JEGYZETEK.

I. BALLADÁK ÉS ROKONNEMÜEK.

1.Gyöngyvári Katicza. Megjelent először a „Kolozsvári Közlöny“ 1864-évi 127-dik számában gyüjteményemből közölve, hol a befejező sorok következőleg állanak: Kedvesem, ha te meghaltál, én is! Érezzem a te fájdalmadat én is! ezt azonban most elhagyva egy később kapott változat szerint közlöm a végső hat sort. Eme későbbi változatban a leány Komlósi Katiczának van nevezve, de a már egyszer ösmertté tett nevet jobbnak tartottam meghagyni, noha ez rokonabb hangzásu a Kriza Homlódi Zsuzsánájával. Ez utóbbit lásd a „Fővárosi Lapok“ 1864. folyama II. negyedében közölve, a többi változatait pedig e gyüjtemény első kötetében a 13–17. számok alatt.

2. Istenem, istenem. Rokon az előbbivel és annak változataival, csakhogy ez amazokhoz képest töredék.

3. Szép Ilona. Változatát lásd Erdélyinél (Népdalok és Mondák. Pest. 1846.) az I. kötet 375. száma alatt.

4–5. A királyfi. Lásd szintén Erdélyinél I. kötet 377. száma alatt. Továbbá két változata van a jelen gyüjtemény első kötetében is a 9. és 10. számok alatt.

6. Ádám és Éva. Változatát lásd Kriza gyüjteményében (Vadrózsák. Székely népköltési gyüjtemény Kolozsvár. 1863.) az I. kötet 517. száma alatt. Félnépi eredetű.

7. Magas a partja. Ugy látszik, nem népi eredetű, azonban a század elején széltére dalolták s ezért érdemesnek találtam felvenni gyüjteményembe.

8. János. Ez örökké siró Jánosnak, mióta gyüjteményem nyomda alá került, egy más változatát is hallottam Székes-Fehérvárott, melyben nem a gazdasszonynyal, hanem a kisasszonynyal foly a párbeszéd ilyen formán: Sirva sétál a kapuban János, Kérdi töle a kisasszony: ‚Mi most a baj, János?‘ „Ha kisasszony megengedné, Hogy a kapun belől mennék.“ ‚Lehet, szivem, János, Tessék, szivem, János!‘ a többire nézve, kevés különbséggel, megegyez az itt közlöttel.

9. Az eladó leány. Változata megvan Erdélyinek válogatott népdalai közt (képes kiadás) a 132. szám alatt; továbbá a jelen gyüjtemény első kötetének 60-dik száma alatt. Ez, a stropha szerkezetből itélve, mindkettőnél régibnek látszik.

10. Szabó János. 11. A kanász. Mindkettő töredék, melynek kiegészitését gyüjtőinktől örömmel vennők.

12. A kisasszony. Változatait lásd az első kötet 46. és 47. számai alatt.

20. Kecze Sári. Pár versszaka összetalálkozik Erdélyi II. kötetének 115. számú dalával.

22. Megöltek egy legényt. Változata Erdélyinél I. k. 380. szám alatt, pár versszaka megvan e gyüjtemény első kötetének 68-dik száma alatt is.

23. A bujdosó. Változata Krizánál az I. kötet 10. számú dalában.

24. A lovas legény. Nehány sora összetalálkozik Erdélyi I. kötetének 272-dik dalával.

25–27. A rab. E czim alatt gyűjteményünk első kötetében is van 5 balladanemü közölve (33–37); a stropha szerkezeten kivűl, mely majdnem mindnyájánál ugyanaz, jellemzi mindegyiket ama méla busongás s valódi mély érzés. Egy némelyiknél nem csak egész sorok, de egész versszakok is megegyeznek.

30. A verbunkos. Pár sora összevág Kriza I. kötetének 445-dik dalával.

31. Sárga csizmás Miska. Négy versszakot közlött belőle Thaly Kálmán (Régi vitézi énekek és elegyes dalok. Pest. 1864. I. k. 332–333. lap.). Egy más változat látható Mátray Gábor „Magyar népdalok egyetemes gyüjteményé“-ben (Pest. 1858.) a II-dik kötet 88 száma alatt a 18–19. lapokon.

32. Gyönge Sándor. Nem hazai termék, egy külföldről haza jött katona felmondása után jegyeztem föl más három társával együtt. Ezeket lásd alább a katona-dalok közt 29–31. számok.

33. Az elitélt katona. Változatát lásd az első kötet 67-dik száma alatt „Váradi nótája“ czim alatt. Némileg egybe találkozik Kriza „Vadrózsái“-nak 475. számu dalával is.

38–39. Sári Mári. Lásd változatát e gyüjtemény első kötetében 55, szám alatt; Krizánál is van egy hasonló az I. kötet 313. számánál.

40. Gombosné. Nem más, mint az Erdélyi Csimáné komámasszonya. Régi, igen elterjedt népdal, itt is két változatban jön elő, nem különben Erdélyinél II. kötet 450. száma alatt, valamint Krizánál az I. kötet 334-dik számánál.

47. Bogár Imre. Változatát lásd az első kötet 70. száma alatt.

48. Kis Sándor. Nem annyira műbecse, mint a benne több helyt nyilatkozó naiv felfogásért vettem föl e gyüjteménybe. Különös, hogy az, ki gyilkolt, nem részesűl más bünhödésben, minthogy katonának viszik el.

49. Sobri. Erdélyi gyüjteményében az I. kötet 239 száma alatt, csak négy versszak van meg; én egy régibb kézirat után közlöm az egészet.

