Kamaralszamán a chaledáni királyfi, s Badur chinai királykisasszony szerelmi története. (continued 3)

A herczegek egyebet nem mondtak, hanem hogy rövid időn választ fognának adni. Ezzel sebesen elnyargalván megvivék a hirt Kamaralszamánnak, hogy t. i. az utóbb jött tábor Sachszamán királyé, s maga a király is jelen vagyon.

A csodálat, meglepetés, az öröm, a fájdalom, hogy édes atyját hir nélkül hagyá el, oly erős behatást tettek Kamaralszamánra, hogy ájulásba esett, mihelyt ezt meghallá. A két herczeg ápolása által végre magához jött, s mihelyest eléggé erősnek érzé magát, elment atyjának lábaihoz.

Ritkán lát a világ ily édes találkozást atya s fiu között. Sachszamán király szeliden szemreveté Kamaralszamánnak, hogy őt ily kegyetlen, ily keserű módon hagyá el; s Kamaralszamán bizonyitá neki legmélyebb fájdalmát ezen tette felett, melyre őt heves szerelme csábitá.

A három király s Margiáne királyné három nap mulattak a mágus királynál, ki őket fényesen megvendéglé. Nevezetes lőn ez a három nap még a kettős házasság által is, mely Asszád herczeg és Margiáne királyné, s Amgiád herczeg és Bosztáne között köttetett; ebben lelé Bosztáne jutalmát azon szolgálatnak, melyet előbb Asszáddal tett vala.

Végre a három király s Margiáne királyné saját országukba visszatértek. Amgiádnak, kit a mágusok királya igen megszeretett, s különben is már igen elaggott, saját koronáját tevé fejére; s Amgiád mindenkor és minden igyekezettel azon volt, hogy országában a tüz imádását kiirtsa, s helyette az egyedül üdvözitő muzulmánok hitét vezesse be.