BORDALOK.

180. A, a, a, Éljen a nagy csutora, Szomjas torok tutora, Ki ne fogyjon a bora. A, a, a, Éljen a nagy csutora. E, e, e, Adjuk egymás kezibe, Hadd folyjon ki ízibe, A mi szorult közibe. E, e, e, Adjuk egymás kezibe. I, i, i, Meg kell szépen ölelni, A szájhoz fölemelni, És belőle jót inni. I, i, i, Meg kell szépen ölelni. Ó, ó, ó, Igyék kend csak, ugyan jó; Szépen adja, nem mohó, Mint kivánja sok bohó. Ó, ó, ó, Igyék kend csak, ugyan jó. Ú, ú, ú, Megvidul a szomorú, Hogy ha ebből jót iszik, Próbálják kik nem hiszik, Ú, ú, ú, Megvidul a szomorú. Ő, ő, ő, Hatalmas egy orvos ő. Epedség- s fáradságban, Szegénység- s adósságban, Ő, ő, ő, Hatalmas egy orvos ő. Ű, ű, ű, Légy már hosszú életű, Drága kedves csutora! Sokféle baj doktora. Ű, ű, ű, Légy már hosszú életű.

181. Vigan barátim! kaczagjuk ki a gondot, Vigan, szájára fordítsuk a kulacsot. Mig az ember ifiú, töltse vigan idejét, Hagyja vén korára a kedvetlenség terhét. Majd elég időnk lesz az aggódásra, ha Elnyél a halál telhetetlen zsákja.

182. Az igaz Messiás már eljött, Sokféle csudákat köztünk tött, A vizet is borrá tette, A násznépet vendégelte, – Kánai menyekzőben. Nagy lakodalmakat kezdének, Jézust is elhivták vendégnek, Ugy követék tanitványi, Mint a tyúkot ő fiai, – Kánai menyekzőben. Az első tál ételt felhozták, Jézust azzal igen kinálták; Tetszett mindenben az étek, De a borban vala vétek, – Kánai menyekzőben. Jézus anyja, hogy aztat látná, Fogyatkozásukat megszáná, Fiam, mondá, boruk nincsen, Azért semmi kedvök sincsen, Kánai menyekzőben. Jézus is, hogy hívséget tenne, Szent anyai kérése meglenne, Parancsolja: merítsetek, Kútból hat vedret töltsetek, – Kánai menyekzőben. Azért szolgák elsietének, Kútból hat vedreket töltének. Jézus borra változtatja, Első csudáját mutatja, – Kánai menyekzőben. Péter társaival vigan volt, Köszönt Andrásra egy pohár bort, Meg sem törli a bajuszát, Csak felhajtja a poharát, – Kánai menyekzőben. Mátyás a poharat vigyázza, Soká kerül, nehezen várja, Jakab elől csak elkapja, S szomjú torkába kihajtja, – Kánai menyekzőben. Adja isten, hogy mi is örüljünk, Midőn lakodalmat ünnepelünk. Jó bor mellett csuda nélkül, Bolond a táncz ugrás nélkül. – Jézust mi dicsérjük!

183. Nincsen e világon ennél szebb szó, Mint: e borbul igyál, mert igen jó, Ennek embereknél kelete nagy, Mert te, Bakhus isten, igen jó vagy. Élj barátom, szerencsésen, Mindig frissen, Ezt felhajtván, élj kedvesen. Áldott ez a pohár, ha tele áll, S midőn jóságokkal kinál. Áldott az a tőke, melly termesztett, És a hely, melly téged nemzett. Élj barátom szerencsésen, Mindig frissen, Érted iszom, vedd kedvesen.

184. Pinczeszeri dal sz. Mártonnap-tájban. Halkkal. Megsavanyult már az uj bor, Ihatunk pajtás! Félre a vizes kancsóval, Van helyette más. Frissen. Szopogassuk a kulacsot, Szinte kotyogjon, Ollyant igyék kiki, hogy a Könye potyogjon. Halkkal. Megkapáltuk a szőlőnket, Három izben is, Nem sajnáltuk rá erőnket, De van haszna is. Frissen. Emlegettük fáradozva A szüret nevét, Mostan azért vígadozva, Igyuk a levét. Halkkal. Mindennapi bajainkat Most igyuk félre, Akaszszuk szegre gondunkat, Nem kell az télre. Frissen. Majd befognak a tavaszkor, Ujra kapálni, Most igyuk meg, a mit akkor Meg kell szolgálni. Halkkal. Ne sirj, édes feleségem, Többé nem bántlak, Sőt leszesz gyönyörűségem, Tánczba is rántlak. Frissen. Mit epeszted igy magadat? A kulacs tele, Dobd pokolba a kontyodat, Ne gondolj vele.

