Negyedik könyv.

1. Ha az uralkodó rész bennünk az ő természetes állapotjában van, – olly viszonyban áll az eseményekhez, hogy könnyen alkalmazza magát mindenkor a’ lehetséghez és föladatához. Mert ez munkálódásának nem kiván semmi különös tárgyat, hanem csak ohajtja azt is, kivételileg, a’ mi czéljaival megegyező; azt pedig mi czéljával ellenkezik, anyagul veszi, mellyen magát gyakorolja, hasonlón az erősb tüzhöz, midőn hatalmat vesz azon mi bele esik ’s a’ mitől egy kis mécs elaludnék; de a’ lángoló tüz legott magához hasonlóvá teszi mi bele esett, megemészti és tőle még magasbra lobog.

2. Semmi tetted se legyen czél nélkül, ’s egyet se vigy véghez máskép, mint a’ müvészet tökélyetes elvei szerint.

3. Falusi jószágokon, vizpartokon, ’s hegyeken keresnek pihenést és magányt. Te magad is az után szokol sohajtozni. De mind ez egy müveletlen gondolkozásra mutat; mert szabadságodban áll mindenkor, midőn akarsz magadba vonulni ’s kipihenni. Pedig sehol sincsen az ember sem nyugalmasabb sem csendesebb magányban, mint saját lelkében, főkép ha benne ollyan tulajdonai vannak, mellyek szemlélete igen könnyen megnyugtatja. A’ nyugalom alatt pedig nem értek egyebet, mint a kedélynek öszhangzatát. Engedd magadnak sokszor ezen visszavonulást a’ magányba, ’s ujitsd meg magadat. De szükséges, hogy rövidek és egyszerüek legyenek az elvek, hogy azok legott, mihelyt reájok gondolsz, a’ lelket egészen megtisztitsák ’s téged azon állapotba helyeztessenek, miszerint neheztelés nélkül vissza térj ahhoz, a mit elhagytál. – Mert mi fölött zúgolódol? talán az emberek rosszaságán? Emlékezzél meg azon elvre, hogy az okos lények egymásért teremtvék; hogy a’ türelem az igazságnak egy része; hogy ők akaratjok ellen vétkeznek; és hogy minden ellenségeskedés, gyanu, gyülölség és czivakodás után már hányan haltak ’s hamvadtak el, – és szünjél meg egyszer zugolódni! – De te azon sorson zúgolódol, melly részedül az egésztől jutott? Ujitsd meg csak magadnak azon elvet; vagy gondviselés van, vagy vakeset, ’s azon bizonyitványokat, mellyekben kimutattatott, hogy a’ világ egy állodalomhoz hasonlit, – De testi állopotod rendit meg? Gondold csak meg, hogy eszed, midőn egyszer magába vonult ’s önerejét megesmérte, semmi közösködésben nem áll a’ gyengén vagy erősen fölindult érzékiséggel; egyébkint vedd fontolóra még azt, mit egykor a’ fájdalomra és örömre nézve igaznak lenni elfogadtál. – De a’ hirvágy epeszt? Tekints csak azon gyorsaságra, a’ mint minden feledésbe sülyed; a’ mind két felöl határtalan idő végtelenségére; a’ dicsőség zajának hiuságára; a’ rólunk szóló változékony ’s itélet nélküli véleményekre; ’s azon szük körre melly hirünknek nevünknek határt tüz. Mert az egész föld egy pont és mi kis zuga ennek a’ te lakhelyed; ’s hányan vannak azok, kik téged dicsőitenek, és minők. Egyébiránt a’ magadba vonulást el ne felejtsd; kiváltkép ne tétovázzál és ne erőködjél, hanem légy szabad ’s ugy szemléld a’ dolgokat mint férfi, mint ember, mint polgár, mint halandó. Azon igazságok között pedig mellyeket mindig szemed előtt tartasz, különösen ezen kettő legyen: először, hogy a’ dolgok lelkedet meg nem érintik, hanem kivüle maradnak mozdulatlanul, a’ nyugtalanságok pedig egyedül belső képzeletedből szármoznak. Másodszor, hogy mind az, a’ mit látsz, hamar el fog változni és mulni, ’s magad is már mennyi változásnak voltál tanuja. Gondold meg, hogy a’ világ – változandóság; az élet – képzelet.

