DALOK. (continued 2)

9. Hallja-e kend Iczik zsidó! Van-e kendnél pirosító? Halvány a babám orczája, Ráfér három forint ára. A szentesi útcza végén Megégett a deszka bódé, Benne égett Iczik zsidó, Mindenféle pirositó.

10. Megvan még a vörös zsidó, Van is annál pirosító Vásárhelyi kevély lányok Piros lehet az orczátok. Meghalt már a vörös zsidó, Elfogyott a pirosító. Vásárhelyi kényes lányok Fakón maradt az orczátok!

11. Rongyos a kend háza vége, Piros a kend lánya képe; Adja kend nekem a lányát, Megcsinálom a kend házát. Ha nem adja, azt se bánom, Nem lesz benne semmi károm; Esztendőre vagy kettőre, Gondja legyen egy bölcsőre.

12. Tónainé rongyos háza, Mind ki van a horogfája. De sok legény jár hozzája, Mégse raknak nádat rája. A legényt is ugy szereti: Pogácsát süt útra neki De a legény nem kedveli, Foga híjja, nem kell neki.

13. Túron lakok, keress meg, Két lányom van, kéresd meg, Neked adom, szeresd meg, – Két tyúkom van, együk meg. Két lányom van kérőbe, Kiment a kender földre, Levetették a pendelt, Ugy nyűtték fel a kendert.

14. Egy asszonynak három lánya, Három lánynak egy szoknyája. Oh jaj mámili! Jaj de cservenyi, Czirkum zelleri, Rozmaring, viola. Egyiknek nincs pántlikája, Mert elhagyta a babája. Óh jaj mámili! Jaj de cservenyi, Czirkum zelleri, Rozmaring, viola. A másiknak nincs kötője, Nincs is annak szeretője. Óh jaj mámili! Jaj de cservenyi, Czirkum zelleri, Rozmaring, viola. Harmadiknak nincs papucsa, Nincs is annak kurafia. Óh jaj mámili! Jaj de cservenyi, Czirkum zelleri, Rozmaring, viola. Hárman fonnak egy kötetet, Két gatyának egy ülepet. Óh jaj mámili! Jaj de cservenyi, Czirkum zelleri, Rozmaring, viola.

15. Kutya-hitű Kátai! Nem kell a lányt – Libizárom ripszom Zátyérityi zatyitom – Bántani. Mert a lánynak baja lesz, Esztendőre – Libizárom ripszom Zátyérityi zatyitom – Fia lesz. Ha fia lesz, ugy jó lesz, Katonának – Libizárom ripszom Zátyérityi zatyitom – Való lesz. Ha lánya lesz, ugy rosz lesz, Egy kurvából – Libizárom ripszom Zátyérityi zatyitom – Kettő lesz.

16. Az én uram szitakéreg, Majd szeretem, ha ráérek. Három a pulyka, Bodor a nyaka. Az én uram Ködmen Jakab, Már én rajtam senki se’ kap. Három a pulyka, Bodor a nyaka.

17. Ugy szeretem az uramat, Majd elokádom magamat, Ha rávetem a szememet, Majd kihányom a bélemet. Én istenem! tégy jól vélem, Vedd el az uramat tőlem. Ha lefekszem az ágyamra, Mindjárt megcsókol a sandra!

18. Berta Kati kakasa Felszállott a kapura, Csak azt kukurikulja! Fináncz a kurafia!

19. Ördög hozta a vendéget, Másnak vettem feleséget. Haja dínom, dánom, Míg élek is bánom Házasságom!

20. Talán megbolondult a csősz? Ennek bizony, anyjuk, ne főzz, Meg ne kináld jó boroddal, Sem a lovát abrakoddal. Megkínálom biz én apjuk, Mert mink kendet ritkán látjuk, Ha kimén kend a tanyára: Haza se jön éjtszakára!

21. Ki az urát nem szereti: Sárga répát főzzön neki, Jól megsózza, paprikázza, Hogy a hideg is kirázza. Elment az én uram Pestre, Majd haza jön szombat este, Főzök neki jó vacsorát: Keménymagos isten-nyilát.

22. Komám asszony mért kend kényes? A kend ura csak egy béres, Lám az enyém csizmadia, Lábomon a piros csizma!

23. Uczczu, kis lány, ugordj egyet! Ne sajnáld a czipellődet, Ha elszakad, megint veszek, Isten ugyse! legény leszek! Uczczu, kis lány, hol az anyád? Hordók közé vette magát. Ejnye futtom az irgalmát, De jó helyre vette magát!

24. A kenderem elázott, A tóban kicsirádzott, A ki ki nem csirádzott: Édes borért elmászott.

25. Uczczu bizony megérett a káka, Kálamista lányból lett a dáma. Gyékény, káka, galagonyafa bokor, Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol. Hallod, pajtás, mit beszél a fecske, Engem szeret egy barna menyecske. Gyékény, káka, galagonyafa bokor, Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol. Hallod, rózsám, mit donog a szúnyog, Még az éjjel dunnád alá búvok. Gyékény, káka, galagonyafa bokor, Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol.

26. Megtudni azt, ki a kurva, Magas a czipője sarka, iczczacza. Megismered járásáról, A czipője állásáról, iczczacza! Megtudni azt, ki a kurva, Este jár az ivó kútra, iczczacza. Piros alma hull az útra, Ugy talál a gyalog útra, iczczacza!

27. Uj-városi nagy csárda, Sárgával van becsapva, Lakik benne bodros lány, Míder van a derekán. Barna legény ne vedd el, Nem győzöd azt míderrel. Ha nem győzöm míderrel: Majd meggyőzöm kötéllel!

28. Nékem olyan asszony kell, Ha beteg is, keljen fel. Kitakar, betakar, Fene tudja, mit akar; Kigombol, begombol, Fene tudja, mit gondol. Ha kicsiny is a legény, Mégis lehet vőlegény. Kitakar, betakar, Fene tudja, mit akar; Kigombol, begombol, Fene tudja, mit gondol.

29. A szegedi kis lány de megjárta, Lement két korsóval a Tiszára, Befagyott a Tisza, Üresen jött vissza, Abból bizony nem iszunk ma. Orosházi kis lány de megjárta, Szerecsikát15) ivott pálinkába’, De már most bánja, Mert fekszik ágyba’, Talán meg is hal bújába. A makai kis lány de megjárta, Orosházi legény felcsinálta; De már most bánja, Mert fáj a lába, Nem mehetett el a bálba.

30. Orosházi leányok! Jaj de bő a szoknyátok; Haj ide, haj oda, El nem vennélek soha!

31. Elmehetsz már a tó alatt, Nem kérdik, hogy: ki lánya vagy? iczcza te! Ha kérdik is, csak azt kérdik: Ér-e még a kötőd térdig? uczcza te!

32. Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda, Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda! Másfél véka lisztért, Tizenöt garasért, Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda! Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda, Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda! Egyszer is od’adtam, Százszor is megbántam, Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda!

33. Ez az utcza de sáros, de sáros, Erre jár a mészáros, mészáros; Az is azért jár erre, jár erre, Mert babája van erre, van erre. Ez az utcza de sáros, de sáros, Erre jár a mészáros, mészáros, Vágott olyan tehenet, tehenet, Egy csepp vére se eredt, se eredt.

34. Kolozsváron vettem egy talyigát, Ráültettem Pannikát, Pannikát, Nehéz volt a Pannika valaga, Letörött a talyiga alatta!

35. Kicsi az én csizmám, magas a sarka, A merre én járok, kipeg-kopog a’. Kipeg-kopog csizmám, Meghallja a rózsám, Oda jön hozzám. Azt gondolod, rózsám, hogy mindig így lesz? Majd ha a kuczkóban kilencz gyerek lesz! Rongyos lesz a gatya, Üres lesz a kaska, Kenyeret apa!

36. (Egyházi énekek travestatiói.) I.16) Mutasd meg, uram, merre a pincze, És meddig telik az itcze? A hordók számát jelentsd meg nékem, Melyikből kell innom énnékem. Mert az én torkom csak egy arasztnyi, Öt-hat itcze nékem semmi. II.17) Mint a szép csűves paprika A húsba kivánkozik: Lelkem ugy óhajt a borra És hozzád fohászkodik, Te hozzád én borocskám – Szomjuhozik torkocskám, Vajon szined eleibe, Mikor jutok a pinczébe! III.18) Uram büntesd meg a hagymát! Mért keserű? Lám a répa mily édes, Ha megfőzik disznólábbal, Vagy orjával, – Apád is megehetné! IV.19) Parancsolá az Augusztus császár: Szénát hordjon mind az egész világ, Minden ember szénáját berakja, És telelő helyére behordja. Syriában koldulni kezdének, Mihozzánk is négyen eljövének, Mink is adunk egy darab kenyeret, Mi tőlünk is tovább elmehetnek. V.20) Torzsa pásztorok Midőn böklek mellbe, Torzsát őriznek A káposztás kertbe’, Torzsát őriznek A káposztás kertbe’.

1. Már minálunk kis kalapot viselnek, A legények házasodni nem mernek; – Mind is olyan a mostani új asszony: Szép az ura, mégis jobban kap máson. Már minálunk tűled-állót21) viselnek, A leányok férjhez menni nem mernek, Mert attól fél: részeges lesz az ura, Ha haza megy, üti, veri apróra.

2. Egy sem legény, ki nem nyalka, Nem menyecske, ki nem csalfa, Nem menyecske, hej, haj, ki nem csalfa, Ki az urát meg nem csalja!

3. Vásárhelyi legényeknek Nincs csizmájunk, szegényeknek! A ki van is igen nyalka, Csak a sarkantyuja tartja. Vásárhelyi leányoknak Nincsen párja, nincs azoknak; Rózsa nyílik a nyomába, Rozmaring hajlik utána.

4. A kutasi csárda ki van festve, Oda jár egy legény minden estve, Felűl a lóczára, Mosolyog a szája Babájára. Ez az utcza végig ki van festve, Arra jár egy fináncz minden estve, Kiűl a padkára, Mosolyog a szája A dohányra.

5. Becsaliba járnak híres lányok, Réz itczéből isznak a betyárok; Hej, huj, nem bánom, Becsali bandába Magam is beállok!

6. A nagy hírű Átillának, -nek, -nak A nagy Bendeguz fiának, -nek, -nak, Csak nevének hallására, -re, -ra, Kidőlt a tótból a pára, -re, -ra.

7. Ha czigány vagy, kevély légy, Fűnek, fának adós légy! Ha magyar vagy, tartsd magad. Ki ne fogjanak rajtad! Ha német vagy, megalázd Magad, – láttam az anyád! Ha tót vagy, nyeld a kását, Meg ne edd a bográcsát!

8. Nem az a jó asszony, Kinek sok ludja van, Hanem az az asszony, Kinek szép lánya van. Nem az a jó gazda, Kinek hat ökre van, Hanem az a gazda, Kinek szép fia van.

9. Elveszett a tarka ludam, Keresni ment az én uram. Este, este, már este van, Még sincs itthon az én uram. Jobban bánom a ludamat, Mint a tulajdon uramat. Mert a ludam tarka, búbos, De az uram jól megbúboz.

10. Megérett a tök, Nem lesz azon több. Eladom a kocsit, lovat, Ugy mulatom ki magamat. Megérett a tök, Nem lesz azon több. Eladom a gyeplőt, hámot, Élek egy kis jó világot. Megérett a tök, Nem lesz azon több. Eladom a fertály földet, Veszek rajta leányt, szépet. Megérett a tök, Nem lesz azon több, Megérett a szőlő fája, Tied leszek nem sokára!

11. Vásárhelyi Fekete Sas22) A házak közt legmagasabb, Azért lett híres a neve: Czeglédi Jóska jár bele A Kan Jancsi muzsikája Háromezer forint ára, Azért szól oly keservesen, Hogy Jóska többet fizessen. Huzd rá, Jancsi, – azt a szentjét! Annyi a pénz, mint a szemét. Ha a pénzem fogyatkozik: Ángyom asszony még tartozik. Huzd rá, Jancsi, három húron, Hogy a negyedik is szóljon, Síkasd, ríkasd a húrokat, Hadd mulassam ki magamat! – Kan Jancsi hegedüje Veszett volna az erdőbe’, Ha oly szépen nem szólt volna: Pankrót soh’ se lettem volna!

12. Kis Pirittyi falu végén Foly el a kanális, Enyém vagy te, kedves rózsám, Ha haragszik anyád is. Haja czicz kalárom, Szeret a galambom. ٪ Mind megitták a pálinkát, Nem tudtak elmenni, Kis Pirittyi falu végén Kocsit kellett fogadni. Haja czicz kalárom, Szeret a galambom. ٪ Túrra mentem házasodni, Túrót adtak enni, A padkára lefektettek, Vizet adtak inni. Haja czicz kalárom, Szeret a galambom. ٪

13. Kocsmárosné rom, rom, rom, Jaj de korog a gyomrom, Adjon egy kis pálinkát, Vagy csak két huszas árát. Hej Jula, Jula, Jula, Láttam az anyádat! Ha egy kicsit nagyobb volnál, Majd megcsókolnálak.

14. Szegény tiszteletes ur Csak ugy nyugszik, mint a nyúl, Fehér ingbe’ gatyába’ Nyugszik a nyoszolyába’. Tekintetes kisasszony Sétál az ámbituson, Lóg a csecse bimbója, Szivem szomoritója.

