Utólagos jegyzetek.
Reading edition
1. „Thúry György éneké“-hez (I. k. 31. l.) Hogy e vitézi ének nem 1648, hanem 1548-ban szereztetett, a már felhozott érveken kivül – melyek ugyan magokban is elég döntők – az is bizonyítja, miszerint a benne eléforduló török vitézek: Kortván bég és a „délczeg Mehemet“ (vagy Memhet) egykorú kutfők gyakor tanusága szerint a hires Thúryval egy időben, a XVI-ik század derekán s második felében, és nem a XVII-ik században éltek. Mehemet fia vala ama nevezetes Szokoli Memhet vezérbasának, és daliás nagy termetéről nevezteték „délczeg Mehemet“-nek. A XVI-ik század vége felé esett el Sz.-Fehérvár táján. (L. Illésházy István nádor naplóját.)
2. „Raby István éneké“-hez. (I. k. 236. l.) Idősb Raby István, az énekiró főember-atyja, kinek tekintélyét az ének többször emlegeti, mint a sághfai Sándor család levéltárában lévő egykorú adatokból látom, Soprony vármegye alispánja, majd nádori itélőmester vala.
3. Az „Ének a gazdagrul“-hoz. (I. k. 337. l.) A 10-ik versszakban eléforduló „egiez“ szó ha „egyes“-t jelent is, helyesen értelmezhető. „Gyönyörködnek igen az egyes italnak.“
A régi magyarok lakmározásaik alkalmával ugyanis – mint Apor Péter irja (Metamorphosis Transylvaniae) – egyesen is szoktak volt inni; felállott tudniillik egyikök, s egy serleg bort valakire reá köszönte, a kinek azt azután ki kelle innia, hanem fogá, ő viszont másra köszöné el a kupát, s igy tovább; ez vala az „egyes ital“, vagyis egyenkénti ivás.
T. K.