Harmadik könyv.

1. Nem csak azt kell meggondolni, hogy az élet naponkínt fogy ’s mindig kevesebb marad belőle; hanem az is fontolóra veendő, hogy hosszabb élet mellett mindenkor bizonytalan, ha elménk is egyenlő erejét megtartja e’ kötelességeink ’s azon tudománynál, melly az emberi és isteni dolgoknak eszméjét magában foglalja. Mert ha az ész bohóvá kezd is lenni, azért a’ lehelés, az emézstés, a’ tehetség képzeletek ’s vágyakkal birni, meg nem szünik. De azon tehetség, – miszerint önmagát igazgassa, kötelessége minden részét átlássa, képzelmeit helyesen megbirálja ’s azon belátásra is szert tehessen, ha valjon már most kelljen e’ életének véget vetni, és más hasonló dolgokat fölfogjon, mellyek minden esetre ügyes észt kivánnak, – ezen tehetség előbb kialszik. Sietni kell tehát, nem csak mivel a’ halál minden órán közeledik, hanem azért is mivel sokszor tetteinkbe való belátásunk ’s értelmünk elhágy halálunk előtt.

2. Az is megjegyzésre méltó, hogy azon tárgyoknak is, mellyek a’ természet terményeivel rokonak, van valami kelleme és vonzó ereje. Igy midőn kenyeret sütnek felszakadnak némelly részek; ezek ha bár elválnak is, ’s a’ sütőnek akarata ellen támodnak, még is kinálkozók ’s az étvágyat valami különös módon ingerlik. Teljesen meg érvén, a’ fügék is megrepedeznek, ’s a’ jól megérett olajgyümölcsnél még a’ rothatás közelgése is valami szépen mutatkozik. A’ földrehajoló kalászok, az oroszlánynak haragos serénye, a’ vadkan agyaráról lefolyó hab ’s több más tárgyok, magán tekintve távol vannak minden szépségtől, de összeköttetésben a’ természet müveivel, bizonyos ékeségül szolgálnak ’s a’ nézőt elragadják. Azért ha valaki hajlammal egyszersmind a’ világegyetem eseményibe való mély belátást egyesitne, alig találna egy – az okok ’s következmények törvényei szerint történt változást, melly valami kedvességgel nem ajánlkoznék. Akkor nem nézné csekélyebb gyönyörrel az állatok igazi agyarát, mintha azt a’ festő vagy szobrász utánozva mutatja. Müvelt szeme szinte ugy nem fogja a’ léleknek és vénülő asszonynak érettségét és szepségét ellmellőzni, mint az ífjunak kellemeit. Van még sok olly tárgy, melly nem mindeneknek kedves, hanem egyedül, kinek nyilt esze van a’ természethez és annak müveihez.

3. Hippocrates sok betegségeket meggyógyitott, de még is megbetegült maga is és megholt. A’ Chaldeusok sokak halálát előre megjövendelték; de a’ sorsnak napja reájok is följött. Alexander, Pompejus és Cajus Caesar sok városokat egészen földultak ’s a’ csatában sok ezer lovagokat és gyalogokat levertek; de végre ők is elvesztették az életet. Heraclitus sok természeti nyomozásokat tett a’ világ megégése fölött: őt a’ vizkórság lepte meg ’s ebben halt el. Democritust a’ férgek, úgy Socratest is azok emésztették meg. – Mit akarsz mind ezzel? – Te hajóra száltál, eveztél, a’ révbe értél. Szálj ki tehát! – De ha más életbe? Teljes minden az istenekkel, teljes ott is. – Hát ha érzéketlenségbe? – Ugy bajon és örömön fölül emelkedel, és nem fogsz tovább ezen testnek szolgálni, mi annál becstelenebb, minél nemesb a’ szolgáló rész: mert az ész egy istenség, amaz por és hamu.