15. Ká-kántor uram ká-káposztája, Tü-tüvig édes a torzsája, A-avval vagyok na-nagy vitába, Ne-nem kaphatok a magvára. Fe-fehér szőlő ne-nem bakator, A-az ágy alá bútt a kántor. Jő-jőjön ki már ká-kántor uram! Ni-nincs már itthon az én uram.23)

16. Érik, érik a cseresznye, hajaha, Bodorodik a levele, hajaha, Piros barna menyecskének Domborodik az eleje, hajaha. Nem szeretem az uramat, hajaha, Csak a kisebbik uramat, hajaha, Arra is ha megharagszom: Itt a csárda, majd beiszom, hajaha. Jaj istenem! de megjártam, hajaha, Hogy az uram borotváltam, hajaha, A torkának szalasztottam, Mert magam is ugy akartam, hajaha.

17. Édes anyám, édes anyám csak az az én kérésem: Selyem szoknyát, selyem szoknyát varrasson kend énnekem! Varrass, lányom, téged illet, nem engem, Ez a legény téged szeret, nem engem. Szeretnék én, szeretnék én rámás csizmát viselni, Ha a kovács, ha a kovács szépen tudná vasalni. Vasald, kovács, három pengő nem drága, Majd beiszszuk vasárnap a Hajdába’.

18. Már én többet nem kapálok, Szekeres legénynek állok, Czifra kocsit csi- csi- csi- csi- csinálok, A rózsámhoz azon járok. Már én többet nem kapálok, Asztalos legénynek állok, Szép nyoszolyát csi- csi- csi- csi- csinálok, A rózsámmal azon hálok.

19. Megbukott a krinolin, Alá látott a legény; Nem látott ott egyebet, Slingelt szoknyát eleget. Sírtam már én eleget, Hogy krinolint vegyenek. Édes anyám azt mondta: Krinolint vesz soha. Már minálunk az a hír: Fán terem a krinolin; Örűlnek a leányok, Lesz krinolin szoknyájok. Eladom a krinolint, Veszek rajta szép legényt; Többet ér egy szép legény, Mint háromszáz krinolin.

20. Kocsmárosné, ihajla! Mondja meg, hogy mi baja? Lóg a csecse bimbója, Szívem szomoritója. Nincs nékem semmi bajom, Elhagyott a galambom. Nem bánom én, ha el is, Kapok még én szebbet is!

21. Tarján végen jön a posta, Jaj de szépen szól a sípja, Az a kis lány ha meglátja, Harmadnapos hideg rázza. Tarján végen jön a posta, Jaj de szépen szól a sípja, Másnak hozza az ujságot, Nékem a szomorúságot.

22. Mig élek is bánom, Hogy szavaidnak hittem; Elhagytál, megcsaltál, – Verjen meg az isten! Verjen meg az isten Dáma feleséggel, Tizenkét gyerekkel, Pénzen-vett kenyérrel!

23. Nézek, nézek visszafelé, Az én kedves hazám felé, Vásárhely, én kedves hazám, Jaj de idegen vagy hozzám! Sirat engem a madár is, Utánam hajlik az ág is, Sír a felleg, az is látja Magános éltemet s szánja.

24. Hunczut állat az egér setétbe’, Hunczut állat az egér setétbe’, Hunczut állat az egér, Minden lyukba belefér setétbe’. Hunczut állat a poczok setétbe’, Hunczut állat a poczok setétbe’, Hunczut állat a poczok, Minden lyukba bekoczog setétbe’.

25. Ez az asszony nem is tudja, Liliom, Hogy a lánya milyen kurva, Sárga rózsa, liliom. Majd megtudja nem sokára, Liliom, Bába jár az udvarára, Sárga rózsa, liliom.

26. Eltörött a drótos szilke, drótos szilke, Majd megver az anyám érte, anyám érte; Ne bántsék kend anyám asszony, anyám asszony, Majd megveszszük azt pénteken a piaczon. Mit ér nekem ez a város, ez a város, Ha nem vagyok benne páros, benne páros; Mit ér nekem ez a világ, ez a világ, Ha nem vagyok benne virág, benne virág. Addig vagyok benne virág, benne virág, Míg szél fújja a pántlikám, a pántlikám; Ha szél nem fújja pántlikám, a pántlikám: Mindjárt kóró, nem virágszál, nem virágszál!

27. Makó alatt folyik el a halas tó, Bele esett barna babám lovastól. Bárcsak olyan halász legény halászna, A ki az én rózsámra rátalálna!

28. Vásárhelyi piaczon Legényt árul egy asszony, Huszat ád egy garason, – Vegye meg a kisasszony! A szegedi piaczon Rózsát árul egy asszony; Jaj de álnok vén asszony, Hármat ád egy garason!

29. Kukoricza, édes málé, Öreg ember vagyok már én, Fiatal a feleségem, Abban van a reménységem. Debreczenbe kéne menni, Kokhin kakast kéne vinni; – Lassan, kocsis, lyukas a kas, Kihullik a kokhin kakas. Kocsmárosné lánya, Trézsi, Nem akarja a bort mérni, Válogat a réz itczébe’, Melyik illik a kezébe.

30. Ez a szemem, ez, ez, ez, Jobban kacsint mint emez; Édes szemem jól vigyázz, Mert a másik meggyaláz! Ez a karom, ez, ez, ez, Jobban ölel mint emez; Édes karom jól vigyázz, Mert a másik meggyaláz! Ez a lábom, ez, ez, ez, Jobban járja mint emez; Édes lábom jól vigyázz, Mert a másik meggyaláz!

31. Este vagyon a faluba’, Siet a lány a fonóba, A legény is az ablakba – Oda fagyott az ajaka. Kapja a lány a szálgyertyát, Engeszteli az ajakát, Bomoljon meg az ajaka, Minek tette az ablakba. Tele szűrújja dióval, A másik meg mogyoróval, Szép lánycsecsü piros alma – Megeszik azt a fonóba’. Ha én olyan legény volnék, A fonóba el se mennék, A lányoknak vizet adnék, Azután orsót lesölnék. A szűrujjba is betenném, Egy pár csókért ki sem venném…

32. (Kiházasitó dalok a fonóban.) I. Három itcze keménymag, Daru Julis ki-é vagy? – Nem vagyok én senkié, Csak a Balog Sándoré, Csak a Balog Sándoré. Gyere, Sándor, vidd el már, Mert a tyúk is tudja már; Ha a kakas megtudja, Majd kikukurikulja, Majd kikukurikulja! II. Hej te kis madár, kis madár! Mi van a lábodon? – aranyszál; Kössük a N. N. (férfi név) lábára, Rántsuk a N. N. (női név) ágyára. Hej, N. N. (női név, kétszer,) mit csinálsz? Beteg a N. N. (férfi név) még sem szólsz! Kimégy az ajtón, befordulsz, Subájára borulsz, ugy busulsz.

33. (Kertész tánczdal.) Áld meg uram isten A mi munkáinkat, Áld meg a mi dohány Palántánkat!24) Elment már a felleg, Nem ád isten jeget. Hapadillom!25)

34. (Tapsos tánczdal.) Annyi a fináncz Mint a szoknyaráncz, Ugy csörög a láncz Mint a tapsos táncz. Julcsa nem szerette, Mégis megölelte,26) Olyan a leány!

1. (A már beszédet értő kisdedet a szüle, dajka vagy más valaki ölébe veszi, s annak a következő verset dalolja:) Angyal vagy-é? Ördög vagy-é? Mutasd a fogadat! Ha angyal vagy, kis fogad van, Ha ördög vagy, nagy fogad van, – Angyal vagy!

2. Dubi, dubi háti, Rakonczai Páti. Tė kis gyerök, tė kis lány Mon’ mög néköm igazán! Melyik újjam bökte? (A szüle vagy más valaki ölbe veszi a kis gyermeket s a fenn leírt vers dalolása mellett hátát valamelyik ujjával gyengén ütögeti; mikor a dal végére ér, azt a kezét, melylyel hátát ütögette, a gyermek elé tartja, s az igyekszik kitalálni, melyik volt a bökő ujj.)

3. Cziróka! Maróka! Mit főztél? – Kását. Hová tötted? – Pad alá. Mivel takartad be? – Rongyos pėlėnkával, Még a kúton jártam: Mögötte a pap macskája!

4. Hétfü hetibe, Kedd kedvibe, Szėrda szerelmibe, Csütörtök csűribe, Péntök pitvarába, Szombat szobájába, Vasárnap kéczczör az isten házába.

5. Szomorú hétfü, Bánatos kedd, Bánfordúló szėrda, Örömhozó csütörtök, Áldott péntök, Szent szombat, Dicséretös vasárnap!

6. Ereszsz, ereszsz kötelet, Vérit vöszöm fejednek! (A gyemek az almában talált féregnek a fennebbi vers dudolása közben fejét megfogja, erre az vékony szálon ereszkedik alá.)

7. (Tavaszszal, midőn a gyermek először lát gólyát, futva mondja el a következő verset, mi közben haját fogja. Futni azért fut, hogy abban az esztendőben mindég fris legyen; a haját pedig azért huzza, hogy az minél hosszabbra nőjön.) Golyát látok, Hajat rántok!

8. (Midőn a gyermek tavaszszal először lát fecskét, arczát kezével megsímogatja, mint mosdásnál szokás, ez alatt a következő pár sort háromszor elmondja:) Fecskét látok, Szeplőt mosok.

9. (Ha a gyermek valami gyümölcsöt akar enni, melyet még azon évben nem evett, mielőtt szájába tenné, a következő pár sort mondja el háromszor, hogy az neki betegséget ne okozzon.) Újság hasamba, Hideglelés pokolba!

10. (Gombozáskor (pitykézéskor) a gyermek, midőn társa vet, a következő versikét mondja, hogy annak vető-gombja az övéhez közel ne essék, s így amaz tőle ne nyerjen:) Szőrbabona, Szappankurta, Húzd el, vond el mellette!

11. (Ha a gyermek foga kiesik, a kiesett foggal oda megy a kuczkó szájához, az alább következő verset elmondja háromszor s akkor a fogat behajitja a kuczkóba; – erősen hiszi, hogy helyette az egér az előbbinél sokkal erősebb fogat ád.) Egér, egér agygyál néköm vasfogat, Én is adok csontfogat!

12. Bécsi bicska, fanyelű, Ha elvész is, mögkerűl. Tarka lovat látok, Szöröncsét tanálok.

13. Édes anyám asszony! Gyün a czigány asszony, Agygyunk néki lencsét, Maj’ mond jó szöröncsét.

14. Ess’ eső, ess’ eső, Búza szaporogygyék, Árpa bokrosogygyék! Az én hajam olyan lögyön Mint a Tisza hossza, A tė hajad olyan lögyön Mint a gácsér farka!

15. Amoda van ėgy fa, Kinek neve: fűzfa, Az alatt van ėgy hal, Kinek neve: harcsa, – Tarcsa, isten, tarcsa, A meddig akarja!

16. Csicsirnyika, Fúrnyika, Jéruzsálem, Torombita. Egy szűrkankó, Varga inas, Vörös hagyma, Buff!

17. Az én ingöm lengyel gyó’cs, De rajta fó’t nincsen; A csizmám is karmazsin, Csakhogy talpa nincsen. Vagyon varga, ki bevarja, Ha nem varja: Kurv’ az anynya!

18. Öt öt kú’dús, Öt öt bottya, Öt öt botba Öt öt kaska, Öt öt kaskába’ Öt öt macska, Öt öt macskának Öt öt fija. Hány fijók macska?

19. (A magánhangzó betűkre következőleg tanítják meg a gyermeket, elmondván előtte, hogy melyik betű micsoda tárgyról jut eszébe:) I, ínödrűl, U, ujjadrúl, Ü, üvegrűl, E, egérrűl, É, ételrűl, Ó, ó’rodrúl, Ö, ökörrűl, A, almárúl. Á, álladrúl.

20. Á, ártány, B, bárány, C, czinöge, D, Dorottya, É, étel, F, fonnyunk, G, gatyát, H, hájjunk I, itten K, ketten L, lepedőbe’. M, mönnyünk, N, nė mönnyünk Ó, ólba, P, pokolba, R, rėttėgve, S, sėttėgve, T, tánczolva, U, ugrálva, Z, zaklatva J, jajgatva V, vérit vötte.27)

21. Hogy a kakas? – Kilencz garas. Hát a tyúk? – Az is ugy. Hát a jércze? – Fizess érte!

22. Komám, komám, édös komám! Kettőt fiadzott a kutyám, Ėgyik pípa, másik dohány, Szíjja ken’ föl édös komám!

23. Csinájja ken’, csinájja, Ugy lösz ken’nek szép lánya. Kidűlt a fal, Támaszszuk föl, Kováér’, Pipáér’.

24. (Csúfolódó versikék.) Imre gazda! Bújj a gazba, Maj’ kereslek A kuczkóba’. Imricske! Mögdöglött a kis csirke. Is’vány! Mér’ vagy olyan hitvány? Azér’ vagy oly hitvány, Mer’ a neved Is’vány. Sándor-bándor! Kis kutyába kántor. Sándor-bándor, bárányláb, Kigyót, békát összerág. Sándor Sándor juhot lopott, Az akasztófára jutott. Jankó! fajankó! Fábúl csinált koporsó, Jancsi! Sz..t a macska, hajtsd ki! Peti, Peti belėveti Hó’nap délig ki sė vöszi Peti, Peti kukulus! Mögötte a kutyahúst. Miska! Mit öszik a macska? Alutt-tejet, egeret, Néköd kakál eleget! Jóska! Tojóska, Tojózzon mög a rucza! Ferke! Fateke, Kilyukatt az ülepe! László, Laczi, Laczkó, Pípa, dohány, zacskó. Ábrahá’, Ödd mög, a mit hátra há’. Kata-fata, fatarisznya, Némöt asszony bugyogója. Zsuska, puska, Hat galuska! Lityke-pityke! csorba bögre, Kivetötték a szemétre. Ėrzsók asszony, deres ló, Ritka válik benne jó. A ki válik, igön jó. Julcsa-pulcsa! Pitarajtó kú’csa. Sárkány, boszorkány- Pille mászik a hátán!