185. Nosza, felejtsük el bajunkat, A bor elűzi minden búnkat, Föröszszük torkunkat a borban, S víg nóta mellett igyunk sorban. Bort ide, bort, bort adjatok! Megvidul ettül a torok, Bortól az ember meghizik, Nem magyar, a ki nem iszik. Viz csak a hal gyomrát frissíti, Kedvre szivünket a bor deríti, Haljegy alatt én nem születtem, Vizre tehát nincs is szükségem. Bort ide, bort, bort adjatok sat. Sert iszik a német, ha fázik, Minket a bor táplál halálig, Mert a ser is csak vizbül vagyon, Két itczét adnak egy garason. Bort ide, bort, bort adjatok sat. Él, hal a tót a pálinkáért, Bor tüzesíti a magyar vért; A raki meggyúlad gyomrában, Bor legyen a mi poharunkban. Bort ide, bort, bort adjatok sat. Jó patikaszer a bor nedve, Éled ettől az ember kedve. A ki tehát betegséget lát, Borral öblítse száraz torkát. Bort ide, bort, bort adjatok sat. Jó a bor, legyen nyár, avagy tél, Nem magyar, a ki a bortól fél, Nyáron elűzi az éhséget, Télben szerez jó melegséget. Bort ide, bort, bort adjatok sat. Félre menyecske! szép orczáddal, Bor nélkül a csók meg nem bájol, Félre barát! az olvasóval, Eb, a ki nem tart a kancsóval. Bort ide, bort, bort adjatok sat. Jőj el halál, még ma, nem bánom, Csak bor legyen a más világon, Ha megtalálom Ábrahámot, Majd rá köszöntöm csutorámot. Bort ide, bort, bort adjatok! Megvidul ettül a torok, Bortól az ember meghizik, Nem magyar, a ki nem iszik.

186. Igyál Petro, fizess! nem jó, Ez az igazi magyar szó. Ha nincs bankó, van réz kongó, Majd fizet a hordó. Itt marad a kankó, Az pediglen nem jó.

187. Vasárnap bort iszom, Hétfőn nem dolgozom. Jó, kedden lefeküdni, Szeredán felkelni. Csötörtök gyógyulni, Pénteken számolni, Hej! szombaton kérdezni, Mit fogunk dolgozni?!

188. Istenadta vize! Sem íze, sem büze, Bort ide, bortul, jól tudom, Hogy még megifjodom. Ha bosszuság forgat, Vagy bánat háborgat, Bort ide nekem! azt mondom, Elmulik búm s gondom. Dudoljon bár a szél, Csikorogjon a tél, Itt benn a kancsót vigyázom, Bor mellett nem fázom. Ez a nyulfark élet, Bor nélkül mit érhet! Más világon is megbánnám, Ha itt bort nem innám. Noé szent ember volt, Mégis jó bort kóstolt, Hát ugyan én szegény nyomorék, Jó bort mért ne innék? De nem is kimélem, Mig élek, reménylem, Nem vetnek vámot gégémre, Iszom hát kedvemre.

189. A viz máskép jó lenne, De béka lakik benne; Még csömörbe ejtene, Vagy kólikát szerezne. A viz malmokat hajtson, Hajót s hidakat tartson, Szennyes ruhát tisztítson, Tüzet és meszet oltson. Marháknak kell önteni, Válujokba tölteni, Vagy pohárt öblíteni, Nem emberre költeni. Halljad ama nagy szent Pált, Borban mit föl nem talált? Timótheusnak használt, Egészségére szolgált. Bár okos, tudós ne légy, Mint a néma, szót ne tégy, Csak egy két pint bort bevégy, Eszeden kivül is mégy.

