NEGYEDIK RÉSZ.

Itten Budán kezdett szerencsém szolgálni; De útamba akart mindég ellent állni, Hányszor nem kelletett majd éltemtől válni, Most nyugszom, itt mindent meg akarok látni. Ki is mentem másnap a Duna partjára, Szememet vetettem Pestre, hol Budára, Nem tudtam, mit nézzek elől s utóljára, Azért mostan adom mindennek tudtára: A természet tette itt remek munkáját, Mert ha ki tekínti Budavára táját, Nem fog itt mást látni, csak szépség csodáját, És a teremtésnek egy nemes formáját. Menedékes hegyen van a vár építve, Erős kőfalakkal s bástyákkal kerítve. Napfényen ragyogó tornyokkal szépítve, Útczái kövekkel vannak béterítve. Ezeket nagy roppant házak ékesítik: Sok költséggel épűlt templomi szépítik, Piarczán felszökő kútak díszesítik, Gyönyörű lakosi nagyon nemesítik. De főképpen Mátyás király palotája Kevélyen áll benne, ritka is pompája, Bármennyi idegen szem tekínt reája: Királynak való ez, mást nem mondhat szája. Országunk oszlopi itten lakást vettek, Kik fejedelmünktől ide idéztettek, Hogy hazánk kormányi légyenek: küldettek, Szegények s gazdagok bírójává lettek, Hogy folytathassanak mindent csendességgel, Kormányozhassanak kívánt békességgel, Az alpereseket haza törvényjével Megnyugosztalhassák igazság tettével. Ki hadi fővezér az egész hazában, Ide helyheztetett, és áll hatalmában, Hogy a lármázókat tartsa zabolában, Légyen a csendesség ő rendes folytában. Így Apolló lakást vett Buda várában, Márs is benne lakik kivont sátorában, Borúlt a Békesség Igazság nyakában, Részesek mindketten egymásnak csókjában. E vár alatt még más három város fekszik, Egy mértföld a hosszuk, mely is jól kitetszik, Ó-Buda, Vizváros, Tabánnak nevezik, Ezeket csodálva jövevények nézik. Néhány meleg fördők bennek találtatnak, Minden sorsból valók ezekben mulatnak, Doktorok, borbélyok ezek körűl laknak, Azért is betegek itt felgyógyúlhatnak. Fedetlen tornyával még egy török mecset A vízivárosban hogy áll, azért esett: Hogy ez arról tégyen jelt s emlékezetet, Hogy Kara-Mustapha itt megverettetett. A városokon túl feküvő szép megye Amphitheatrumot mutat völgye s hegye, Akármerre ember szemét vesse, s tegye, Mást nem lát, csak melyből szív örömét vegye. Hegyei bé vannak szőlőkkel terítve, Alattok borházak sorba felépítve, Eggyik a másiknál czifrábban szépítve, Prés, sajtók és kádak szürethez készítve. Pomona kosárba almát, cseresnyét ráz, Flora nympháival virágok közt czikáz. Ritkán Diánnának nyila szarvast hibáz, Madarkákat lépen fog itt sok madarász. Édes musttal tölti Bachus itt hordóját, Nyujtja a vevőknek bora kóstolóját, Veres borral töltött üveges korsóját, Gyakran Orpheus is megfujja gordóját. A völgyek árnyéka hideg kútforrással Bővelkedik, gyémánt színű vízfolyással, A kövi halacskák itt ficzkándozással Játszanak, pisztrángok, mint nyíl olly úszással. A városok között mintegy méltósággal, Szőke Duna vize foly csendes habzással. Ágokra nincs osztva, van itt egy folyással, Füleket nem sértő szép lassú zúgással. Számos terhelt hajók drága portékával, Megannyi megtöltve sóval, gabonával, Bésózott húsokkal, füstölt szalonnával Evedznek le rajta hazánk sok javával, Fekete-tengerig egészlen lemennek, Itt adnak el mindent a sok idegennek, Ott cserélt portékát ezekre terhelnek, Lovaktól húzatván nyereséggel jönnek. Ő ezen tengerbe foly bé hét folyással, Magas kősziklákról tajtékos habzással, Valamint a Nilus dűl hét ágazással, Égyiptom tengerbe kövekről zúgással. Ollykor királyunknak szép hadihajói, Kiknek arboczfáján lobognak zászlói, Széltől lebegtetnek kivont vitorlái, Könnyen úsznak, hátán morganak ágyúi. Valamint kotlós tyuk csirkéit vezeti, Úgy csajkák nagy száma ezeket követi, Ha a hadihajó vasmacskáját veti, Kerűletjét ennek soksága bélepi. Duna! oh de drága Neptunus magzatja! Szépséged Europa minden vizét hatja, Örvényidben magát hány viza nyugtatja? Arany fövényednek drága minden latja. Nem elég hogy Budát te úgy ékesíted, Még Pest várossát is hozzá eggyesíted, Ezt hajókból kötött híddal teljesíted, Nyelv ki nem mondhatja: őket mind szépíted. Ez öszvekapcsolást ha fontosan nézem, Jónathás és Dávid barátságát képzem, Cástor és Polluxnak szerelmeket érzem, Mégis dícséretit eléggé nem végzem. Ez hídon sok ezren napnak lementével Sétálnak és telnek örömök kedvével. Sok Pyramus játszik rajta Thysbéjével, Enyhűlnek fagyossal s mandola tejével. Mesterséges tüze gyakran Vulkánusnak Ég rajta, de többet ég tüze Vénusnak. Itt sok ártatlan szív tétetik czinkosnak, Jól hívják e hídat hát Labyrinthusnak. Jubál18) találmánnyát itt sokszor láttatja, Sok ezer fül lantját, sípjait hallgatja, Magát sok gavalér czifrán fitogtatja; De soknak erszényje e szelet jajgatja. Pest Budánál sokkal még mostan ékesebb, Több méltóság lakja, azért is nemesebb, Mulatság tárháza, mellyért is kedvesebb, Épűletjeiben gazdagabb s fényesebb. Bőlcs Minerva benne vette a lakását, A tudományoknak megnyitá forrását, Tanúlók fejére árasztja folyását, Benne helyheztetvén universitását. Minden esztendőbe Bellona tábora Szép térségén fekszik, sorban áll sátora, Nem kéméltetik itt ágyúja, sem pora, Fegyver ropogása mint villám szapora. Illy ékességeket Pest és Buda körűl Lehet látni, kiben lélek és szív örűl, Ha ollykor bánatba mindkettő bémerűl, Ezekre tekíntvén vídámsága kerűl.