ELEGYES ÉNEKEK. (continued 3)
Reading edition
* * *
Barna Péter románczát Erdélyi János is közlé már népdalainak I. kötetében, de az enyémnél sokkal hézagosabb, rövidebb beküldés után. Kedves kötelességemnek ismerem tehát ez igen szép néprománczot gyönyörü rythmusáért és egyéb sok szépségeiért igy bővítve, sokkal teljesebben újra közölnöm, azon régi ponyvairodalmi nyomtatvány után, mely a nemz. muz. kézirattárában (hung. oct. 74. VIII.) létezik. Ugyan e füzetkében még a következő verset találom Barna Péterről:
III.
„Ujvárosi kerek tóba’ Fördik két szép barna csóka. Bárcsak én galambom csókja Repülne a két orczámra! Hijába fördik a csóka: Nem lesz fejér galambocska; Nem bánom én ha barna is: Barna vagyok én magam is – Barna az én galambom is. Barna Péter az én nevem, Barna szeretőm ölelem. A ki bánja: tégyen róla Kocsin vigyen a vásárra, A vármegye bosszujára – S Angyal Bandi bosszujára.“
Mind e költemények a jelen század első negyedéből valók.
T. K.
ZÖLD MARCZIRÓL. – 1816. – Szegénylegénynek testi ruhája Ha van kenyere és szalonnája, Felesége, csendes, gondos, meleg szobája: Bár bocskoros – Ha nem adós Nincs semmi baja.106) De a más véres verejtékére Ásító zsivány mikor kedvére Nyargal a lován – akkor jut hóhér kezére, Bár gróf légyen: Örök szégyen Száll a fejére. Kovács Imrének igy lett Bánháza Vesztés-elhozó siralomháza; Ott, hol gyakran jó pajtásit felpálinkázta: Felfüggesztve Körtvélyesnél A szél lóggázza. Nyargal Zöld Marczi Gyulai Petivel Tyukodon végig Becskerekivel, Bár szüntelen retteg, de nem gondol semmivel, Mindent gázol – A lápon is107) Át tér Petivel. Hát egyszer, mikor gondolatjába Sem jött, barátja lakodalmába: Akad egy hevesi derék legény markába, – Elijedve Fejéredve Búsúl magába. Bezzeg olcsó már a Marczi vére! Sok fosztásinak kötél lett bére, Még Becskereki sem tánczol már most kedvére: Szegény Peti Hányja-veti Vétkét szemére. Jaj már minékünk nagy zsiványoknak Kik feltámadtunk uton-rablóknak! Nagy-Idán sem volt ily kinjok a czigányoknak, – Mert horgára, Jutánk már a Mord hóhároknak.
* * *
Nemz. muz. kézir. hung. oct. 74. Ponyvairodalmi nyomtatványon több dallal: „Zöld Marczi és szeretője nótái“; a jelen ének czíme: „Zöld Marczié magáé.“ Én e dalt azért vettem föl gyüjteményembe, mert a régi hires kurucz tábori énekek versmértékére, s hihetőleg nótájára van irva, s belőlük sok reminiscentiát tartalmaz, például az utolsó előtti versszak két első sora, nyilván egy 1672-iki – „Kuruczvilág“ czimü gyüjteményemben teljes épségében meglevő tábori dal e soraiból van véve: „Szegény-legénynek olcsó a vére Három-négy fillér egy napi bére.“ Mig ezen sorok: „Jaj már minekünk nagy zsiványoknak Kik feltámadtunk uton-rablóknak.“ A nagy-pipája Szuhaynak szintén 1672-iki daltöredéke után készült, mely Borsodban, Abaujban ma is él: „Jaj már minekünk szegény nemzetnek Kik feltámadtunk rebelliseknek.“ „Kuruczvilág“-om ezen dalt is teljes épségében birja.
T. K.
TORNAVÁRMEGYÉBEN… Tornavármegyében születtem, születtem, Bethlehemen Belegrádon átmentem, átmentem, Újfaluban nyugodalmat találtam, találtam. Tiszaparton kivirított tulipán, tulipán, Az én szivem téged óhajt, téged vár, téged vár. Ha te elhagysz, megátkozlak: elhervadsz, elhervadsz; Kis kertemben kivirított rózsa vagy, rózsa vagy. Elhuzták már a takarót nyolcz órára, órára, Ama nyalka legényeknek boszujára, boszujára; El kell menni, el kell – meg kell válni, meg ke A rózsámtól!
* * *
Nemz. muz. kézir. hung. oct. 74. VII.
TOLDALÉK.