190. Nosza örüljünk, Ünnepet üljünk, Ártatlan örömünkért Meg ne szégyenüljünk. Kedves gazdánknak, És gazdasszonyunknak, Minden jóra vezető Eleven példánknak, Sok esztendőket, Boldog időket, Egek harmatozzatok, Nem bajra vivőket. Hogy vigadhasson, Minket igazgasson; Nagyobb jutalmakra is Idővel kaphasson. Pinczegádorba, Üljünk le sorba; S gazdánk egészségeért, Kapjunk a jó borba.

191. E szép szóra: jurátus, jurátus, Oh be rá illik a tus, a bor-tus. Igyál tehát, jurátus, jurátus! Többet ér ez, mint a jus, mint a jus. Lám! maga is a Krisztus, a Krisztus, Jól tudta hogy mi a tus, mi a tus. A vizet megmásítván, másítván, Mondá, hogy ez be hitvány, be hitvány. Ős apánk is szent Ivó, szent Ivó, Ő maga is borivó, borivó. Hogy csárdákban tusozott, tusozott, Azért szentté változott, változott. Vizből lett a vizözön, vizözön, Mindent elöntött a földön, a földön, Ha borözön lett volna, lett volna, Noé most is tusozna, tusozna.

192. Tudja Bácska, mi a tus, Mi a korhely juratus. Eszik iszik inyére, Énekelget kedvére. Lám! maga a kis Krisztus, Jól tudta hogy mi a tus, Vizet borrá változván, És csak ugy iddogálván. A világon vizözön, Mindent elvitt e földön. Ha borözön lett volna, Noé most is tusozna.

193. Én nekem egy szép gondolat jutott az eszembe, Fel is tettem magamba, teljes életembe Holtig a bort nyelni, a kocsmába járni. Hej dinom dánom! tölts bele, nem bánom. Meg is hagyom az uramnak én testamentomba, Hogy engemet holtom után temessen hordóba. Te pintes korsó! ez uri koporsó. Hej dinom stb. Ujjaimat, midőn fonok, megtöri az orsó, Azért én csak azt itélem, hasznosabb a korsó. Ujulok, megvallom, midőn hirét hallom. Hej dinom, stb. Az én uram azt gondolja, hogy őtet szeretem, De mint eb a somfabotot, őtet ugy kedvelem, Mert haragos, durva, igen hebehurgya. Hej dinom, stb. A mit egyszer megszeretek, meg van az szeretve, Ha bort látok, majd hogy el nem fakadok nevetve. Oh te kegyes vendég! ugy szeretlek hogy még…! Hej dinom, dánom! tölts bele, nem bánom.

194. Nyolczan vannak a mi ludaink, Három fejér, három fekete. Gunár a ketteje, Szabad a mezeje, Gunár, gunár, gunár, gunár, Gunár, gunár, gunár, gunár, Gunár a ketteje, Szabad a mezeje. Ember, ember, ember iszik most, Ember, ember, ember iszik most, Mondjuk tehát nékie, Váljon egészségére. Gére, gére, gére, gére, Gére, gére, gére, gére, Váljon egészségére, Váljon egészségére.

195. Bort iszom, bort, bort! Borral élek én, Sort iszom én, sort, sort, Sorban vagyok én. Az én kedves galambomat Csókkal tartom én, Csókkal, borral, sokkal, jóval, Csókkal tartom én. Vizivók! a napot mire nézitek? Mért a szőlő tövét nem mivelitek? Vizben lakik kigyó, béka, Nadály, skorpió, De a borban élet éled, No csak igen jó!

196. Dinom, dánom, sógor! Előtted a jó bor; Köszöntsük egymásra, Bátorság-adásra, És vigasztalásra. Szól bátyám dudája, Hip, hop, a nótája; Ugorjunk utána, Kutya, a ki bánja, Lábát a ki szánja. Kedves, jó barátom, Vagyon kedved, látom; Ugorjunk a tánczba, A komám házába, Sarkantyus csizmába. Fordulj egyet, pajtás, Ugrik utánad más; Peng a sarkantyúja Lóg a mente ujja. Haja, heje, huja!

