HATODIK RÉSZ.
Reading edition
A nótárius kérvén a cancellistát, hogy vezesse olly helyekre, a hol magyar urakat s dámákat láthatna, elvezette őtet az országházához, komédiába, a barátok templomába; előbeszélli mit látott.
Elvezetett engem az ország házához, Éppen midőn űle főrend a táblához, Iffijúság álla ezeknek hátához, Hozzá fogtak mindjárt az ország dolgához. Mondá: lásd most földi! ez mind magyar mágnás, Amaz cardinális és egyszersmind primás, Ez ország birája; personális e más, Kiknek kulcsok vagyon, mindenik kamarás. Tekintsed ama négy ítélő bírókat; Többieket pedig mint tanácsadókat. Im! azért mutatom, hogy láss magyarokat, Mivel Budán látni ohajtád azokat. Nézd amott öszveűlt procurátorokat, De tudjad, hogy te látsz annyi farkasokat, Rosszabbat, mint embert evő czigányokat, Incattust esznek ők, esznek actorokat. Vendéghajjal köztök sok fedezi fejét; Mert o kehi onos bántja a velejét, Ezzel takarja bé kiki maga fülét, Hogy palástolhassa Midásnak a nevét.19) Nézd e körűlálló szép iffiúságot, Mindannyi hazánkban felnevelt virágot, Idővel közűlök sokan az országot Fogják kormányozni, érnek méltóságot. Az országházánál olly jól helyheztetett, Hogy a táblán végig két szemem nézhetett, De alíg vehettem itten lélekzetet, Olly nagyon fájt szívem, bánatban reszketett: Mivel kevés mágnás vólt magyar ruhában, Az is már öreg vólt, ki vólt illy gunyában, Legtöbben valának mind német nadrágban, Nem magok hajokkal, hanem parókában. Az iffiúságon végig tekíntettem: Francziák, ánglusok ezek, én azt véltem; Mind idegen nyelven szóltak, jól ítéltem, Tarkák, tám bolondok, illy gonddal is éltem. Estve bévezetett a komédiába, Itten urak, dámák vóltak olly ruhába, Mint a kik játszottak, s tánczoltak scénába: Gondoltam: testvérek, lévén egy gunyába. Másnap barátoknak mentünk templomába, Úgy tetszett, hogy most is a komédiába Vagyok; mert itten is vóltak olly ruhába, Mint a komédián, tollasba, tarkába. Mint ott nevetkeztek, itt szint’ úgy nevettek, Complementirozást egymás között tettek, Nem oltárra, hanem hátra tekingettek, Dámák, gavalérok egymásra intettek. Gavalért pajzányon szolga öltöztette, Dáma magát fejér s pirosra festette, Sok közzűlök eztet bőlcsen cselekedte, Mumiát20) mutatott vólna máskép teste. Mondá: Főldim! többet én nem mutathatok, Mind télben mind nyárban ez a ruházatok: Így vannak béfestve minden ábrázatok, Légyenek öregek, bár iffiak azok. Feltettem, hogy rajtok én csúfságot tenni Fogok: ha eggyenként fogok velek lenni, A hídra sétálni ha találok menni; De urait elsőbb fogom elővenni.