Első könyv.

1. Nagyatyámtól Verustól nemes erkölcsöket és szelidséget vettem föl.

2. Atyám dicsősége ’s emléke szerénységre ’s férfias magaviseletre intett.

3. Anyámtól tanultam kegyességet ’s jótékonyságot és nem csak a’ rosz cselekedetektől, hanem még a’ rosz gondolatoktól is tartozkodást; az élelemben takarékosságot, melly távol van az elpuhult életmód fényüzésétől.

4. Ősatyámtól: hogy ne menjek köz oktatóintézetbe; hanem ügyes házi tanitót tartsak, és hogy ezen dologban a költséggel nem kell fösvénykedni.

5. Tanitómtól: sem a’ circei játékokban a’ zöld vagy kék szinnel nem tartani, sem a’ gladiatori bajvivásokban a’ kerek vagy hosszu paizsokkal; hanem hogy megedzem magamat, elégedett, önmunkás, mások dolgaíval nem törődő ’s a’ rágalmazók iránt siket legyek.

6. Diognetustól: tartózkodni a’ hiú dolgok hajhászásától; a’ varázslók ’s szemfényvesztők csevegéseinek hitelt nem adni; a’ bübájosok, ördögüzések ’s illyesektől, a’ fürjtartástól ’s minden hasonló dolgokkali szenvedélyes foglalatosságtól ovakodni; a’ szabadelmüséget eltürni; a’ bölcsészettel megbarátkozni. – Tanácsára hallgattam először Bachiust, aztán Tandasist és Marciant; irtam mint ifju beszélgetéseket; magam kértem fekvésül faágyat és bőrt ’s a’ mi még a’ Hellen philosophus miveltségéhez tartozik.

7. Rusticustól: hogy föleszméltem, miszerint erkölcseim javitása ’s gondos müvelése szükséges; óvakodni minden sophisticai szenvedélytől, minden irásbeli értekezéstől bár mi kérdés fölött, minden intő beszéd mondásától; ’s hogy mint fásult szivü vagy bőkezű ne mutatkozzam; megvetni a’ szónoklati ’s költészi szóczikornyát, meg azon hiuságot, miszerint otthon togában járjak, és hogy semmi illyest ne tegyek; a’ leveleket mesterkéltség nélkül irni, a’ szerint mint a’ mellyet maga Sinuessából az anyámnak irt; ellenségim és megsértőimnek, megbánásuk első kijelentésére megkérlelődve nyujtani kezemet a’ kibékülésre; irományokat pontosan olvasni, a’ nélkül hogy a’ főértelemmel megelégedném, ’s a’ csacskáknak hamar hitelt nem adni. Nékie köszönöm végre az Epictetusi értekezések olvasását, mellyeket könyvtárából velem közlött.

8. Apolloniustól: szabad lenni a’ legkisebb változékonyság nélkül; semmi egyébre legkevésbé nem ügyelni mint az észre; mindig ugyanaz lenni, a’ legkinosabb féjdalomban, gyermekének elvesztekor ’s a’ hosszadalmas nyavalákban. Ő rajta világosan láttam, élő példában, mikép lehet ugyanazon ember állhatatos és még is engedékeny. Benne olly tanitót találtam, ki az oktatásnál nem kedvetlen; ’s ki előadási ügyességét valóban csekélységnek tartotta. Tőle tanultam végre, mint lehet barátoktól úgy nevezett szivességeket elfogadnunk, a’ nélkül hogy becsületünket kisebbitnénk ez által, vagy pedig érzéketlenséget árulnánk el.

9. Sextustól: kedélyességet; a’ házi dolgok atyai igazgatásának példáját; és hogy magamat elhatározzam természet szerint élni; mesterkéltlen magarátartást; barátim iránt figyelmes gondoskodást; tudatlanokat ’s balvéleményüeket eltürni; ’s magamat mindenekhez alkalmazni: mert az ő társalgása kedvesebb volt, mint minden hizelgés, a’ nélkül hogy ugyan akkor épen azon embernél tisztelete csökkent volna. Ő tanitott világos ’s szabályos mód szerint fölfedezni és elrendezni az életbölcseséghez tartozó elveket; a’ haragnak és erős indulatoknak minden nyilatkozatit elkerülni, a’ nélkül hogy ezen indulatlanság mellett a’ valódi szeretet vonzalmait kioltanám; továbbá dicsőséget zaj, ’s tudományosságot kérkedés nélkül szerezni.