25. Kovács, kovács, kalapács, Kisűlt-ė mán a kalács? Vagy: Kovács, kovács, kalapács, Hideg-vötte rosz kovács! Szabó, szabó, szabdaló, Fé’re viszi az olló, Csizmadėja Isten fija, Üsse mög az Isten nyila!

26. (A későn kelőre mondják:) Nagy alható, Téföl nyaló, Hajnal hajigáló! Vagy: Nagy alható, Délig alvó, Hajnalba’ hajigáló!

27. (Arra, ki sokáig nem öltözik fel s csak egy ingben jár, ezt mondják:) Pöndöl Zsuska, Hat galuska!

28. (A ríkódóra:) Rívó, fityogó, Tepszi málé, lotyogó! Vagy: Böm, böm, bika! Vas karika Szénát kötök A szarvadra, Úgy vezetlek A vásárra.

29. Húgyos, harmatos, Űjj föl a gangóra, Majd elviszlek Makóra, Ködment köszörűlni, Eczetöt dėrálni, Homokot kötözni.

30. (Szőkére:) Szőke túrú, vakaró, Van-ė búzád eladó? (Setyére, balog sutára:) Setye, setye kapitán’, Tyúkot fogott a dudván, Nyírött csikó, tavalyi, Nem szánnálak lėvágni.

31. (Az egy lovas kocsi után ezt kiabálják:) Fél ló, talyiga, Apám uram kocsija!

32. (A lányokkal együtt játszó gyermekre mondják pajtásai:) Feleségös, furulyás, Ajtó mögött talyigás! Vagy: Lányok között pacsirta, Pó’czon űlő nagy béka!

33. (Midőn a gyermek társára rá akar ijeszteni, oda áll elébe, s az alábbi vers első sorát mondja, mire az megszeppenve néz rá. Ekkor az előbbi nagy megelégedéssel hirtelen rá mondja a másodikat s jót nevet, hogy azt megijeszthette.) Mit hallottam felőlled! – Piszkafa lött belőlled!

34. Oskolárá-fáré! Köll-ė darab málé? – Apád is mögönné: Ha anyád engenné; Anyád is mögönné: Ha apád engenné!

35. Inas! A mi kutyánk fijas, Ögye meg az inas. A mi kutyánk ker’be-járó, Ögye mög a jegybe’-járó.

36. Czigá’ morė, Vaskandóré – Tátom s...m, bújj belé! Zsidó! Van-ė benned csikó? Ha nincs benned csikó: Maj’ csinál a vén ló. Zsidó, zsidó kurvanyád, Mér’ nem öszöl szalonnát? Lám a magyar mögöszi, Dėrága pé’zön mögvöszi. Zsidrák! Teli töszöm, mögrágd! Oláh fáté, Gurgulyáté, Gurgulyáté fáté! Goszpodi pamiló, Száraz könyér-vakaró, Az is mögönni való! Tót! Toszítsd az ajtót, Ha nem pedig a tarka disznót!

37. (Arra, a ki nem tud hajigálni, ezt mondják:) Annyira hajit apád: Mint a sütőlapát!

38. (Egyik gyermek mondja a másiknak: „Mongyad hékám: üveg!“ mire az jóhiszemüleg utána mondja; erre az előbbi hirtelen szavába vág s mondja: „Lejjön ki a hideg!“ – Ilyenek még a következők is:) Ző’d nád: Szopod a ző’d békát! Csütörtök: Üssön mög a görcsös tök!

39. (Ha a gyermeket társa rászedi, ez, midőn észre veszi, hogy rá van szedve, ezt mondja amannak:) Kutya vagy, Nem agár, Nyúlat fogtál Nem attál!

40. (A szombati nap kiváltkép a tanyákon a lepénysütés napja. A gyermek már három nappal előbb rágondol a jó túros lepényre, melyből majd szombaton jól lakik, s e fölötti örömét ilyenképen adja elő:) Ma csütörtök, Hó’nap péntök, Hó’nap után Lepént öszök!

41. (Ha a gyermek nem akarja megmondani a másiknak, hogy hova megy, annak a kérdésére ezt feleli:) Kis pokolba, Parét szödni! (A játszó gyermek egyik a másikát a következő verssel küldi haza.) Erigy haza, ösztök, Füstöl a kéméntök.

42. (Mödőn a gyermek keresi, ha valamit elvesztett, társa ezt szokta mondani:) Mindön embör láttya, Csak ėgy vak nem láttya. (Midőn pedig az még nem tudja, hogy valamit vesztett, társa igy szól:) Kinek veszött valamije? Csak én rajtam keresse, Piszkafával kergesse! Vagy: Kinek veszött valamije? Csak én rajtam keresse. Apja, annya mögveri, Piszkafával kergeti.

43. (Ha a gyermek böde bogarat talál, tenyerébe teszi s a következő verset dalolja neki:) Szűzkata! szűzkata! Gyünnek a tatárok, Fejszével, baltával – Mingyá’ agyon vágnak, Meszes kútba vetnek, Onnén is kivösznek, Kerék alá tösznek! Össze-visszatörnek!

44. (A gyermek meglátván a varjut, igy szól:) Kár! kár! Varga Pál, Varjál nėköm kis csizmát, Maj’ mögadom az árát. Tudom, hun lakik apád: Bécsbe, Budába, Lyukas kemönczébe.

45. Fát – vágok – fát, De mi – csoda – fát? Régi – rekö – tye. Ki én – velem – vers, Én is – avval – vers. Fogagy – gyunk hát – ėgy pin’ – borba: Huszon – kettő – ez! Fát – vágjunk – fát, De mi – csoda – fát? Régi – rakot – tyát. Fogad – junk föl Egy pin’ – borba, Három – iczcze Pálin – kába, Hogyan – lösz Huszon – ėgy.

46. Gyűj föl ördög, Kopogtatni, Szen’pál Jánost Szaggatgatni! Gyer’ mán Kotormán! Ző’d süvegű Boszorkány! Balog anyó, Balog apó Mönnyetök el alunni!

47. Gyűj fől kópé Kopogatni, Lengyel László Gyú’togatni, Hosszú dėszkát Nyú’togatni!

48. Csacsi kurta! Vén a gazda, Nincsen karajczárja, Csak ėgy vén kutyája, Az is karajczárja!

49. Bóra, bóra, borkereke, Veszszön el a ken’ nyó’cz ökre, Hogy nė száncson esztendőre, Nė terömjön sok (több) kendőre Happ, rúzsa, vijola, Most érik az alma, Terítve az ajja, Fölszögygyük hajnalba’!

50. Gólya, gólya, gilicze, Mit viszöl a szádba’? – Szőröcskét, szőröcskét. Minek a szőröcske? – Szitát kötögetni. Minek az a szita? – Korpát szitálgatni. Minek az a korpa? – Disznót hízlalgatni. Minek az a disznó? – Hájacskát csinálni. Minek az a hájacska? – Kocsit kenögetni. Minek az a kocsi? – Vályugot hordani. Minek az a vályug? – Házacskát csinálni. Minek az a házacska? – Lányokat, legényöket bele csalogatni.28)

51. Czini, czini, Pétör bácsi Ken’nek hegedűlök, Nem pé’ziér’, Nem boráér’, Csak a szép lányáér’!

52. Gyűj föl meleg, Mönny el hideg, Isten kapujába, Kovács ablakába!

53. Túl a tón, A tón túl, Tóth Jakab Pap komám Kapujába’ Ėgy nagy tarka Farkatlan Kan kappan Azt kukoríkúlja: Jobb két tyúknyak ėgy lúdnyaknál.

54. Pocza, pocza, tarka, Sė füle sė farka. Tugygya a lány marka, Hun a kendő sarka.

55. Pap vagyok, pėrédikálok, Nincsen széköm, csak úgy állok, Hoz’ ki, fijam, kis székömet, Néköd adom kis könyvemet, Pogácsával gurigálok, Galuskával hajigálok.

56. Ėgy, kettő, három, négy, – Bika Pista hová mégy? „Az erdőbe gúnárér’.“ Jól mögszoritsd a nyakát, El nė rikkantsa magát, Ha elrikkantya magát: Teli töszöd a gatyát!

57. Öreg apád él-ė még? A kutyátúl fél-ė még? – Ho’ nė félne ėbatta, Tėnnap is mögharapta!

58. Hüle Peti mögdöglött, Az árokba’ röfögött, Két kis kutya vontatta, A harmadik siratta.

59. Málé nálla, Vödd el tűlle, Ha nem agygya: Kapd el tűlle!

60. Esik a hó darára, A szép asszony farára. Azér’ esik darára, Mer’ nem fekszik az ágyra, A czifra nyoszolyára. Vagy: Esik a hó darára, A szép asszony farára. A hun ázik, bėtakarja, A hun viszket, mögvakarja.

61. Kocsió’dal, vendégó’dal – Járjad, bolon’, járjad!

62. Kúdú, kúdú kaliczkámba, Nincsen könyér tarisznyámba’. Pám, pám, pöcsönye, Dirib-darab szalonna’. Mári mongya: vess’ belé Ha nem vetöd belé: Száz kígyó, száz béka Tekerögygyön a nyakad csigájára! (A gyermek a fönnebbi dal szavaival kér valami ennivalót társától, mit az ezeregyedikben ha megtagad.)

63. Mária Magdolna! Nė mönny a malomba, Mer’ ott van a mó’nár, Fölönt a garagyba! Öreg anyó, régi jó, Sűlve vó’nál mán tė jó.

64. (Ha a gyermekek nagyon zajganak, lármáznak, valamelyik rá kezdi:) Malom alatt jártam, Ny..es kutyát láttam, – Ögye mög, a ki leghamarébb szól! Vagy: Csitt, csitt pad alatt Bíró k...l ágy alatt, – Kapja föl, a ki leghamarébb szól! (Erre mind elhallgatnak.)

65. Mese, mese, májka, Fekete nadályka. Úri bunda, bojhos kutya, Bújj a hátú’jába! Iszka dobár! Kinn a pohár.

66. Kálamista (pápista) mosta Két hordó káposzta, Ördög ide hozta, Mög visszarántotta.

67. (Dobpergés.) Haza, haza, rongyos baka Haza, haza, rongyos baka Vagy: Takarogy, takarogy rosz bakkancsos! Takarogy, takarogy rosz bakkancsos

68. (A takarodó.) Kata! Gyere haza! Kata! Gyere haza! – Minek? Ágyat mögvetni, Belé fekünni. Kata! Gyere haza!

69. (A gyermek estve, midőn már a játékba bele fáradva haza akar menni, játszó társának kettőt hármat a hátára üt, s a következő szavakat mondva haza szalad:) Esteli málé. Kő’csön korpa! vagy: Jó éczczakát, csipős balhát, Csipje mög a s....d lyukát!

70. (A kanász gyerekek az alanti verssel bíztatják a kanokat a vivásra:) Habot rágni, dagasztani, Kesely lábod igazgatni, Súgár farkad igyengetni, Agyaradat csattogtatni, Gazdád lányát hasigatni, Vasfazékra aprítgatni – Hugrrrrrrrrri! sugárka! hasitsd ki!

71. (A pulykát így boszantják:) Szöbb a páva, Mint a pulyka. Mer’ a páva aranyos, De a pulyka tyúk sz...s – Lub, lub, lub, lub, lub, lub, lub!

72. (A kakas, mikor szárnyával a földet kotorja, ezt mondja:) Ugy-ė Kata jó vó’t? Ugy-ė Kata jó vó’t?

73. (A serege (seregély), mikor a megygyet vágja, ezt mondja sebesen:) Ki mit kaphat! Ki mit kaphat!…

74. (A gyöngytyúk ezt mondja:) Csüp, csüp, csüp, Csüp, csüp, csüp, Tukács! tukács! tukács!

75. (A ruczák és ludak legelőre menet találtak egy kanta bort; a ruczák nem érvén föl a kanta száját, körűlötte tipegve ezt mondták sebesen:) Csak csapra, Csak csapra, Csak csapra! (a ludak, kiknek hosszú nyakuk lévén, ihattak a borból, ezt kiabálták:) Igyunk! Igyunk!

76. Bárány (vékony hangon): Pörje levelet! pörje levelet! Tokjuh (természetes hangon): Majd a nyáron! Vénjuh (vastag hangon): Nem éröm én azt!

77. Szélös a Tisza, Magos a partya, Nincs olyan legény, Ki átugorgya. Palcsi átugor’ta, Csizmát nem sározta – Az ám a legény! Lėtöszi szűrit A lova mellé, Lėhajtya fejit Julcsika mellé. Julcsa jár utána,29) Csókot hány utána – Az ám a lėány!

78. Czinöge, czinöge, kis madár Mi baja a lábodnak? – Török gyerök elvágta, Magyar gyerök gyógyittya Síppal, dobbal, Náni hegedűvel!

79. Ėgy, kettő, három, négy, – Némöt disznó hová mégy? – Komáromba buktatni, Ėgy pár vasat lėverni, Vasat adom czigánnak, Czigán nėköm baltát ád, Baltát adom tőkének, Tőke nėköm fát ád, Fát adom sütőnek, Sütő nėköm lepént ád, Lepént adom kaszásnak, Kaszás nėköm szénát ád, Szénát adom tehénnek, Tehén nėköm ganét ád, Ganét adom fő’dnek, Fő’d nėköm árpát ád, Árpát adom disznónak, Disznó nėköm hájat ád, Hájat adom gorófnak, Goróf nėköm botot ád, Ugy mögveröm Zsófikát: Összef...a Zsuzsikát!