4. Ha emlékező tehetségünk egymással közös, ugy eszünk is az, a’ melly által okosak vagyunk; ha ez közös, úgy az okosság is az, melly előnkbe irja, mit kelljen cselekedni ’s mit nem; ha ez közös, úgy a’ törvény is az; ha ez, ugy polgárok; ha ez, ugy egy közös álladalom részesei vagyunk; ha ez igy van, úgy a’ világ szinte egy álladalom: mert mi más álladalmat nevezhetne akárki mellyben az egész emberi nem részt venne? Innét tehát, ezen közös álladalomtól van ugyanazon eszünk, okosságunk ’s törvényeink, avagy mi mástól? mert valamint földi részem egy bizonyos földből vált ki, a’ hig rész egy más anyagból, a’ szellemi, a’ meleg és a’ tüz mindenik saját eleme forrásából ered; (mert semmiből semmi sem lesz, valamint a’ semmi a’ semmiségbe viszsza szál) szükségkép az okosságnak is valahonnét kell szármoznia.

5. A’ meghalás úgy mint a’ születés természet titka: ez összetétele, az pedig felbomlása az anyagoknak. Egy általában semmi ollyas, mit szégyenelni kellene: mert a’ halál sem méltóságával nem ellenkezik egy okos lénynek, sem rendeltetésünk módjával.

6. Illyen embereknek természetesen igy kell cselekedni; a’ ki ezt nem akarja, az azt sem akarja hogy a’ figének nedve legyen. Mindenekelőtt pedig arról emlékezzél meg, hogy mind te mind az, hamar el fogtok halni; sőt kevés napok múlva még nevetök sem leend.

7. Félre a’ képzelettel, megszünik akkor panaszod is. Félre a’ panasszal, ’s vége leszen minden bajnak.

8. Mi az embert magánál rosszabbá nem teszi, az annak életét sem teszi rosszabbá, az sem belsőkép sem külsőleg nem árt nékie.

9. A’ hasznosnak természete szükségkép megkivánja az illy cselekvés módot.

10. Minden események igazságosan történnek! Gondosan megvisgálván, ugy fogod találni; mondom, nem csak a’ szükséges természeti renddel, hanem még az igazsággal is megegyezőknek, és mintha valami olly lénytől volnának, ki mind érdem szerint osztaná el. Továbbá is figyelmezz erre, és bár mit tész, a’ szerint tedd, hogy jó légy, jó a’ szónak tulajdon értelmében. Ez minden tettednél szemed előtt legyen.

11. Ne annak tartsd a’ dolgokat, minek a’ megbántó tartja; hanem nézd meg közelről, minők valóban.

12. Ezen kettőre mindig kész légy: az egyik, hogy csak azt tedd mit az uralkodó és törvényadó okosság az emberek hasznára nézve parancsol; a’ másik, hogy véleményedet megváltoztasd, mihelyt azt valaki megigazitja, vagy hamisnak lenni kimutatja. Véleményed ezen változtatásának pedig mindig igazságos vagy közhasznu voltáróli meggyőződéseden kell nyugodni ’s nem azon, hogy gyönyörrel vagy dicsőséggel kecsegtet.

13. Nincsen e okosságod? De van. – Miért nem használod? mert ha ez megteszi a’ magáét, úgy mit akarsz többbet.

14. Mint rész benne voltál, és ismét elveszel a’ te alkotódban, vagy inkább az elváltózás által ismét a’ maganyagok közé fölvétetel.

15. Sok tömjén esik ugyanazon oltárra, ez előbb az utóbb; de ez különbséget nem tesz.

16. Tiz nap mulva, ugyanazoknak, kik most majom forma állatnak néznek, istennek fogsz látszani, ha az okosság elveihez ’s az ő tiszteletéhez hajolsz.

17. Nem mintha ezer esztendeig fognál élni. Közel a’ halál. A’ meddig élsz, a’ meddig engedtetik légy jó

18. Mi sok üres időt nyer az, ki nem törődik embertársa beszédei, tettei és gondolatival, hanem egyedül azzal, mit maga tesz, hogy az legyen igazságos és fedhetetlen, – vagy mint Agathon mondja: fekete erkölcsök után ne nézz, egyenes vonalban fusd meg a’ pályát ’s azon ki ne csapongj.