51. A csikós. Változatát lásd Erdélyinél I. köt. 272. szám alatt.

55. Fábián Pista. E dal Fábián kivégeztetése után csakhamar az egész alföldön elterjedt. Érdekesnek tartjuk az alábbi két dalt összehasonlitás végett ide iktatni, melyet Arany János közlött először (Remény. Szépirodalmi és müvészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahót Imre. Pest. 1851. I. köt. 334–336. l.) a következő jegyzet kiséretében: „Ime egy pár akasztófavirág. Népi költészetünk koszorúja nagy részben ily virágokból van fűzve, s habár ez, mit itt közlünk, nem tartozik is a jelesbek közé, annyit mindenesetre megérdemel, hogy a népdalok gyüjteményébe valamikor felvétessék; annálinkább, mert ez, nem, mint rendesen szokott lenni, a kivégzettek requieme, mások általi bucsúztatója, hanem maga Fábján, a 24 éves szép ifjú szerzeménye; ki az elsőt bujdostában irta, a másodikat fogságában, midőn a rögtönitélő törvényszék már meghozá fölötte az itéletet, mondta egy városcseléd tolla alá, mint ezt közlő bizonyosan tudja.“

58. Balla János. Több részletre nézve megegyez fennebb a 48 szám alatt közlött Kis Sándor czimü balladával.

Nyomdahiba a 65. lapon alól az 5-dik sorban: ez ket, olvasd: ezeket.

II. DALOK.

1. SZERELMI DALOK.

2. Az első versszak változata megvan Kriza „Vadrózsá“-i I. kötetének 411-dik száma alatt. Pár sorban összetalálkozik még Erdélyi Népd. és Mond. II. kötetének 124-dik dalával.

3. Ezen dal második versszaka egyezik a 12-dik szám alatt közlött ballada végső versszakával; a harmadik pedig Tóth Kálmán költeményéből ment át a nép ajkára némi módositással (Tóth Kálmán. Összes költeményei. Pest. 1860. I. köt. 91. l.).

11. Nyomdahiba a második sorban ra ta, olv.: rajta.

12. Az első versszak változatát lásd Népd. és Mond. I. kötetének 455. száma alatt.

19. Nehány sora megvan Népd. és Mond. II. 252. száma alatt, de egészen más kifejléssel; és Krizánál a 350. szám alatt.

20. Első versszaka ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. II. kötete 59-dik dalának.

33. Gyüjteményemben egy régi nyomtatványon ezen dalhoz még a következő 3 versszak csatlakozik: Vas a patkóm, réz a szege, Szeretőmnek kék a szeme, Ha a festőhez vihetném, Feketére megfestetném. Pest mellett van egy kertecske, Ott lakik a szép menyecske. Hol a legény nem uj fecske, Kit készen vár a menyecske. Megmondtam már a Náninak, Tartson szeretőt magának, Ne tartson mást bolondjának, Vegyen bolondot urának.

28. Második versszakának pár sora összetalálkozik Népd. és Mond. II. 176. dalával.

31. Szintén a második versszak változata megvan Erdélyi gyüjteménye II. kötetének 314-dik dalában.

34. Az e dalban emlitett gyolcsra meg kell jegyeznem, hogy a mult század utolján a fiatal menyecske, midőn a templomba vagy más nyilvános helyre ment, a fejkötőn felül tenyérnyi széles fehér gyolcsot, a gazdagabb pedig fehér fátyolt kötött a fejére s arról tudták meg, hogy „új házas.“ – „Kis leány koromban, – emlité nagy anyám, kinek felmondása után jegyeztem föl e dalt, csak azt néztük a templomban, hány menyecskének van a fején gyolcs, arról tudtuk meg, hogy hány menyasszony jött be.“ Ezen szokásból eredt a mai napság is divatozó közmondás: „Hogy’ áll a gyolcs a fején?“ azaz: lássuk, mi lett hát belőle?!

38. E dal második versszaka Kriza „Vadrózsái“ I. 86-dik dalának első versszakával majdnem szóról-szóra megegyez.

39. Pár sora kevés változtatással megvan Kriza: „Vadrózsák“ I. 80-dik számu dalában; az 5-dik és 6-dik versszak pedig ezen gyüjtemény első kötetének „Vegyes dalok“ czime alatt közlött 2-dik számu dalával üt össze.

43. Az első versszaknak megfelel a Népd. és Mond. II. 173-dik dalának 3-dik versszaka.

45. Egybe találkozik a Népd. és Mond. II. kötet 30-dik dalának második versszakával.

57. Változatát közlötte Kriza „Vadrózsák“ I. 391. száma alatt; egy versszaka megvan csekély eltéréssel Népd. és Mond. III. 110. száma alatt.

62. Első verse látható Népd. és Mond. II. 195-dik szám alatt szintén az első versszakban.

69. Csekély változtatással megvan Népd. és Mond. I. 41. száma alatt.

70. Az első versszak variansa olvasható Népd. és Mond. II. 213. száma alatt.

75. Változatait lásd Népd. és Mond. III. kötetének 80. és 157, számai alatt.

76. Pár sora összevág Népd. és Mond. I. 89-dik dalának második versszakával.

77. Az első versszak változata megvan Kriza „Vadrózsák“ I. 411-dik számu dalának első versszakában.

81. Két sora némileg egybe találkozik a Népd. és Mond. II. 171. dalának két első sorával.

82. E dal első versszakának változata megvan Népd. és Mond, III. 110-dik száma alatt a harmadik versszakban.

85. Első versszaka megvan Krizánál a „Vadrózsák“ I. kötetének 476-dik száma alatt.

86. Első versszaka némiben megegyez Pap Gyula „Palócz népköltemények“ czimü gyüjteménye 82-dik dalával.

87. Némi módositással ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. II. 180-dik dalának első versszaka.

88. Krizánál csak az első versszak van meg belőle „Vadrózsák“ I. 134. száma alatt.

90. A második versszak változata olvasható Népd. és Mond. II. 258. száma alatt; a harmadiké pedig ezen gyüjtemény első kötetében a „pusztai és pásztordalok“ 7. száma alatt.

92. Eszméje ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. II. kötete 60-dik dalának.

94. A harmadik versszak két utolsó sora összetalálkozik e gyüjtemény első kötete 68-dik dalának végső soraival.

97. Változatát lásd közölve Népd. és Mond. III. 146. számu dalában.

Nyomdahiba a 119. lapon A gondot, olv.: A ki gondot.

101. Két első sora megvan Erd. II. 247 és 248. első versszakaiban, és Krizánál a „Vadrózsák“ I. kötetének 434. száma alatt.

Nyomdahiba a 122. lapon: nem szidjon, olvasd: ne szidjon.

104. Nehány sora olvasható Krizánál a Vadrózsák I. kötete 393. száma alatt.

112. Pap Gyula emlitett gyüjteményében három legény arat a baglyasalyi halom alatt zabot, mig itt a leányok rózsát aratnak.