4. Éltednek többi részét ne töltsd másokon való gondolatokkal, ha csak a’ közjóra valami behatással nincsenek; mert azonban más dolgodat mulasztod el, mig azon gondolkodol, mit és miért cselekszik ez vagy amaz? mit mond? mi ohajtása és szándéka? és hasonlókon, mi önlelked visgálatától el von. Kerülnöd kell tehát minden haszontalant ’s fölöslegest gondolatid sorában, mindenek előtt pedig minden kandiságot és erkölcstelenséget; és szoktatnod magadat, csak olly képzeletekkel foglalkodni, mellyeknél azon kérdésre: mit gondolsz most? tüstént nyiltszivüleg felelhetsz: ezt vagy amazt; miből mindjárt ki kellene tünni, hogy azok mind olly gondolatok, mellyek egy egyszerü, jóakaratu ’s társadalmi lényhez illenek, ki minden olly gondolatot magához méltatlannak tart, melly bujaságra ’s általában testi élvezetre, féltékenységre, irigységre vagy gyanakodásra ’s akármi más ollyasra czéloz, mellynél azon vallomás, hogy az eszedben volt légyen, meg szégyenitne. Valóban az illy ember, ki tovább nem halasztgatja, mintegy a’ legnemesbek egyike lenni, papja és szolgája az isteneknek, ’s a’ benne lakó geniusnak szenteli magát melly őt minden fajtalanságtól megtisztitja, minden fájdalom ellenében sérthetlenné, minden bántalmon felülelmelkedetté, semmi bünre fel nem ingerelhetővé ’s eltántorithatlanná teszi minden gonoszság irányában, őt a’ minden küzdelmek legnemesbikében küzdővé avatván, – hogy semmi szenvedélytől meg ne győzettessék, az igazság szinébe mártja, forro szeretet gerjeszt benne az iránt, mi a sorstól osztályrésze lett, ’s olly lénnyé képzi, melly ritkán ’s csak nagy szükségben és a’ közjóért gondol mások beszéde, tette és eszméivel; egyedül azt teszi munkássága tárgyává, mi önmagát illeti ’s azt fontolja meg szilárd komolysággal, mit az egyetemes természet nékie szánt; amazt az erkölcsi törvény szerint cselekszi; ezt pedig teljes meggyőződéséből tartja jónak Mert a’ mindeneknek ki szabott sors, melly nékie jut, hasznára szolgál nékie is. Emlékezetében tartja mindig azt is, hogy minden okos teremtmények rokonak, ’s hogy az emberi természethez illó, minden emberekről gondoskodni. – Nem kell törekedni mindenek dicsérete után, hanem csak azokénak, kik a’ természet szerint élnek; azért soha sem felejti el, mit mivelnek mások otthon, vagy a’ házon kivűl, mit éjjel és mit nappal, ’s minő emberekkel társalkodnak. Azért tehát azok dicséretét sem becsüli, kik önmagokat sem becsülik.

5. Semmit se cselekedjél kedvetlenül, semmit közhaszon nélkül, semmit meggondolatlanul, semmit indulatosságból. Ne czifrázza semmi szónoki ékesség gondolatidat! se igen nyelves ne légy, se felettébb foglalatoskodó. Hanem a’ benned lévő isten legyen egy élemedett tiszteletes és politicus embernek, egy Rómainak és egy fejedelemnek vezére, ki állapotjárol maga rendelkezett, hasonlón ahhoz, ki örömmel vár a’ szóra, melly az életből ki szóllitsa, nem szorulván sem esküre sem emberi tanubizonyságra. Azon isten pedig vidám legyen és független minden szolgálattól, melly kivülről jön, ’s minden nyugalomtól, mellyet mások adnak. Állnia kell a’ nélkül hogy tartatnék.

