem váradat. Uj hold, fényes nap! Bocsáss kapun által. Hányat termett a mogyoró? Tizet, tizenkettőt, Huszat, huszonkettőt, Harminczkettőt!

412. Kis kacsa fördik fekete tóban, Fiához készül Lengyelországba. Kelj fel, mosdjál, kis menyecske, Öleld, csókold a kit szeretsz. Ezt ölelem, azt csókolom, Az asszonyom lányát, A Zsuzsikáját.

413. Uj ház, fényes ház, bocsáss kapun által, Vagyok bátor, jó vitéz, megyek hidon által. Ollyak a legények, mint a csillagok, Csoportosan járnak, mint a farkasok. Ollyak a leányok, mint az angyalok Mert párosan járnak, mint a galambok.

414. Haj lapula, lapula, kakasdi lapula, Kerekesi széna. Utczu bizony, lobot vessünk, Kemenczére teregessünk, Guggolj le!