113. Szintén Pap Gyula gyüjteményének 98-dik számu dalával van némi rokonságban.

122. Két első versszakát közlötte Kriza a „Vadrózsák“ I. kötetének 399. száma alatt.

126. Változata látható Erd. I. 79. száma alatt, továbbá a második versszak szintén más változattal megvan Népd. és Mond. II. 167. sz. alatt az utolsó versszakban.

132. Egy Szegedről került változatát lásd a Népd. és Mond. III. a 4-dik szám alatt.

133. Pár versszaka megvan Erd. II. 333. számu dalában.

139. Az első vers két utolsó sora ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. III. 98-dik dala második versszakának.

143. A három utolsó versszak változatát közlötte Erdélyi Népd. és Mond. I. 35. számu dalában.

150. Első versszaka megvan Erd. I. 36. száma alatt.

154. Változatát lásd Népd. és Mond. III. 19. száma alatt.

164. Az első versszaknak van két változata is; egyik Népd. és Mond. II. 207. számu dalában, a másik ugyanott alább a 282. szám alatt.

168. Első versszakát közli Erdélyi a Népd. és Mond. II. kötetének 263. száma alatt.

177. Az első versszak megegyez Erd. II. kötete 241-dik dalának első strophájával.

181. Két első sora némiben megegyez a Népd. és Mond. II. 61. dalának két első sorával.

2. HAZAFIUI ÉS KATONADALOK.

1. Rákóczi korából. Mivel sem véltem méltóbban megkezdhetni e szakaszt, mint mult századi szabadságharczunk eme bánatos elégiájával. Először közlötte Erdélyi János „Szabad hangok“ czimü költemény füzete utolján (Szabad hangok. Erdélyitől. Pest, 1849. a 32–35. lapokon) s ő végül eme jegyzetet csatolja hozzá: „Eme történeti elegia több mint száz esztendő óta tudtommal, itt lát először világot. Megőrzé ezt a fájdalmait hiven rejtegetett magyar nép. Az idők fordultához képest jónak látám közlését, miután eddig világ elé bocsátanom soha nem sikerülhetett.“ Itt minden változtatás nélkűl veszi az olvasó, s ide főkép azért vettem fel, mert gyüjteményemben volt már egy töredék változata egy a mult század utólján, vagy a jelen század első évtizedében összeirt daloskönyvből kiirva. Azonban midőn már gyüjteményemből ezen iv ki volt nyomva, jelent meg Thaly Kálmán gyüjteménye (Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez Pest. 1872. I. II. köt.), melyben a „Rákóczi nóta“ – igy nevezi Thaly – szintén közölve van becses történelmi tájékozás kiséretében, melyben e dal eredete-, s a jelen korra történt átszármazása viszontagságairól bő felvilágositást talál a szives olvasó (Lásd a II. köt. 208–241. lapjait.) Ugyan ő még más két, későbbi változatát is közli (u. o. a 242–246. l.), mely utóbbival az alább közlött, s általam már emlitett varians némi csekély eltéréssel megegyez; de annak bizonyságául, hogy e dal a mostoha idők daczára országszerte s igy Hód-Mező-Vásárhelyen is, el volt terjedve, s csak az utóbbi idők, hogy ugy mondjam, hanyagsága okozta, hogy már-már feledékenységbe menjen, közlöm az ide jegyzett változatot. Nehány sornyi töredék dallamával együtt, Horváth Ádám kézirati gyüjteményéből kiadva, látható Bartalus István „Magyar Orpheus“-ában is (Pest. 1869.) mindjárt a kötet első lapján. Én itt minden további magyarázgatást mellőzve, az ilyenek iránt érdeklődő olvasót Thaly emlitett gyüjteményére utalom. Amaz általam talált változat im itt következik. Jaj neked szegény magyar nép! Mert az ellenség szaggat s tép. Mire jutott állapotod! Romlandó cserép. Szegény magyar nép, Mikor lesz már ép, Megromlottál mint cserép; Mert a sasnak körme között Fonnyadsz mint a lép. Jaj Rákóczi, Bercsényi, Vitéz magyarok vezéri! Hová lettek nemzetünknek Fénylő tüköri, Piros hajnali, Fényes csillagi! Német földünket emészti, Szegény magyar nemzetünket Miképen veszti! Szörnyű rajtunk a fegyver, Mert a német köztünk hever; Ugy viseli magát mint egy Derék gavallér. Nézd el be kövér, Bőrébe’ nem fér, Mégis többet kér; Alig vagyon országunkban Miatta kenyér.

2. E dalt szintén az előbb emlitett dalos könyvből irtam ki, hol a következő czim volt fölébe irva: „Szegény magyarok éneke, melyben a maga nyomorúságát siratja szegény magyar nemzet.“

3. Ez, valamint a következő szám alatt közlött dal, maig is él a nép ajkán, s alig van olyan, a jelen század elején összeirt dalos könyv, melyben benn ne foglaltatnék.

4. Nyomdahibák az első versszak 3-dik sorában a 169. lapon: Ne hangzik, olvasd: Nem hangzik. a 170. lapon 2-dik sorban elhunytak helyett olvasd; elhunytak.

6. Az első versszak Döbrentei Gábor „Sirtál anyám, egykor értem“ kezdetü dala után van készitve, de a második vers egészen a népé s a szép kis dal tökéletes egészet alkot. Amazt lásd felvéve a Népd. és Mond. II. kötetének 482. száma alatt.

14. E dal mindjárt a függetlenségi harcz leveretése után keletkezett s csakhamar ország szerte elterjedt. Az akkori viszonyokhoz átidomitva dallamával együtt közlötte Mátray Gábor: „Magyar népdalok egyetemes gyüjteménye.“ czimü vállalatában az első füzet 9-dik száma alatt.

17. Pár sora némileg összevág Pap Gyula többször emlitett gyüjteménye 93-dik dalával.

20. Az utolsó versszak két első sora megegyez az első kötet 15-dik dalának két első sorával és némileg az itt alább 32. szám alatt közlött dal pár első sorával.