6. Ha az emberi életben valami jobbat talász jogszerüség, igazságszeretet, mértékletesség és szilárdságnál, egy szóval olly elménél, melly az ő okosságszerinti cselekvényire nézve magával, – olly eseményekre nézve pedig, mellyek nem önhatalmától függenek, a’ sorssal megelégszik; ha, mondom, ennél valami jobbat találsz ugy teljes lelkedből fordulj hozzá ’s használd ezen föltalált jót. – Ha pedig előtted semmi sem látszik jobbnak, mint a’ benned lakó isten, ki saját vágyait magának alája veti, eszméit gondosan megvizsgálja, és magát, mint Socrates mondja, az érzékek ostromából kiragadja, laz isteneknek hódol, ’s az emberekről gondoskodik; ha ezzel össze hasonlitva, minden egyebet csekélynek és méltatlannak találsz, ne is fogadj el mást; mert mihelyt máshoz fordulsz és hajlasz, többé nem becsülheted olly kizárólag azon sajátlagos jót, melly szoros értelemben a’ te tulajdonod. Mert épen nem szabad ezen jóhoz, mi a gondolkozásra és cselekvésre vonatkozik, valami idegenszerüt, mint a’ sokaság dicséretét, uralkodást, gazdagságot, testi élvezetet hozzá kapcsolni. Minthogy mind ez, ha először némüleg megegyezőnek látszanék is, csak hamar uralkodnék rajtad ’s magával ragadna; de mondom, te a’ jobbat válaszd és szilárdul ragaszkodjál hozzá. A’ jobb, hasznosabb is. Ha az neked mint okos teremtménynek hasznos, tarsd meg; de ha csak mint állati lénynek, adj tul rajta, és igénytelenül őrizd itélő erőd józanságát, hogy szabatosan tehesse visgálatait.

7. Ne tarts soha semmit hasznosnak, mi téged egykor hited megszegésére, a’ szemérem megsértésére, valamelly ember gyülölése, gyanusitása ’s elátkozására, iránta képmutatásra kényszerithetne, vagy valami olly vágyat kelthetne, a’ mellyhez falak és függönyek szükségesek. Mert ki saját eszét és keble istenét ’s ennek erényei szent szolgálatát mindennek elébe teszi, nem fog az szomorujátékra tárgyat adni, nem zúgolódni, és sem magányra sem lármás társaságra nem szorul. És mi mindennél több, úgy fog élni, hogy a’ halált sem nem keresi sem nem rettegi. Ha lelkét hosszabb vagy rövidebb időre tartja e’ zárva a’ test, azzal ő nem törődik. Sőt ha már most kellene is az életet elhagynia, olly vidáman válnék meg, mintha akarmi más munkára menne, mit illedelem és méltósággal végezhetne. Csak attól őrizkedjél teljes életedben, hogy lelked semmit el ne hanyagoljon, mi egy okos ’s társadalmi lény kötelessége.

8. Egy megtisztult ’s higgadt ember elméjében semmi eves, semmi mocskos, vagy lappangó ártalmu nem találtatik; sem életét soha bevégezetlenül nem ragadja el a’ sors, mint azt talán valamelly szinjátszóról lehetne mondani, hogy a’ drámának bevégzése előtt lépett légyen le a’ szinpadról. Rajta sem szolgaiság, sem büszkeség, sem másokhoz ragaszkodás, sem azoktól való idegenkedés nincsen, megrovástól nem fél, a’ napfényt nen kerüli.

9. Itélő tehetségedet szorgalmasan kimüveld: mert leginkább ettől függ, hogy lelked semmi olly képzelettől el ne foglaltassék, melly a’ természettel, vagy egy okos lény tulajdonival ellenkeznék. Ez pedig azt kivánja, hogy meggondolatlan kedvezéstől tartozkodjunk, az embereket bizodalmasan szeressük, ’s az istenek iránt engedelmesek legyünk.

10. Félre tevén mindent, egyedül ezen kevéshez (mi eddig mondatott) ragaszkodjál; és gondold meg egyszersmind, hogy minden csak a’ jelenben, egy pillanatban él; mert a’ többi időt vagy elélte már, vagy még homályban rejlik. – Csekély tehát az idő mit mindenki él, ’s csekély zuga az a’ földnek, mellyben él. Csekély a’ leg messzebbi hir név is, mit a’ hamar elhaló emberfiak terjesztenek, kik magokat sem ösmerik, annál kevésbé egy régen elhunytat.