19. Ki útóhiréről aggódik, nem gondolja meg, hogy az, ki róla megemlékezik, maga is csak hamar el fog halni; ugy tovább, ki ez után következik, mig végre halandó csodálóktól terjesztett emléke teljesen ki alszik. Feltévén pedig, hogy hirlőid halhatatlanok ’s emléked hervadhatlan, mit nyersz vele? nem mondom halálodban, hanem életedben? Mi egyéb a’ dicsőség, mint valamelly kiváltság dija? Azért ne idején kivül hagyj fel azzal, mit a’ természet hatalmadba adott, azonban hogy te folyvást mások beszéditől teszed függővé magadat.

20. Minden szép, bár mi féle legyen, magában szép és magától határoztatik meg, a’ nélkül hogy tökélyéhez a’ dicséret szükséges volna; azért nem is lesz a’ dicséret által sem rosszabb sem jobb. Ezt állitom még a’ felől is, mit közönségesen szépnek neveznek, a’ természet és müvészet munkáiban. Mi valóban szép, az tovább nem szorul semmire, épen ugy mint az észtörvény, az igazság, a’ jóakarat ’s a’ szerénység. Mi lesz mind ezek közül széppé; dicséret által, vagy, ócsárlás által rosszá? avagy a’ smaragd magánál rosszabb lesz e’, ha nem dicsértetik, ugy az arany, az elefantcsont, a’ bibor, a’ lant, a’ kés, a’ virágocska vagy a’ fácska.

21. Ha a’ lelkek maradandók, mint foglalhatja kezdettől fogva azokat a’ lég magában? – Hát a’ föld mint zárhatja mind azoknak testét, kik olly nagy idő óta bele temettettek? Mert valamint itt a’ bizonyos idő mulva történni szokott változás és fölbomlás más halottaknak helyt készit; épen ugy fognak a’ levegőbe átvitt lelkek egy idő mulva elváltozni, szétömleni, ’s a’ maganyagok rendszerébe fölvételök után megtisztulni, ’s illy módon csinálnak helyet a’ felveendő uj jövevényeknek. Ezt lehetne felelni, a’ lelkek maradandóságát előre feltévén. De itt nem csak a’ testek sokaságára kell gondolni, mellyek igy eltemettetnek, hanem azon temérdek állatokra is, mellyek naponkint általunk ’s más állatoktól megemésztetnek. Mert mi nagy szám emésztetik meg, ’s igy mintegy az állatok testébe temettetik el, mellyek belőlök táplálkoznak, és még is mindnyájokat úgyan azon hely zárja, mivel elváltoznak vérré, léggé, és tüzi anyagokká! – Innen tehát minő igazság megjegyzendő? Az anyag és alak felbomlása.

22. Ne csapongj szét; hanem minden vágyaidban az után törekedjél a’ mi igazságos ’s ragaszkodjál minden képzetidnél a’ fölfoghatóhoz.

23. Oh világ! mind az megegyező velem a’ mi veled megegyezik. Nekem mi sem jön korán, mi sem későn, a’ mi neked jókor van Mind gyümölcs az nekem, oh természet, mit a’ te Horáid hoznak. Minden tőled, minden benned van, és minden beléd tér vissza. Az, (Aristophanes) azt mondja: o te kedves Cecrops városa, és te nem mondanád: o te kedves isten városa.

24. Keveset foglalkozzál, mondja ama, (Democritus), ha jó kedvü akarsz lenni. Azonban nem volna e’ jobb csak a’ szükségest tenni, t. i. azt, mit egy természeténél fogva társadalmi lénynek az okosság parancsol, és olly módon, mikép az azt parancsolja – Illy magaviselet nem csak olly jó kedvet szerez, melly a’ jó cselekvényből ered, hanem ollyant is, minő a’ kevés munkából, Mert ha nagyobb részét annak mit beszélünk vagy teszünk mint szükségtelent elhagynók, – úgy több üres időnk és kevesbb nyúgtalanságunk lenne. Kérdezd meg azért magadat minden foglalatosságnál: talán ez is a’ szükségtelenekhez tartozik? De nem csak a’ szükségtelen tetteket, hanem a’ szükségtelen gondolatokat is kerülni kell; mert ugy nem fognak fölesleges tettek következni

25. Kisértsd meg, mint folynék neked egy becsületes ember élete, ki azzal megelégszik, miben a’ természet részesiti; és saját igazságos tetteiben, ’s jó akaratu érzelmiben megnyugszik.