22. Pár sora összevág az első kötet 31-dik dalával.

23. A második versszak megegyez alább a 35. szám alatt közlött dal második versszakával.

28. Az első strophát némi változattal közli Kriza a „Vadrózsák“ I. kötetének 336. száma alatt.

29–31. Az e számok alatt közlött dalok, mint már fennebb is emlitettem, nem hazai termékek, egy a külföldről haza jött szabadságos katona felmondása után jegyeztem fel őket. Érdemesnek tartottam közleni, mint a magyar nép honszeretetének őszinte, szivből jövő nyilatkozatait.

30. Nyomdahiba a 186. lapon 13-dik sorban: kozzád helyett olvasd: hozzád.

3. PUSZTAI ÉS PÁSZTORDALOK.

4. Krizánál a „Vadrózsák“ I. kötete 411-dik számu dalának első versszakában nem a szőlő-tőke, hanem a diófa vesszeje marad árván mint a szegény legény szeretője.

5. Szabados János a negyvenes évek elején igen erélyes csendbiztos volt Hód-Mező-Vásárhelyen, ama jó-fajta legények, kiknek „nem törte kapa tenyerét,“ féltek tőle mint az égő tűztől. A felőle élt babonás hiedelem, hogy „nem járja sem golyó sem fegyver,“ az aczél-tükör, „melyen hét mértföldre ellát,“ a bagolyszem, hogy „sötét éjtszakán is láthat“ stb mind igen jellemző adalék népünk gondolkozás-módja és bensőjének kiismerésére, s noha a dal keletkezése után csakhamar elhangzott, mindaz által érdekesnek véltem felvenni a gyüjteménybe.

Nyomdahiba a 194. lapon alól a 3-dik sorban: s láthat, helyett olvasd: is láthat.

12. E dal változata megvan a Népd. és Mond. I. kötetének 253 száma alatt; de e pár sor: Ha loptam is, megszenvedtem érte, A vármegye se’ hányja szememre! ama sajátságos felfogás oly eredeti, büszke nyilatkozatát foglalja magában, hogy méltónak találtam egész terjedelmében ujra közleni.

15. Első versszaka némiben megegyez a Népd. és Mond. II. kötete 249-dik dalának első versszakával.

17. A dal második versszaka összetalálkozik az ezen gyüjtemény első kötetében közlött pusztai dalok 3-dik számának második versével.

21. Az e szám alatt közlött dal két első strophája és az első kötet 13-dik számu dalának utolsó versszaka némi hasonlóságot tüntet fel.

23. Távoli rokonságban látszik lenni a Népd. és Mond. III. kötete 356-dik dalával.

4. BOR ÉS KORTESDALOK.

4. Nyomdahiba a 208-dik lapon alól az első sorban: változtak helyett olvasd: változtak.

5. Az első versszak Tóth Kálmán költeményei közül ment át a nép ajkára némi változtatással; a másodiknak változatát lásd az első kötet 6-dik száma alatt közölve.

7. Változata megvan a Népd. és Mond. I. kötete 228. számu dalában.

8. Változata szintén Erdélyinél van a Népd. és Mond. III. kötetének 169. száma alatt.

12. Közölve van az első kötet bordalai közt 8. szám alatt az első versszak hijával; amannak, a versalakból itélve, egészen más dallama is van.

14. Babarczy Antal a negyvenes években Csongrád megyében a konservativ párt első capacitása és vezér szónoka volt. Szabó László, Vidovits Mihály szintén ezen párt főbbjei közé tartoztak. A dal 1843. tavaszáról való. Dallama ugyanaz, a mi Horváth Ádám: „Mars siess hazámba vissza kis seregem“ czimü költeményének, melynek egyéb iránt ez meglehetősen sikerült travestatiója. Amazt közlötte Bartalus István „Magyar Orpheus“-ában dallamával együtt a 89–90-dik lapokon.

5. TRÉFÁS ÉS GUNYDALOK.

1–2. Mindkét dalt a már emlitett régi dalos könyvből irtam ki. Az első, úgy látszik, kurucz-világi maradvány, a másodiknak második versszaka némi módositással megvan Erd. III. 317. száma alatt.

5. Az öt első versszak olvasható Kriza gyüjteményének 462. számánál.

8. Változata megvan a Népd. és Mond. II. 469. számu dalában.

9. Az első versszak némi változtatással látható Erd. III. 320. száma alatt.

11. Szintén az első versszak változata megvan Népd. és Mond. I. 468. és az első kötet 10. száma alatt.

18. Némileg összeüt a „Vadrózsák“ 342-dik dalának második versszakával.

21. Pár sorban összevág az első kötetben közlött gúnydalok 13-dik számával.

28. Két sora egybe találkozik a Népd. és Mond. III. kötete 310-dik dalának két első sorával.

31. Némiben megegyez Erd. III. kötete 27-dik dalának harmadik versszakával.

36. E gyüjtemény első kötetében a tréfás dalok 15-ik száma alatt van közölve a 128-dik zsoltár travestatiója; kiegészitésül emlékezet után itt közlöm az egyházi énekek némely travestatióit, melyeket gyermek koromban többször volt alkalmam a néptől hallani. Találó és egészséges termékei a népi-humor azon játsziságának, mely magasabb tárgyakhoz is mer nyulni, a nélkül, hogy sértene, s megbotránkozást keltene. Eme dalok nem a megromlottság és vallástalanság bélyegeit viselik magokon, sőt inkább úgy tünnek fel, mint a nép humorának kedélyes szeszszenései. Már a gyermekdalok közt akadtam egyre, mely az apostoli hitforma első szavaival kedődik, de csakhamar tréfás hangba csap át. Im itt következik: Hiszek egy istenben, Kiszaladtam egy ingben, Kapom a vasvillát, Ütöm a macskát, Mért ette meg a szalonnát. Általában a nép, kivált borozás közben, a vallási dolgok komoly méltóságán hamar túlteszi magát. Ki nem emlékeznék ama dalra, mely elsőbben a halotti ének komoly, méltóságos dallama és szövege szerint kezdődik: A nap eljő nagy haraggal Mely megemészt mindent lánggal, Dávid mondja ezt Szent Pállal, de csakhamar vidor, enyelgő hangba megy át, a rohamos dallam mintegy jelezvén a kedélyek derült csapongását, következőleg halad tovább: Töltsd tele, pajtás, poharad, Mig ki nem ázik agyarad; Mind bolond, a ki nem iszik, Mig a temetőbe nem viszik! Hogy hosszas ne legyek, még csak a következő dalt iktatom ide ezen nemből, mely a búcsú-járók énekét alakitja át ilyen játszivá. Merre menjünk komám asszony? Alleluja! Akár erre, akár arra, Alleluja! Erre mentek, szilvát ettek, Alleluja! Elhullatták, itt a magja. Alleluja! Szent-verebélyi bot, Ki két krajczáros bicskával kiczifráztatott, Könyörögj érettünk! Soroksári czipó, Irgalmazz minékünk! Részeg hétfőn, részeg kedden, Szerdán, csütörtökön, Részeg péntek’ és szombaton És az egész vasárnapon.

