TALÁLÓS MESÉK.

I. Várj, virág, várj! Világ elmulásáig, Két élő fának eldőléséig, – Ott megtalálsz, Hol a száraz a nyerset tartja. (Azaz: mondja a szerető szeretőjének, hogy várakozzék, mig beesteledik, apja s anyja elalusznak, s megtalálja az ágyon,)

II. Ha nem látom, felveszem, Ha látom, fel nem veszem. (Lyukas mogyoró.)

III. Négy lába van, nem az övé, Embert hurczol minden felé. (Nyereg.)

IV. Elől olyan, mint egy alma, Hátul olyan, mint egy nyárs, Négy kis bunkós boton jár. (Macska.)

V. Amoda mén tipetopa, Hátán viszi genyegunya, Szeme négy, füle négy, Körme pedig huszonnégy. (Juhász és szamár.)

VI. Kivűl szőrös, belől nedves, Legényeknek igen kedves. (Csikóbőrös kulacs.)

VII. Kertbe’ kápilla, Szegen szityilla, Ház közepén matyilla. (Káposzta, szita, macska.)

VIII. Nekem is van, neked is van, Kertben kis kórónak is van. (Árnyék.)

IX. Hanyat fektetik, nyers hussal döfölik. (Tészta.)

X. Ha felhajitják fehér, Ha leesik sárga. – Mi az? (Tojás.)

XI. Még fiatal, mindig áll, Ha megvénül, szaladgál. (Barlangó.)

XII. Akkora mint egy tehén, még is akkora helyen fordul meg, mint egy alma, – mi az? (Ajtó.)

XIII. Mikor fél a nyúl? (Ha kétfelé vágják.)

XIV. Melyik oldalára esik a nyúl, ha meglövik? (A szőrös oldalára.)

XV. Ha a világ elmulna, csak te maradnál meg, meg egy bakkecske, hogy’ szaporitanád meg a világot? (Levágnám a kecskét s a fagygyából gyertyákat öntenék.)

XVI. Ló, ökör nem birja, Egy veréb elbirja: Kádba, csöbörbe nem fér, Egy vödörbe bele fér. (A v betű.)

XVII. A mig él, mindig áll, Ha meghal, szaladgál. (Barlangó.)

XVIII. Se ajtaja, se ablaka, Mégis négyen laknak benne. (Dió.)

XIX. Elől megyen fényeske, Utána mén fehérke, Fel van a farka kötve. (Tő és czerna.)

XX. Este felé véggel belé, Reggel felé nem kell belé. (Závár.)

XXI. Nénéd elterpeszkedik, Bátyád beléereszkedik. (Kút s ostorfa.)

XXII. Három lába, két füle, Füstös a lába köze. (Cserép lábas.)

XXIII. Két szőrös közt egy mezitelen. (Két ló s köztök a kocsi rúd.)

XXIV. Nem azért vettelek, Hogy a szegre akaszszalak, Hanem hogy az én kopaszomat A te szőrösödbe dugjam. (Báránybőr bekecs.)

XXV. Nálatok a talyicskát hogy’ hivják? (Nem hivják, hanem tolják.)

XXVI. Nálatok a málé-lisztet minek sütik? (Embereknek.)

XXVII. Miért csinálták a templomot? (Pénzért.)

XXVIII. Miért iszszák meg a bort? (Mert nem kell magnak.)

XXIX. Miért varrják a subára a gallért? (Hogy le ne essék róla.)

XXX. Tizenkét vadász elment vadászni, találtak tizenkét ruczát, kiki a magáét meglőtte s mégis tizenegy elrepült, – hogy’ lehetett az? (Mert csak Kiki lőtte meg a magáét.)