26. Azt tehát láttad? Úgy jegyezd meg ezt is: Ne nyugtalanitsd magadat. Tágitsd ki lelkedet! – Hibázik valaki? Ő maga kárára hibázik. – Történik veled valamí? Jól van; a’ dolgok mindenségéből kezdettől neked rendeltetett az. Általában pedig: rövid az élet, használd a’ jelent ildomosan ’s igazságosan Légy mértékletes és semmit se üzz tulságig.

27. Vagy egy jól rendezett világ, vagy egy óssze szórt vegyület, de még is egy világ? – Avagy lehetne e’ benned rend, a’ világban pedig rendetlenség? Ez ís pedig olly megegyező összehatásánál illy különböző ’s elszórt dolgoknak?

28. A’ fekete jellem, az asszonyos jellem, a’ makacs jellem, baromi és állati, gyermekes, gondatlan és ravasz, alávaló, álnok és zsarnoki.

29. Ha a’ világban idegen az, ki a’ dolgokat benne nem esméri: úgy az is egy idegen, ki azt nem tudja mi abban történik; szökevény ki a’ társasági rendet kerüli; vak, ki lelki szemeit bezárja; koldus ki másra szorul ’s maga nem bir mind azzal, mi az élethez szükséges; különcz, ki a’ közös természetnek rendét elhagyja, ’s abból magát kivonja mert az abban előforduló események nékie nem tetszenek: mert azokat is ugyan azon természet hozza elő, melly téged; felségsértő, ki saját lelkét az egyetlen egy ’s minden okos teremtményekkel közös lélektől elszakasztja.

30. Amott philosophus egy, ruha nélkül ís, itt egy másik, bár könyve nincs, ’s ott megint egy másik csak félig öltözködve. Kenyerem nincs, úgy mond, és az okossághoz még is hű maradok. Én pedig, noha nem a’ tudományokból élek, még is nálok maradok.

31. Azon müvészetet, mellyet tanultál, szeresd, elégedjél meg vele. Hátra lévő éltedet úgy töltsd el, hogy minden egyéb ügyeidet teljes bizalommal az istenekre hagyd, ’s magadat senkinek zsarnoka vagy szolgájává ne tedd.

32. Gondolj például Vespasianus idejére, ’s ezeket fogod találni mind: házosulókat és gyermekeiket nevelőket, nyavalásokat és haldoklókat, hadakozókat és ünneplőket, kereskedőket és földmüvelőket, hizelgőket és büszkéket, gyanakodókat és ravaszokat, azokat kik másoknak halált ohajtanak, a’ jelenvalóra zugólódnak, szerelmesek, kincseket gyűjtenek, consulságra ’s királyságra vágynak. És az ő eletök sincs többé sehol. – Menj át most Trajanus korára, ismét csak ugyan az; halállal cserélték fel ezek is az életet. Hasonlókép tekints meg más időszakokat ’s egész nemzeteket ’s lásd, mi sokan haltak el nagy erőködés után csak hamar ’s anyagokká föloszlottak. De főleg azokra függeszd figyelmedet, kiket magad is ollyanoknak esmértél, mínt kik a’ hiú dolgokra törekvés mellett azt elmulaszták cselekedni, mi sajátlagos rendeltetésökkel megegyező volt, ahhoz ragaszkodni ’s azzal megelégedni. Itt arra is szükséges emlékeztetni, hogy azon gond, mit valami ügyre forditasz, ennek sajátlagos értékétől vegye meghatárzott mértékét. Ekképen nem fogsz kellemetlenséget érezni, csekélységekkel kelletén tul nem foglalkozván.

33. Hajdan divatos szavak most elavultak; ugy szinte az egykor felmagasztalt emberek nevei is, Camillus, Ceso, Volesus, Leonnatus, és csak hamar e’ nevek is Scipio és Cato; aztán Augustus maga is, Adrianus ’s Antoninus. Mert hamar eltűnik minden hasonlón egy regéhez ’s hamar eltemettetik teljes feledékenységbe. ’S ez még azokról is áll, kik egykor az emberek bámulatára ragyogtak Mert mások, mihelyt lelköket ki lehelték: eltünnek esméretlenül, sem láttatva sem hallatva. – Sőt mi volna maga a’ halhatatlan hir? Üres semmi! Mi az tehát, a’ mi után kellene törekednünk? Ezen egy: igaz gondolkozásmód, közhasznu tettek, minden hazugságtól tiszta beszéd ’s olly kedély, melly minden eseményt örömmel fogad, mint valami szükségest és esméretest, mint egy elvből, hasonló kutfőböl eredőt.