Nyomdahiba a 232. lapon alól a második sorban: icze helyett olvasd: itcze.

6. VEGYES DALOK.

1. Az első versszak változata közölve van e gyüjtemény első kötete vegyes dalainak 17. száma alatt.

12. Nyomdahiba a 240. lapon a 12-dik sorban: galamhom helyett olvasd: galambom.

16. A két első versszak közölve van a Népd. és Mond. II. kötet 152. sz. alatt, más két oda nem tartozó verssel egybe kötve, a harmadik pedig Erd. III. 298. száma alatt némi változtatással egy maga. A negyvenes évek elején az alföldön igy dalolták, a mint jelenleg közlöm, s igy tökélyes egészet képez. A „kisebbik uram“ elnevezés a férj öcscsét jelenti, mig a férj bátyját a menyecske „öregbik uram“-nak szokta nevezni.

21. Nyomdahiba a 244. lapon a 8-dik sorban: szomoruságo helyett olvasd: szomoruságot.

22. Nyomdahiba az első verszak második sorában: szavaimnak helyett olvasd: szavadnak.

31. E dalból Erdélyinél a Népd. és Mond. I. 466. száma alatt csak a két első versszak fordul elő, igy a mint jelenleg van is csak töredéknek látszik.

32. A II. szám alatt közlött kiházasitó dal nehány sorban némileg összevág Kriza I. 253. számu dalával. E dalokat fonókákban és más összejövetelek alkalmával társas játékok közben szokták dalolni. Igy péld. az első dalnál a játszó személyek körbe fogózva forognak, a középen egy leány áll, ki a dal végeztével a megnevezett férfival a kör közepén tánczol, mi közben a többiek valami más dalt dalolnak s szintén párosával tánczolnak. Kinek párja nem jut, az a táncz végével a kör közepére áll s a játékot tovább folytatják.

7. DAJKARIMEK, GYERMEKDALOK S JÁTÉKOK.

A gyermekdalok iránt eddigi gyüjtőink nem viseltettek elég figyelemmel, mennyiségük ugy Erdélyinél mint Krizánál, a dalok más fajához képest, igen csekély; csak a jelen gyűjtemény első kötetében találunk már nagyobb számra. Én a népköltési termékek gyüjtésénél mondhatnám előszeretettel voltam irántok, s hogy vonatkozásukat a gyermek-élet különböző mozzanataira kitüntessem, nehány oly dalt is felvettem a gyüjteménybe, melyeken a kényesebb izlésüek talán fenn akadnak, de melyekről tudtam, hogy az avatottak, habár a dolgot nevén nevezik is, kedvesen fogják venni, mint a népélet őszinte, hamisítlan nyilatkozatait. Helyesnek tartom e részben is Erdélyinek az ilyféle közmondásokra tett ama megjegyzését, hogy az, ki ilyesmin rágódik, felejti, „hogy ily gondolkozás után öntestét is, melyen szinte hagyott szégyelni valót az alkotó természet, meg kellene csonkitania.“ Végül megjegyzem, hogy a gyermekdalok mind a h.-m.-vásárhelyi tájszólás szerint vannak közölve, hogy ez által anyagot nyujtsak a nyelvészeknek a különböző vidékek szólásformáinak egybehasonlitására. Erre nézve azonban lásd a „Magyar Sajtó“ 1865. évi 31–38. számu tárczáit, hol ugy a gyermekdalokról mint különösen ezen tájszólásról bővebben értekeztem.

4. Erdélyi e dalról azt mondja a „Magyar közmondások könyvé“-ben, hogy „ezek alkalmasint csak emlékezet segitéseért vannak igy összehozva, hogy a gyermek annál könnyebben tartsa meg a napok rendit;“ hogy azonban e csonka mondatok mindegyikének van saját értelme, az utolsó sorból alapos okom van hinni; ugyanis én úgy vélekedem, hogy bennök a naponkénti teendők vannak elsorolva, s ezért bátorkodnám az egészet igy értelmezni: „Hétfő hetibe,“ azt teszi, hogy a szükségleteket ekkor kell bevásárolni a piaczon, – ugyanis az alföldön a heti piaczot egyszerüen csak hetinek is nevezik; – „kedd kedvibe“ meg azt jelenti, hogy azon dolgodhoz, melyhez kedv kell, akkor kezdj; én legalább igen jól emlékszem, hogy a köznépi szülők, mint már ezt Erdélyi is megjegyezte, azért viszik kedden először gyermekeiket az iskolába, hogy azoknak annál több kedvök legyen a tanuláshoz; „szerda szerelmibe“… erre azt jegyzem meg, hogy a jegyesek azelőtt mindig, legalább az alföldön s különösen H.-M.-Vásárhelyen, s legtöbbnyire ma is szerdán szoktak megesküdni egymással, hogy mint házas társak annál jobban szeressék egymást. (Lásd a „Vasárnapi Ujság“ 1864. évi folyamában: „Alföldi menyegzői szokások száz év előtt,“ hol szintén a szerdai nap van emlitve a lakodalom napjául.) Igy tovább: csütörtökön a csür, pénteken a pitvar, szombaton a szoba körüli dolgot kell elvégezni s vasárnap pedig kétszer menni az isten házába.

7–13. E számok alatt a babonás hiedelem nyilatkozatai vannak feljegyezve, s mint hogy a szöveg melletti megjegyzések által igyekeztem mindegyiket érthetővé tenni, itt felesleges minden további magyarázat.