XXXI. Mi legnehezebb dolog a világon? (Várni, nem jönni; lefeküdni, nem aludni.)

XXXII. Sír a rucza, sír, sir, De nem tudja mért sír; Nincs a vályujába’ víz, Nincs a derekába’ vér. (Hegedű.)

XXXIII. Rí a rucza, rí, rí, De nem tudja, mért rí, Vályújában víz nincs, Derekában vér nincs. (Hegedű.)

XXXIV. A család eszik, az asztal énekel – mi az? (A kocza disznó s fiai.)

XXXV. Mi az első az isten után? (Az u betű.)

XXXVI. Hogy hajtanál egy ludat száz felé? (Arra téregetném, a hol száz lúd legel.)

XXXVII. Császárok, királyok ritkán látnak olyat, Szántó vető ember minden nap lát olyat, Isten ő felsége sohase lát olyat. (Magához hasonlót.)

XXXVIII. Három lába, egy farka, Tudom, volt a markodba’. (Cserép lábas.)

XXXIX. A kemenczét mért csinálják a házba? (Mert a házat nem csinálhatják a kemenczébe.)

XL. Mért szalad a nyúl a partnak? (Mert alatta nem tud elszaladni.)

XLI. Melyik oldalán van az ökörnek több szőr? (A melyikre a farkát csapja.)

XLII. Elindult a pap a lányával, a kántor a feleségével sétálni, egy kis pénzen vettek három almát, mégis mindeniknek egy-egy jutott, – hogyan volt az? (Mivel a pap lánya volt a kántor felesége.)

XLIII. Hová mégy te csivirgő-csavargó? – Ne beszélj nekem iczakos, ficzakos, Mikor az én farkam tövig aranyos! (Kémény, füst.)

XLIV. Miben különbözik a barát a hurkától? (Abban, hogy a barátnak a dereka, a hurkának pedig a vége van megkötve.)

XLV. Négy a dibindobondáré, Kettő csipincsapondáré,35) Egy a suhajczáré. (Négy kerék, két ló, kocsis.)

XLVI. Rí, rí jérczike, Mért rí jérczike? Azért ri jérczike: Nincs pénz bögyibe’. (Hegedű.)

XLVII. Ipadnak, Napadnak, Három papnak, Hat kappannak Hány körme van? (Száznegyvennyolcz.)

XLVIII. Megyen kiczinkoczondáré, Két nagy dibindobondáré, Harmadik a suhondáré. (Kocsi, két ló, kocsis.)

XLIX. Kinek voltam lánya! annak lettem anyja, Sirat az én fiam, édes anyám ura. (Az ismeretes mese a rabról, kit leánya szoptatott.)

L. Állva kérik, guggon adják, Tövét tövig belé nyomják. (Midőn a hordóból lopóval vesznek ki bort.)

LI. Tizenkét úrnak hat bocskora. (A küllők a kocsikerékben és a talpak.)

LII. Fán állok, fán átlátok, Egy holtba’ hét elevent látok. (Egy halálra itélt mondta ezt, midőn az akasztófán állva felnézett s a gerenda lyukán keresztül nézve egy koponyában hét verébfiat látott.)

LIII. Halott minden háznál, de nem harangoznak, A halottas háznál nem is siránkoznak, A mely napon megholt, el is temettetett, S másnap a megholtnak gyermeke született. (Az év utolsó napja.)

LIV. Inas hús, velős hús, Izeg-mozog, beljebb csúsz. (A láb a czizmahuzáskor.)

LV. Midőn se ég, se föld nem volt, A kukoricza föld hol volt? Vagy: Se ég se föld nem volt, Szegény tökmag hol volt? (Isten markában.)

LVI. Négy ördög egymást kergeti, De soha el nem érheti. (A kocsi kerekek.)

LVII. A két szőröst tedd össze, A golyóját hagyd közte. (A szempillák és szemgolyó.)

LVIII. Láttam oly állatot, mely kétszer született, Királyi korona fejébe tétetett, Sok felesége volt, de még sem vétkezett, – Mennyországba nem mehet. (Kakas.)