11. Az előadott üdvös intésekhez még ezen egyet add: szerezz magadnak minden tárgyról pontos és bizonyos fogalmat, hogy lényege minőségét leplezetlenül ’s az egészet minden oldalról megesmérd, ’s mind magát mind a’ részeket, mellyekből szerkesztve van, ’s mellyekre viszont felbomlik, tulajdon nevén nevezhesd. Mert semmi sem szül olly magasztos gondolkozást, mint azon ügyesség, miszerint az életnek minden tárgyait az igazi uton módon megvisgáljuk, ’s mindig úgy vesszük tekintetbe, hogy mindjárt eszünkbe jusson, mellyik világgal van összeköttetésben, mi hasznot hajt, mi becse van az egészre ’s mi az emberre nézve, a’ mennyiben ez ama felsőbb állodalom polgára, mellynek a’ többiek csak mintegy családait képezik? – mi az, mi most képzeletemre hat? miből van összetéve? ’s természete szerint meddig tarthat még? minő erényre van szükségem reá nézve? talán szelidség, állhatatosság, igazságszeretet, becsületesség, nemes egyszerüség vagy megelégedettségre ’s a’ t.? Minden egyesnél igy kell szólni: ez az istentől jön, az pedig a’ dolgoknak szoros összeköttetéséből és szövetségéből, avagy azoknak véletlen de szükséges összefolyásából, amaz végre valamelly honfi, rokon vagy társtól van, ki nem tudja, mi természete szerint való. De én tudom; azért a társaság természetes törvényei szerint bánom velök, jótékonyan, igazságosan; ’s egyszersmind még is tekintetbe veszem a’ közönyös dolgok aránylagos becsét.

12. Ha jelen foglalatosságodat a’ józan ész szerint, serényen, állhatatosan ’s jókedvvel teszed, semmi mellék tárgyra nem figyelsz, hanem egyedül arra törekszel, hogy a’ benned lévő istent olly tisztán megtartsd, mintha minden pillanatban vissza kellene adnod; ha mindenkor ezt cselekszed ’s a’ nélkül hogy valamit reménylenél vagy félnél, természetes működéseddel és bajnoki igazság – szereteteddel minden nyilatkozatodban, mindenkor meg elégszel, úgy boldogul fogsz élni. És nincs senki a’ ki ebben akadályozhatna.

13. Valamint az orvosok eszközeiket és késeiket a váratlan mütételre kéznél tartják; ugy kell neked is, mindenkor készen tartani elveidet, hogy az isteni és emberi dolgokban beláthass, és, meggondolva egymás közti viszonyos összeköttetésöket, végezz el mindent még a’ legcsekélyebbet is. Mert sem valami emberit nem fogsz az isteninek elmellőztével szerencsésen véghez vinni, sem megforditva.

14. Tovább ne tévelegj; különben sem a’ te elmélkedésedet nem fogod olvasni, sem a régi Rómaiak ’s Görögök tetteit, sem a’ könyvekböl irt kivonatokat, miket öregséged számára készitettél. Siess tehát a’ czélhoz és a hiú reményekkel hagyj föl! mentsd meg magadat, ha valóban gondolsz magaddal, a’ meddig lehet.

15. Nem tudják mi sokféle értelme van e’ kifejezéseknek: lopni, magot vetni, nyugodni, és mi végre szükséges látni, nem ugyan a’ szemekkel, hanem valami más látás által.

16. Test, lélek, ész! – a’ testé az érzékek a’ léleké a’ vágyak, az észé áz elvek. Hogy a’ képzelettel a tárgyok képét fölfogjuk, az nekünk az állatokkal közös. Vágyak által vezettetni, tulajdona az állatoknak, az elpuhultnak, egy Phalarisnak és egy Neronak is. Magát az ész által arra vezettetni, mit az illedelem kivánni látszik, azt még amaz istentagadók, hazaárulók és gonoszak is teszik zárt ajtók mögött. Mivel a’ többi velünk ’s a’ nevezettekkel közös, csak ez marad hátra mint a’ jó embernek sajáta: örömmel ’s mintegy kitárt karokkal fogadni minden eseményt és viszontagságot; a’ keblünkben lakó nemtőt be nem mocskolni, sem képzelmek árjával meg nem zavarni, hanem derültségben megtartani, őt mintegy istent illedelmesen követni, a’ nélkül hogy valótlant szóljon ’s az igazság ellen cselekedjék. Ha bár senki sem hinné is nékie, hogy ő becsületes, tiszteletes és megelégedett életet él; azért senkire sem haragszik, és nem tér el azon utról, melly az élet czéljához vezet, mellyhez ő csak tiszta szivvel, nyugodt elmével, elszántsággal, és sorsáhozi vidám maga alkalmazással juthat el.