A jegyzetekben idézett művek jelelése.
Reading edition
A többször idézett műveket a szerző, vagy a gyüjtő, illetőleg a szerkesztőt-megbízó társaság, a folyóiratoknál pedig a folyóirat nevének dült betűkkel szedett részével idézem; ha a gyüjtő vagy a szerző különféle nevű műveit kell felemlítenem, akkor a neve mellett a később kiadású művei elnevezésének kezdőbetűit is dült betűkkel jelelem.
Aarne Antti jeleléssel a F. F. Communications No. 5-ben Hamina 1911. megjelent Finnische Märchenvarianten Verzeichnis művét idézem.
Abafi L.: Figyelője. Irodalomtörténeti közlöny, Budapest 1876–
Dähnhardt Oskar: Natursagen 1907– Leipzig und Berlin.
Dähnhardt O.: Schwänke aus aller Welt 1908. Leipzig und Berlin.
Erdélyi J.: Népdalok és mondák, Pesten 1846–
Ethnographia, Budapest 1889–
1001 éj. Die Erzählungen aus den Tausendeinnachten, Felix Paul Greve erschienen im Insel-Verlag zu Leipzig MDCCCCVII.
F. F. Communications Helsinski 1911. Hamina 1911–
Gaal Gy.: Magyar népmese-gyüjteménye, Pesten 1857–
Gonzenbach L.: Sicilianische Märchen, Leipzig 1870.
Grimm: Kinder und Hausmärchen, Berlin 1822.
Hahn: Grichische und albanische Märchen, Leipzig 1864.
Ipolyi kézirat-ban levő gyüjteménye.
Istvánffy Gy.: Palóczmesék a fonóból, Liptó-Szt.-Miklós 1890.
Jahn U.: Volksmärchen aus Pommern und Rügen, 1891. Norden und Leipzig.
Jókai M.: A magyar nép élcze, népszerű kiadás, 72–73. szám, Budapest 1911.
Katona L.: Irodalmi tanulmányai, Budapest 1912.
Kálmány L.: Koszorúk az Alföld vadvirágaiból, Aradon 1877–
Kálmány L.: Szeged népe, Aradon 1881–
Kálmány L.: Világunk alakulásai, Szegeden 1893.
Kisfaludy-Társaság: Magyar népköltési gyüjtemény, Pest 1872 –
Köhler R.: Kleinere Schriften, Weimar 1898.
Majláth J. gr.: Magyar regék, mondák és népmesék, Pest 1864.
Merényi L.: Eredeti népmesék, Pest 1861.
Merényi L.: Sajóvölgyi eredeti népmesék, Pest 1862.
Merényi L.: Dunamelléki eredeti népmesék, Pest MDCCCLXIII.
Munkácsi B.: Vogul népköltési gyüjtemény, Budapest 1892 –
Papp Gy.: Palócz népköltemények, Sárospatak 1865.
Róna–Sklarek: Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1909.
Sklarek E.: Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1901.
Strausz A.: Bolgár néphit, Budapest 1897.
Tóth B.: A magyar anekdotakincs, Budapest 1901.
Ha a gyüjtemény nincsen megnevezve, csak a kötet száma van idézve, akkor a Hagyományok-gyüjtemény értendő alatta. A római számjegyek a kötetek számát jelelik, a füzetek arabszámmal vannak idézve. Rövidítve említem még:
f. = füzet,
– = folytatólag,
j. = jegyzet,
k. = kötet,
l. = lap,
m. = mese,
sz. = szám,
U. O. = ugyanott.
A zárójel közé tett sor: vagy a meséből van kifelejtve vagy a drasztikus, olykor sikamlós kifejezés szebb alakban való elmondása, mely ha nem a nyelvjárás nyelvén van, az enyém.