80. Róka, róka mit csinálsz? Róka, róka mit csinálsz? – Gödröt ások magamnak. Gödröt ások magamnak, Gödröt ások magamnak, Bele ölöm magamat – Azt a jáger möglátta, Azt a jáger möglátta, S ellűtte a fél lábát. Fölvötte a vállára, Fölvötte a vállára, Fölvitte a piaczra. De a szűcs mög nem vötte, De a szűcs mög nem vötte, – Fölvitte a padlásra. Ott azt a moly mögötte, Ott azt a moly mögötte, Sömmi hasznát sė’ vötte.

81. Amoda van ėgy kis ház, Abba’ lakik ėgy barát, Süti, főzi a hurkát, Kérök tűlle, de nem ád, Még asz’ongya: pofon vág, – Pofon biz a kurvanynyát! Túrút öszik a czigány, Kérök tűlle, de nem ád, Még asz’ongya: pofon vág, – Pofon biz a kurvanynyát!

82. (Selypeknek; sebesen mondandó.) Répa, retök, magyaró, Ritkán rikkant korán röggel a rigó. Pap keni kaszát, kapát Fazék ó’daláhon. Az ipi pap ipa, Fa pipa pipakupakja. (Hogyan van magyarúl?)

Tóna ludátusz. Ólon talling, Porlé pitczét. Hunhá latál az éczczaka?

83. (A kis gyermek egyik karjával az élőfát átölelve a körűl keringöl s a következö verset dalolja:) Budi budi bácsi, Keringőlő bácsi. Budi budi bácsi, Keringőlő bácsi!…

84. Vó’tál-ė ker’be? Vó’tam. Láttál-ė farkast? Láttam. Féltél-ė tűlle? Nem. (Két gyermek szemközt áll egymással, egyik kérdez, a másik felel; mikor a végére érnek, a kérdező kezével a másiknak szeme felé legyint, az, ha nem pillant: igazat mondott s nem félt, de ha pislant s előbb mégis nemet mondott, úgy hazudott.)

85. Ángyom asszony Kását főzött Tejbe, vajba, Vasfazékba, – Ilyen a födője! (Egy leány-gyermek egy álló helyben el kezd keringölni, s a dal utolsó soránál lekuczorodik, ugy, hogy rokolyája szélesen kiterűljön.)

86. Túrút öttem, elejtöttem, Az sė tudom, hová töttem. Szél fújja pántlikámat, Harmat éri a szoknyámat, Hopp! (A leány gyermek egy helyben forog, miközben a fennebbi verset dalolja, s a végső sornál lekuczorodik.)

87. (Két gyermek mindkét kezökkel egybefogózva forog egy álltó helyben a következő vers dallása mellett:) Pórom pórom pestike, Szögedi-vár mönyecske. Té s is húzzad magadat, Én is húzom magamat. Szöbb az én tányérom, Mint a tė tányérod, Mer’ mindön nap mosom. Fele víz, fele bor – Igyunk komám asszony!

88. Elmön – tem én – a szől – lőbe – szőllőt – szödö – getni, Után – nam gyütt – ėgy vén – asszony – ėngöm – verö – getní, Bésza – ladtam – a ná – dasba – sípot – csinál – gatni, Az én – sípom – csak asz’ – mongya: Díb – dáb – daru – láb, Ketten – vöttünk – ėgy ku – tyát, Ugy el – vertük – a fa – rát, Nėköd – hánta – golyó – ját! (Két gyermek szemközt áll egymással, az egyik vagy magán, vagy a másikon elkezdi a mondókát, minden ütemnél felváltva hol magára, hol a másikra mutat, kire a végszótag esik, azt a másik kineveti.)

89. Egyetem, – begyetem, – karkan – tyú, Nem va – gyok én – fél nya – kú, Isten – ková – csa va – gyok, Szen’ Pál – lovát – patkó – lom, Fényös – szöggel – szöge – zöm, Vas pa’ – czával – pönge – töm. Pöm – pöm, Pétör – bácsi Szögygye – ken’ ki, Vögye – ken’ ki Ezök – közzűl Eszt! (A gyermekek körbe állnak, egy pedig a középre; az a fönebbi dal szavaival számlálja meg a körben állókat, kire a végszó esik, félre áll, a kőzépen álló pedig újra kezdi a számlálást mindaddig, mig csak egy nem marad, s ez a választott.)

90. Egyedelöm, – begyedelöm, – kendör táncz, Hajdú – sógor – kit ki – á’tsz? Én án – gyomat – kiá’ – tom, Vas pá’ – czával – konga – tom, Kong – kong – Pétör – bácsi, János – bácsi, Ezt a – szöget Szögygye – ken’ ki, Vögye – ken’ ki, Innét – ezt! (A játék menete ugyanaz, a mi az előbbié.)

91. Egyetem – begyetem – tengör – táncz, Hajdú – sógor – mit kí – vánsz? Nem kí – vánok – ögye – bet, Csak ėgy – szőrös – ege – ret. Haj mán, Fodor mán, Üsd ki – eztet Balog – Pétör Pál!

92. Szíl, Szál, Szalma – Szál, Eber – Náczi Pap. Túzok Tamás Görcs! (A gyermekek körbe állanak; – egy a középre állva megkezdi valamelyiken a verset, minden soránál másikra mutat; kire a végszó esik, azt nevetve, kitapsolva görcsnek nevezik.)

93. Kis kácsa fürdik Fekete tóba’, Fijáhon készűl Lengyelországba. Hajlott ága hajlott, Termött ága termött. Haj szénára, szénára, Szénaszakadékra, Benne forog kis mönyecske, Öleld, a kit szerecz! Ezt ölelöm, Ezt csókolom, E Katuska, E Pannuska, Komám asszony lánya. Nė híjjatok ėngöm Turbik Élonának, Csak híjjatok ėngöm Virág Zsugonyának. Haj, duj, dálom, Tulipántom, Rozmaringom, Gyönyörű virágom! Addig a házadbúl ki nem mék: Még három szál gyėrtya el nem ég; Mikor a negyedik félig ég: Akkor tudod, rúzsám, hogy kimék. Fölkötötted, rúzsám, kardodat, Visė’je hát isten gondodat! Vagy életöm, vagy halálom, De mán tűled mög köll válnom, Édösöm! (A gyermekek összefogózva kört képeznek, egy a középre áll; a körben állók éneklik a dalt ezen sorig: Öleld a kit szeretsz, midőn a középen levő egyet bekap a körben állók közül s azzal tánczolva dalolja a következő sorokat. A dal végével ez utóbbit a középen hagyva, maga a körbe áll s a játékot újra kezdik.)

94. Kis kácsa fürdik Fekete tóba’, Fijáhon készűl Lengyelországba. Hajlott ága hajlott, Termött ága termött; Levelibe’ kis mönyecske, Öleld, a kit szereczcz! Ezt ölelem, Ezt csókolom, E Katuska, E Pannuska, Komám asszony lánya! Szödök szép rúzsát, Kötök koszorúcskát, Fejemre töszöm Gyöngyös koszorúcskám Haj, duj, dálom, Tulipánom, Gyönyörű virágom! (A játék menete mint az előbbié,)

95. Kis kácsa fürdik Fekete tóba’, Fijáhon készűl Lengyelországba. Hajlott ága hajlott, Termött ága termött, Levelibe’ kis mönyecske Öleld, a kit szereczcz! Ezt ölelöm, Ezt csókolom! Agygyon isten sok jó esőt, Mossa össze mind a kettőt! Dádárom, dádárom, Gólya giliczécske! Gólya viszi a Mariskát, Gólya Mariskáját. Pé’z vó’nék csöndűlnék, Rúzsa vó’nék terűlnék, Mégis kipöndűlnék.

96. Kis kácsa fürdik Fekete tóba’, Annyáhon készűl Lengyelországba. Ėgyik ága hajlik, Másik ága tellik, Levelibe’ kis mönyecske Öleld, a kit szereczcz! Ezt ölelöm, Mögcsókolom Szomszéd lėányát, Hajnal Iluskát. Szödök szép rúzsát, Zímolom, zámolom, Zakatolom. Hej, baja, baja, Zűzött virágja. Mos’ van kedvemre Ohaj málé, Meleg málé, De jó vó’na melegibe. Haja madár lipit lotty, Ki tavaly, ki! (A játék menete mint az előbbieké.)

97. Hajlik a megyfa, Nagy az árnyéka, Alatta űl ėgy szép barna mönyecske, A kit szereczcz, kapd be! Ezt szeretöm, Ezt kedvellöm, Ez az én édös kedvesöm! Ha pé’z vó’nék pöndűlnék, Rúzsa vó’nék virúlnék, Olyan dicső lönnék. Ég a gyėrtya, ha möggyúttyák, El is alszik, ha eló’ttyák. Járjad, járjad jó katuna, Hagy dobogjék ez az úczcza. Ej, haj! szögfű szál De szépen kinyílottál, Soha el nė hėrvagygyál, Bokrétának maragygyál!

98. (A játszók háttal összeállanak, egy kifordul s mondja:) Mos’ gyüttünk innen Lengyelországbúl, Lovakat hoztunk, Nyerögbe fogtuk, Síkos a talpa, Aranyos a sarka, Csillagom, Julcsa, Fordú’j ki az útra!

99. Ėgy kis kertöt keríték, Benne rúzsát űlteték; Szomszéd lánya rákapék, – Ėczczör, kéczczör möglesém, Harmaczczor is möglesém, – A törvénybe vitetém. A törvény is asz’onta: Lánnak való a rúzsa, Legénnek a bokréta. Haj föl busa barna. Alacson patkócska, Némöt szabócska, Hajdú Ėlonácska, A váradi csonka. Ėgy katunának ėgy paripája, Két katunának két paripája. Haj a jégön, a nádason, Hopp itt a szárazon! Dijófának ága mellett, Ága-fának tüze mellett – Csóró ide lipitlotty!

100. Új-Várba möntem, Ėgy csizmát vöttem, Pirosat vöttem, Mögpatkóltattam, Patkólásáér’ Ėgy tallért attam Török czicza, török macza, Bársony bariskája. – Eregygy tė kis lėány, Mongyad anyád asszonnak: Süssön súgár pöcsönyét, Pin’ bort mellé. Sípolnak, dudálnak Király udvarába’, Még sėm ott, még sėm ott, Kű-palotába’. Andorjás bokrétás, Felesége jó tánczos; Az ura selyöm-szál, Szó’gálója arany-szál. Pim, pim, bukó rucza Mire víraczcz hó’nap? Hajlott ága hajlott, Termött ága termött, Árnyékába’ kis mönyecske, Öleld, a kit szereczcz! Ezt ölelöm, Ezt csókolom. Szödök szép rúzsát, Kötök koszorút, Fejembe töszöm Gyöngyös koszorút. Zímondom, zámondom, Szatyor a vén asszony. A tálat is mögégetik, Mégis mögroppantyák. (A játék menete ugyanaz, a mi a fennebbieké.)

101. (A gyermekek egymás kezét megfogva hosszu sort képeznek; egy közűlök vezérnek van kijelölve. Két más gyermek kezeiket összefogva feltartják és kaput formálnak; ekkor a vezér kezdi a mondókát:) Vezér: Kakas isten jó napot! Kapus: Récze, rucza fogagygya. Ki s ki népei vattok? Vezér: Lengyel László jó királyunk! Kapus: Az is nékünk ellenségünk! Vezér: Mirűl való ellenségtök? Kapus: Minapába’ itt járátok, Hídunk lábát lėtörétök, Mög sė csináltátok! Vezér: Ácsok vagyunk, ácsorogunk, Fenyőfábúl kifaragjuk, Ingyön aranyozzuk. Kapus: Hun vöttétök azt az ingyön-aranyat? Vezér: Föl-fölmöntünk Boldog-asszony kis lányáhon, Kérvén-kértük, adván-atta. Kapus: Hazuttok, mer’ loptátok! Vezér: Sė nem kértük, sė nem loptuk: Maga jószántábúl atta. – – Mi a kapu váltsága? Kapus: Ėgy arany alma. (Ekkor a következő ének dalolása közben megindul az egész sereg s a kapun mind keresztűl bújnak, a hátulsót a kapusok elvámolják s a játék újból elkezdődik mindaddig, mig a vezérnek minden népe elfogatván, csak egyedül marad. Ekkor azt körűl fogják s hogy nép nélkűl maradt, kitapsolják s ezzel vége a játéknak.) Nyissad, asszony, kapudat, Hagy kerű’jem váradat! A nyúlacska kicsinyke, Högyet, vőgyet befuttya, Agaramat fárasztya, Paripámat futtattya. Néköm is vó’t kis lányom, Haját fontam hat ágra, Hat szál aranyfonálba, Talpig érő fátyolba. A Szőlősi udvarát Mindön délbe’ dobojják, Annak agygyuk Mariskát, Ki fölköti bocskorát.

