AJÁNLÓ LEVÉL.

Sokáig gondolkodtam, megvallom, alacsony sorsú embet lévén, kinek bátorkodjam ajánlani ezen csekély munkámat. A dolog nagy tusakodást okozván bennem, végtére eztet mondám magamban: Audaces fortuna juvat, timidosque repellit.

Tehát én eztet nemcsak egyedűl egy méltóságban lévő úrnak, avagy asszonynak fogom felajánlani, hanem mivel ehez fogtam 1787. eszt. skorpi havának másadikán és végeztem bak havának huszadikán, új esztendő ajándékúl az 1788-ban mindnyájának hazánkban élő érdemes, és minden renden lévő gavaléroknak és dámáknak mint tükört bé fogom nyújtani, s nyújtom is; tudván azt, hogy minden gavaléroknak s dámáknak toaletjén: azaz öltöző asztalán ezen mostani nagy világba tükrök szoktanak lenni, hogy azokba nézvén, megláthassák, melly renddel rakta reájok a módit a kamarás inas, vagy a dámákra a kamarás leány. Táplál a reménység, hogy ezen tükör ajándékom azon tükröknél annyival kedvesebb lészen, mivel hogy ez nem Velenczében pallérozott kristályból vagyon csinálva, mint azok; egyedűl téntából s papirosból áll; mégis ebben jobban fogják magokat főtől fogva talpig meglátni mint a magokéban. Óhajtom egyedűl csak azt, és kérem is, hogy ebbe gyakran méltóztassanak tekínteni, hogy így meglátván magokat, mind azokat, a mellyek renden kívűl valók, és az egészséges elmét felmúlják, nehogy magokon viseljék; sőt mintegy majd bálványozást kiírtsák és számkivessék.

Ha ezen czélját munkám eléri; akkor Názóval örömest fogom eztet énekelni: Ite triumphales circum mea tempora lauri mert így óhajtott tárgyomhoz jutok.

Vegyék tehát kedvesen ezen újesztendő tükör ajándékomat hazánkban élő gavalérok s dámák, és legyenek bizonyosak, hogy vagyok

Mindnyájoknak Kőlt Nagy-Peleskén, Vizöntőnek 1. napján 1788. eszt. tökélletes tisztelője

a Szerző.