10. A’ grammaticus Alexandertől: tartózkodni a’ korholás és szemrehányástól azok irányában, kik idegen ’s nyelvelleni vagy rosszul hangzó kifejezéssel élnek ’s nékiek a’ felelet vagy határzat, avagy a’ tárgyalás fordulata által kifejezésökre nem czélozni, sem más jól alkalmazott emlékeztetés által ki nem jelelni, mint kellett volna szólniok.

11. Frontotól: azon tanulságot, hogy a’ zsarnokság, irigységet, alattomosságot, ’s tettetést okoz ’s hogy közönségesen, az ugy nevezett nemesek, a’ nemes érzelmektől legtávolabb vannak.

12. A’ Platonicus Alexandertől: hogy sokszor és szükségtelen ne mondjam valakinek, sem levélben ne irjam, hogy el vagyok foglalva; és hogy ez által illy módon, azon szin alatt, mintha sok dolgaim volnának, kötelességimet el ne mulasszam, mellyeket a’ körülmények kortársaink iránt kivánnak.

13. Catulustól: el nem mellőzni a’ barátnak panaszait, ha talán oknélküliek volnának is, hanem törekedni őt szokott állapotjába vissza helyezni; tanitóimról szivemből jót beszélni, mint Domitiusról ’s Athenodorusról mondatik, ’s magzatimat igazán szeretni.

14. Severus testvéremtől: rokon, törvény, ’s igazság szeretetet; megesmérni Thraseát, Helvidiust, Catot, Diont és Brutust; hogy országomat olly törvények szerint igazgassam, mellyek előtt semmi személyválogatás nincsen, ’s olly kormányzást kövessek, melly semmit sem tisztel inkább mint az alattvalók szabadságát; rendesen és szilárdul megmaradni a’ bölcseség tiszteleténél; jótékony ’s adakozó lenni; barátimtól a’ legjobbat reményleni ’s szeretetökben bizni; azok előtt nem titkolni neheztelésemet kík azt megérdemlik ’s velök, a’ mit akarok vagy nem akarok, nem kitalálgattatni, hanem nékiek nyiltan ki mondani.

15. Maximustól: magamon uralkodni és semmitől magamat elcsábitani nem hagyni; a’ vidámlelküséget minden állapotban még a’ betegségben is megtartani; egy nyájosságból és rátartásból jól vegyitett jellemet szerezni; zugolodás nélkül elvégezni a’ teendőket. Mindenki azt hitte beszéde felől, hogy meggyőződésével megegyező ’s cselekedetiről, hogy soha roszra nem czéloznak. Ő soha nem árult el csodálkozást vagy bámulást, nem szeleskedést vagy késedelmeskedést, vagy megzavarodást, vagy kedvetlenkedést, vagy vígságot, avagy ellenben haragot vagy gyanakodást. Ő jótékony, engesztelhető, hazugság gyülölő volt; ’s inkább egy javulásra nem szoruló mint egy megjobbitott embert mutatott, úgy hogy általa senki sem vélte magát megvetettnek, sem nem merészkedett magát nála jobbnak tartani; a’ tréfában az illedelem határai közt maradt.

16. Atyámon megjegyzém magamnak: az ő nyájosságát és rendithetlen szilárdságát jól meggondolt föltételiben; a’ külső tiszteltetés hiú vágya’ megvetését; a’ munkábani serénységét és állhatatosságát; hajlamát, mellyel mások közhasznu tanácsát kihallgatta; mint bánt mindenekkel változás nélkül érdemök szerint; okosságát, hol kelljen szigorúnak, hol engedékenynek lenni; óvakodását fiatalkák szerelmétől; közjóra törekvését; mint nem kényszeritette barátit mindig vele enni ’s vele utazni; mint találták őt mindenkor egyenlőn azok kik valami foglalatosságuk miatt eltávoztak volt; terveinek szoros visgálatát ’s azok megtartását; mert ő nem hagyott föl a nyomozással időnek előtte ’s nem elégedett meg azzal, mi legelőször eszébe jutott; mint tudta barátait megtartani, a’ nélkül hogy őket megunta vagy bolondságig szerette volna; mindenbeni megelégedését ’s vidámságát; mint látta a’ messze jövendőt előre, ’s volt a’ legcsekélyebb dolgokról előgondoskodással minden lárma nélkül; mint távolitott magától minden néptapsot ’s hizelgést; mint ügyelt szünetlen az uralkodás foglalkozásira; mint mérsékelte a’ köz költségeket, ’s türte azon vádot nagylelkűen melly e’ miatt érte. Az istenekre nézve nem volt babonás félelmü, az embereket illetőleg pedig felül emelkedett azon vágyon, hogy ajándék ’s hizelgés által a’ nép kegyét keresse. Ellenben józannak, állhatatosnak mutatkozott mindenben, soha kislelkünek ’s ujitásra törekvőnek. Azon javakkal, mik a vidám élethez tartoznak ’s mikkel a’ sors bőségesen megáldotta, fenhejázás ’s egyszersmind visszatartózkodás nélkül élt ’s azt, mije volt aggodalom nélkül használta, nem ohajtva azt, miben szükölködött. Senki sem mondhatta róla hogy Sophista vagy oktondi vagy pöffeszkedő, hanem hogy egy érett eszü, nagy tökélyü, hizelgésen fölülemelkedett, más és saját ügyei vitelében jártas férfiu. Ezen fölül tudta az igazi bölcseséget becsülni, a’ nélkül hogy másoknak szemrehányást tett, vagy magát másoktól elcsábitani hagyta volna; a társalkodásban kellemes volt és szerette a’ tréfát tulcsapongás nélkül; testét illetőleg gondoskodása mérséklett volt, – nem mint az életökre fösvényeké, – sem fényüző sem elhanyagolt; hanem vigyázata által véghez vitte, hogy az orvosi tudománynak mind belső mind külső gyógyszereire csak igen ritkán szorult Leginkább megjegyzést érdemel, hogy minden irígység nélkül annak adta az elsőbbséget, ki valami tökélyt mutatott akár a’ szónoklatban, akár a’ törvény akár az erkölcs tudományban, akár pedig más esméretben; sőt segélyökre volt, hogy mindenik saját elsőbbsége szerint tiszteltessék; és hogy az ősöknek intézkedéseihez hű maradt mindenben, a’ nélkül hogy ezen ragaszkodást fitogtatta volna. Kerülte a’ mi változó és állhatatlan, szeretett ugyanazon helyeken ’s ugyanazon ügyekkel foglalkozni. Nagy főfájdalmai után mindjárt ifjui kedvvel ’s vidámsággal ment szokott munkájához. Titka nem sok sőt kevés volt ’s az is ritkán és ollyan, melly a’ közjót illette. Okosságot ’s mérséklést mutatott a’ nyilvános játékok ünnepein, nagy müvek mutatványinál ’s illyeseknél; – mind olly ember tulajdonai, ki egyedül kötelességére nézett, nem pedig azon dicsőségre, mellyet cselekedetei által magának szerezhetett volna. Soha idején kivül nem fürdött, nem volt épitési szenvedélye, keveset gondolt ételeivel, ruházatának finomságával és szinével vagy rabszolgáinak szépségével Többnyire Loriumi vagy Lanuviumi öltözetet viselt. – Minő kimélettel bánt ama Tusculanumi állodalmi-bérlővel midőn az bocsánatért kérte! és illyen volt egész magaviselete Semmit sem barátságtalan, kérlelhetlen, vagy szenvedélyes, avagy hogy azt mondhatta volna róla valaki: ez tulságos. Sőt mindent éretten ’s mintegy időzve, meggondolva, szilárdul megállopitva ’s következetesen cselekedett. Igy lehetett azt reá alkalmazni, mit ama jelentés Socratesről mond: hogy ő azon dolgok nélkül tudott el lenni és ismét velök élni, mellyek fogyatkozásánál a’ sokaság gyengeségét, a’ velök élésnél pedig telhetlenségét árulja el. Mert azon esetben erősen tűrni és ebben mérsékelve élvezni tudni, tökélyetes ’s meggyőzhetlen lelkü ember tulajdona és illyen volt ő Maximus betegségében.