34. Hagyd magadat önkényt a’ sors vezérletére; engedd nékie, a’ melly ügyekbe akar, magadat befonni.

35. Csak egy napig tart a’ dicsérő, ugy mint a’ dicsőitett.

36. Visgáld folyvást mind azon dolgokat mellyek változás által keletkeznek, és szokjál hozzá azon gondolathoz, hogy az egyetemes természet semmit sem szeret ugy, mint a’ jelenvalóknak változását, ’s új hasonló dolgok alkotását. Mert némileg mind az, mi létezik, annak magva, a’ mi leend. Te pedig csak azt tartod magnak, mi a’ földbe vagy máshova esik csirázni. De ez igen parasztos vélemény.

37. Hamar meg fogsz halni, ’s te még sem vagy őszinte, sem tántoríthatlan, sem azon balhiedelemtől ment, mintha kül bántalom érhetne, sem mindenekhez nyájos, sem a’ bölcseséget egyedül az gazságos cselekvésben nem keresed.

38. Szemléld meg uralkodó véleményeiket s’ mindenek előtt a’ mellyek ildomosak! Ugyan mit kerülnek ők ’s mire törekednek?

39. Bajod nem mások meggyőződésén alapszik sem testhüveled változása és megmásulásában. Tehát hol? azon tehetségedben melly a’ rosz felett véleményt hoz. Ez hagyjon föl véleményével, és minden jól lesz. Sőt ha bár a’ vele olly szoros összeköttetésben álló testecske bonczoltatik és égettetik is, ha bár megevesül és elrothad, legyen nyugodt lényed azon része, melly mind ezekről véleményt ád, azon itéletet hozza tudnillik, hogy az sem jó sem rosz nem lehet, mi szintén úgy megtörténhetik a’ rosz emberrel mint a’ jóval. Mert a’ mi azon, ki természet szerint él hasonlón megtörténik mint azon ki vele ellenkezésben van, az sem természetszerü sem természet ellenes.

40. Mindenkor ugy képzeld magadnak a’ világot, mint egy élő lényt, mellynek egy teste ’s egy lelke van; továbbá képzeld, minő viszonyban áll minden annak érzékéhez; mint tétetik egy mozgató erő által minden munkálatba; mint hat minden eseményekhez minden össze; és aztán minő a’ dolgok lánczolata és viszonos hatása.

41. Egy holt testtel megterhelt lelkecske vagy te; mint Epictet mondja.

42. Épen olly kevéssé nem valami rosz a’ változásban lévő dolgokra, mint semmi jó a’ változásból keletkezőkre nézve.

43. Mintegy az események folyama ’s egy erőszakos áradat az idő; alig jelenik meg valami, már elragadtatik; az is eltünik a’ mi következik ’s más tolong helyébe.

44. Bár mi történjék is velünk, olly szokott az és olly esméretes, mint a’ rózsa tavasszal és a’ mag aratáskor. Oda tartoznak tehát betegség és halál, rágalom és leselkedés ’s más egyéb, mi a’ kábákat örvendezteti vagy szomoritja.

45. A’ következmények mindig czélszerüen csatlakoznak az előzményhez. Az összeköttetés nem olly tág, mint midőn ingó tárgyak összeszámláltatnak, avagy csak erőszak által eszközlött, hanem egy okosság szerinti összeköttetés; ’s valamint magok a’ lények bizonyos rendszerint vannak összerakva: ugy az eseményekben sem csupán valami egymásra következés mutatkozik, hanem egy bizonyos csudálatra méltó összeegyezés.

46. Mindig emlékezetedben tartsd Heraclitus mondását: a’ földnek halála vizzé lenni, a’ viznek halála levegővé, a’ levegőnek pedig tüzzé lenni és viszont. Emlékezzél meg azon emberről, ki elfelejtette, hova megyen az út; ’s azon sokaságról, melly a’ mindent igazgató okosságtól, noha vele mindig a’ legszorosb összeköttetésben áll, eltávozik ’s azt idegennek tartja, mi vele naponkint történik; továbbá, hogy nem mintegy álomban kell cselekednünk és beszélnünk: mert ezen állapotban is látszunk néha cselekedni és beszélni; és épen olly kevessé úgy, mint a’ gyermekek, kiknek elvök: maradjunk a’ réginél.