197. Megiszom én a jó bort csutora nélkül is, Ölelem a rózsám nyoszolya nélkül is; Hej kasznárné, kasznárné, taníts meg vadászni, Hogy kell a szép menyecskét körülcsókolgatni. Az egyik kezemben teli palaczk benne, A másik kezemet teszem a mellemre, Hej haj, istenem, de jó módot kaptam, Utczu kincsem, komám asszony, könyörüljön rajtam.

198. Jó bor terem Esztergamban, De Budán is; De még ennél jobb terem a Hegyalján is; Igyál, jó barátom, Tőled nem sajnálom, Kiviradtig!

199. Encze, Bencze, kis medencze, Kis medencze a Velencze; Ne busuljunk semmit, Vincze, Tele van az itcze, pincze. Nem szeretem én az orsót, Kaszát, kapát, sem koporsót. Jobb szeretem pintes korsót, Forgathatom, mint az orsót. Ha bú éri az apádat, Apád után az anyádat, Üssed össze a bokádat, Csak igy éled világodat.

200. Töltsd meg frater, poharamat, Hadd öblítsem a torkomat. Mert a pohár megtöltve jó, Az én torkom öblítve jó. Ej huj! igyunk rája, Ugy is elnyel a sir szája. Töltsd meg öcsém, a pipámat, Hadd füstöljem ki a számat. Mert a hús is füstölve jó, A bor pedig mindenre jó. Ej, huj! igyunk rája, Ugy is elnyel a sir szája.

201. Sok ifju hullott a porba, Mért sietett a táborba. Sok legényért ittak torba, Mért bujt be a monostorba. Guta üti meg azt orrba, A ki vizet tölt a borba. Igyunk tehát tisztán sorba, Igy jutunk el a vén korba.

202. Jó borunk van; ihatunk, Valamennyit akarunk. Mig a gazda ránk nem un, Mindaddig mulatunk. Eb, a ki nem iszsza, Mig a pohár vissza Százszor nem fordul. Dul dul dul, Százszor nem fordul.

203. A kinek most kedve nincs, Annak egy csepp esze sincs, Igen lassan foly véri, Tám a napot sem éri. Ha felkötnék a füstre, Vagy a pálinkás üstre, Megérdemlené, Megérdemlené.

204. Bort iszom én, nem vizet, Kit Jáfet apja szerzett, Tapasztalta ezt Noé, Hiába kapálta-é? Árt a viz a csizmának, Kisasszony papucsának, A paraszt bocskorának, Hát az ember gyomrának! Árt az a doktoroknak, Konczionátoroknak, Oskolarektoroknak, És igy minden toroknak. De vagyon egy hivatal, Mellyben jó a vizital; Ha van komiszárius, Lehet vizivárius. Vizet iszik ökör, ló, Mert az azoknak való. Szénát nem eszem velek, Tehát vizet sem nyelek.

205. Bor, bor, bor, bor, Nincsen ollyan bor, Mint a mádi bor, Mellytől az urfi szerelmes, A kisasszony engedelmes. Nincsen ollyan bor, Mint a mádi bor. Viz, viz, viz, viz, Nincsen ollyan viz, Mint a tiszaviz. Harcsa, potyka lakik benne, Szép menyecske fördik benne. Nincsen ollyan viz, Mint a tiszaviz.

206. Akarsz vig lenni? tanulj bort inni, Minden hangzatban, bort tölts torkodba, Ne nézd mértékét, sem az értékét. Ha igazságot, és valóságot Akarsz azonban, találsz a borban. Megtudod szépen, mi lakik szivben. Fájdalmid ellen, te csak szüntelen Torkod öblögesd, borod hörpögesd, Ez az orvosság, csupa boldogság. Lám, én gond nélkül vagyok s bú nélkül Igyál, ne igyál: elvisz a halál; Minden hangzatban, bort tölts torkodba.

207. Elindula szent Péter Rómába, Botját veté vállára haragába; Botja végin csutora, Csutorában jó bora. S iszik, mikor akarja: Fülöpet is kinálja.

208. Oszlik, bomlik a gond, A ki ellene mond, Csupa merő sült bolond; Ha kulacs van a kezünkben, Erő tenyészik testünkben, Öröm buzdul fel keblünkben. Kiki hát ugy éljen, Senkitől ne féljen, Bút soha ne szemléljen. Szokása ez a magyarnak, Örül vagy szomorkodik: De ázni kell az agyarnak. Igyunk hát, barátom! Mert ha én ezt látom, Öntöm belém a jó nedvet, Fütyölök és tánczolok, Ettől kapok én jó kedvet.