21. A négy első sor közölve van Schuster F. W. „Siebenbürgisch sächsiche Volkslieder“ stb. (Hermannstadt. Verlag von Theodor Steinhaussen 1865.) czimü gyüjteményének 400-dik lapján „Ungarische Studien“ czim alatt következőleg: Tini kakasti, hârom garas – hát a tjúk? az is úgy.

24. Ha a gyermek játék közben megboszankodik társára, felindulásában azonnal kész a gúnyolódásra; ha más megróni valót nem talál benne, keresztnevére mond rimet s azzal boszantja. Itt fel vannak sorolva mind ama csúfolódó versikék, s felvilágosításul csak annyit jegyzek meg, hogy a Lityke a Lidia, a Sárkány a Sára, a Zsuska a Zsuzsána nevek kicsinyítése.

Nyomdahiba a 259. lapon a 13-dik sorban: Zsucska helyett olvasd: Zsuska.

45. Változata megvan Kriza gyüjteményében a 280. szám alatt.

55. Két első sora megvan az első kötet gyermekdalai közt a 13. szám alatt.

65. Az e szám alatt, a lap alján közlött pár sort a földön hentergő, magát rendetlenül viselő gyermekre szokták mondani. „Iszka“ annyit tesz, mintha mondaná: nem szégyenled magad? „dobár“ pedig a teliségtől kidomborodottat, megtöltöttet, degeszt, telit jelent. Innen mondják: dobár erszény, mely pénzzel van tele, dobár zacskó, mely dohánynyal van jól megtömve; dobár has, mely a jól lakás következtében meg van telve, mintegy kidomborodva. Az emlitett helyen épen ebben az értelemben fordúl elő.

81. E dalnak változata az első kötet 36. számu dala.

82. A „hogyan van magyarúl?“ felirat alatt közlött három sorocska, melyet sebesen, megszakitás nélkül szoktak felmondani, következőleg értelmezendő: Tón a lúd át úsz. Ólon tall ing, por lép itczét. Hun hál a tál az éjtszaka?

89–92. Az e számok alatt közlött dalok többé kevésbbé összetalálkoznak a Vadrózsák 277. 278. számaival és az első kötet gyermekdalainak 11. 12. és 39. számaival.

93–106. Egyik a másiknak változata; hasonlók vannak még közölve Erdélyinél a Népd. és Mond. I. kötetében a 405–409. 412. és Krizánál a 290-dik szám alatt.

119. Összetalálkozik az első kötet 15-dik számu gyermekdalával.

120. Nyomdahiba a 308. lapon az első sorban: ragada helyett olvasd: szalada.

Némi rokonság vehető észre még a következő számok alatti daloknál, u. m. a 121-dik számu némiben megegyez az első kötet 33-dik gyermekdalával; a 125 az első kötet 14-dik és Pap Gyulánál a „játékok“ 6-dik számával; a 126. számu Krizánál a 274. számmal, végre a 128. számu ugyanott a 273. számú dallal.

8. KÖSZÖNTŐK ÉS RIGMUSOK.

A ünnepek közül karácson, új év és a téli hónapokban eső névnapok előestéjén három négy gyermek összeáll s járnak házról-házra kántálni vagy köszönteni. Megállnak az ablakok alatt s elkezdik énekelni a köszöntő verset; mikor végére értek, egy a hangosabb torkuak közül elkezdi: „Szerencsés jó estét kivánok kigyelmeteknek! Engedje az úr isten, hogy több karácson (szent István stb.) estéjét érhessenek kigyelmetek erőben, egészségben; nem ilyen szomorút, hanem örvendetesebbet kivánok kigyelmeteknek!“ Aztán elkezdik mondani sorba a rigmusokat; midőn abból is elmondtak nehányat, a házbeliek kalácscsal, rétessel, kolbásszal és egy pár krajczárral megajándékozva bocsájtják őket tova.

A köszöntők közül tudtommal csak a 6-ik szám alatti volt még ekkoráig közölve a Protestans naptár valamelyik régebbi év folyamában, a többi most lát itt először világot; ugyan ezt mondhatom a rigmusokról is. Az első karácsoni köszöntő negyedik versszaka, ha nem is kifejezésben, de tartalomban összetalálkozik a Népd. és Mond. I. kötete 335. száma alatt közlött „karácsoni rigmusok“ elsejével. A rigmusokból egyes sorok a mysteriumok ama dévajkodó részeibe csúsztak át, melyek összehordanak furcsánál furcsább dolgokat, hogy ez által jó izű nevetésre fakaszszanak. Általában elmondhatni úgy a köszöntőkről, de legkivált a rigmusokról, hogy igen régiek, s egy vagy más tekintetben kiváló figyelmet érdemelnek. Némi összetalálkozást csak a 22-dik szám alatti rigmus tüntet elő a Népd. és Mond. I. kötete 170-dik számu dalával.

11. Nyomdahiba a 325. lapon az első versszak 3-dik sorában: nem fogom helyett olvasd: meg fogom.

9. HALOTTI ÉNEKEK.

A halotti énekek a nagy közönség előtt eddig ismeretlen műfaj képviselői. Erdélyi ugyan a Népd. és Mond. I. kötetében a 327–334. számok alatt közlött nehány „szent éneket,“ melynek egy része irók, más része pedig a nép vagy ismeretlenek szerzeménye. Hasonlókép Kriza „Vadrózsá“-iban az 523–525. számok alatt közzé tett 3 éneket a szombatosok sectájától; azonban e szám vallásos irányu népies költészetünk termékeinek megismertetésére és kellő méltánylására oly csekély, hogy méltónak tartottam az itt közlött nehány halotti éneket a gyüjteménybe felvenni. Ezeknek egy részén meglátszik ugyan, mint például a 4-dik szám alatt közlöttön, hogy iskolázott elme szüleménye, de egy jó részről bizton merem állitani, hogy majdnem egészen irás-tudatlan emberek agyából került elő. A mint valami nevezetesebb haláleset fordul elő, a falusi muzsa készen van kesergő énekével, elbúcsúztatja a megboldogultat szeretett övéitől, intő s vallásos életre serkentő tanácsokat oszt a hiveknek. Az ily énekeket aztán azon jó néném-asszonyok, kik egész nap elénekelgetnek ott a halott mellett, vagy magok leirják vagy mással leiratják, hogy alkalom adatván, ujra elő vehessék, megtévén rajta az alkalomszerü kellő változtatásokat. Igy például a 3-dik szám alatti éneket egy, még a század első évtizedében összeirt énekes könyvből irtam ki, s több ilyent átlapozván, mondhatom, nemcsak a névre, hanem egyes sorok, sőt egész versszakokra nézve is lényeges változtatásokat tapasztaltam az utóbb irott példányokban. Állitásom igazolására felkérem a szives olvasót, hogy a most emlitett és a 6-dik számú éneket hasonlitsa egymással össze.