LIX. Van egy klastrom torony nélkűl, Világosít ablak nélkűl, Lakik benne hús és vér, Embernek hasznot igér. (Tojás.)

LX. Örökké valóságnak kezdete, Ködnek közepe, Időnek vége, – mi az? (Az ő betű.)

LXI. Ki ölte le a világ negyed részét? (Kain.)

LXII. Hamarább születtem, mint az apám, Hamarább szoptam mint az anyám, S én törtem meg öreg anyám szűzességét. (Ábel; az apja, Ádám, nem született; az anyja, Éva, nem szopott; a földbe, melyből az úr Ádámot formálta s igy neki öreg anyja volt, őt temették először.)

LXIII. Fekete, de nem fecske, Ugrik mint a bakkecske. (Bolha.)

LXIV. Piczike, fekete, Jú, jú, jú, jú, jú! (Tövis.)

LXV. Hogy’ esik a hó? (Fehéren.)

LXVI. Két águ, Kis hordó, Tátogó, Szuszogó, Pillantó, Sűrű erdő, Riskák laknak benne. Vagy: Alul van a két águ, Azon felül kis hordó, Azon felül tátogó, Azon felül szuszogó, Azon felül pillantó, Azon felül sűrű erdő, Suski disznók laknak benne. (Ember.)

LXVII. Nékem olyan kis lovam volt, a ki maga alól kihányta a ganét. (Fúró.)

LXVIII. Nékem olyan kis tyúkom volt: mindig a karó tetejébe járt tojni. (Hó.)

LXIX. Nékem olyan kis fiam volt: Ha felvettem is rítt, Ha letettem is rítt. (Láncz)

LXX. Nékem olyan kis lányom volt: Akár hova vitték, Mindenütt fejbe verték. (Szita.)

LXXI. Felültem a zörgőtömre, Elmentem a jajdutomra, Vettem ott vereset, Tettem a lyukasba; Oda jött a letyepitye, Rávágtam a kalamojkával, Leesett a földre – mi az? (Kocsi, vásár, búza, zsák, darázs, ostor.)

LXXII. Piros mint a rózsa, Kerek mint az alma, Réteges mint a rétes, Ettem belőle, de nem édes. (Vörös hagyma.)

LXXIII. Egy fa felnőtt ága nélkűl, Egy madár rászállt szárnya nélkül, Mind megette szája nélkül. (Gyertya, tűz.)

LXXIV. Se ég se föld nem volt, Az úr isten hol volt? (A maga dicsőségében.)

LXXV. Micsoda vízben nincs homok? (A könnyben.)

LXXVI. Birja egy kis veréb, De ló, ökör egy se, Bele fér vödörbe, De csöbörbe egy se. (A v betű.)

LXXVII. Karónak hivnának, de annak csúfolnak, Verebek és varjak azért is mocskolnak, Ha ostoromat találom mozditani, Ők se mernek felém közelíteni. Hol még a záport szivárványtúl kérdik, Ott nevemet nem is ösmerik. (Kútgém.)