209. Kis csupor, nagy csupor, Mindegy, ha nincs benne bor; De az anyókám megtölti, Ha a csaplárost felkölti, Kis csupor, nagy csupor, Mindegy, ha nincs benne bor. Kis pohár, nagy pohár, Mindegy, ha üresen áll, De az anyókám megszánja, Ha a tütüt megkivánja; Kis pohár, nagy pohár, Mindegy, ha üresen áll. Kis kupa, nagy kupa, Mindegy, ha, ha, ha, ha, ha! De az anyókám süt és főz, Mig fejébe nem üt a gőz, Kis kupa, nagy kupa, Mindegy, ha, ha, ha, ha, ha!

210. Kis csupor, nagy csupor, Mit ér, ha nincs benne bor; De ha jó borral van teli, Azt a torok könnyen nyeli. A viznél jobb a ser, De a sernél jobb a bor. Németnek kell a ser, Magyarnak kell illyen bor. Illyen bortól felhevűlni, Annyit tesz, mint üdvezűlni. Ettől gyulad bennem Barátság, szerelem.

211. Asszúszőlős átalag, Oh be régen láttalak, Kedves alak! Ha még egyszer rád ülök, A mig csak fel nem dülök, Rajtad ülök.

212. Igyunk barátim, csendesen, Vágtat az idő sebesen; A pohár hadd kerülgessen. Sült lúd járjon az utczában, Ugorkát tartván szájában, Ezt kiáltsa, gi, gá, gá, gá. Az ökör sülve sétáljon, Két csipején kulacs álljon, Térdig a borban mászkáljon. Jaj be okosan találta, A ki a borfát plántálta, Mádot is közé fundálta. Segítsünk szegény ászokon, Meglehet, hogy még a rokon Sirba hurczolnak azokon.

213. Milliom teringettét, lencsét! Nem hittem ezt a szerencsét. Megváltozott már sorsunk, Jobbra fordúlt a dolgunk. Velem is foly vigabban, Nem leszek mindig búsan, Fütyülök és tánczolok, Kedvem szerint mulatok, Hejje, hujja, hujja, ju! Nosza tehát töltsed teli, Mert a torkom vigan nyeli, Ha nyelvünket megoldja, A tüdőnket gyulasztja. Éljen házi urunk hát, Mert ő az, ki illyet ád. Hejje, huja, hujja, ju! Oh be édes, oh be nedves, Ez az ital, oh be kedves, Ollyan mint a muskatal, Volna csak sok palaczczal! Tartanánk egy jó napot, Elhínók rá a papot. Hejjehuja, hujju ju! Éljen Eger, a jó város, Mellynek bora tiz krajczáros. Megtöltjük a kulacsot, Veszünk hozzá kalácsot, Elűzzük tőlünk a bút, Rikkantunk rá ujjujut.

214. Még három holnapos koromban feltettem, Hogy a kulacs mindig strázsáljon mellettem. Addig iszom, mig a Fogam ki nem ázik; Tőle vérem melegűl, Szemem szikrázik. Ha én a pinczébe jó kedvvel lemászok, Hol kétszáz hordó bort nyögve tart az ászok, Addig iszom, mig a Fogam ki nem ázik, S a szőlőmag bennem Majd ki nem csirázik.

215. Hej pajtás, igyunk, igyunk hát! Ha megborosodunk, majd jól elaluszunk. Örömibe, Röptibe, Majd megfogjuk a fecskét, Öleld meg a menyecskét. Csak öleld meg gyenge piros két orczáját, Vedd kedvesen kölcsön adott szép csókját, Tudod, aztán mit? Idd a borodat, idd! Mind bolond az, a ki busúl, Szomjazzon most a röst, de örüljön a bölcs, Örömibe, Röptibe, Majd megfogjuk a fecskét, Öleld meg a menyecskét. Csak öleld meg gyenge piros két orczáját, Vedd kedvesen kölcsön adott szép csókját, Tudod aztán mit? Idd a borodat, idd!

