Note 1) — ELEGYES ÉNEKEK.
Reading edition
Ritka.
T. K.
2) Akaratos.
3) Azaz: oly kötve legyen tartva.
4) Vonatkozás valamely ó példabeszédre; régi énekekben gyakori, például a XVI-ik század első felében irott „Adhortatio mulierum“ czimü énekben: (l. Toldynál). „Ifjak kik látják csak megcsufolnak: Tégödet mondnak a Simon birónak.“
T. K.
5) Pénzéből helyett, régies, igen gyakran előjön.
6) Az asztalnál.
7) Elkölt: azaz megeszik, iszik.
T. K.
8) Rántottával.
T. K.
9) Egyszerü.
T. K.
10) Kötelességedet, hivatásodat.
T. K.
11) Ledönt.
T. K.
12) Sóhajtás.
T. K.
13) Tyúk, túl a dunaiasan.
T. K.
14) Belőle, régiesen.
T. K.
15) A hegedősöket nevezték deákoknak is.
T. K.
16) Folyamodám.
17) Kőszeg, dunántúliasan ejtve.
T. K.
18) Szelidülni.
T. K.
19) Azaz: nem az irás szeretete, hiusága: de a te szereteted.
T. K.
20) Belőle, régies.
T. K.
21) Értsd: noha, régies.
T. K.
22) Hivatkozás valamely most már ismeretlen bordalra.
T. K.
23) Olvashatlan.
24) Legördülvén.
T. K.
25) Üzd.
26) Bár helyett, régies.
27) Azaz szerelmi összejöveteleiket.
T. K.
28) E versszak zavart; ugy látszik két versszak zagyvalékából áll.
T. K.
29) Tán Henker azaz hóhér.
30) Sintér, bakó.
T. K.
31) Azaz megvidulna.
T. K.
32) Bár.
33) Ecset; túl a Dunán ma is él e szó.
34) Timár, cserző.
35) Kád, hordó.
T. K.
36) Tislér = asztalos.
37) Binder = kádár.
T. K.
38) Az, kit később Tököli Zernyestnél tönkre vert és elfogott.
T. K.
39) Másodszor lennék a világra: azaz, újjá születném.
T. K.
40) Kandikál az ezüstserlegre.
T. K.
41) Iyféle egy gyűjteményemben meglévő, valószinüleg 1706-ban irt kuruczdalban is eléfordul: „Pest és Buda közt a Duna már egyszer megégett.“ T. K.
42) Vagy: „Már homályban ülnek én fényes csillagim“.
(Szencsey).
43) Gyász.
T. K.
44) Egyszerü.
T. K.
45) A régiek a szerencsét hátul tar fejűnek, s csak elől üstökén megragadhatónak képzelték; így kurucz dalgyűjteményem egyik énekében Tökölit biztatják, hogy üstökénél ragadja a szerencsét, mert hátul nincs haja, nem birja markába kapni.
46) Sóhajtok helyett régiesen.
T. K.
47) Régen a finom posztónak egyik faja.
T. K.
48) Hörpentünk értelemben; Tinódynál is előjön: Vénszakálu hopmesterek ha jól köppentnek: Az jó bortul szökellenek, igen ivöltnek. (Emlékezetből.)
T. K.
49) Nemességét értelemben.
T. K.
50) Sóhajtlak.
T. K.
51) Többnyire.
52) Választ, régiesen.
T. K.
53) Ékes tekintettel biró.
T. K.
54) Marhahús-sült; Dunántul ma is él e nevezet, csakhogy „fő-sár“-rá torzítva.
T. K.
55) Azaz: induljak; a Bakony táján az ered igét a második személyben ma is használják ez ősi értelmében, igy mondván: eredj már! Menj már, indulj már helyett.
T. K.
56) Azaz: deák-szeretőre tesz szert.
57) Mihelyt.
58) Azaz a templomozás ürügye alatt másutt tüzeskednek.
T. K.
59) Eltartsa helyett, régies.
T. K.
60) Émelygés.
T. K.
61) Azaz megszabadult, megmenekült.
62) Jószágainkat, régies.
63) Kimondatik: „innya“, a mint Dunántul ma is használtatik ezen sokak által helytelenül elitélt, nem szabályellenes származásu (inni, innia = innya) igealak.
T. K.
64) Mankós.
T. K.
65) E kifejezés a Bakony táján ma is él „mindétig“ (mindig) alakban.
T. K.
66) Éjszaki.
T. K.
67) Fényes Elek („Komárom vármegye“ Pest, 1848.) hibásan irja őt Györgynek, alkalmasint a latin Gregoriust olvasván Georgiusnak, – mert a családi leszármazási táblán s egyéb irományokon ő Gergely néven fordul elő, s családunkban a György név a XVII-ik században ismeretlen.
T. K.
68) Öntudatlan.
69) „Szeretőmet“ értendő.
T. K.
70) E versszak majdnem szóról-szóra eléfordul a Szencsey György dalkönyvéből közlött egykorú énekek egyikében is.
T. K.
71) Valamerre.
T. K.
72) Fentereg.
T. K.
73) Hogy értelemben, régies.
T. K.
74) E sor hiányos és az eredetiben is üresen van hagyva a papir; hihető a codex-irója nem tudá elolvasni az előtte volt iratot.
75) Hiányzik.
T. K.
76) „Szép szerelmed, kivel én éltem, máshoz hajlott“ helyett; a verselés tétette e kis erőszakot a szerzővel.
T. K.
77) Nincs oly fenevad ki szeliddé nem vál.
78) E versszak hiányos és zavart; már az előtte valót is az értelemből kellett kitoldozgatnom.
T. K.
79) Szintén hiányos és zavart. Általában az egész éneknek – igy a mint van – régiségén kivül nem sok becse vagyon, mindazáltal első 4–5 versszaka még csak megjárja.
T. K.
80) Fürj.
81) Azaz maiasan: nem kicsiny tekintélyü, nem kicsiny tekintetben álló.
82) El- vagy maiasan lekötelezett, lekötött.
T. K.
83) Egyszerü.
84) Asszony-anyádnak, összevonva.
T. K.
85) Értendő: válaszsz, rójj.
T. K.
86) Karvaly; a Bakonyságon ma is „karaj“-nak ejtik.
87) Vagy: „Gyenge ajakimat vetném ajakidra.“
T. K.
88) Maradj magadnak bár, helyett régiesen.
T. K.
89) Gyürümet.
T. K.
90) Hervadat, hervadás.
91) Az eredetiben is hiányzik.
T. K.
92) Hasonlókép hiányzik; tán: teng.
T. K.
93) Ma: odábbadjon, túladjon.
T. K.
94) Jószág, portéka, mív, érték; régies.
T. K.
95) Pezsegnek, buzognak.
T. K.
96) Hónapban, hóban.
T. K.
97) Értsd: szerelmeik.
98) Gyanánt.
T. K.
99) Gyászért.
T. K.
100) Ügye.
T. K.
101) Mióta.
T. K.
102) Vagy másutt: „Koldulgat egy kopasz ember Tiszántul.“
T. K.
103) Értsd: határok közé szoríttatott.
T. K.
104) Az utolsó három sor tán nem ide illő.
105) Jegyesét, Lantos Istvánt érti.
T. K.
106) Ez egyetlen versszak megvan Erdélyinél is. (Népd. I. köt. 351 l.)
107) Értsd az ecsedi lápot, Tyukod mellett.