IV. JELENET.
Reading edition
ELŐBBIEK Virágszál nélkül.
ÜNŐ (a bálványhoz):
Nagy bálvány, most segits! (A szolgákhoz.) Elő gyorsan a dobokkal. Parazsat hozz abban a bögrében. Olvasztott zsirt is. Gyorsan! Gyorsan. Ide a bálvány elé. Csak ő segithet rajtunk!
(A szolgák és Ünő hosszu cserépdobokat kapnak fel, az edényeket az oltárkőre teszik. Elül Ünő, hátul kétfelől a két szolga a bálvány elé állanak. Az „ájá“ kiáltásnál megpördülnek, verik a dobokat és lábbal dobbantanak.)
ÜNŐ (a bálványhoz):
Hatalmas bálvány! Ájá! Ide hallgass!
SZOLGÁK:
Ájá! Ide hallgass! Hatalmas bálvány!
ÜNŐ (Az ima fokozódva mind hangosabb, vadabb lesz.)
Hatalmas bálvány! Te a ki távoltartod, télen, a fagyban, a hidegben, a dermesztő, metsző, repesztő szelet.
MIND:
Ájá! Ide hallgass! Hatalmas bálvány!
ÜNŐ:
Te, a ki elriasztod rettentő arczod véres mosolyával az odut kutató nagy talpu medvéket, a bódorgó, éhes, gyilkos hiénát, a sötét éjszaka kegyetlen fenevadait, hatalmas bálvány!
MIND:
Ájá! Hatalmas bálvány, ide hallgass!
ÜNŐ:
Te, a ki elkergeted, elijeszted tarka óriás testeddel a fojtó szellemeket, akik éjjel jönnek, éjjel mennek, el a gonosz lelkeket, a a remitő halottakat, kik véresen visszajárnak, a kik megennének, megfojtanának, a ki elriasztod, távol tartod nesztelen ellenségünket a sötét, néma, rejtélyes Halált!
MIND:
Ide hallgass! Ájá! Ájá! Hatalmas bálvány!
ÜNŐ:
Halljad! Veszély közelg! Veszély jön! Sápadt arczu ember, sápadt, szerelmes ember, szerelmes, vad ember, vad, idegen ember, rőt a haja, sárga a bundája, sápadt az arcza, tűz a tekintete; ismerd meg! ismerd meg!
MIND:
Ide hallgass! Ismerd meg! Ismerd meg! Ájá! Ájá!
ÜNŐ (mind szenvedélyesebben):
Kergesd el, a hogy elkergeted a ragadozó, üző vadakat, riaszd el, a hogy elriasztod a néma ajku Halált, pusztitsd el, a hogy elpusztitod a kisérő gyilkos szellemet, a rettentő emléket, a véres hallottakat, a kinzó, kinos álmokat!
MIND:
Ájá! Ájá! Hatalmas bálvány!
ÜNŐ:
Hallod? Hallod? A legkövérebb őznek a czombját, a szivét, a máját, hallod?! A legkövérebbét igérem neked. Egyedül neked, ha elriasztod, elkergeted, ha elpusztitod!
MIND:
Ide hallgass! Ájá! Ájá!
ÜNŐ:
Lásd! Lásd! Olvasztott zsirt füstölünk lábodnál! Drága olvasztott zsirt! Szivjad! Szivjad az illatát! Mentsél meg az idegentől. Az idegen a mi ellenségünk, az idegen az Ijjas ellensége, az idegen a te ellenséged! Ne hagyj el! Segits! Segits! Hatalmas bálvány.
MIND:
Segits! Segits! Hatalmas bálvány! Ájá! Ájá! Hatalmas bálvány! – Imádunk! (Leborulnak, és pár pillanatig ugy maradnak, azután Ünő feláll és megfordul a dob után, melyet maga mögé tett volt le, midőn a zsirral füstölt, ekkor meglátja Nupot, a ki a jobb felső szinen tünik föl.)
ÜNŐ (halkan, rémülten):
Itt van!