102. (A körben állók közűl egy kérdi a középen állótól:) – Hová mégy, jámbor? – Szőllőbe, jámbor. – Mit viszöl, jámbor? – Éneköt, jámbor. – Fújjad a nótáját! – Nehéz a nótája. – Lám a lányok hogy mög fujják, Fujdogá’ják, Mint mikor a tánczot járják. (Most a körben állók dalolják:) Haj szénára, szénára, Széna szakadékra, Benne forog kis mönyecske, Öleld, a kit szereczcz! (Ekkor a középen álló beránt egyet a körben állók közűl, s azzal együtt táncz közben dalolja a következőket.) Eszt ölelöm, Eszt csókolom, Komám asszonya lánya. Szödök szép rúzsát, Kötök kocsorúcskát, Fejemre töszöm Gyöngyös koszorúmat. Haj, dúj, dálom, Tulipántom, Rozmaringom, Gyönyörű virágom. Nė híjjatok ėngöm Turbik Ėlonának, Csak híjjatok ėngöm Virág Zsugonyának, Mer’ én vagyok asszonyomnak Lėtövője, föltövője, bíbor lepedője. Ėgy katunának két paripája, Két katunának ėgy paripája. Addig a házadbúl ki nem mék, Még három szál gyėrtya el nem ég, Mikor a negyedik félbe ég: Akkor tudod, rúzsám, hogy kimék! (Ekkor az utóbb berántott marad a kör közepén, a másik a körbe áll; igy folytatják tovább.)

103. Katuna vagy, rúzsám, a löttél, Noha néköm nagy bút szörzöttél; Fölkötötted, rúzsám, kardodat, Visê’je hát isten gondodat! Kík paradicsom, lilijom, Kiállottad, rúzsám, jól tudom, Három szál vesszőre tapodom, Vagy életre, vagy halá’ra, De mán tűlled mög köll válnom, Édösöm!

104. (A játszók körbe fogódzva forognak és éneklik:) Ispiláng, ispilángi rúzsa! Rúzsa vó’nék, piros rúzsa, Piros vó’nék, zsöndűlnék, Karika vó’nék, gurúlnék. Kík selyöm rostya, Piros rozmaringja, Szödör-szömű szép Zsuzsika Fordú’j angyal-módra! (Kinek a nevét mondják, az kifordúl a körből, a benn maradtak a dalt ujra kezdik, ki legutólsónak marad, azt megcsipkedik.)

105. Vezér: Kijé ez a kapu? Kapus: Szent Örzsébeté. Vezér: Átal mögyünk rajta. Kapus: Vámot vöszünk rajta. A minap is itt mönétök. Hídunk lábát lėtörétök, Föl sė csináltátok. Vezér: Ácsok vagyunk, hát faragunk, Ingyön aranyozunk. Kapus: Hun vöttétök ingyön-aranytokat? Vezér: Elmöntönk Boldog asszonhon, Kérvén kértük, Adván atták, Tekenyővel mérték. Kapus: Nem rabolunk, nem, Csak a legutó’sót (Ekkor a kapun átbujnak, s a kapusok elrabolják az utólsót, mire a vezér mondja:) Sí’junk, rí’juk, Elfogyott a mi seregünk!

106. Csicsörgős ajtaja, Sétáros kapuja – Benne fekszik Csitri Panni, Húzzátok a tánczra, Fölkereködött a szoknyája, Nagy szerelmet hajt a. Fárúl esött rongyos guba Vesd a gėrėndába. Haj! haj! mönnyei kecske, Gyönge mönyecske. Az elejin, az elejin Csak gyorsan mönnyünk, A hátú’ján, a hátú’ján Csak dobot üssünk! Happ ide mocskos, Part ide dombos, Czo ki bocskoros! (A játszó sereg nagy kört képezve dalolja a jenebbi verset, a szintén forgó kör közepén egy pár tánczol, a tánczosok egyike, az a ki előbb bement, a dal végeztével kijő s a körbe áll s egy másik megy be helyette s tánczol az ott maradttal, a kör forogva újra dalolja a verset s igy folytatják tovább.)

107. Sűl a könyér, sűl, sűl, Még a gazda haza gyün. – Sűl a könyér, sűl, sül, Még a gazda haza gyün… satt. (Egy gyermek, a gazda, elmegy a templomba; egy más, a szolgáló, otthon marad, süti a kenyeret; a többi gyermek hosszan egymás ölébe űl, a hátúlsó a kemencze, a többi a kenyér, a legelső és legkisebb a czipó; mindegyik az ölében ülőt szorosan átkarolva ringatja a fönebbi dal dúdolása közben. – Mig a gazda, ki elmenete előtt megolvasta a kenyeret, oda jár: addig a szolgáló eldugja a czipót. Midőn haza jön a gazda, újra megolvasva a kenyeret, kérdi a szolgálótól:) Hát a czipót hova tötted? (az vagy ezt mondja:) Felit mögöttem, Felit a kúdúsnak attam. Vagy: Felit mögöttem, Felit a kútba vetöttem. (ha az előbbi feleletet adja, nem bántja, de ha az utóbbit: akkor összefont kendővel veri mindaddig, míg elő nem keríti; ezután a kenyeret kezdik kiszedni s minthogy a gyermekek egymást erősen tartják, nehéz a munka, a gazda ismét megveri a szolgálót gondatlanságáért, hogy miért ragadtak össze a kenyerek? midőn mind kiszedik, végűl a kemenczét is kimozdítják helyéből s a játékot újra kezdik.)

108. Tüzet viszök, nem láttyátok, Ha láttyátok sė mon’gyátok. Tüzet viszök, nem láttyátok, Ha láttyátok, sė mon’gyátok!… (A játszó csoport körbe áll, egy gyermek a kört kezében összefont kendővel a fönnebbi sorok dallása közben kivűlről kerűlgeti, míg egyszer valamelyiknek a körben állók közűl hátához vágja a kendőt; erre az kiugrik, s ha eléri amazt, – kinek háromszor kell megkerűlni a kört, s csak ekkor állhat be az őtet kergető helyére, – jól elhányja. Aztán emez kerűlgeti a kört, s igy folytatják tovább.)

109. Meleg czipót öhetném, Hideg vizet ihatnám. Meleg czipót öhetném, Hideg vizet ihatnám… (A gyermekek összefogózva körbe állanak, a körön kivül egy gyermeket egy másik a fennebbi sorok dalolása közben összefont kendővel kerget, ha beéri, üti a hátát, így megkerűlve háromszor a kört, az elől szaladó kiránt egget a körből, maga pedig annak a helyére áll, ekkor az ujonnan kirántott kapja föl a kendőt, s veri amazt, ha utól éri; – igy tovább.)

110. Kinn a bárány, Benn a farkas… Kinn a bárány, Benn a farkas… (Egy fiu, a farkas, hosszu árokban áll, melyen a többi gyermekek, a bárányok, ugrálnak keresztűl a fennebbi sorokat dalolva. A kit a farkas ugrás közben megkap, az lesz a farkas. Olykor megesik, hogy valami vérevett gyermek lesz a farkas, ilyenkor a virgonczabbak, kettő, három, belemennek az árok végébe, s lekuczorodva a lusta farkast ilyképen gúnyolják: „Farkas házába êê…“ (êêlni a gyermek nyelven annyit tesz = csúnyitani, rusnyítani stb.) itt az e betüt mindkét helyt oly nyöszörgő hangon elnyujtva mondják.)

111. – Agyon szitát komám asszony! – Kerű’j hátúl, a szögön van. (A gyermekek hosszan egymás elébe állanak, egy az első elébe megy, kihez az első sort intézi, melyre az a második sorral felel. Ekkor a szitát kérő a csoport hátulja felé szalad, ha a végűl állót, mielőtt az az első elébe ért volna, elkapja: akkor ő megy az első elébe, s az, a kit elfogott, kéri a szitát ő tőle, s igy folytatják tovább.)

112. (A gyermekek párosával egymás elébe állanak, az első pár előtt négy-öt lépésnyire áll egy gyermek, a macska, ettől a leghátul álló pár egyike kérdi:) Czicza macza melyik szömöd fáj? Macska: Mind a kettő ėgyformán. (ekkor a pár vet, azaz egyik egy oldalra, másik más oldalra szalad s azon igyekeznek, hogy a macskát megkerülve összeérhessenek; ha a macska nem tudja egyiket sem elfogni, akkor a pár előlre áll, s a hátul maradt pár vet; ha pedig elfogja, avval, kit megfogott, elől áll, s a másik, kinek párját elfogta, lesz helyébe a macska. Ha a macska hat esztendős, azaz ha hat pár vetett már s nem tudott közűlök egyet sem elfogni, akkor megpörzsölik, mely abból áll, hogy az egész csoport rászalad, s megcsipkedik; ezután ismét ujra kezdik a játékot.)

113. (A gyermekek összefogózva nagy kört képeznek, melyben a biró egy tergenyés szamárral keringöl s az alábbi dalt dúdoja; a ki elneveti magát: attól zálogot vesz, s azt a szamárra feltéve ujra kezdi a dalt.) Ó kútba tekinték, Selyöm szálat szakajték. Kinek látom mosolygását: Bíró szödi zálogását. Kukuríkú!

114. SZÖMBÉZÉS. Itt csörög, itt pattog Három véka magyaró! Itt csörög, itt pattog Három véka magyaró!… (A játszó gyermekek egy társuknak bekötik a szemét s ez a szömbe, a többiek ezt a fennebbi sorok dalolása közben körül tapsolják, s ide oda futkároznak, szökdécselnek előtte; a kit közűlök a szömbe megfog, az lesz helyébe szömbévé.)

115. BÚVÓCSKA. (Egy csoport gyermek elbúvik, egyik egy helyre, másik más helyre; a másik csoport, mely addig oly helyen volt, honnan nem láthatta, hogy amazok hova bujtak, – keresésökre akkor indul az alább következő versike dalolása mellett, mikor az elbujtak közűl valamelyik azt kiáltja: „szabad!“ – az elbúttakat mindaddig keresik, mig mind fel nem találják, azután ezek bujnak s amazok keresik emezeket.) Bújj, bújj, ha bújhaczcz, Kerék alá lapúlhaczcz.30)

116. A CSABLÉZÁS. (A puha földre leűl két gyermek játszani, először is kimérnek mind egyikőjük számára egy arasznyi hosszú és felényi széles négyszögü tért. Akkor az egyik egy bicskát vesz elő, s azt minden ujjáról sorban egymás után a földre csapja le, úgy, hogy a bicska a puha földben kiálljon; a tiz ujj után a két tenyérből és a két kéz-fejről, nem különben a fogak közűl is kell így vetni. Végre két ujj közé fogva a kés hegyét, mondja: „Édös kis bicskám ájj ki néköm sinkára!“ – aztán: „Édös kis bicskám ájj ki néköm bötűre!“ – Ha mindezeket megtette s a bicska mindannyiszor kiállott: most a bekerített térben annyi keskeny húzást tesz egymásmellé, a hányszor a bicska kiállott; akkor ujra kezdi. De rendszerint a második vagy harmadik vetésnél nem igen tud tovább menni, a bicska nem áll ki, hanem eldűl, s a másik gyermeknek adja át, s az szintén elkezdi a vetést. Igy felváltva folytatják mindaddig, mig valamelyiknek a tere, melyet legelőször kimértek, egészen fel nincs hasogatva; ekkor a nyertes a másikkal összekapartatja a felhasigatott földet s az azt a markába véve, kénytelen féllábon sántikálva szem-behunyva oda vinni, a hova a nyertes akarja. Midőn elindul a földdel, amaz egy összefont kendővel megy mindenütt utána, s szüntelenűl ezt hajtja:) Tödd lė kutya a lábod, Ha lėtöszöd: mögbánod! (Végre valahová letéteti vele a földet, s visszakiséri csivirgős-csavargós uton oda, a hol játszottak. Ekkor ismét elő veszi, üti veri a hátát s ezt mondja:) Fijad után barna! Fijad után barna! (s hajtja mindaddig, mig amaz a földet meg nem találja; hanem ekkor szélről köti a derest, mert a másik, ha beéri, hozzá vágja a megtalált földet. Aztán ujra kezdik a játékot.)

117. LABDÁZÓ MONDÓKA. Ėgy előre, Két kettőre, Három hatra, Hat kilenczre, Tő’csd ki tízre, Mégis tízre, Tizenėgyre. Ez elejtő, E fölkapó, E jó hátba Bufogtató, Te’jes tizenkettő! (A gyermek labdázás közben a fennebbi sorokat dalolja, az utolsó sornál azon társát, ki hozzá legközelebb áll, hátba üti a labdával, ez a lapta-máj.)

118. HINTÁZÓ MONDÓKÁK. I. Hinta! Palinta! Karácsonyi Kis Kata! II. Ėgy üveg alma, Két üveg alma, Három üveg alma, Négy üveg alma, Öt üveg alma, Hat üveg alma, Hét üveg alma, Nyó’cz üveg alma, Kilencz üveg alma, Tíz üveg alma. Tíz, tíz, tiszta víz, Ingöm, gatyám csupa víz. Szá’jj lė barát a híntárúl, Nem a tė pé’zöd ára! Pé’zöm ára, pé’zöm ára, Száz forintom ára! Kis kertöt csinálok, Abba rúzsát űltetök; Lánnak való a rúzsa, Legénnek a bokréta. III. Ėgy, érik a megygy, Kettő, feneketlen teknyő, Három, én bizon nem várom, Négy, biz’ oda nem mégy, Öt, esik a köd, Hat, hasad a pad, Hét, múlik a hét, Nyó’cz, üres a pó’cz, Kilencz, Kis Ferencz, Tíz, tiszta víz, Tekenyőbe’ bugyborék. Két csuprot összekoczogtatunk, Avval harangozunk, IV. Ėgy, Kettő, Három, Négy, Öt, Hat, Hét, Nyó’cz, Kilencz, Tíz. Tekenyőbe’ tiszta víz, Kis kertöt locsolni. Minek az a kis kert? Tököt termeszteni. Minek az a tök? Disznókat hízlalni. Minek az a disznó? Hájat szödögetni. Minek az a háj? Szekereket, kocsikat Vélle kenögetni. Minek az a kocsi? Asszonyokat, lányokat Rajta hordogatni. Hová kívánkozol? A kakas-űlőbe, Még annál is fölyebb, Torom tetejibe! (S ekkor a hintázót jól fellökik.)