A 10. szám alatti „Siratót“ egy fiatal özvegy után jegyeztem föl; valóban szép nyilatkozata az igazán s forrón szerető hitves társ sebzett szivének. Tudtommal ez az első, mely a való fájdalom eme nyilatkozataiból eddig föl van jegyezve.

De nem mindenkinek esik kezére, mint szokták mondani, a siratás. Egy némelyik oly együgyüen hadar öszsze mindent, hogy a halott nézők mosolyra fakadnak felette.

A többire nézve utasitom a szives olvasót a Nagy Miklós által szerkesztett „Magyarország képekben“ czimü folyóirat 1867-dik évi folyamára, melyben az alföldi, de különösen a vásárhelyi népszokásokról egy egész czikksorozatot közlöttem; ott ugy a temetési, mint más egyéb szokásokról is bővebb tudomást szerezhet magának.

III. TALÁLÓS MESÉK.

A találós mesék a népköltészetnek egyik legrégibb faját képezik. Már a legrégibb ős korban találunk némi nyomaira. Olvassuk ugyanis az ó szövetségi szent könyvekben (Birák XIV. 12–15.) hogy Sámson mennyegzője alkalmával, a filiszteusoknak a következő találós mesét adta fel megfejtés végett: „Az evő állatból étek jöve ki és az erősből édesség jöve ki“ s a megfejtőnek „harmincz inget és harmincz öltöző ruhákat“ igért. A görög Oedipus a Sphinx által feladott találós mese megfejtésére (Micsoda állat az, mely reggel négy lábon, délben kettőn, estve hármon jár?) Théba királyságát nyerte jutalmul. A keleti költészet müvei, époszok és mesék, egyaránt bővelkednek a talányokban; a Shah-Námében épen ugy előfordulnak talányfejtések, mint a Pántsatántra közmondásai között, melyek közül némelyiknek megfejtésére egy egész hosszú mesét kell elbeszélni.

Ganander, ki a finn nép találós meséit mint Frantsilai káplán 1783-ban kezdé először gyüjteni,37) azt jegyzi meg a régi gothokról, hogy a házasulandó ifjunak három vagy több találós mesét adtak fel s csak ha ezeket megfejtette, nyerte el a hajadon kezét. Az ő állitása folytán tudjuk továbbá, hogy a juutok (dánok) halálra itélt foglyaiknak három-kilencz találós mesét adtak fel s ha ezeket megfejtették, a halál alól felmentettek. Ezekből látjuk, hogy az ős korban a népek közt nagy divatja, sőt tekintélye volt a találós meséknek; s hogy gazdag ajándékot, királyságot, szerető hitvest kaptak jutalmul a megfejtők, vagy épen életöket mentették meg általa.

Népünknél a találós mesék szintén igen kedveltek. Alig van társas összejövetel, mint péld. őszszel a kukoricza fosztás s a hosszú téli estéken a fonó, hol elő ne kerülnének. Sőt nem csak ekkor hanem az élet komolyabb mozzanataiban sem feledkeznek meg róluk. Főkép a házasság kötés alkalmával egyik másik vidéken még mai napság is divatban vannak. Igy különösen a Rábaközben, midőn a menyasszonyt a vőlegény lakására átviszik, az érte jövő násznagyot a násznéppel együtt zárt ajtó megett fogadják, s a kiadó-násznagy a zörgetésre kérdi tőlök: mit akarnak, mire azt felelik, hogy oly járatban vannak, mint Jákob volt, midőn Rachelért messze földre utazott. Ekkor a menyasszony átadását azon feltét alatt igérik meg, ha nehány kérdésre megfelelnek, s eztán talányok, vagyis inkább ilyszerü bibliai feladatok megfejtése után bocsájtják be őket a szobába. Más helyt pedig még a leánykérés alatt van szokásban a találós mesék feladása, ugyanis a násznagy a házbeliek közül valakivel, mig a hajadon felkészül, bocsátkozik találós mesék fejtegetésébe, hogy – mint a régi gyüjtő megjegyzi – „a násznagyok haszontalansággal ne töltsék idejöket.“

Noha a találós mesék a népköltészet egyik figyelemre méltó ágát képezik, még is gyüjtésükre nálunk csak az ujabb időben forditottak nagyobb figyelmet; bár egyes tünemények e részben előbb is előfordultak. Igy a mult század utólsó tizedében Váczon megjelent „Énekes gyüjtemény“ egyik ivén találkozunk ugyan már velök, sőt ez később többször utánnyomatott, de ezek közt is találós mese alig van egynehány, a legtöbb nem egyéb ilynemü bibliai feladatoknál. A jelen század elején pedig Kulcsár István „Hasznos mulatságok“ czimü lapjában helylyel-közzel szintén adott ki egy-két találós mesét, de azokat versbe szedvén eredeti alakjokból kivetkőztette. Igy a régibb naptárakban, valamint Edvi Illés Pál iskolai kézi könyvében hasonlókép találunk nehányra. Ujabban legtöbbet közlött belőlök a Hunfalvy Pál szerkesztette „Magyar Nyelvészet,“ ugyanis a négy első évfolyam (Pest. 1856–1859.) nyolcz közleményben 688 találós mesét tett közzé. Az ezóta megjelent gyüjtemények közül majd mindegyik járult valamivel e szám öregbitéséhez. Igy Merényi László: „Eredeti Népmesék“ 2 kötet (Pest, 1861. az első kötet utolján van 92 találós mese) Arany László: „Eredeti népmesék“ (Pest, 1862. van benne közölve 54 találós mese.) Kriza János: „Vadrózsák“ (Kolozsvár, 1863. benne a találós mesék száma 116.) Pap Gyula: „Palócz népköltemények“ (Sárospatak. 1865.) van benne közölve 46 találós mese.

