Jegyzetek. (continued 2)
Reading edition
(Hódmező-Vásárhely.)
74. A kő közé rakott apjának anyja lett.
Ėgy embört elítéltek: kű közé rakták, hogy majd ott mökhal, de a lánya ėgygyet értött a kűmívessel, hogy hagygyon anynyi hejet, a hun mökszoptati az apját. A lány a mêre csak mönt, mindönütt aszt hajtogatta: „Az apámnak anynya löttem, sirat engöm a fijam: az anyámnak az ura“. Kérdöszték az urak: hogy monthat ojat, hogy az apjának anynya lött? Aszonta a lány, mögmongya, ha az apját kieresztik a börtönbül. Mikor kieresztötték, akkô monta, hogy az apjának anynya lött, mer szoptatta, mikor a kű között vôt, az apja mög fija lött, de az apja az anynyának ura is vôt.
(Magyarszentmárton.)