119. Csön, csön gyűrű, Kallan gyűrű, Nállad, nállad Arany gyűrű. Kérd ki, kérd ki Kis fijátúl, Ellenbéli Szomszégyátúl. Itt csörög. Itt pattog, Ettűl kéröm, Ez agygya ki, Salyátáné, Bodzáné, Kis királyné, Kapitánné, Vesd ki Csutoráné! Az arany dáré, Dáspitáré, Szőlő görbicz Görbicz kóró, Sárkány, Sárfé, Lapta-bél, Bubuczki! Tök, tök dinnye, Bodrog dinnye, Ző’d ága, Ző’d levele, Piros bora, Borhajtója. Én tudom, Ángyom tugygya, A ki tugygya, Ki nė mongya! Bubuczki! (A gyermekek összetett tenyérrel sorba űlnek, egy, szintén összetett tenyerét, melyben egy gyűrű van, mindegyik tenyerében végig huzza s a gyűrűt valamelyiknek kezében hagyja. Ekkor egy másik elkezdi a fennebbi verset mondani, mindenik soránál másikra mutat, kire az utólsó sor esik: az kinyitja markát, ha nincs nála a gyűrű: az előbbi a mondókát ujra kezdi; ha pedig nála van, az a ki kereste, a megtalált gyűrüt az elöbbi mód szerint eldugja, s emez, a kinél volt, kezdi keresni, míg rá nem talál. Igy folytatják tovább.)

120. Ėgy ágy hagyma, Hatvan dinnye, Cserép a feneke. Lėány, lėány, hun a tyúknak a fija? Széjjel ide szalada. Csűr ide, csűr amoda, Koczkivári dombra. – Az erdélyi vajda Ėgy tábort indíta, Az ű táborába Ėgy asszont kivána. Hívassunk! Hívassunk! – Gyűjjön ki kend asszony! (A leány gyermekek körbe állanak, kettő a körben állókat kivülről kerűlgeti, a második az első befont haját fogja. A körben állók dalolják a dalt, melynek végeztével az első körűl járó kiránt egyet a körből s annak helyére áll, ez pedig megfogja a másik haját, ki előbb az elsőét fogta s a játékot tovább folytatják.)

121. Arany lilijomszál Ugorgy a Dunába, Támaszd mög ó’dalad Az egész világba, Símítkozzál, És mögmosgyál, És mögtürűlközzél! (A gyermekek körbe állanak, egy a kör közepére; mikor vége a dalnak, a középen álló megtörölközik valamelyiknek a kötőjébe, s emez áll a középre, amaz pedig ennek a helyére, s a dalt ujra kezdik.)

122. (Egy gyermek, a kertész, a többi gyermekeket sorba űlteti, jön egy útas, megáll a kertész előtt s igy szól:) Utas: Kakas isten jó napot! Kertész: Récze, rucza fogagygya! Mér’ gyüttél? Utas: Dinnyéér’. Kertész: Mos’ vittél. Utas: Pap kutyái rám szalattak, Mind a fejihön vágtam. Kertész: Szakícscs ėgyet, ha birsz. (Ekkor az utas megkopogtatja a sorban ülők fejeit s egyet közűlök elvisz, a többiekre azt mondja, még éretlenek; igy folytatják tovább, mig mind el nem hordja, ekkor a játékot ujra kezdik.)

123. (A gyermekek összefogózva körbe állnak, egy gyermek, a pásztor, a körön kivűl, egy másik, a kecske, a körön belől áll.) Pásztor: Kecske, kecske, mit keresöl a szőllőbe? Kecske: Szőllőt önnék, ha vó’na. Pásztor: Hát ha kikergetlek? Kecske: Itt is ėgy lyuk, emitt is ėgy lyuk, Hátúl is ėgy lyuk!… (Ekkor a pásztor kergeti a kecskét, az bujkál keresztűl-kasúl a gyermekek fentartott kezei alatt, kik a kecskét szabadon, minden akadály nélkül bocsátják, de a pásztort nem igen; ha a pásztor a kecskét elfogja, akkor mindketten a körbe állnak, más kettő jön ki, egyik lesz a pásztor, másik a kecske s igy folytatják tovább.)

124. Pásztor: Kecske, kecske, mit csinálsz a szőllőbe’? Kecske: Szőllöt önnek, ha vó’na. Pásztor: Tė kapáltad? Kecske: Én ám! Pásztor: Tė gyomláltad? Kecske: Én ám! Pásztor: Hát ha mögfoglak?! Kecske: Itt is ėgy lyuk, amott is ėgy lyuk’ hátúl is ėgy lyuk! (A játék menete, a mi az előbbié.)

125. (Egy leány a gazdasszony, egy másik a libapásztor, a többiek a libák.) Gazdasszony: Gyere haza szó’gáló! Libapásztor: Nem möhetök! Kertöm alatt Fijas farkas, Mögöszi libámat. Gazdasszony: Mibe’ mosdik? Libapásztor: Aranyos teknyőbe. Gazdasszony: Mibe türűlközik? Libapásztor: Selyöm keszkenőbe’. – His, his haza libuskáim! (Ekkor a farkas a futók közül egyet kettőt elfog s eldugja őket, a gazdasszony megolvasván a libákat a hiányzók keresésére indul.) Gazdasszony: Hol vannak a libáim? Farkas: Tüske útra möntek. Gazdasszony: Tüske úton nincsenek! Farkas: Köves útra möntek. (A libák gágogni kezdenek.) Gazdasszony: Mi van a palláson? Farkas: Öreg anyám dijót adott, A macskák zörgetik. (Ekkor a libák előszaladnak, a farkas fut, a gazdasszony utána s ha beéri, jól megcsipkedi; aztán a játékot újra kezdik.)

126. (A gyermekek sorba ülnek, egy közülök lesz sugdosó, egy angyal és egy ördög. A sugdosó az angyalt és ördögöt különböző irányban eltávolitja a többiektől, ekkor a sorban ülők mindegyikének titkon valami tárgy- vagy virágnevet ád, ekkor a játék megkezdődik. Előbb jő az angyal, megáll egy bottal a sugdosóval szemközt s igy szól:) Angyal: Csüng, csüng az angyal ėgy nagy aranyos bottal. Sugdosó: Mit keres? Angyal: Arany csüngő-büngő kis templomot. (Ha a titkon elnevezettek közt van, a mit kér, az feláll s elmegy az angyallal, – s ha nincs, mondja a) Sugdosó: Ki möheczcz! Kosár a fenekedbe! (Azután jön sántikálva az ördög, megáll a sugdosó előtt s mondja:) Ördög: Ling, long az ördög ėgy nagy tyúksz… s bottal! Sugdosó: Mit keres? Ördög: Arany csüngő-büngő, gyémánttal fölczifrázott kis rúzsát! (Ha van elviszi, ha nincs, mondja a) Sugdosó: Ki möheczcz, kosár a fenekedbe! (Igy megy a játék mindaddig, míg az angyal és ördög felváltva kitalálják a neveket s a gyermekeket egyenként elhordják. Ekkor mind az angyaléit mind az ördögéit az angyal és ördög megpróbálják, ugyanis a gyermek egyik kezét megfogja az angyal, másikat pedig az ördög s azt ezen vers dalolása közben:) Jércze vagy-ė? Kakas vagy-ė? – Vágj s...be, vágj, vágj! (előre s hátra menesztik; a fönnebbi dalt háromszor mondják el, ez alatt mindegyre ránczigálják, s a melyik ezen megkisértés alatt magát elneveti: az az ördögé, a ki pedig ezt mosolygás nélkül kiállja, az az angyalé; igy megtudván ki melyiké, a játékot újra kezdik.)

127. Gazda: Mér’ kerűlgeti kend az én házam tájékát? Kérő: Mer’ szeretöm a ken’ lányát, Pannát! Gazda: Én nem adom én lányomat Selyöm ruha né’kűl, Hintó-kocsi né’kűl; A hintóba száz ló lögyön, Mind a száznak aranyos farka lögyön! Kérő: Én elviszöm Lipitomba, Lopotomba, Szá’j kezemhön, tanú’j tűllem! Gazda: Aranyos lögyön az ingválla! A körben állók: Tetves lögyön a bundája! (A játszók körbe állanak. A gazda a közepén áll, a kérő kivűlről kerülgeti a kört. Ha a kérő leányt kiván, a gazda kérdésére a fent látható módon válaszol, ha pedig fiút, akkor ezen szavakkal: „Mer’ szeretöm a ken’ fiát…“ s egyet megnevez a játszók közül. A vers végeztével a kért személy belefogózkodik a kérő ruhájába s vele együtt kerűlgeti a kört; igy folytatják tovább, míg a gazda egyedül nem marad.)

128. Útas: Hajlik az erdő, Ző’dűl a mező. Járok magam ėgyedűl, Félök magam ėgyedűl, Király uram! király uram! Kit aczcz néköm, Kivel haza mönnyek? Király: Kádár Marist. Útas: Nem szeretöm én azt, Nem kedvellöm én azt, Rút ű maga, rút ruhája, Tetves a bundája. Hajlik az erdő, Ző’dűl a mező. Járok magam ėgyedűl, Félök magam ėgyedűl. Király uram! király uram! Kit aczcz néköm, Kivel haza mönnyek? Király: Gojdár Julcsát. Útas: Szeretöm én azt, Kedvellöm én azt, Szép ű maga, szép ruhája, Patyolat ingválla! (A gyermekek összefogózva kört képeznek; egy, a király, a kör kőzepén áll, a körön kivül az útas, s ez mondja a mondókának egyszer az első felét, melynek végével a király egyet a körben állók közül a fent látható módon megnevez. Erre megint az útas mondja a mondóka második részét, mikor ezt elvégzi, ismét elől kezdi a mondóka első részét; erre a király mást nevez meg, mire az utas, ki a kört kivülről mindegyre kerülgeti, mondja a vers utolsó részét, s ennek végeztével a kiválasztottat magával viszi. Ezt folytatják mindaddig, míg az útas a körben állókat mind elkéri s a király egyedűl marad, kit ekkor kinevetnek, kitapsolnak s a játékot ujra kezdik.)

129. Mi van ma? mi van ma? Piros pünkös’ napja, Hó’nap lösz, hónap lösz A második napja. Jó legén jól mögfogd Lovadnak kantárját, Hogy el nė tapossa31) A pünkösti rúzsát. Lányok vattok, szépek vattok, Piros az orczátok, Ker’be möntök, rúzsát szöttök – Szakad szivem rátok. Bėméne Ilus asszony Gömbölyű szoknyába’, Láték nálla piros almát, Veté kelebėbe,32) Viszi haza ű fijának, Fehér Andorjásnak; Andorjás bokrétás, Felesége jó tánczos, Az úra selyöm szál, Szó’gálója arany szál… (Kis leánykák pünköst napján, fejökre pünkösti rózsából kötött koszorút téve, felöltöznek fehérbe, bejárják a falut házanként, minden ház előtt körbe állva körűl fogják egyik társukat, a pűnkösti királynét; ez egyet a körben állók közűl beránt, azzal tánczol, a többiek szintén párosával tánczolnak s dalolják a fenebbi verset. A táncz és dal végeztével a házbeliek ajándékkal bocsátják őket tova.)

130. (A mult században még szokásban volt H.-M.-Vásárhelyen a Gergely-járás; ugyanis az iskolás gyermekek Gergely napján katonáknak öltözve házról házra jártak s mintegy verbuválva az alábbi verssel szedték össze s vitték magokkal az arra való gyermekeket iskolába.) Gergő pápa napja ma van e világba’, Készű’j gyerök, mingyár’ viszünk iskolába, Eleget hevertél itthon a kuczkóba’, Sokat kandikáltál a kásás fazékba. Nė bújj azér’ Is’ván, Gyurka, Pétör, Jankó, El nė szalagygy András, Mihály, Samu, Ferkó, Könyvet vétess József, Dániel és Laczkó, Elbirsz ėgy ábéczét tė is öcsém, Palkó! Jó tanitónk vagyon, szereti a játszást, Nyárban mögengedi a jégön csuszkálást, Fölhőszakadásban a sárkány-hordozást. Oskolánkban, elhídd, gyakran tekét játsznak, Érötte nem bántnak, ha rajta nem kapnak; Az apró gyerökök síppal sípolgatnak, Bizonyítja öcsém, hogy ezök így vannak. Templom körül fogunk mindön nap verebet, Ha utól érhetjük, mindön nap ezöret, Néköd is, jó öcsém, adhatunk eleget, – Kezecskédbe tösznek pogácsát melegöt. Dixi Salagurdi gúnyolódó ficzkó, Lám olyan kényös vagy, mint Pipédi Laczkó, Öreg apád lögyön ėgy nagy dobár33) zacskó!

1. (Karácsonra) Karácsonnak éjtszakáján, Jézus születése napján, Örűljünk és örvendezzünk, A kis Jézus ma született. A kis Jézus aranyalma, Szűz Mária édes anyja, József is volt édes atyja, A jászolban ápolgatta. Nincs a Jézus ágyán paplan, Jaj, de fázik az ártatlan, Fázik az ő gyönge teste, Hideg széltől fejecskéje. Nincs a Jézusnak subája, Sem sarkantyús kis csizmája, Miből lett volna subája, Ha elveszett báránykája. Mikor a hold fel fog jönni, Betlehembe fogunk menni, A kis Jézust köszönteni, A kis Jézust köszönteni. János pajtás menj előre, András pajtás térítsd össze, Mivel hogy te öregebb vagy, Nyájad után lassan ballagj.