216. Igyunk egy pohár bort jó egészségért, Barátság, társaság hosszas voltaért, Nosza hát hörpentsünk egyet, Töltsünk, csöppentsünk, Poharakat emelgessünk és üresítsünk, Száraz, fáradt torkunk igy nedvesítsük. Ezer jót kivánok úri gazdánknak, Ki bennünket tart s vall jó barátinak. Soha pénze vagy buzája el ne fogyjon, Csapra vétetett hordója vég nélkül folyjon, Háza s egészsége meg ne romoljon. Tisztes úri háza szerencsés legyen, Hív élete párja sokáig éljen; Gyermekitől, cseléditől minden rosz muljon, Ingó bingó vagyonából senki ne birjon, Bút ne tapasztaljon, se kárt ne valljon. Szinte ugy éljen ez úri társaság, Kit meg nem bántott e vidám nyájasság, Szerencse jobb szárnya s karja legyen vezére, Ki ellene kél ne legyen semmi ereje, Mint lud, gágogjon nyelve, gégéje. Többször is kivánom, hogy megtörténjen, Hogy ez úri háznál jó kedvünk legyen. Testi lelki épségünkben egymást láthassuk, A kit talán balsors érend, vigasztalhassuk, Gazdánk barátságát viszonozhassuk. Sok jókat kivánok házasszonyunknak, Kérem hogy ismerjen jó barátjának, Se köténye se szoknyája el ne szakadjon, Tyukja, ludja télen, nyáron egyaránt tojjon.

217. Teli szivünk örömmel, rajta vigadjunk, A keservnek örömmel, most utat adjunk. Rajta, rajta, rajta hát, rajta vigadjunk, A keservnek örömmel most utat adjunk! Kilencz peták, hat garas, és egy poltura, Éljen köztünk boldogul e háznak ura, Rajta, rajta, sat. Gyöngyvirág, szép kikirics, és galagonya, Éljen ma is, holnap is, e ház asszonya. Rajta, rajta, sat. Kilencz veréb, hat kakuk, s egy parti fecske, Éljen minden szép leány, és szép menyecske. Rajta, rajta, rajta hát, rajta vigadjunk, A keservnek örömmel most utat adjunk!

218. Addig kell a vasat verni, a mig tüzes; Semmit sem ér azon erszény, a melly üres. Belé kell hát tenni, ugy lehet kivenni, Ha szükséges. Nehéz ugyan pénzt szerezni, az is igaz, De könnyü azt elkölteni, még igazabb. Meg kell hát kimélni, ugy lehet költeni, Ha szükséges. Igaz ugyan, hogy némellyek könnyen kapják, De ollyanok azok közül könnyen hányják; Csak azt veszik észre, hogy nincsen az erszényben, Ha szükséges. Jó bor terem Badacsonba, de Budán is, Somlyai sem alább való, talán jobb is. Igyál hát barátom, tőled nem sajnálom, Ha szükséges.

219. Éljen, a ki most iszsza ki Borát a poharából, Éljen, a ki nem vonja ki Magát a barátságból! Éljen minden jóban járó, Akár szegény, akár báró. Éljen minden vig mulatság, Éljen a barátság!

220. Isten áldjon pajtás, nékem megbocsáss, Kivánom istentől, vig napokat láss, Velem együtt, veled együtt, holtom után, Holtod után mennyországot láss, láss, láss. Adja isten többször is, másszor is, Hogy igy megviduljon köztünk a komor is, Más egészségeért, a magunk hasznára Ereszszük ezt a bort a többek utjára. Adjon isten sok pénzt, bort, buzát, pecsenyét, Éltesse városunk új vejét és menyét. Éljen a barátság köztünk s a szerelem! A ki engem szeret, igyék egyet velem.

221. Egészséggel, pajtás, nekem megbocsáss, Kivánom, istentől minden jókat láss. Velem együtt, veled együtt, Holtom után, holtod után, Menyországot láss, láss, láss.

222. Igyál pajtás, jó a szállás, Jó borunk van, jó barátunk. Van jó gazdánk, gazdasszonyunk, Hajts, hajts, hajts, hajts, hajts, hajts, Nosza pajtás, te is hajts!

