Széchenyi István

(4) Az ország újjászervezése. Széchenyi alkotásai

Amikor Dessewffy József a maradiak nevében harcra kelt az újítók ellen, Széchenyi fölvette az odadobott keztyűt és megvívta a harcot. A régi rendhez ragaszkodó uraknak vitairattal felelt 1831-ben. Ennek a könyvének a címe: Világ. Fegyverül választotta, amit így a címlapra írt: a világosságot. Amiket a Hitel lapjain az ország társadalmi képéről megrajzolt, azokat átfesti a Világban állami közéletünkre.

Bírálatot mondott ősi közigazgatási berendezkedésünkről: államéletünket ez »rútul eldarabolja« öt párt, hat vallás, tíz nemzetiség és 52 vármegye közt, nem számítva a külön területeket és a szabad városokat. De ellentétek által idegeníti el egymástól az ősi nemességet is. A jövendő birtokosok—úgymond—járatlanok a hazai dolgokban és nem tudják megszolgálni a hazától kapott javakat. Lelkileg tova is szakadoznak a magyarságtól és odakünn költik a pénzt, mert itthon nincs mód, amivel az állandó tartózkodást maguknak kellemessé tehetnék. Ellentétük a köznemesség, mely a külföldet nem ismeri, a hazai állapotokat túlbecsüli, idegen találmányokról fogalma sincs és az ujítások ellen elvakultan küzd. A polgárelem nagyobbrészt nem magyar és a kiváltságos rendek nem édesgetik magukhoz. A parasztság sok nemzetbelire van tagolva és ebben a magyar, legszebb fajta bár, gyengén szaporodik, míg a többi fajta szapora, »mint gomba az erdőm«. Hitéletünkben úgy áll szemközt a protestáns a katolikussal, mint az »angol és gallus« egymással és alig van társaskör vagy intézet, »vallási irígykedés ördögétől ment«. Ily viszonyok közt vajmi nehéz a nemzet nagyságát kifejleszteni. Mert kisebbszerű ideiglenes javítások mitsem érnek: a beadott szer elgőzölögvén, a test még bágyadtabb és a fájdalom égetőbb lesz. Gyökeres javításról pedig az a köztudat, hogy azzal sarkalatos törvényeink ellenkeznek.

Politikai reformok dolgában sürgősnek tartja a közteherviselést, hogy a nemesség is adózzék, pénzzel váltva meg a véradót: a katonáskodást. Javallja továbbá Széchenyi a jobbágyok fölszabadítását a robot és dézsma alól, a földesurak kártalanításával. Nagy súlyt helyez az értelmiség elterjedésére, mert a műveltség súlya leginkább fékezheti a kényuralmat és megszerezheti a nemzeti függetlenség másik biztosítékát: a vagyont és vele a jólétet.

József nádor

Széchenyit a »Világ« című könyvének megjelenése után kinevezte Pestmegye táblabírájának. Ezt a példát a többi megyék is követték.

Szerencsére—írja—a magyar nem egy kiélt, megvénült nemzet, melynek csak multja becses, inkább Európa legifjabb nemzete, mely történelmében kisdedkorát élte és nagy hivatása ezután következik. Nyolcszáz évig—úgymond—ez ország közélete »kis urak és szegény királyok története volt«, nem pedig a nemzeté. Még Nagy Lajos és Mátyás korát sem tartja megbámulni valónak. Fényes és dicső kort ő a jövőtől vár és erre óhajtaná a magyart előkészíteni, fölnevelni. »A magyar egy gyermeknép; most semmi, de minden lehet, mert lelki és testi erő rejtekezik fiatal keblében«.

Számot vet a kormányhatalommal és föltételezi róla, hogy a nemzeti felújulásnak gátat vetni nem áll érdekében. Valaha más volt e hatalom politikája: hogy egyszerűsítse a birodalmi kormányzatot, egy nagy egészbe próbálta egyesítni a magyarságot a többi részekkel. De a cél: az összeolvasztás mindig sikertelen maradt és már fel is hagyott vele.

Széchenyi a maga eszméit ez alapon most kiszélesíti. A nemzeti kaszinó mintájára szervezni kívánja a társaséletet vidéki városainkban is. Egyesületekbe készül tömörítni a mezőgazdasági erőket: lerakja a pesti Köztelek alapját, körülötte a gazdakörök országos hálózatával. Felveti a részvénytársulati üzlet kérdését, mellyel nagy vállalkozások egész sora volna indítható. Részvénytőkével szándékozik Pestnek állandó hidat és állandó színházat adni. Tervezi azt is, hogy nagy vizeink szabályozására társaságok alakuljanak, a Dunára gőzhajózást vezessenek és a fiumei tengeröbölig kőútat akar vágatni a Karszt kőhegyein át.

Avatott bírálók most azt kívánták tőle, adja elő pontról-pontra való sorrendben, amit az országgyűlésen legott tárgyalni lehet, mert már megértek a rögtöni megoldásra. Eleget tett ennek a kérésnek is és 1833-ban kiadta harmadik nagy művét: a Stádiumot-ot.

Ez törvényhozási feladatokról szól, amiket tizenkét pontba foglal:

1. Rendezni kell a hitelképesség és a hitelforrások kérdéseit.

2. Meg kell szüntetni az elavult ősiségét, mely miatt a földbirtok nem lehet jelzáloggá és a nemes családok nem jutnak hitelhez.

3. A jobbágynéppel meg kell váltatni a terheit, hogy megszabaduljon tőlük és a nemesség kárpótlást kapjon értük.

4. A birtokképességet mindenkire ki kell terjeszteni.

5. Törvény előtt legyen mindenki egyenlő: mágnás a nemessel és a kettő a nemtelennel (így nevezték akkoriban azokat, akik nem tartoztak a nemességhez).