2. (Karácsonra.) Örvendjen az egész világ, Mert megnyilt mennyei virág. Istentől plántált arany ág, Kinn örűl dicső mennyország. Áronnak ékes veszszeje Megvirágzott csemetéje. Mint mondola jó gyümölcse Kivánatos édessége. Oh szép fénylő hajnal csillag, Ki pásztorok felett villog, Álhatatosságban ragyog, Kiért szívem igen buzog. Ne féljünk már az ördögtől, Ne rettegjünk bűneinktől. Csakhogy tisztán szentűl éljünk, Az egekben részesűljünk.

3. (Uj évre.) Ezer nyolczszáz hatvanötben, Már ez uj esztendőben Ur isten légy most mi velünk, Mindenben segedelmünk. Adjon isten bő áldást, Adjon szép, bő aratást, A gazdának és szegénynek, Egyformán mind a kettőnek. Adjon isten békeséget Felséges királyunknak, Nekünk pedig csendességet, Egész Magyarországnak. Láthassunk szép időket És számos esztendőket; Bűntől kártól mi lelkünket, Isten őrizzen bennűnket. A szép hajnal ha feltetszik, Uj esztendő meglátszik, A madárkák is ezt látják, Szárnyokat rázogatják, Készűlgetnek a jóra, Hatot ütött az óra, Ezek is az istent áldják, Jótétiért magasztalják.

4. (Uj évre.) Sion örűlj, örvendezz, Tiszted szerint zengedezz, Mert vagyon örömed, uj esztendőd, Istentől adatott újúlt időd. Ma vigan vigak legyünk, Mindennek példát adjunk, Krisztusban örűljünk, vigadozzunk, Istennek új időért áldozzunk. Magasztald az úr Jézust, Körűlmetszett egy Krisztust, Ki elvette minden te átkodat, Megadta Istennél váltságodat. Mikor nap és esztendő Elfogy, nem lesz az idő, Az egekben legyen örökké ma, Ur Jézus! engedd meg ezt mindenha. Az úr Jézus forgassa Jobb karjáról másikra, Hivei országát igazgassa, Jótéteményivel koronázza.

5. (Névnapra.) Kedves e napnak estéje is, Vigadj Erzsébet te is, Mert jutottál neved napjára, Kit szived régen vára. Öntsd ki örömét szivednek, Mutasd jelét jó kedvednek, Hogy ép és friss testben megérted, Józan elmével kérted. A kár tőled eltávozzék, Semmi veszélyt rád ne hozzék, Ne epeszszen semmi siralom, Míg nem fed a sírhalom; Lelked pedig felvitessen, Krisztus társává tétessen A szentek dicső seregében, Az egeknek egében.

6. (Névnapra.) Vig örömmel, nagy örömmel Mostan köszöntünk, Szomorúság, nagy bú, aggság Távozzék tőlünk. Mert szent János felderűlt, Szeme könybe nem merűlt, Vig órára ugymint mára, Frissen felkészűlt. Mennyi hajszál fejeden áll Annyi áldások, Rád szálljanak, találjanak Szép áldomások. Vagy mint tenger csöppjei, Sík mezőnek fűvei: Oly nagy bőven szálljanak rád Égnek áldási.

7. (Névnapra.) Fénylik az öröm hajnala, A mely ködben vala, Szívünk fellege Pusztúl és vidúl ege, A melyet hogy elérjűnk, Az ur istentől kértünk És meg is nyertünk. Azt kívánjuk mi szivesen, Az istent szeressed, Szent István! nevedet, Terjeszsze életedet, A Jézus legyen vezéred, Míg az egeket eléred, Istent dicsérjed. Végre éltednek fáklyája Szakad vitorlája, Tested a setét földbe, Lelked a dicső menybe Tegye, honnan vigye fel, Menybe helyeztesse fel, Szép dicsőségbe. Végre ha eljön az óra, Melyben csak egy szóra, Te életed megrövidűl, Tested hirtelenűl Istennek szent angyala Jobb karjára, oltalmára Vigyen örök boldogságba, A menyországba.

8. (Névnapra.) Serkenj fel lantos, Pendítsd cziterádat, Indítsd ékesen Vígságos nótádat, Mert ime felderűlt, Búbánat elkerűlt, Szent Mihály-napra, Szent Mihály-napra. Imé ezekkel Mi is jelen vagyunk, Tisztesség’ tenni Már meg is állottunk, Nem keserűséggel, Hanem víg örömmel, Azért így szólunk, Azért így szólunk: Áld meg úr isten! E háznak gazdáját, Segitsd mindenben Ő igaz szándékát, A paradicsomban, Dicső menyországban, Örökké. Amen, Örökké. Amen.

9. (Névnapra.) Nagy ajándék, kegyes szándék Istentől, hogy juttatja, Embert számos és vidámos Időkre hogy juttatja. Mert igy leli, kedvét teli, Mindenfelől beszemléli Szívének indúlatja. Örűljetek, a míg éltek Békeségben e földön, Ti kik egyesíttettetek A páros szeretetben. Gyermekitek, ti a kiket Ajándékúl nyertetek, Mennyben légyen veletek. Te pedig nagy szent János vagy Ur kit áldott e képen. A kinek nyúlt, meghoszszabbúlt Idő kelendő képen. Holtod után több szent útán Vigyen fel az egekbe, Szívből kivánjuk. Ámen.

10. (Rigmusok.) Bor, búza, békeség szálljon házatokra, Egy garaskát kérnék az én markocskámba, Adjátok ki hamar, hadd megyek dolgomra, Mert másutt is várnak a jó mézes borra. Ha ki nem adjátok, ördögséget tudok: Hármat közűletek mindjárt kiragadok: Egyiket a szűcsöt, másikat a vargát, Harmadikat a mendikás diákot.

11. Zörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni, Ha karajczárt adnak, nem fogom elvenni, Ha garaskát adnak, meg fogom köszönni, Ha piszkafát adnak, el fogok szaladni. Tányér-e vagy tallér, de nagyot csördűle, Talán a szolgáló a csávába dűle, Ugy áll a két lába, mint az eke szarva. Rá illene arra a kordovány csizma.

12. Rétes ide, rongyos, Kalács ide, fontos, Tyúk ide, búbos, Szép menyecske, piros, Hozd ki a garast!

13. Ha én bika volnék, Az útfélen teremnék, Az oláh pap szekerét Mind összetördelném.

14. Mennyország piacza gyémánttal van rakva, Annak a közepén egy arany almafa, Zölddel leveledzik, aranynyal bimbódzik, Annak a gyümölcsét az angyalok szedik. Király volt az apám a nagy Ázsiába’, Kétfelől aranyláncz csüngött a nyakába’, Hátúl egy szűrkankó csüngött az inába’, – A ki ezt elhiszi, nem mén mennyországba.

15. Szúnyog űle székibe, Széklába kitöre, Aranyos orra betöre, Egy csöp vére csöppene. Kit küldjünk már a papért? Bagolyt küldjük a papért; Míg a bagoly ballaga, Addig szúnyog meghala. Testamentom tétetlen, Kalács-czipó sületlen; Mit együnk már estére? Csirke lábát reszelve.

16. Itkom pitkom kis Pesten Verebeket patkólnak, Túl Szegeden, Dorozsmán, A csikók tánczolnak, Czibakházán a kertészek Kertészesen nadrágot is fejelnek. Minapában felakasztottak egy holt palotát, Átalnyomozták a Tiszán, Ráfogták egy görbe fűzfára: Ez volt! Kiküldte Borbély Borotvás Pál úr a szolgáját. Muzsikál a galuska Kifordított subába, Tánczra ugrik a laska Zsíros ingbe, gatyába; Haj! durrantós galuska, Bárány-bőrű tarhonya, Uraságos riskása, De jobb annál a szárma.34) Nincsen borsó, sem lencse, Csillámlik a zsendicze.

17. Szegény legény a tücsök, Házasodni készűl, Ölelgeti a legyet, El akarja venni. A légy is a tücsöknek Nyalja falja száját, A tücsök is a légynek Megrántja szoknyáját. Farkas volt a mészáros, Három ökröt vágott, Azontúl meg malaczot Tízet is lerántott. A kutya is a küszöbön Borsot akar törni, A macska is a konyhában Szakács akar lenni. Oda ugrik a hörcsög, Násznagy akar lenni, Mellé ugrik az egér, Társa akar lenni. Gólya volt a pirímás, Szúnyog a szekundás, Büdös bogár a bőgös, Zöld béka a flótás. Farkas farkát billegeti, Dudás akar lenni, Róka lábát egyengeti, Tánczra akar menni. Megvolt már a szent békeség, Szólnak a muzsikák; Tánczra ugrik a majom, Elrántja a pujkát. A tetű megharagszik, Megfogja a sörkét, Megfogja üstökét. Pofozza szegénykét. Soh’se láttam a fullánkot Még olyan mérgesnek, A dongó a darázszsal Földön verekesznek. Oda ugrik a varjú, Biró akar lenni, Ugy megvágta egy vén tyúk, Föl se tudott kelni.

18. (H.-m.-vásárhelyi tájszólás szerint.) A mezőbe’ a tücsök Készűl házasodni, Ölelgeti a legyet, El akarja vönni. – Elvönnélek, tė kis légy, Ha kicsi nem vó’nál. – Hozzád mönnék tė tücsök, Ha görbe nem vó’nál. Mög vó’t a szent ėgyesség, Nagy hírbe gyütt náluk, Hogy ily dicső nemzetség Csapja itt mönnyegzőjit. Szėcskó, darázs, szitakötő, Száz borozdabillögető, Bűregér, s több nömös czéhök, Bölcs násznagyok és vőfélyök Vó’tak ott nagy parádéba’. A nyoszolyók mind pillangók, A traktához ragaszkodók. Az ebédhön mögjelöntek Mint hivatalos vendégök. – Mögkezdődött a múlatság, Szóltak a torombiták; Oda ugrott a majom, Mögjárta a polkát. Gólya vó’t a szekundás, Kis béka a flótás, Büdös-bogár a brúgos, Szúnyog vó’t a prímás. Farkas vó’t a mészáros, Hat ökröt lėvágott, A mellé mög malaczot Ötvenet lėrántott Kecske vó’t a szakácsné, Jó gulyás-húst főzött – Még az ebéd elkészűlt: A tücsök elszökött.

19. Bárcsak már minálunk Olyan templom lenne, Kinek a teteje Túrós lepény lenne. Bárcsak már minálunk Olyan templom lenne, Kinek a teteje Kásás hurka lenne. Bárcsak már minálunk Olyan templom lenne, Kinek az ajtaja Boros hordó lenne. Bárcsak már minálunk Olyan templom lenne, Kinek az ablaka Pálinkás kád lenne. Bárcsak már minálunk Olyan templom lenne, Kinek a harangja Sörös hordó lenne.

20. Pokol kapujába’ egy nagy cserfa vala, Annak minden ágán egy-egy varga vala, A szél megzúdúla, a fa meglódúla, Arról a sok varga mind pokolra húlla. Haj ide Bodonba, Kilencz varga pokolba; Üssed menykő a kaptafát, Hadd szaladjanak a vargák!

21. Iczakos, ficzakos szerencsés jó napot! Tudják-e kelmetök hogy van az állapot? Lőcscsel szokták nálunk nyaggatni a papot, Mert gyakran kocsmában kitöri a csapot A diszó-ólunkat megátkozta egy sas, A nádfalunk anyját megette egy farkas. Szentes közt Makó közt mennyi fűszál vagyon: Isten a nyakadba annyi kolbászt adjon!

22. Jó napot vitézek! ide hallgassatok, Jó tormás csukával engemet tartsatok, A nagy sárga répát énnekem adjátok: Szűröm gallérjából majd nektek papolok. Midőn én a hadban főkapitány voltam, A temető kertben sok bodzát levágtam, Mikor Várad alatt bolhán nyargalóztam, Fűzfa-paripámon magamat hánytattam. Mikor szent Lászlónak hírét sem hallottam, Hogy hozzá mehessek, arról gondolkoztam, Jóllehet még akkor világon sem voltam, Mégis egy tarisznyát a nyakamba vontam. Azt mindjárt megtöltém fényes holdvilággal, Téli csillagoknak szagos illatjával; Igy indultam utra egy tarisznya mákkal, És mák nélkül töltött jó mákos kalácscsal. Bujdosásom közben voltam egy városba’, S láttam egy nagy csodát, hogy ökör az ólba Be nem tudott menni, – bujt az egér-lyukba, Csak nem hanyatt estem csodálkozásomba’. Sokat bujdostam én a nagy tenger mellett, Látjátok a szüröm Mátra-széllel béllelt; Láttam, hogy egy czigány ötven kutyát ellett, Kitéptem hajamat, nevetnem úgy kellett. Obránczos a subám, mert a hideg leli, Pókhálós ingemet a takács most szövi, Süvegemet pedig az ötvös reszeli, Igy hát öltözetem Bécsből hozott semmi. Találtam én tegnap egy zsidót az úton, Kérdeztem, hol lakik? – azt mondta, hogy: Túron; Nem nézhetvén őtet, ugy megvágtam nyakon, Hogy feje kiugrott mindjárt a szájlyukon. Bátyád a szakálát félvállra vetette, A mi kis esze volt, zacskóba kötötte, A zacskó zsíros volt, a kutya megette, – Jaj, szegény bátyádnak nincs már egy csep esze! Ösmertem apádat zsíros, bocskorban járt, Láttam, hogy izével kente meg a haját; Mégis magad mostan oly kényesen hordod, Pedig hát t....os vagy, töröld meg az orrod. – Eb hazudjék többet, mert már meguntátok, Jobb hogy erszényteknek száját megnyitjátok, Garasokat is most reám hajigáltok, Három-négy forintot zsebembe dugjatok!