223. Muzsla alatt egy nagy tó, Kinek neve Duna, Az alatt van egy nagy fa, Kinek neve fűzfa, Ottan vagyon egy nagy hal, Kinek neve harcsa. – Tartsa isten, tartsa, Ki a bort felhajtja! Tartsa isten, tartsa, Ki a bort fölhajtja. Egymást szeretőket Az ur isten tartsa! Éljenek azok, A kik igazok! A kik nem azok, Legyenek gazok. Adjon isten minden jót, Diófábul koporsót.

224. Éjjel iszom, nem aluszom, Nappal korhely, nem dolgozom. Mikor iszom, nem haragszom, Az rózsámról gondolkozom. Ökör iszik kellve, ember barátságért; Be jó bor ez, gazda! be jó szőlő hozta. Az ur isten áldja meg, a ki ezt kapálta, A ki ezt hozatta, a ki azt megiszsza! Iszsza már, iszsza már, Kend is iszsza már, Kend is – szamár!

225. Adj kezembe egy pohár bort, Kezdjük el az előbbi sort; Ez a pohár majd kiürül, Minden gondom belé merül.

226. Jerünk, menjünk vendégségbe, Három hétig tart egy végbe, Vigyünk el egy rosta vizet, A nagy harang majd megfizet. Czini czini! Péter bácsi, Köll-e kendnek a kis Klárcsi? Czini czini! hegedűszó, Szép asszonynyal lakni be jó! Hejje hujja, szüröm ujja, Tele vagyon mogyoróval, Piros almával, dióval. Tarka szoknya vagyon rajta, Egy igazi magyar fajta. Kanaán földérül hoztuk, Mint a nyúlat, ugy nyomoztuk, Igen is kedvünkre való, Méltó érte a foglaló. Megfogtuk már a galambot, Verjük neki a dorombot, Adjuk neki a sült czombot. Légy te gyöngyöm és kedvesem, Nappal, éjjel feleségem. Már ittunk, ettünk eleget, Hagyjuk itt a vendégséget, Köszönjük a vendégséget, Isten áldja meg kendteket.

227. Viz, viz, viz! Nincsen ollyan viz, Mint a körösviz, Harcsa, potyka lakik benne; Szép leányka fördik benne; Csak nincs ollyan viz, Mint a körösviz. Bor, bor, bor! Nincsen ollyan bor, Mint a magyar bor! Ezt barátság poharában, Szürcsölgessük vig óránkban, Mert nincs ollyan bor, Mint a magyar bor! Bor, bor, bor! Nincs ollyan rosz bor, Mint a * * bor; Ollyan fojtós vaczkor íze, Mint kénköves fördő vize; Csak nincs olly rosz bor, Mint a * * bor.

228. Adjon isten bort, buzát, egészséget, Országunkban békeséget! Tele legyen mind az itcze, Mind a pincze, mind a bolt; Hogy ne legyen köntösünkön Semmi ringyrongy, semmi folt. Adja isten, hogy magyar hazánknak, Szolgálhasson mind a német, mind a tót, Mint az előtt régen volt. Ez az a szőlőtőkének a leve, Bor ennek a neve, Édes volt a leve, Zöld volt a levele; Kit kapafokkal koczogtattak, Görbe késsel sanyargattak, Tölgyfába szorítottak, Mogyorófával körülkanyarítottak. Ez az elmebódító, ruha-rongyosító, Ma vigasztaló, holnap szomorító. Igyunk az elment gólyákért, Az itthon maradott verebekért, És az egész tanácsnak egészségiért.

229. Kezdetben az ur isten a bort teremtette, Az emberi nemzetnek élelmére tette, Hogy tőle kedve legyen, vele képesen éljen, Az ostoba állatoktól különözve éljen. Légyen, légyen, légyen, Az állatoktól különözve légyen.

230. Czifra pohár, veres bor, Mindjárt rám kerül a sor, Mindig iszom ollyankor, Mikor rám kerül a sor.

231. Isten hozzád, édes eszem, Már ma hasznodat nem veszem. Kiöntlek ürge módjára; Bornemiszák bosszujára.

232. Adjon isten minden jót! Bort, pecsenyét, olcsó sót. A lengyelnek sok borsót, Ellenségnek koporsót. Adjon isten egészséget, Magyarok közt békeséget. Bort, pecsenyét, egyességet, Szép és jó feleséget.