Hogyan terjednek a betegségek?

Tudja mindenki, hogy némelyik betegség veleszületik már az emberrel, más betegségeket pedig úgy kap az életben. Azt is tudjuk, hogy némelyik betegség ragadós, azt tehát mástól kapja az ember. Vannak olyan betegségek, amik nem születnek az emberrel, de már egész kicsi gyerekkorában elkezdődnek, mert a gyermek világrahozott gyöngeséggel született,—ilyen például az angolkór. Van néhány olyan betegség is, aminek az igazi természetét még az orvosok se tudják és nem tudják azt se, mitől kapja az ember,—ilyen például a rákbetegség. A legtöbb betegségről, kiváltképpen pedig a legtöbb gyermekbetegségről azonban mégis tudjuk, hogy mitől támad, például a ragadós betegségekről, amik a legtöbb gyermeket pusztítják el. De nem elég csak azt tudnunk, hogy mi okozza a betegséget, hanem hogyha óvakodni akarunk tőle, akkor azt is meg kell tudnunk, hogy hogyan és hol éri a gyermekeket a fertőzés vagy egyéb baj, amitől beteg lesz. Tudjuk például, hogy kanyarós gyermekhez nem szabad közel ereszteni az egészséges gyermeket, mert megkaphatja a betegséget. De sokszor látni, hogy megkapta a kanyarót olyan gyermek is, aki sohase járt közel kanyarós beteghez. Azt is tudjuk, hogy sokszor tüdőbetegséget kap az olyan gyermek, aki körül az egész házban egy tüdőbeteg sincsen. Olyanról is hallott már mindenki, hogy egészséges családban beteges gyermekek vannak és az emberek nem igen tudják, mitől olyan véznák, betegesek azok a gyermekek. Azt kell tehát tudni, hogy hogyan jutnak a betegségek a gyermek közelébe és hogy mitől kell óvni a gyermeket, ha azt akarjuk, hogy egészséges maradjon.

Azt, hogy ragadós beteghez a gyermeket nem szabad közel ereszteni, de ha csak lehet, még egy lakásban se hagyni—mindenki tudja. De kevesen tudják, hogy nemcsak a betegtől magától lehet a betegséget elkapni, hanem mindenkitől, aki a betegnél járt és még mindenféle tárgyaktól is, amelyek a beteg közelében voltak. A ragadós beteg csirája benne szokott lenni a beteg legtöbb váladékában, a nyálában is, kivált pedig a kiütéses gyermekbetegségek csirája terjed el könnyen, mert a kiütéses bőr későbben hámlik és a lehámlott bőrdarabkák televannak a fertőzettel. Ebből mindenki megítélheti, hogy hova mindenhova eljuthat a ragadós betegség csirája. Ha a beteg egyet köhint, már szerteköpköd igen sok apró nyálcsöppöt. Ezek a nyálcsöppök olyan aprók, hogy alig látni őket, de a betegség csirái is olyan kicsinyek, hogy még a láthatatlan kis csöppöcskékben is ezrével lehetnek. A beteg zsebkendőjére, vánkosára, ingére, takarójára biztosan igen sok ilyen apró nyálcsöpp kerül, de jut belőle az ágy fájára, a beteg evőeszközére, tányérjára, poharára, még a padlóra is. Ha a beteg bőre hámlik, akkor a lehámló picike bőrdarabkák szerteszét hurcolódnak a szobában, lerakódnak és fölkeverednek a porral és el is lehet őket vinni mindennel, amire egy kis por ráfér,—vagyis jóformán mindennel, ami csak megfordul a szobában.

Aki bent volt a ragadós betegnek a szobájában, annak már a kezére, ruhájára, hajára juthat a beteg nyálából vagy lehámlott bőréből. Ha letette valahová a kalapját, azon is elvihet a fertőzött porból, de legkivált a cipője talpán biztosan visz belőle. A fertőzésnek pedig az a természete, hogy végtelenül kevés kell csak belőle, máris megbetegedhetik tőle az ember. Abban az alig-alig látszó csöppöcske nyálban, vagy az észrevehetetlenül apró bőrdarabkákban a betegséget okozó bacillus eljut az egészséges emberek közé, ha valamelyiknek a vérébe belekerül, akkor ott elszaporodhatik, eláraszthatja annak az egész testét és beteggé teheti azt is. Egyáltalában meg kell jegyezni, hogy a bacillusok éppen úgy mérgezik meg az ember testét, mint a veszedelmes mérgek. De azzal veszedelmesebbek, mint a mérgek, hogy élnek, tehát szaporodni tudnak. A veszedelmes mérgekből is érheti az ember testét olyan kevés, amennyi még nem árt és ha csak ennyi éri, akkor az embernek semmi baja se lesz tőlük. De ha a bacillusokból jut az emberbe egy kevés, akkor azok a testünkben szaporodni kezdenek és olyan szaporák, hogy néhány óra alatt már milliószámra szaporodhatnak és beteggé teszik az embert.

Ha most már ebből tudjuk, hogyan kerül az egészséges ember házába a fertőzés, akkor azt is tudni kell, hogy hogyan jut bele a gyermek (vagy az ember) testébe. A legkönnyebben úgy, hogy a gyermek a fertőzött kézzel mosdatlanul eszik, vagy a szülő a gyermeket fertőzött kézzel eteti, vagy csak megfogja a gyermek ételét: ezen a módon már az ételre, az étellel pedig a gyomorba jut a fertőzés, a bacillus. Bejuthat a fertőzés a szoba porával is, mert olyan apró, hogy a legfinomabb, legapróbb szemű porban is elkeveredik és a porral együtt száll a levegőben, rakodik le mindenfélére, az asztalra is, a tányérra is, az ételre is és ezen a módon belekerülhet az emberbe. A port be is lélekzi az ember, ezzel pedig a tüdejébe juthat a bacillus.

A gyermek, kivált az apróbb, még olyan módon is szerez ragadós betegséget, ahogyan a felnőtt ember, de már a nagyobbacska gyermek se szokott. A gyermek ugyanis sokat játszik a földön, a padlón, mászkál, guggol, ül és a szoba porában, piszkában a játékát is, a kezét is jól megforgatja. Ezzel aztán a kezére ragadhat a fertőzés is, amikor pedig a kezét vagy a játékát a szájába veszi, akkor azzal a fertőzés is a szájába jut és a gyerek megkaphatja a betegséget. Ezért jó mentül tisztábban tartani a gyermek kezét, kivált a körme alját, mert ott bújik el legjobban minden piszok. A körmöt mindig egészen rövidre kell vágni, hogy ne férjen alája piszok és ha rövid, ha hosszú, mindig ki kell mosni, ki is piszkálni. A tüdővészt majdnem mindig ezen a módon szerzi a gyermek, mert a tüdővészes betegnek a kiköpésében is benne van a fertőzés, a kiköpést pedig mindenhonnan, az utcáról is hazaviszik az emberek a cipőjük talpán és otthon megfertőzik vele a padlót. A gyermek aztán felszedi a padlóról és a maszatos kezével beleviszi a szájába.

Sokan azt vetik ez ellen, hogy ők is, a testvéreik, gyermekeik is jártak ilyen betegeknél: mégsem kapták meg a ragadósnak mondott betegséget. Csakhogy tudni kell azt is, hogy nem minden fertőzésből lesz betegség. Sok ember ugyanis ellene tud állni a bacillusok mérgének, az ember egészséges vére sokszor le tudja győzni a fertőzést és ilyenkor az ember nem lesz beteg, ha bele is kerül a testébe a bacillus. Megesik az is, hogy valaki állandóan, folyvást hordja magával a fertőzést, sokan meg is kapják tőle a betegséget, ő maga azonban egészséges marad. Ezt azonban senki sem tudhatja magáról előre. Ezért jó, ha mindenki a legnagyobb óvatossággal és vigyázattal viselkedik. Ahol valakinek ragadós betegsége volt, ottan mindenféle dolgokon—ágyon, ruhafélén, meg amit a beteg csak használt—rajta maradhat jó sokáig a fertőzés és amikor például a kiütéses, kanyarós gyermek már régen meggyógyult, még mindig megkaphatja a betegséget ezektől a tárgyaktól egy másik gyermek. Ha tehát valahol ragadós beteg volt és az meggyógyult, akkor mindent, amit csak lehet, lúggal le kell sikálni, vagy lúgban kimosni, amit pedig így se lehet, azt legalább jól ki kell szellőztetni, kitenni a levegőre, a tiszta napvilágra. A nem ragadós betegségekről nem mindig lehet megmondani, hogy hogyan kapja a gyermek, de annyit ezekről is kell tudni, hogy minden betegséget az kap könnyebben, aki gyöngébb és aki egészségtelenebb módon él. A meghűlésre rá szokás fogni mindenféle betegséget és sokan ezért úgy vigyáznak a gyermekre (meg magukra is), hogy a széltől is óvják, mindig benntartják a szobában, mindenféle ruhákba, kendőkbe bugyolálják, ha már egyszer ki muszáj engedni, a szobába pedig sohase engedik be a friss levegőt. Ezen a módon pedig nem óvakodni lehet a meghűléstől, hanem inkább biztos betegséget lehet szerezni. Mert akit ezen a módon elkényeztetnek, az aztán egyetlenegy friss szellőtől vagy az úgynevezett légvonattól (cúgtól, amint mondani szokás) beteg is lesz tüstént. A meghűlés ellen nincs más védelem, mint az edzés, vagyis az, hogy a testünket hozzászoktatjuk a hideghez és a friss levegőhöz. Sokat kell szellőztetni, mindennap friss levegőre kell vinni vagy ereszteni a gyermeket. Meg is kell mosdatni mindennap hideg vizzel, még pedig nemcsak az arcát, hanem az egész testét tetőtől talpig.

A haját is tisztán kell tartani a gyermeknek. A fiúk haja rövid legyen és a gyermek mossa meg mindennap éppen úgy, mint az arcát és a kezét. A lányok haját is legjobb mentül többször megmosni, kivált betegség után, mert a haj között sokáig megmaradhat valami fertőző piszok. Természetes, hogy a beteg ember csókjától is betegséget lehet kapni. Aki tehát beteg, az sohase csókolja meg a gyermeket, a más gyermekét pedig ne csókolja meg az ember sohase és tanítsa meg a maga gyermekét is, hogy ne engedje magát idegen emberektől megcsókolni.

Az is nyilvánvaló, hogy aki sört, bort vagy akármilyen pálinkafélét ad a gyermeknek, az mérget, betegséget ad neki. A gyermeknek csak vizet vagy tejet szabad inni adni.