LXXVIII. Két tyúk hány pár? (Egy se, mivel egy tyuk meg egy kakas ketten tesznek egy párt.)

LXXIX. Miért bolond a halász? (Előtte a Tisza s mégis a markába köp.)

LXXX. Virágzik, nem terem, – mi az? (Virágos kender.)

LXXXI. Vékonyabb a nádszálnál, Magasabb a toronynál. (Eső csep.)

LXXXII. Lyik-lyuk, csupa lyuk, Csimí-csomó, csupa csomó. (Háló.)

LXXXIII. Nékem olyan kis fiam van, a ki egy idős az anyjával. (A láda fia.)

LXXXIV. Hegyen hó, völgybe’ tó, Harminczkettő között egy sincs jó, (Ősz ember, kinek szemei könnyeznek s fogai roszak.)

LXXXV. Két keze, két feje, négy szeme, hat lába s mégis csak négyen jár, – mi az? (Lovag és ló.)

LXXXVI. Tiszta, fényes születésem, Licskös-lucskos temetésem. (Hó.)

LXXXVII. Hol nem kell a kenyér? (A kés vasán.)

LXXXVIII. Soha se volt, nem is lesz, Pünkösdkor mégis cseresznyét eszik, ha lesz. (Vén leány; értsd: asszony.)

LXXXIX. Párnán pöndörödik, Pöczköt hány. – Mi az? (Bolha.)

XC. Egy szántja, négy tartja, kettő nézi, kettő hallgatja, egy hajtja, – mi az? (A disznó midőn túr.)

XCI. Magzik, de nem virágzik, Virágzik, de nem magzik. (Kender.)

XCII. Hol varta meg öreg anyád a pruszliját? (A térdén.)

XCIII. Fél esztendős lánynak mije nagyobb mint az anyjának? (A csecse köze.)

XCIV. Emelem ágast, Toszítom szőröst, Aló bele fütykös! (Midőn az ökröt járomba fogják.)

XCV. Állj mellé, dugd belé, Végezd dolgod, hagyd ott! (Ugyanaz.)

XCVI. Míg meg nem szegik: darab, Ha megszegik: egész, – mi az? (Ház.)

XCVII. Ne nézz rám, mászsz rám, Nekem könnyebb lesz, neked jobb lesz. (Gyümölcsfa.)

XCVIII. Ne nézz rám, mászsz rám, Nekem könnyebb, neked jobb, A hol megrepedtem, szúrj meg ott! (Dió.)

XCIX. Idör-bodor az anyja, Szép termetű a lánya, Hamis a veje, – mi a? (Szőlővessző, szőlő, bor.)

C. Mi után érik a búza? (Virágja után.)

CI. Isten teremtette a derekát, Ember fúrja a lyukát, Szopd meg a s.... lyukát! (Lopó.)

CII. Tizet toja, húszat költe, harminczat nevele. (Mogyoró-hagyma.)

CIII. Mi nélkül nem lehet szántani? (Fordulás nélkül.)

CIV. Mivel keresik a kenyeret? (Lapáttal.)

CV. Hány kenyér sűl esztendeig? (Egy sem.)

CVI. Egy szeggel két lyukat hogy’ dugnak be? (Ha a dézsa fülébe rudat dugnak.)

CVII. Négy jáger fenyőfa tuskóba lövöldöz, – mi a? (A tehén csecse és a fejő.)

CVIII. Mikor habzik a lány lába köze? (Mikor a tehenet feji.)

CIX. Ha több van benne, könnyebb, Ha kevesebb, nehezebb. – Mi az? (Kukaczos sajt.)

CX. Kisebb mint egy makk, Nem fér a pad alatt. (Füst.)

CXI. Töve tengerbe, Levele Lengyelbe’, Ága-boga Jéruzsálembe. (Folyó.)

CXII. A Jézus mikor állott féllábon? (Mikor a szamárra ült.)

CXIII. Mit nem csinálnak a templomba, mégis van? (Repedést.)

CXIV. Mikor beszél a juh a lóval? (Mikor muzsikálnak; értsd: hegedű húr, vonó.)

CXV. Mi legujabb a vásárban? (A ló ganaj.)

CXVI. Mi fagy meg nyáron hamarább mint télen? (A tej.)

CXVII. Míg ifiú, veszteg áll, Ha megvénűl, tánczot jár. (Barlangó.)

CXVIII. A kopasz ereszkedik, A szőrös börzenkedik, Hogy nem tudja a kopaszt bekapni. (Kolbász a rudon s macska.)

CXIX. Lyuk, lyuk, lyuk, végig lyuk, végestelen végig lyuk, Csomó, csomó, végig csomó, végestelen végig csomó, Fa, fa, fa, végig fa, végestelen végig fa, Ólom, ólom, végig ólom, végestelen végig ólom. (Háló.)

CXX. Isten áldjon meg öcséim! Feleségemnek fiai, Él-e még a mi apánk? Mert a te édes anyátok Az én feleségem volt ám! – Hogy’ volt az? (A leány először a fiú, ennek elbujdosása után az apa nejévé lett, tőle két gyermeke született. Mikor a fiú visszatért a bujdosásból, a fenebbi szavakkal szólította meg a gyermekeket.)