1. (Nóta: Hogy a babiloni vizeknél stb.) Már elmégy tőlem szerelmes egy kincsem, Nehezebben válok meg tőled mintsem Lelkem megválna gyarló testemtől, Készebb volnék megválni éltemtől, Mint te tőled, életemnek hiv párja, Jaj, jaj! mint folyik szemeimnek árja. Engem itt hagysz völgyén a siralomnak, Te helyére mégy a nyúgodalomnak; Én a szomorúságoknak útján Sietek az én hív párom után. Hogy kell megválni az egygyé-lett hívnek, E két egymást szívből szerető szívnek! Csáki Sára, im kedves feleségem A minket egybe köttetett szerelem Nem tarthat meg, el kell tőled válni, Akaratom ellen búcsút venni; Tőled válásom szívem hasogatja, De ez a mennyei ur akaratja. Nyúgodjál hát meg az urnak tetszésén, Maradj el, kérlek, árváiddal és én Elmegyek, de az ur gondot visel Árváimról, te azt ne felejtsd el; Az ur áldjon meg kedves feleségem, Viselje gondod a jó isten, kérem. Kedves társam! már én tőlem megváltál, Hat éveket velem együtt számláltál; Szép békeségben éltünk mind végig, Míg értem a halálnak révéig. Mint gyarló ember hogy ha te ellened Vétettem: már mind azokról megengedj! Köszönöm hozzám mutatott hűséged, Irántam mutatott jó szivűséged Fizesse meg az ur, őtet kérem, Most is midőn meghűlt már a vérem, Mind e földön, mind pedig a mennyégbe, Az ur színe előtt a dicsőségbe. Kedves gyermekim kik nékem valátok! Intéseimet tészem már hozzátok, Ferencz és Judit immár látjátok, Árváúl hagyott édes atyátok; Titeket én fel nem nevelhetélek, De ki állhat ellen az ur kezének! Oh halál mért vagy hozzám oly kegyetlen, Mért ragadál el, a míg neveletlen Gyermekeimet fel nem nevelém? Miért lövelsz mérges nyilat belém? – Uram, jobban tudod, nem perlek veled, Tudom, árváimnak gondját viseled. Orbán István édes kedves jó atyám! A ki mindenkor hív voltál én hozzám, Jó anyám, Oláh Anna, párjával, Az ur áldjon meg sok áldásával; Testvéreimet az urnak kezébe Ajánlom mind végiglen szerelmébe. Egy szóval kik engem megtiszteltetek, Végső tisztességet nekem tettetek: Az ur oltalmába mind ajánlom, Mert már én nyúgodalmam találom Az urnak jobbja felől, a mennyégben, Hol végnélkül dicsérem őtet. Ámen.

2. (Nóta: Óh ártatlanság báránya.) Soká éljen bár valaki, De magát nem húzhatja ki Az alól, hogy valahára Ne jusson végórájára. Már Kis Tóth István is ére A koporsó fenekére, Ki kedves feleségével Szép életet élt békével. Éltem hatvan őszt és tavaszt, De halál tovább nem halaszt, Hűséges páromtól választ, Szemére könnyeket áraszt. Sajnálom hitves társamat, Neveletlen árváimat, István- Sándor- Zsuzsánnámat, – Itt hagyom jó barátimat. Igy volt az ur akaratja, Rajtam megtetszett hatalma; De már bizom Johovámra, Vigyázzon árva házamra.

3. (Nóta: Hallgasd meg, uram, kérésem.) Mint ért gabona aratást Várja a kívánt takarást: Ugy testem boldog halást Várta csendes nyúgovást, Mert nyolczvankét idős voltam, A mikoron én megholtam, Diószegi István nevem Volt, míg az élők közt éltem. Ember eszedbe veheted, Hogy csak vándorlás életed, Szükség rólam tanúlnod, Hogy utánam kell jutnod, Mert por vagy, azzá kell lenned, Te néked is el kell menned, Bár erős vagy, hatalmas légy, A halálban te is részt végy. Mert ki született anyától: Az irígy halál zsoldjától Meg nem menekedhetik, Bár jót cselekedhetik. Mint a ki itten meghala, Egy jó kegyes atya vala, Még is életének vége Lett, hogy fáklyája elége. De lelke vígad az égben, A mennyei dicsőségben, Megváltójával örűl Szent atyja jobbja körűl, Ahol szent, szent, szent zengéssel És angyali énekléssel Áldja teremtő istenét, Ki bölcsen teremtett mindent.

4. (Nóta: Mint a szép hives patakra…) E világnak minden csínos Javait megkóstoltam, De hasznait igen kínos Fájdalmakkal pótoltam, Míg esztendőm kötele Ötvenháromra tele, Ha nézem annyi szereit, Látom bajos ezereit. Már a halál lekaszálla, Mint elfáradt szolgáját, Nagy kínok közt reám szálla, Szenvedém lába nyomát. Testem meghűlt, már merő, Nincs bennem semmi erő, Jól van, mert kinom megcsüggedt, Inamba többet nem üget. Készittetik testem vára, Lelkem az égbe juta, Ur Jézus Krisztus szavára Mennyországba bejuta. Jézus hívja mennyégbe Lelkemet, hogy menjek be. Testem az itélet napkor Feltámad és örvend akkor. Áldásomat nyujtom hozzád Kedves Pap Erzsébetem, Lelkem szánja özvegy orczád, Hogy árváimat nézem; Az úrnak segedelme Legyen élted védelme, És mikor fáklyája elég: Vegye be lelkedet az ég. Kedves gyermekim! hozzátok Ez útból szólok vissza, Könnyeiteket orczátok Értem hiába iszsza, Hagyjátok el sirástok, Értem jaj-zokogástok; Csak éltetek tartománya Légyen az úr tudománya. Jó barátaim! a kikkel Éltem itt barátságba’, Míg utánam jönnétek el Mennyei boldogságba: Addig éljetek készen És jól, hogy szerencsésen Lehessetek mennyben kalmár, Mint én az angyalokkal már. Ne irtózz testem, szállj belé Szomorú koporsódba, Nincs ott örök romlandóság, – Megnyerted Jézusodban; Megszűnt a halál lángja, Koporsódnak fullánkja, Meg van a próba felőle: Jézus kiszállott belőle. Vedd bé testemet föld pora, Hadd töltse rothadását, Az úr lészen tudom jómra, Hiszem feltámadását. Oh! Jézus, idvességem, Te valál reménységem, Piros véred drága csepje, Kérlek, bűnömet ellepje.

5. (Nóta: Szomoru a halál a gyarló embernek…) Útazók nézzetek e gyászos táblára, Találtok ebben is bánatos példára, Melyben a már éden-kertjebeli átok Betölt, esztendőmből mindnyájan látjátok. Hogy fogtam méhembe kedves magzatomat: Ottan éreztette velem sok jajomat; Mikor már elszűltem véres fájdalommal, Szűlésem pecsétlé kínos halálommal. Jaj, hűséges társam, ugyan ki ne szánna, Kedves árváiddal tőletek megválna, Mert gyászos fejedet sok bú bánat járja, Minden felől jő rád keserűség árja. Nincs már, ki hordozza házadnak bajait, Nincs társ, ki társának mondhatja panaszit, Nincs anya, ki jóra oktassa magzatit, Egyedűl rád hagyta az élet bajait. Tekintvén igyetlen kedves árváidra, Anya nélkűl reád hagyott magzatidra, Oh mely bokros bánat tódult bánatodra, Zokogó jajszó jön rezgő ajakidra. Jaj, igyetlen árvák meghűltek kezeim, Nem vigyáz, homályba borúltak szemeim, Nem oktat, elálltak kedves beszédeim, Nem apolygat, mert már elhaltak karjaim. Ámbár én meghaltam, mennyben még az úr él, Ki édes anya helyt melletted majd fel kél, Nem lesz tartós rátok nézve e gyászos tél, Eljő még a kedves újító déli szél. Még egy szóm hozzátok, már hozzátok térek Édes atyám s anyám; bocsánatot kérek, Kedves testvéreim tőletek, ha nyerek, Áldást kíván szívem, ezzel már elmegyek. Kedves testvérem ki vagy nőtelen korba’, Állitson az isten, a szerencsés sorba. Kedves, jó testvérem! isten oltalmazzon, Végre az egekbe én hozzám felhozzon.

6. (Nóta: Hallgasd meg, uram, kérésem…) Nézd meg csak élő, mint jártam, A midőn még nem is vártam, Imé nagy hirtelenűl Megholtam véletlenűl; Huszonöt idős koromba’ Tesznek setét koporsómba, Nagy Erzsébet volt a nevem, Míg itt az élők közt éltem. Ember! eszedbe veheted, Hogy csak vándorlás életed, Szükség rólam tanúlnod, Hogy utánam kell jutnod, Mert por vagy s azzá kell lenned, Te néked is el kell menned, Bár erős vagy hatalmas légy, De te is a sírba elmégy. Már lelkem vigad az égben, A mennyei dicsőségben, Megváltójával örűl Szent atyja jobbja körül, A hol szent, szent, szent zengéssel És angyali énekléssel Áldja teremtő istenét, Ki bölcsen teremtett mindent. Tóth János kedves férjemet, – Kivel páros életemet Töltém nyolcz esztendőkig, Igen kevés időkig, – Itten hagytam özvegységben, Szomorú, bajos inségben, Istvánommal, Juditommal, Két neveletlen árvámmal. Kedves szüléim, szomszédim, Rokonim és jó barátim A kik nékem valátok, Végső szóm ez hozzátok: Hogy ti egymást szeressétek, Az én példám kövessétek, A míg ez életben éltek: A nagy istent dicsérjétek!

7. (Nóta: Szomoru a halál a gyarló embernek…) Elkészíték tehát – óh gyászos tisztelet – Ifiú Kis Pálnak a bús szemfödelet, Csakugyan a nagy kín és szenvedés végre Elmúlván, változott örök dicsőségre. Készen a koporsó, nyitja a sír száját, Hogy bényelje nagyon megkínzott prédáját. A halál fegyvere, vérengező karja Imé az erőst is a sírba takarja. Huszonkét esztendő még kevés magába, Csak siralmat hagy itt egy kis árvájába, Sőt már gyümölcséből megmutatott zsengét, Itt hágy egy fiatal, neveletlen gyengét. Kedves társam! kinek esküvéssel adtam Szívemet, hogy holtig szeretlek, fogadtam, Kinek adtam szívem a jegyemmel egybe, Mikor az úr előtt kapcsoltattunk egybe: Három esztendeje azon szép órának, Melyben mint hív párra ránk áldást adának; Im azt a kötelet a halál ellőtte, Hűségünk mentséget nem talált előtte. Nem rég volt, hogy örűlni kezdtünk egymásnak, Már nekem mennem kell, mert nekem sírt ásnak, Csak magad maradtál, légy nyúgodalommal, A te neveletlen kis gyenge árváddal. Szívem ezer nyíllal vagyon által szúrva, Midőn utánam sír egy ártatlan árva, Kinek nincsen atyja, nincs gondviselője, Nincsen az élet sok bajától mentője.

8. (Nóta: Ez élet csak füst és pára…) Édes anyám! békeségben Éljél itten csendességben, Mikor pedig innét elmégy: Fejedre gyöngy koronát tégy. Jézus lelkem aranyláncza, Mennyei gyűrűm zománcza, Melyet újjamba ma tettél, Hogy véreddel eljegyzettél. Eljegyzettél egy személynek, Egy mennyei vőlegénynek, Kinek szerelmébe’ élek, Most hogy már vele beszélek. Oh setét sír fedd bé testem, Melyben nyúgalmam kerestem, Add meg várt boldogságomat, Vedd be az én koporsómat.

9. (Nóta: Nosza istenfélő szent hivek!) Elvégeztem immár életem, Mely az úrtól rendeltetett, És a rothadás végett testem Gyászos boltjába tétetett. Hogy míg az úr Jézus, Ama mennyei jus, Eljő itélni: A földben nyúgodjon, Honnan feltámadjon Örökké élni. Halálom tudom az okozta, Hogy én bűnben fogantattam. És végső órámat e hozta El, mivel én bűnös voltam. A Jézus véréért És szenvedéséért Atya úr isten! Nyujtván jobb kezedet, Szent segedelmedet Várom kegyesen!

10. SIRATÓ. Oh lelkem, galambom, hű párom! Hej, csak még egyet szólnál hozzám, Csak még egyszer vetnéd rám mosolygó szemed! Hej, de nem mondod többet: kedves galambom, gyémántom, rubintom! Oh hogy’ felejtselek el! Hogy’ felejtsem el azt a sok szép szavat! hogy’ felejtselek el tégedet! Nincsen már nékem senkim e világon, Kinek elpanaszoljam bajomat. Hej! csak a jó isten visel már én rám gondot! Kedves galambom, jó párom! Elfelejthetetlen hű párom! Árva leszek én már, ha aranyos lesz is a kapufélfám. Jaj de csak nagy árvaságra hagytál! Lelkem, galambom, hű párom! Kedves angyalom, lelkem, jó párom!…