Gyüjteményembe, az itt közlött találós meséket csakis figyelem-gerjesztés okáért vettem fel. Ezek közt is több van olyan, mely nemcsak az előbbi gyüjteményekben megjelenteknek, hanem az ittenieknek is más szavakkal előadott változata, például a XI és CXVII. a XXXIII és XLVI. stb. Ezekből azonban, ha nem mondanám is, azonnal észre veszi a szives olvasó, hogy közlésöknél azon czél lebeget szemem előtt, miszerint az ugyanazon, de különböző kifejezésekkel előadott találós meséket eredeti, naiv alakjokban ösmertessem meg. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy tehát az itt közlöttek jobbak előbbi változataiknál. Lehet ez is amaz is egyaránt jó, ha hiven meg van bennök tartva a szavak rythmusos elhelyezése, hangutánzás, alliteratio stb. melyek ugy találós meséinknek, mint közmondásainknak feltünő s jellemző tulajdonságait képezik. Gyüjtőink közül egynémelyik eddigelé épen erre nem fordított elég figyelmet. Lehet valamely találós mese vagy közmondás hütlenűl visszaadva a nélkűl, hogy a gyüjtő rajta – akár az eszmét, akár a szavakat tekintve, – a legcsekélyebb módositást tette volna. Épen a szavak rythmusos elhelyezésénél fogva – mert tapasztalásból tudom, hogy ugy közmondásaink, de legkivált találós meséink legnagyobb része nem vers, de ilyen rythmusos próza – ne legyen egy szó a maga helyén, hanem álljon előbb vagy hátrább: oda van az egésznek bája, zamata, eredetisége.

Ezeket akartam gyüjtőinknek figyelmébe ajánlani s egyuttal számot adni a gyüjtés körül saját eljárásomról.

Nyomdahiba a 363. lapon felül a 7-dik sorban: Ha lettem, olvasd: Ha letettem.

IV. MESÉK.

1. A vasfejű ember. Ily szerkezetben még nem jelent meg sehol, s maga a Vasfejü ember is új név és uj alak a mesegyüjteményekben; kár, hogy jelleme nincs határozottan körvonalazva s egész szereplése bizonytalan és mellékes természetű. A mese többi részleteihez sok rokon vonás található. Igy a dió helyett, melyből nyáj özönlik ki, másutt hasonló bűverőjü tarisznya (Gaal mesegyüjteménye 13. szám) vagy szarv (Arany L. Magyar népmesék 124. lap) fordúl elő; viszont a dió mint ruhatartó szerepel. (Kriza: Vadrózsák 459. l.; Népd. és Mondák III. 254.). A három kutya hasonló viszonyok közt, kézirati gyüjteményünk egyik meséjében Csausz, Horpasz és Rekemondor nevet visel. A varázsgyürű szintén több meséből ismeretes, részint hasonló, részint másnemü bűverővel. (Lásd: Arany L. 173 és 254; Mérényi: Eredeti népmesék II. 118; Pap Gyula: Palóczmesék 112; Népdalok és Mondák III. köt. 201.).

2. János királyfi és Szélike. Változata Merényinél (Sajóvölgyi népmesék I. 1. sz.) A csudaerejű alakokról lásd Arany L. értekezését a „Népmesékről“ (Kisfaludy-társaság évlapjai IV. kötet 169.).

3. A özvegy asszony fia. Az alapeszme, hogy a királykisasszony ahhoz megy nőül, a ki meg tudja nevettetni, megvan Krizánál (9. szám) és Aranynál (266. lap) de eltérő részletekkel. Közelebb áll Gaal „Hatalmas sip“ czimü meséje (44. szám) bár ez is sok részletben eltér. Az álomzacskó helyett hasonló körülmények közt más mesében álompor (Gaal 14. sz.) vagy altató lehelet (Gaál 17.) fordul elő.

4. A Tülök vár. Csali mese. Lásd az első kötet jegyzeteit.

5. Haragszol szolga? Változata Jókainál. (A magyar nép adomái, Pest, 1856.) hol azonban a mese máskép végződik.

Nyomdahiba a 414. lapon felül a 7. sorban: Pali czigány, olvasd: Puli czigány.

6. Az éjféli táncz. Egész szerkezetében teljesen elüt a népmesék szokott alakjától. Inkább valami babonás-történet gyanánt foroghat a nép ajkán. Egypár hasonló darab már az eddigi gyüjteményekben is fordúl elé; például Merényinél II 5 és 7. sz.; Gaálnál 40. sz.; Pap Gyulánál 2. sz. Lásd ezekről Arany L. idézett értekezését (114. lap).

7. A loncsos medve. Második része (a kemenczébedobás) megvan Grimmnél (15. sz.) a Népdalok és Mondákban (II. 7. szám) és Arany L. meséiben (200. lap.)

8. A kis gömböcz. Változata Arany L. meséi közt: „A kis gömböcz“ (24. sz.).

9. A halál és a vén asszony. Változata az ismeretes Hatvani-mondának, midőn a deák az ördögöt azzal tartja távol magától, hogy a „cras“ szót ajtajára irja (Lásd: Jókai, „A magyar Faust“; Kisfaludy társaság évlapjai V. kötet 153. lap). Rokon egyébiránt több népmese is; Erdélyinél (Magyar Népmesék, Pest, 1855. 17. szám) Merényinél (Eredeti népmesék 7. szám). Grimmnél (42. sz.).

10. Az aranyhajú tündérkisasszony. A csudabéka gyakran eléfordul, de más szereppel mint e mesében. (Lásd: Népdalok és Mondák III. 15. sz.; Grimm 1. sz. Gyüjteményünk I. kötete 7. sz. stb.) A segédállatokról, minők e mesében: a kutya, hal és galamb, lásd Arany L. idézett értekezését 149. lap valamint Grimm 17. sz. meséjét. Az élet és halál vize előfordul első kötetünk 1 sz. meséjében (lásd az erre vonatkozó jegyzetet).