47. Valamint ha egy isten neked azt mondaná, hogy holnap, vagy legfölebb holnap után meg kell halnod; nem sokat gondolnál vele, ha holnapután vagy holnap halnál meg; ha csak szerfölött nemtelenül nem gondolkodnál; – mert mi csekély a’ különbség? – Épen olly kevéssé tartsd valami nagynak, ha hosszu évek után, vagy holnap halsz meg.

48. Eszedben tartsd mindenkor: mi sok orvosok haltak légyen meg, kik sokszor a’ betegágynál homlokukat komor ránczokba szedték; mi sok Astrologusok, kik nagy tekintettel mások halálát előre megjövendelték; mi sok philosophok, kik a’ halálrol és halhatatlanságról olly sok hypothesiseket állitottak fel; mi sok hősek, kik számtalanokat öltek meg; mi sok zsarnokok, kik életen és halálon való hatalmukat olly túlzólag gyakorlották, mintha ők halhatatlanok lettek volna; ’s mi sok egész városok, ha ugy szabad mondanom, haltak légyen el: Helice, Pompeji, Herculanum. Gondold ehhez mind azt, mit te esmertél, egyiket a’ másik után, mintemette ez el amazt, aztán mint temettetett maga is el: mind ez olly rövid időn! – Ugy tekintsd tehát az ember sorsát, mint valami mulandót és hitványságot; mert mi tegnap még puha volt, holnap kemény vagy hamu. Azért természetszerün éld ezen pillanatnyi időt ’s vidáman váljál meg innét mint az érett olaj gyümölcs; le esik ez termőjét dicsérvén ’s hálát adván azon fának mellyen nőlt.

49. Hasonló légy a’ sziklához, mellyen a’ hullámok mindenkor megtörnek; ő pedig meg áll és zabolázza köröskörül a’ vizek dühösségét. – Szerencsétlen vagyok, hogy illy sors ér! Dehogy, sőt: szerencsés, mi szerint illy sors mellett aggodalom nélkül vagyok, és sem a’ jelen nem csüggeszt, sem a’ jövőt nem rettegem! – Illy sors akarkit is érhetett volna; de aggságtól nem mindenik maradt volna ment. Miért volna már az nagyohb szerencsétlenség, mint minő szerencse ez? De általában valamit szerencsétlenségnek mondasz e, az emberre nézve, mi az emberi természettel nincsen ellenkezésben; avagy látszik e’ neked az emberi természettel ellenkezni, mi természete akaratával össze nem ütközik? Mit akarjon pedig ez, azt tudod. Ugyan tartóztat e’ sorsod igazságos, nagylelkü, mérsékelt, eszélyes, visszatartozkodó, egyenes, szerény és szabad lenni, ’s egyéb olly tulajdonságokkal birni, a’ mellyekben az emberi természet sajátsága áll. Emlékezzél meg továbbá minden eseménynél a’ mi bút okoz, használni ezen elvet: Ez nem szerencsétlenség; sőt inkább nemeslelküen viselni szerencse.

50. Közönséges de még is hatályos eszköz a’ halál megvetéséhez az azokroli megemlékezés, kik az élettel fösvénykedni látszottak. Mit nyertek ezek a’ korán meghaltak fölött? Még is mindnyájan feküsznek valahol: Caducian, Fabius, Julian, Lepidus, vagy bárki hasonló, a’ ki sok másoknak, kikésérte után, végre maga is kivitetett. Általában igen parányi az időköz ’s még ez is mi foglalkozással, kinek társaságában ’s minemü testben töltetik el fárodalmasan. Ne becsüld tehát nagyra! – Mert nézz hátra a’ megmérhetlen időre, – ’s előre, egy másik végtelenségre. Mi lesz már itt a’ különbség a’ közütt, ki három évet, és a’ között, ki három századot élt keresztül.

51. Mindenkor az egyenes úton járj. Egyenes út pedig a’ természetszerü, tudnillik: magát beszédiben, ’s tetteiben fedhetlenül mutatni, mert az illy magaviselet meg ment a’ kérkedés és tettetés nehézségeitől.