17. Köszönet az isteneknek, hogy jó őseim, jó szüleim, jó testvérem, jó tanitóm, jó háznépem, rokonim, barátim és csaknem mind jó emberek voltak körülöttem. És hogy azok közül egyet sem bántottam meg hirtelenkedésből; pedig olly hajlamok mellett, mellyeknél fogva bizonyos esetekben az könnyen megtörténhetett volna. De az istenek jótéteménye az, hogy a’ körülmények illy összefolyását meggátolták, mi által bünre késztettem volna; hogy még tovább nem neveltettem a’ nagy atyám ágyasától; hogy ifjuságom virágát megtartottam; hogy időnek előtte nem vesztegettem férfi erőmet, hanem még időn túl is megőriztem; hogy ugyanaz volt uralkodóm és atyám, ki belőlem minden hiuságot kiirtani ’s azon gondolatra tudott vezetni, hogy ellehet az ember, ha az udvarnál él is poroszlók, pompás öltözetek, szövétnekek, szobrok ’s más illy fényűzés nélkül; sőt szabad csaknem egészen mint magános ember, ugy élni, a’ nélkül hogy ez által kevesebb tisztelettel és méltósággal birna mint országló az ő munkálatiban. – Az isteneknek köszönöm továbbá testvéremet, ki magaviseletével fölbuzditott magamra gondosabban figyelni és egyszersmind becsülése ’s gyengédségével felvidámitott; nékiek köszönöm gyermekimet, kik nem minden észtehetség nélküliek ’s testre nem hibásak; nékiek köszönöm azt is, hogy nem tettem nagyobb előmenetelt az ékesszóllásban, verselésben és más illyes tudományokban, mellyek könnyen elragadhattak volna, ha azokban jobb haladásomat sejditem; hogy nevelőimet halasztás nélkül olly tisztségbe helyeztem, minőt ohajtani látszottak, a’ nélkül hogy azon reménységgel tartóztattam volna, miszerint fiatalságuk miatt az csak később történhetnék; hogy megesmértem Apolloniust, Rusticust és Maximust; hogy élénken és sokszor képzeltem magamnak a’ természetszerinti élet minőségét; hogy az istenek részéről ’s a’ tőlök nyert belátás, segedelem és sugallat által mitsem gátoltattam a’ természet szerint élni, hacsak magam hibájából ’s az isteni serkentés ’s mondhatnám nyilatkozat elhanyagolásából, készakarva vissza nem maradtam; hogy testem illyen életmód’ mellett illy soká kitartott; hogy sem Benedictával sem Theodotussal érintkezésbe nem jöttem; hogy sokszor megsértvén Rusticust, soha sem cselekedtem ollyast ellene, mit most meg kellene bánnom; hogy azon rövid élet mellett, melly anyámnak jutott, még is az utolsó éveket szemei előtt töltöttem el; hogy midőn valamelly szegényen vagy szenvedőn segíteni akartam, soha sem kellett azt válaszolnom, hogy vagyonom nem engedi; ’s hogy magam is nem jutottam olly szükségre, miszerint másoktól kénytelenségből vegyek el valamit. Az isteneknek köszönöm feleségemet, ki olly kellemes, nyájas és olly egyszerü; azon szerencsét, hogy gyermekeimnek mindig ügyes nevelőket találtam; azon adatokat, mellyekét az álombetegségek ellen, egyebek közt a’ vérhányás és szédülélés elleni szerekről vettem, és a’ Kajétai szerről szinte úgy mint a’ Chrestaérol; hogy a’ bölcsészetre való hajlamon mellett valamelly Sophistának kezébe nem kerültem; hogy könyvirással, következtetések taglalatjával ’s természeti nyomozásokkal kötelességemet el nem mulasztottam. Mind ezekhez szükséges volt az istenek és a’ szerencse segedelme.

A’ Quádok között a’ Garan mellett.