A SZERZŐ AZ OLVASÓKHOZ.

Hajdann ütlekkel magyarázták a mi atyáink Hogy mi az alsó rend törvénye? kinél az igazság? – A ki erősebb volt, ugyan az kényére bitangolt – A lepocsékolt nép dühös indúlatja kanóczczal Adta jelét olykor bosszújának, de oroszlány Szíve kevésnek volt, hogy mint Matyi visszapofozza A mi goromba csapást vett a zabolátlan erőtől. Elmúlt a vad idő; ki van ennek szabva határa, Szintúgy mint annak; szent a törvény; az igazság Fennyen hordja fejét, mert van bizodalma hazánknak Bölcs fejedelmeiben. Bátran eleresztem azért én Döbrögi Mátyássát, mint medvét, mely vadonából Emberi kézre került, és már gazdája dudáján Úgy illeg-billeg, hogy rajta akárki nevethet, Senki fiának sem lévén oka tőle szepegni. Bécsbe ugyan hírem nélkül szöke pőre gatyában És bogjás fővel: most én csimbókba kötözve Fürtjeit és e kis kaczagánkát vetve nyakába, A korhelyt fogadott apjának visszabocsátom.