A cenki Széchenyi-kastély

Széchenyi István gróf a sopronmegyei cenki kastélyban töltötte a pihenőnapjainak nagy részét. Cenk környékén ö honosította meg a selyemhernyó-tenyésztést, amely akkoriban még újság volt Magyarországon.

6. Jobbágyi perekben a parasztok választhassanak tiszti ügyészt, érdekeiknek közköltségen való képviselésére.

7. A nemesség vegyen aránylagos részt a házi pénztár és az országgyűlés költségeinek viseléséből.

8. A forgalmi ügyek tartozzanak ezentúl országgyűlés elé.

9. Szünjön meg minden egyedárúság, céh-és értékszabály.

10. A törvény és az országgyűlés nyelve ezentúl csakis magyar lehessen.

11. Magyarországon ne kormányozzon más, mint a magyar helytartótanács; az udvari kancelláriákat szorítsák a közös ügy intézésére.

12. Legyen eltiltva minden titkosság a bírói tárgyalásoknál és az ítéletek kihirdetésénél.

Széchenyi ezzel a művével az úgynevezett haladópárt élére állt és pontozataiban három országgyűlésnek szabott teendőt.

És amit megkezdett tollal, hamar beváltotta tettekkel. Eddigi alkotásai: a lóverseny, akadémia és nemzeti kaszinó után belefogott legnagyobb vállalataiba: a Vaskapu-szabályozásba, a dunai gőzhajózásba és a pesti Lánchíd megépítésébe. Fáradhatatlan erélyével, sokoldalúságával és önfeláldozó munkásságával nemcsak a közönség előtt, hanem a meglepett hatalom előtt is Széchenyi volt ekkoriban a magyar nemzet vezére.

Vásárhelyi Pál

kiváló tudású mérnök készítette Széchenyi felszólítására az aldunai Vaskapu-szabályozás terveit. Az aldunai hajózó-útnak, amelyet 1835-ben nyitottak meg, mai napig is Széchenyi-út a neve.

A Dunát ötször járta be mérnökeivel. Adatokat gyűjtött, felvételeket végzett a folyam mocsárterületeiről, a kazáni szoros és a három aldunai zuhatag viszonyairól. Tanulmányozta a forgalom, árúk és vámok ügyét a magyar és a török partokon. A szabályozó munka pénzügyi nehézségek miatt sokáig fennakadt, mert a kormány cserben hagyta. De Széchenyi csüggedetlenül folytatta tanulmányait a Dunán és mellékfolyóin a gőzhajóval járhatóság szempontjából és a Száva, meg a Kulpa szabályozását is belevonta terveibe, hogy az Alföldről a tengerig összeköttetést létesítsen.

A gőzhajózást osztrák tőkével teremtette meg és ha magyar szakerők hiányában magyar-lábra nem is állíthatta azt, gondoskodott, hogy a partjaink mentén járó hajók magyar nevet kapjanak, az igazgatóság főintézete Pesten települjön meg és Óbudán elsőrendű hajógyárral téli kikötőt építsenek. De figyelme kiterjedt a balatoni gőzhajózásra is: megépíttette az első tavi naszádot, a Himfy-t és később ennek társát, a félszázadon át üzemben maradt Kisfaludy nevű hajót.

Széchenyi István gróf 1835-ben

A pesti álló híd ügye rajongó lelkesedéssel töltötte el. Attól várta Buda és Pest majdani egyesítését. Próféta szeme a jövőbe látott és oly művet akart arra hagyni, mely a leendő világvárosnak száz év mulva is dísze és büszkesége legyen. Nyolcszor utazott Angliába, megállapodni a nagytudású Clark Ádám mérnökkel, a merész szerkezetű függőhíd tervében, mely akkor világcsodának vált be. És hogy a lánchíd forgalmát a budai parton lebonyolíthassa, átfuratta a várhegyet az alagúttal.

Óriási elfoglaltsága mellett kiterjesztette száz más feladatra is a figyelmét. A vidéki kaszinók megalakításával szervezetet adott a vidék társadalmának. Megalakította az állattenyésztő társulatot, melyből később az Országos Gazdasági Egyesület nőtte ki magát.

Alapítója lett a Földhitelintézetnek, részt vett az első magyar biztosító társaság, a pesti hazai első takarékpénztár és az első gőzmalom megalkotásában. Indító lépéseket tett, hogy létrejöjjön nádori védnökség alatt a József-műegyetem. Nagy tervei voltak a nemzeti színjáték ügyében és díszes épületet szánt neki a Dunaparton. Foglalkozott Buda és Pest jövendőjével: sürgette a városrendezést, a külterület befásítását, a Duna két partján körülfolyó kereskedelmi csatornák, nagy árúkikötő építését.

Ennyi gond és munka mellett ráért megírni buzdító cikkeit az ujságokban, jelentését a Dunáról, a Lánchídról, értekezéseit az olcsó házakról, lakásberendezésekről stb. Számítsuk ehhez roppant elfoglaltságát az 1830—1840-iki országgyűléseken, hol a gazdasági és hiteltörvények az ő javaslata szerint készültek el: így kapunk némi fogalmat arról az óriási szellemi munkáról, amit ez évek alatt Széchenyi pihenés nélkül elvégzett.

(Folytatjuk)

Szerkeszti: ÁRKAY KALMAN, az Országos Közművelődési Tanács alelnöke Kiadóhivatal: BUDAPEST, IV., FERENCIEK-TERE 3.:: Telefon 108—84 Budapest, az ATHENAEUM irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása