Magyarország a vegyes házakból származott királyok alatt. 1301–1526 = 225 esztendeig.

Vencel. 1301–1305 = 4 esztendeig.

44. A pápa beavatkozása a király választásba. Csák Máté. Vencel megkoronáztatik; az országból eltávozik.

Kifogyván Magyarországban az Árpád véréből származott férjfinem, a már szinte szokássá vált meghasonlás és pártoskodás még inkább nőtt, s még inkább éleszté azt VIII. Bonifác pápa azon állitásával, hogy Magyarország az anyaszentegyház tulajdona, minélfogva ő – a pápa – adhat királyt az országnak. Hogy ezen állitásának erőt adjon, Robert Károlyt, a nápolyi király fiát, Romában Magyarország királyává meg is koronázta. Örömest fogadták volna a magyarok a jeles tulajdonságokkal diszlő herceget, hanem attól tartván, netalán ezen esetből a pápa későbbre is jogot tulajdonítson magának kénye szerint az országnak királyt adni s átalában az ország ügyeibe avatkozni, a kalocsai érsek és Csák Máté trencséni főispán vezérlete alatt inkább a cseh királyt Vencelt, ki IV. Béla leánya által volt az Árpádokkal rokonságban, kinálták meg a koronával. A cseh király nem fogadta el maga számára a koronát, hanem hasonnevü tizenkét éves fiát ajánlotta, kit Fehérvárra vittek és ott megkoronázták. A pápa azonban egyházi átokkal fenyegette Vencel pártját, a miért a cseh király fiát féltvén, 1304-ben seregével az országba jött, s miután Esztergomban a templom és levéltár kincseit rabló módjára lefoglalta, a koronát is kezére juttatva, útközben a vidéket pusztitva, fiával együtt visszatért honába.

Otto. 1305–1308 = 3 esztendeig.

45. A nemzet jogaihoz ragaszkodik. Otto bajor herceg királylyá választatik, s titkon az országba jő. Apor László. Otto elhagyja az országot.

Még az egyházi átok sem kötheté a hazájok jogaihoz tántoríthatlanul ragaszkodó magyarokat Robert Károlyhoz. Vencel eltávozása után ismét Otto, bajor herceget, IV. Béla unokáját kinálták meg a királysággal, ki megkapván Venceltől a koronát és a többi királyi ékességeket, titkon, mint kereskedő, jött be az országba, mert a pápa párthivei a határokon cselt vetének elébe. Otto azonban szerencsésen kijátszotta őket, hanem útjában a koronát, mely egyéb portékák közé volt pakolva, elvesztette. Biztos emberét küldvén annak fölkeresésére, az a koronát valóban tokjával együtt egy pocsolyában megtalálta; Otto még azon évben a veszprémi püspök által megkoronáztatott. – A pápa – most már V. Kelemen – még mindig Károlyt pártolta, azért Otto, hogy magát szorosabban a magyarokhoz kösse, Erdélybe utazott, Apor László vajda leányát nőül venni szándékozván, de a vajda őt megfogatta, bebörtönözte és a mindenkor magával hordott koronától megfosztotta. Otto későbben kiszabadulván fogságából, visszatért Bajorországba, élte fogytáig megtartván a magyar király cimet.

I. Károly. 1308–1342 = 34 esztendeig.

46. A pápa elösmeri a nemzet szabad választási jogát. Robert Károly. Csák Máté halála. Zách Felicián.

Otto viszontagságai után a pápa követe a királyválasztásra összegyült nemzetet ismét Robert Károlyra akarta kényszeríteni, midőn pedig látná, hogy a pápa tekintélyének erősen ellenszegülnek, sőt a budai egyház a pápára szinte átkot mondana, kijelenté végre, hogy válasszanak, a kit tetszik, a pápa semmi jogot sem követel a választásban. Erre az összegyült rendek szabad akaratjokból, kényszerités nélkül királyuknak nyilvánitották Károlyt, s minthogy a szent István koronája még mindig Erdélyben volt, uj koronát készítetvén, ismét megkoronázták. De a nemzet előtt még ezen koronázás sem volt érvényes; a nemzet hézagot látott Károly jogában, melyet csak sz. István koronája tölthet ki. Két év mulva sikerült, nagy igéretek által, Lászlótól a koronát visszakapni, mely örvendetes hír a Rákoson hirdettetett ki épen sz. István napján, s igy végre Károly, Fehérvárt felvette sz. István koronáját.

Csák Máté igen hatalmas és garázda főur, ki Trencsén várától Komáromig, innen Hollókőig Nógrádban és Visegrádig nem csak földesuri, hanem királyi jogokat is zsarnok kénynyel gyakorolt (azon föld maig Mátyus földének neveztetik), pénzt veretett, udvarát királyi módra főhivatalnokkal, nádorral, kincstartóval sat. látta el, ezután sem akarta Károly király hatalmát elösmerni, ellene több évig harcolt, s csak halála által – mint mondják, tetvek bujván ki testéből, azok ették meg – szünt meg a tizennyolc évig tartott polgárháború. A király ezután lakását Temesvárrá tette át, s Visegrádot királyilag fölépitvén, későbben ott lakott. Nagy veszélyben forgott itt egyszer a király, egész családostul; mert Zách Felicán, előbb Csák Máté nádora, azután Károly bizodalmas embere is itt tartózkodván, leánya a bájos szépségü Klára a királyné palota hölgyei közt tündöklött. Minthogy ez Kázmér fiatal lengyel herceg, a királyné testvére által, meggyaláztatott, az e fölött dühbe jött apa (1330. apr. 17-én), midőn a királyi család ebédelt, rettenetes kardjával reájok rohant; a királynak karját megsebesitvén, a királyné fejének vágott, ki kezét fölemelvén, négy újja veszteségével vásárolta meg életét, ezután a hercegekre tört, de nevelőik testökkel elborítván őket, felfogták az irtóztató vágást, melynek következtében meg is haltak. Ekkor az eléugrott udvari cselédek által Felicián leterítetett és felkoncoltatott. Feje Budára küldetett, kezei, lábai, más városok kapúira szegeztettek; a szép Klárának ajkai, orra, fülei és újjai levágattak, és úgy lóra ültetve hurcoltatott városról városra. Felicián egyetlen fia lófarkára köttetett, idősb leánya lefejeztetett, s ennek férje börtönbe halt meg, s még mind ez nem elégité ki a király boszúját, Feliciánnak egész nemzetsége harmad iziglen vagy kivégeztetett, vagy jószágaitól megfosztatván, számkivettetett.

47. Károly háborúi és jeles országlása.

Károly e borzasztó eset után Bazarád, oláh vajdát, minden ok nélkül megtámadta; az elrémült vajda hiában igért hűséget és a hadi költségek megtéritését, csak a háború nyomoraitól kimélje meg országát. Károly nem hajtván e könyörgésre berontott Bazarád tartományába, hol azonban a hegyek közé szorítatott, seregének nagyobb része oda veszett s ő maga is csak álruhába öltözvén osonhatott el.

Ezután a tatárokat, kiknek ismét kedvök jött Magyarországot pusztitani, derekasan megverte. – Az ország belső erejét és mivelődését jelesen előmozdította az által, hogy az akkori rosz pénzek helyett, jó ezüstből ujakat veretett. Aranypénzt első veretett a magyar királyok közt; eltörölte az ártatlanságnak tüzes vas és forró viz által tétetni szokott borzasztó próbáit; a nemeseknek bizonyos cimereket adott, mi által a festés és rajzolás előmozdítatott. A magyar nyelvet udvari nyelvvé emelte, melyen több okleveleket adott ki. Átalában ereje, ügyessége és bölcsesége által oly fényt terjeszte a magyar trónra, miként a lengyelek Lajos, a nápolyiak pedig András fiát királyuknak fogadták. Ezen kitünő érdemekkel diszlő király életének köszvényes fájdalmak vetettek véget 1342-ben.

Megemlítendő, hogy ezen korban alakult szent Pál remetéinek szerzetes rende Magyarországban, az egyetlen szerzetes rend, mely honunkban vette származását, – Szinte Károly uralkodása alatt 1329-ben jelenik meg az első üvegablak a Telegdy Csanád primás által épittetett sz. Albert kápolnán; mert noha az üveg feltalálása a legrégibb időre esik, azt még sem tudták táblává lapitani.

Nagy Lajos. 1342–1382 = 40 esztendeig.

48. Lajos első kormánytettei; a lázadókat lecsöndesíti.

Választás és minden ellenszegülés nélkül foglalta el a tizenhét éves Lajos, atyja halála után, a királyi széket, és országlása alatt oly erőt, hatalmat, szemességet és bölcseséget fejtett ki, miszerint őt a legnagyobb uralkodók sorába emelik, Magyarországot is annyira kimüvelé, hogy a mesterségekben ipar- és tudományokban is virágozni kezdett. Szeliden és kegyesen uralkodott mint atya alattvalóin, kik hálásan a legbensőbb szeretettel ragaszkodtak hozzá. Noha egész élte folyása haddal van eltelve, még sem hiányzanak országlása alatt a béke áldásos gyümölcsei. Pécsett állította fel az első akademiát; a budai királyi várlakot, melyet IV. Béla 1267-ben kezdett volt építeni, méltóságához illőleg bevégezte. Érdekesek és üdvösek voltak törvényei is. II. András arany bulláját megerősítette. A Zách családján és rokonain végbevitt boszú szivére hatott az emberszerető atyai fejedelemnek, s azért törvényesen megállapította, hogy az ártatlan gyermekek, szülőik vétkeiért ne büntettessenek.

Az erdélyi szászokat, kik a vajda igazságtalan zaklatásai miatt fellázadtak, úgy szinte Bazarád oláh vajdát és a horvátokat minden vérontás nélkül lecsendesítette.

49. A nápolyi események és hadjáratok. Lengyelország Magyarországgal egyesítetik. Különféle háborúk. Lajos halála.

Mig Lajos ily szerencsésen uralkodék Magyarországon, Nápolyban az öccse András, Johanna neje tudtával egy éjjel (1345.) megfojtatott és az ablakon kiakasztatott. Iszonyodva hallá Lajos a gonoszságot s nemes büszkesége, testvéri szeretete egyiránt fellázadván benne, kevés magyarjaival Olaszországba ment testvére meggyilkoltatását megboszulni. Nápoly meghódolt, s a vétkesek lakoltak, de a főbünösök, a királyné második férjével, Lajos tarenti herceggel, Franciaországba szöktek. Jeles tanuit adta itt Lajos vitézségének, meg azt is megmutatta, mily kedves és becses előtte minden egyes emberének élete. Volturno folyóhoz érvén seregével a folyót annyira megáradtnak találta, miszerint a rohanó habok miatt az átmenetel lehetetlennek látszék. A király azonban sietett, parancsolja tehát Szereday Ferenc apródnak, keresne biztos utat a folyón. Be a hű apród, – de a sebes folyó lovastul együtt lecsapja, s Ferkó már haldokolva hempelyeg az irtóztató hullámokon. A király, a mint látja hű emberének életveszélyét, nem késik mások felszólítgatása által veszni hagyni őt, beugrik lovával, megragadja a félholtat, s majd majd ő is veszve, partot ér. Képzelhetni, mint fogadta az egész tábor e dicső elszánást! – Hasonló tettek által tudta Lajos katonái sziveit meghatni s hóditani, kik imádott fejedelmük erényeit méltányolván, híven követték mindenütt.

A pápa a vétkes Johanna iránt engedékenyül viselvén magát, Lajos másod izben is megjelent Nápolyban; most is a boszuló testvér volt az egész seregben a legmerészebb, legvitézebb; Canossa ostrománál első hágott a létrán a falakra, honnan a védők egy nagy követ görditvén fejére, hanyat-homlok esett, és halálos sebet kapott; felgyógyulván azonban a várat bevette. A merre zászlója – ez fekete volt, s rajta András képe – lobogott, mindenütt diadal követte, de látván, hogy a pápa mindig Johanna pártján van, nagylelküen még a háromszázezer darab aranyat is elengedé, melynek fizetésére Johanna itéltetett volt, s a magyar őrsereget is visszahitta. De a királyné azért ki nem kerülte a nemesis – boszuló istennő – büntető kezét, mert későbben az olaszok által megfogatván, börtönében megfojtatott.

Lajos ezután Lengyelországot Magyarországgal egyesítette, Moldovát elfoglalta, Szerviában a kereszténységet kiterjesztette, Lodomeriát kereszténynyé, a tatárokat adófizetővé tette, Velencétől Dalmátiát visszafoglalta, és adófizetésre kötelezte, azonkivül a szent Márk terén felállított cedrus árbocokon a magyar lobogónak kellett lengeni; végre Bolgárországban a törököket is megverte.

Minthogy gyermeke nem volt, Károly durazzói herceget rendelte maga után királynak, későbben azonban leányai születvén, Károlynak megszerzé a nápolyi királyságot, megesketvén őt, hogy leányaitól nem fogja követelni a magyar trónt, mire Károly el is utazott. Lajos Mária leányát eljegyezvén Zsigmond brandenburgi herceggel, meghalt 1382-ben. Országlása a magyar történet fénypontját teszi; ekkor birt Magyarország legkiterjedtebb határokkal, mint a költő mondja: három tenger vetett határfalat.

Mária. 1382–1386 = 4 esztendeig.

50. A főurak elégedettlensége.

Mária a királyi koronával igen éles és súlyos tövis-koronát tett fejére. Csak rövid ideig volt ő az atyjáról reá maradt Magyarországnak, Dalmátiának, Horvát-, Bolgár- s Oláhországoknak, Moldova-, Gallicia-, Lodomeria-, Szervia-, Boszniának ura; mert Erzsébet anyjával együtt csupán Gara nádor tanácsait követvén, a többi főurakat és nemeseket maga ellen fölingerelte, kik Nápolyból Károlyt meghiván, királynak kikiáltották.

II. Károly. 39 napig.

51. Károly megkoronáztatása és megöletése.

Lajosnak tett esküje ellenére jött Károly Nápolyból, s a királynék jelenlétében Fehérvárt megkoronáztatott, Erzsébet azonban Garával élete ellen áskálódott. A koronázásról visszatérvén Budára, az uj király olasz testőreibe bizván, a királynőkkel együtt, a királyi palotába vette lakását. Itt Februar 6-kán Erzsébet magához kéreté Károlyt azon szín alatt, hogy Zsigmondtól érkezett némely fontos irományokat kivánna vele közölni, és a király megjelenvén, ott Forgács Balázs a ruhája alá rejtett fokossal fejbe sujtotta, ezután az olaszokra ütöttek, kiket részint levágtak, részint megszalasztottak. Károly sebe dacára börtönbe vettetett, majd Visegrádra vitetett, hol tizennyolc napra sebei, vagy méreg következtében elhalt.

52. A horvát zavarok, a királynék elfogatása. Zsigmond harckészületei.

Mária ismét királynak kiáltatott ki egy résztől, de Horváth János bán fölkerekedvén, Garát és Forgácsot megölte, a két királynét Novigrádba záratá, hol Erzsébet, Mária szemeláttára, kegyetlenül megöletett. Megérkezett a szomorú hirekre Zsigmond is, és Fehérvárt magát megkoronáztatván, Máriát fogságából kiszabadította.

A királynék szabadítására az egész ország kezett fogott, mindenki Zsigmond táborába sietett, még a gyermekek is játékaik közt táborokat képeztek. Egy ily csoport játszógyermekekre akadván Zsigmond, a legidősbet, ki egyszersmind zászlótartó volt, magához hivatá, s ily beszélgetés támadt köztök:

Zsigmond: Ki katonái vagytok?

A zászlótartó: Az országé.

Zsigmond: Ki a királytok?

Zászlótartó: Zsigmond.

Zsigmond: Hát hol van Zsigmond?

Zászlótartó: Nem tudom. Uram!

Zsigmond: Hát ha én Zsigmond lennék, elfogadnátok-e engem királytoknak?

Zászlótartó: El. Uram! –

Ezen beszéd annyira meghatotta Zsigmondot, hogy miután a királynét megszabadította, azon ífjút magához vette, nagy jószágokkal megajándékozta, a legfőbb hivatalokra emelte, és Guth nevét, első feleletének emlékére, Ország névre változtatta.

Zsigmond. 1387–1437 = 50 esztendeig.

53. Zsigmond jelleme, nemzetellenies uralkodása. Szerencsétlen hadjárata, törvényei és pazarlása.

Zsigmond hosszú uralkodása szerencsétlenül ütött ki Magyarországra nézve. Hirtelen harag, szószegés, restség voltak fő sajátságai, melyekkel nem volt képes a pártokra szakadt országot kiegyeztetni, és magához hódítani, sőt idegenekkel környezvén magát, azokat, kivált a cseh Sternberget, a lengyel Stibort, a német Cilleit, különösen kitüntette, azért mig ő Horvátországban a pártosok üldözésével foglalkozott, mi alatt Mária nője is elhalt itthon, koronavesztettnek nyilvániták, és Hedvig Lajos leányának férjét, majd Lászlót, a meggyilkolt Károly fiát, választák királyul.

A kiütött háborgásokról értesítetvén, haza sietett Zsigmond, a pártvezéreket hatalmába keríté és harminckettőt közülök, mind főurakat, ki sem hallgatva, Budán a sz. György terén lenyakaztatta. Ezen kegyetlenség és önkényes kormányzása még inkább elidegenitette tőle a nemzetet, azért midőn Csehországból, hol majd egy egész évet töltött, Vencel testvére s Jodok morva herceg ügyeiben, Budára érkezett, nagy számmal palotájában fölkeresték, és sok szemrehányások után elébb Visegrádon, azután pedig Siklóson elzárták. Tizennyolc heti fogság után azon igérete folytán bocsátatott ki, miszerint magát megjobbítja, és az ország törvényei szerint fog uralkodni.

Háborúiban átalában szerencsétlen volt, nevezetesen a törökök Nikápolynál egész táborát úgy szétverték, hogy maga Zsigmond is csak nagy bajjal szabadulhatott meg egy csónakon, és hosszú bujdosás után tért vissza Magyarországba.

Ezután több hasznos törvényeket szerzett, de a mit az által javitott, pazarlásai által ismét elrontotta; több jószágokat eladott, s a merre segitséget keresett, adósságot csinált, mindenütt Magyarországot kötötte le örökségül, minthogy figyermeke nem volt. – 1410-ben német császárrá választatván, még inkább elvonult a magyar ügytől, minél fogva nem igen volt siralmas 1437-ben bekövetkezett halála. Tetemei, kivánsága szerint, Nagyváradra vitettek.

Albert. 1437–1439 = 2 esztendeig.

54. Első magyar király a habsburgi házból. Nevezetes törvényei. Háború a törökkel. A király halála.

Zsigmond még életében jegyezte el Erzsébet leányát Albert osztrák herceggel, meghagyván, miszerint ha fimagzatot nyernének, azt Budán neveltessék. Zsigmond halála után a magyarok királynak megválasztották és azon föltétel alatt, miként ha a német császárságra meghivatnék, azt nem fogadja el, megkoronázták 1438-dik január 1-ső napján. Mindazonáltal rövid idő mulva a német fejedelmek mellette nyilatkoztak, s minthogy a baseli zsinattól megkérettek, nem ellenezték, hogy Albert a császárságot elvállalja, de Budán lakjék. – Albertnek rövid uralkodását nevezetes törvények teszik emlékezetesekké; ilyenek: hogy leányait a király az ország rendei tanácsával adja férjhez; a király az országban lakjék; a nádor, kit eddig a király nevezett ki, ezután az ország rendei által választassék; hogy idegenek semmi hivatalokra ne alkalmaztassanak, sat. – A törököket, kik Magyarországba akartak törni, haddal támadta meg, hanem a táborban dühöngő vérhas és görcsmirigy nyavalya ütött ki, a miért az egész hadsereg szétoszlott, sőt maga a király is megbetegedvén, visszafordult, s midőn Bécsbe sietett volna, betegségét utközben vigyázatlan dinnyeevés által még inkább nehezitvén, Neszmélyben elhalt.

I. Ulászló. 1440–1444 = 4 esztendeig.

55. Trónvillongások. Az özvegy királyné a koronát több városokkal elzálogosítja.

Albert halála után Erzsébetre szállott a korona, ki midőn hallaná, hogy a törökök uj erővel készülnek Magyarországba rontani, azt tanácslá a magyaroknak, választanának inkább oly férjfiat, ki a hatalmas ellenséggel megmérkőzni képes. Igy közakarattal Ulászló lengyel királyt választották, azon föltétel alatt, hogy Erzsébetet nőül vegye. Legottan követek küldettek Ulászlóhoz. Mig azonban a követség oda járna, fia született Erzsébetnek, ki tehát most megbánta ajánlását; hirnökök futottak a követek után őket visszahivni, de későn, mert Ulászló már utra kelt. A királyné csecsemő fiát azonnal megkoronáztatá. – Ulászló nem kereste a magyar királyságot, de miután arra meghivatott, kötelesnek érzé magát azt megtartani. Párthivei Fehérváron sz. István koporsójáról levévén a koronát, megkoronázták. Ebből polgárháború támadt.

Erzsébet, hogy a hadat viselhesse, a koronát, Sopronyt több városokkal és várakkal együtt Fridrik császárnak huszonhatezer darab aranyért elzálogositotta, s fiát is gyámsága alá küldötte. – Külön szerencsével folytak a viszálkodások, mig Erzsébet 1442-ben e világból kimult s vele a polgárháború is.

56. A nagy Hunyady harcai a török ellen, és fényes győzelmei. A várnai ütközet.

A törökök mindegyre békételenkedtek, de egy hős lépe fel ellenök, ki a büszke félholdat megtörte, s kinek dicső emlékezete az utolsó magyarig fog élni, és örök példája marad a valódi hazafiságnak. A hős neve: Hunyady János.

Hunyady tős-nemes, de elszegényedett családból származván, csak a hadi pályán érheté el azon szerencsét és fönséget, melyre a természet annyi erőt és oly hathatós vágyat önte keblébe. Már Albert alatt erdélyi vajda, temesi gróf s belgrádi kapitány volt, most pedig nyitva állott előtte minden ut az ország legelső hivatalaira és méltóságára: de Hunyady csupán az érdem utján járt. Önérzetének emelése s nem tekintélyének tágítása feküdt neki szivén. A szerencse mindenütt követte, de enyelgéseivel el nem bájolhatá s el nem altathatá őt; feszült szemeivel jobb vezetőket követett ő, a közvéleményt és becsületességet. Felvilágosodott fő, érzékeny sziv, erős szenvedély és érett tapasztalás tették őt, mint polgárt nagygyá, mint hőst győzhetlenné. Szabadság és hona iránti elragadtatását vallásosság szentelé, az emelé érzelmeit, az tartá őt szakadatlan munkásságban, az tevé benne az áldozatot könnyüvé, s a nagylelküség gyakorlatát szokássá. Hol mások még tanakodtak, ő már munkált; cselekvő akarat, nem kétséges remény volt az ő vállalatainak lelke. Tettekkel dús élete folyvásti győzelem volt majd a hon ellenségei, majd érdemeinek álnok üldözői felett; de az önzést és boszút nem ösmeré. Igy a jóktól szerettetve, a roszaktól félve, senkitől kevéssé becsültetve, futott ő az erény és dicsőség utján a nyert halhatatlanságra.

II. Murad török császár látván a magyar viszonyokat, Erdélybe ütött. A félelmes Hunyady vezeté a kicsiny csoportot ellene, és a török hátrált. Murad hirtelen nagy jutalmat tevén Hunyady fejére, az egész török tábor csupán őt keresé, s igy bizonyos volt a nagy hazafi veszte. Azonban a magyarok értesítetvén kémeik által a veszélyről, Kemény Simon, hazájának hű fia s Hunyadynak igaz barátja, legottan eltökélé magában, a vezért, bár életébe is kerüljön, megtartani. Elcserélte Hunyadyval ruháját és lovát; a dühös ellenség csak hamar megölte Keményt – de a nemzet háláját századok sem törlék el. – Hunyady győzött, tizenötezer török feküdt háromezer keresztény mellett a csatatáren. Ezután még ötször verte meg Hunyady a törököket.

Ennyi győzelem által felingereltetvén a pápa, egész Europát fellázitá a török ellen, mit Murad megértvén, csak hogy Hunyady fegyverét kikerülje Ulászlóval tiz évre békét kötött. Ulászló az evangeliumra megesküdött, és Szegeden esküje erősitéseül meg is áldozott. Hunyady is örült a békének és szeretett családja körébe tért, hol ismét a leggyöngédebb atya volt.

A béke azonban nem sokáig tartott, mert a pápa annak ellene mondott, Ulászlót esküje alól feloldá, s Julián bibornok által addig unszolá, mig csakugyan megszegte esküjét s fegyvert fogott, Hiában tanácsola Hunyady ellenkezőt; László és Mátyás fiainak nevelését tehát Vitéz János tudós papra bizván, megjelent a táborban, Ulászló egészen a Feketetengerig jutott s Várnánál megütközött. Hunyady karja és elméje most is győzelmet szerze, mely örömében a király elragadtatván, a legsűrübb ellenség közé vágott és a janicsároktól leszúratott 1444. nov. 10-dikén, mire a magyarok szétfutottak. Julián bibornokot is futás közben az oláhok megölték, Hunyady maga az oláh vajda fogságába jutott, de rövid idő mulva szabadon bocsátatott. Murad ezen ütközetben nyolcvanezer emberét vesztette el.

V. László. 1445–1457 = 12 esztendeig.

57. Hunyady kormányzóvá választatása. V. László trónra lépése. Cillei fondorkodásai. Hunyady János halála.

A várnai veszedelem után uj zavar támadt az országban. – László, Albert fia, még csak öt esztendős volt, s Fridrik nem akará kiadni. Ennél fogva Hunyady kormányzóvá választatott, ki azután Fridrikkel a pápa ösztönzésére békét kötött. 1448-dikban a várnai veszedelem megboszulására egész erővel a török ellen fordult. Murad nyolcvanezernyi seregével a Rigómezőn találkozott, mig saját táborában csak huszonhatezeret számlált. Két napig tartott a véres ütközet. Végre a magyarok vesztettek, nyolcezer esvén el közülök, de a törökök közül harmincnégyezer boritá a csatatért. Hunyady maga is két ellenséges katona kezeibe került, de mig azok a nyakláncán függő kereszten civódtak, az egyiket saját kardjával leszúrta, a másikat pedig megszalasztotta. Igy, mond egy történetiró igen szépen, mentette meg Hunyadyt, ki mindig a kereszténységért küzdött, a kereszténység szent jele. Erre ismét Hunyady más veszedelembe került, mert midőn Belgrádba igyekeznék, vezetője Szendrőbe vezette, hol György despota fogságba veté, ki sem ereszté mindaddig, mig László fiát maga helyett kezességül el nem hivatta; Lászlót aztán a következő évben fegyveres erővel szabaditotta ki.

Nem csak kivül, az országban is voltak oly alacsony lelkek, kik a nagy ember érdemei ellen fondorkodtak. Igy midőn a garázdálkodó cseheket akarta az országból kiszorítani, sok főurak és nemesek hütelenül épen azon pillanatban hagyták el, midőn éjjel Giskra által megtámadtatott. Hunyady ezen árulást látván, noha könnyü lett volna neki a királyságot magához ragadni, seregeit Ausztriába szállitá, a császárt Neustadtban (1452.) ostrom alá vette, ki látván a kénytelenséget, végre eleresztette a magyar királyt, a fiatal Lászlót, Cilley Ulrik gróf gondviselése alá bizván őt.

Igy jutott V. László Hunyady hűsége és ereje által a trónra, mely érdemeiért őt nem csak megerősité méltóságában, de még Erdélyben a besztercei örökös grófság cimével is földiszesitette. László uralkodása szerencsésen ütött volna ki Magyarországra, mert ő szerette a magyarokat, s azt mondá nekik, minthogy ő is magyar, náluk akar maradni, s azért Budán vette lakását: ha a császár, ki a magyar trónra vágyott, vesztére igyekezvén, Ulrikot nem adja mellé, ki László király anyjának testvére volt, egyébiránt álnok, hitszegő, hiú, feslett életü, a nagynak és érdemnek ellensége. Az ily ember Hunyadynak sem lehete barátja, ki az erény utjáról nem távozván, az erénynek valódi őre volt. – Ez szúrta Ulriknak szemét, most tehát mindent elkövetett, hogy az ifju király szivét megrontsa, s rá tudta venni, hogy Hunyady meggyilkoltatásában megegyezett, úgy mindazonáltal, hogy az titokban történjék. A gonosz tett végrehajtását a pokolfaj magára vállalta, s azért Hunyadyt szép szóval Bécsbe hivatá. A bécsi uton Ulrik néhányad magával lesbe állott, s mint dühös farkas rohant az arra jövő magyar hősre, ki elég szemes volt néhány jól ösmert barátainak segitségét meg nem vetni; ezek távolról kisérték, s Hunyady szavára eléugrottak. Mint utonállót, orgyilkost Hunyady könnyen megölhette volna Ulrikot, de ő csak szemére vetvén gyalázatos gonoszságát, keményen megdorgálta. Ilyen volt Hunyady! –

1445-dikben feldúlván II. Mahomed a görög birodalmat, Magyarországnak indult, s Hunyady, a védangyal, midőn király és Ulrik kétségbeestek, a rajta elkövetett méltatlanságok ellenére is, hazájáért lángolván, Belgrádnál kapisztrán János, szent Ferenc rendi szerzetes társaságában a kétszázezernyi ellenséget megtámadta, s győzelmesen megverte, azonban nem sokára megbetegedvén, a főurakat és fiait a király iránt való hűségre és egyetértésre intvén, meghalt a nagy hős, kit semmi körülmények sem voltak képesek a hon szeretetétől és királya iránti hűségtől eltántorítani.

58. Cillei ármányai a Hunyadyak ellen. Cillei megöletése. Hunyady László kivégeztetése. A király menekülése és halála.

Az örög Hunyady halála után könnyebb volt Ulriknak a még életben való nagyreményü fiatal Hunyadyakat üldözni; el is végzé azok kiirtását. László, a huszonegy éves, nándorfehérvári (belgrádi) kapitány volt, ott meglátogatta őt a király Ulrikkal együtt, hol ezen utóbbi, mig a király templomban volt, Hunyady Lászlót agyon akará vágni, ki felkapván karját csupán nagy gyürüjével akadályozta meg a halálos csapást; de a lármára heronhanván emberei, a ruhája alatt páncéllal fedett Ulrikot halálra vagdalták, ki magával együtt a Cillei grófok nemzetségét is sirba vitte.

Szilágyi Erzsébet, Hunyady János özvegye, a király boszújától tartván, fiaival együtt Lászlónak lábaihoz borult, bocsánatot esdeklő, mire a király nem csak azt igérte, hogy Ulrik halálát meg nem fogja boszulni, de legkegyesebben Erzsébetet anyjának, fiait pedig testvéreinek nevezé. Azonban a Hunyadyak ellenségei addig incselkedtek a király körül, mig az Lászlót és Mátyást elfogatá, s az elsőt 1457-diki mártius 16-án Budán a sz. György terén lenyakaztatta. Senki sem kételkedett, miszerint Mátyásra hasonló sors vár, mit anyja meggátolandó, minden kincsét katonaszedésre forditá, s rövid idő alatt annyi fegyveres nép gyült Szilágyi Mihály, Hunyadyné testvére, zászlói alá, miként már a király seregével is szembe szálhatott. László király a veszedelem elől előbb Bécsbe, s onnan Prágába futott, Mátyást is foglyul magával vivén. Kevés idő mulva itt hirtelen, mint némelyek állítják, méreg által elhalt (1457).

I. Mátyás. 1458–1490 = 32 esztendeig.

59. Mátyás királylyá választatása. Erélyes uralkodása. A koronát Fridriktől kiváltja.

V. László király halálának hirére az ország rendei Pestre gyültek királyt választandók, s midőn a választásban nem egyeztek, Szilágyi negyvenezer emberből álló seregét a megfagyott Dunára állitá, s velök Hunyady Mátyást királynak kiáltatta ki. A sereg kiáltására a népszava felelt: éljen Mátyás király! Ezt hallván az egybegyült rendek, a következésektől félvén, megegyeztek a választásban. Követek küldettek azonnal Csehországba, hol Mátyás még mindig fogságban tartatott. Podjebrád György, ki azután magát szinte királylyá választatta Csehországban, hatvanezer darab arany váltságdijért szabadon bocsátá, Katalin leányát is eljegyzé vele. Mátyás ezután a nép örömriadásai közt nagy fénynyel vonult be Buda várába. Ekkor csak tizenöt éves volt, még tanulásait sem végezte be, hanem azért mint király is buzgón folytatta azt Szilágyi Mihály, anyjának bátyja, adatott mellé kormányzóul.

Mátyás noha nem született a trónra, mindamellett országlása közben jeles uralkodói tulajdonságokat fejtett ki, s ő bizonyosan azon nagy fejedelmek sorába tartozik, kik egész lélekkel kivánták országuk javát előmozditani, hanem nevöket mindaddig nem hitték örökítve s dicsőítve lenni, mig azt fegyverrel, véres betükkel nem irták a történetekbe. – A fiatal tűz s atyjának diadalai ingerlék Mátyást a kardot le nem tenni kezéből. Szilágyi korlátolni akarta az ifju heves indulatját, s azért Mátyás Világos várába záratá őt, honnan szakácsa szabaditotta ki; ez t. i. hirtelen nagy lármát ütvén: „itt a török!“ az őrsereg elejébe ment a hiresztelt töröknek, s a szakács addig urát kiszabadította. Szilágyi azt irá Mátyásnak, hogy többet köszön szakácsának mint öccsének. Mátyás elpirula a levél olvasásán, és Szilágyit szabadságban hagyá, ki azután egy török elleni csatában elfogatván, iszonyú kinok közt végeztetett ki. – Mátyás első győzelme azon főurakon volt, kik mint László testvére kivégeztetésének okai, Mátyás boszújától félvén, Fridrikhez szöktek, s őt akarták a trónra emelni. A győzelem után a pártosoknak kegyelmet és bocsánatot igért, mire azok meghódolván, a pártütés is lecsilapodott. A koronát azonban Fridrik mindaddig ki nem adta, mig Mátyás hatvanezer darab aranyat le nem fizetett, s meg nem igérte, miszerint halála után Fridriknek s maradékainak engedi Magyarországot (1463).

60. Mátyás hadjáratai. Kinizsy Pál. Mátyás halála.

A jövő éven, miután II. Mahomeden tökéletes győzelmet vett s egész Boszniát meghóditotta, mártius 29-dikén a legnagyobb öröm közt megkoronáztatott. Egész Europát áthatotta a magyar fegyver hire. – Lecsendesítvén ezután Erdélyt, s az elpártolt Moldovát engedelmességre hozván, a pápa unszolására ipját, a cseh királyt támadta meg, kitől ugyan Morvát Szileziával együtt elfoglalta, de a cseh királyságot, mire annyira vágyott, el nem nyerhette, mert Podjebrád rá tudta birni a cseheket, hogy halála után Kazimir lengyel király fiát, Ulászlót, választák meg királyuknak, kivel Mátyás békét kötött. (1478.). Ezután Beatrix nápolyi hercegnővel másodszori házasságra lépett.

Még a cseh háborúk folyása alatt az esztergomi érsek Vitéz, Mátyásnak hajdani nevelője, s több főrendüek nehezen nézték, hogy Mátyás az ország erejét szükségtelen háborúkra vesztegeti, minélfogva ők is Ulászlót meghívták a királyságra. Ezt megértvén Mátyás, itt termett, és Vitézt Visegrádba záratta; kieresztette ugyan őt nem sokára, de az érsek elkeseredvén, még azon évben elhalt.

Alig végzé be a cseh háborút, bizonytalan okokból ismét Fridrikkel csatázott, kit majd minden tartományaiból kiüzvén, azokat meg is tartotta, a meddig élt. Még ezen háborúi közt részint maga, részint vezérei, különösen Báthory István és Kinizsy Pál által a törökökön több izben fényes győzelmet nyert. Legnevezetesb ezek közt a Kenyérmezői, nem messze Gyulafehérvárhoz Erdélyben, hol Báthory a hatvanezernyi török sereget megtámadván, a magyar sereg megzavartatott, Báthory alatt két ló lövetett le, maga pedig több súlyos sebből vérzett; ekkor még idején előtört a rettentő Kinizsy, mindkét kezében karddal Báthoryt megszabaditja, és harmincezeret levágván a törökökből, azokat a hegyeken átüzte, mire a magyarok nagy lakomát csaptak, s Kinizsy egy törököt tartva fogai közt, táncolt a holttetemek fölött. Báthory az itt elhullott magyar vitézek sirja felett kápolnát épitetett. (1479.).

Mátyás az osztrák ügyek miatt 1490-ben Bécsben tartózkodván, virágvasárnap éhgyomorral ment a templomba, honnan visszajövén, fügét kivánt enni, s minthogy roszakat kapott, azon annyira felindult, hogy a szélhüdés szavától és eszméletétől megfosztotta s harmadnapra, aprilis 6-dikán, negyvenhét éves korában, meghalt.

61. Mátyás dicső emlékezete.

Dicső fényt deríte Mátyás uralkodása az országra. Tömérdek költséggel hivattak Olaszországból épitő, festő, képfaragó mesterek, kertészek és gazdák; Németországból énekesek. A budai és visegrádi királyi lakokat a legpompásabb lábra állitá, s általában számtalan épületei, kertjei a müvészet remekei voltak. A tehetősbek a király példáját követvén, a mesterség s izlés gyarapodni kezdett. De még fényesebbek érdemei a tudomány világában. Ő maga jeles országló, törvényszerző s hős, egyszersmind tudós, a tudományoknak is nagy előmozdítója volt. Pozsonyban uj akademiát alapitott, a budait gazdagon emelé; a könyvnyomtatást ő hozta be Magyarországba. Hess András volt azon férjfiúnak neve, ki az első műhelyt állitá fel honunkban. Roppant költséget fordított a legjobb könyvek megszerzésére, s Budán, királyi lakában volt az akkori idő legpompásabb könyvtára Europának. A külföld tudósait és müvészeit jutalmakkal és tísztelgésekkel ide édesítette, s a királynak e dicső szelleme a nemzetet is áthatotta. Elég csodálatos, hogy Mátyás országlása előtt s alatt is még oly ritkaság volt az irás, hogy az országbiró, sőt kanonokok sem tudtak irni; ha csak el nem hiszszük, miként a nemesség becsületének tartá, hogy nevét sem tudá leirni.

Megemlitendő még igazságszeretete is, és annak szigorú kiszolgáltatása. Elhatározottságát leginkább kimuttatta akkor, midőn egy felső rangú tisztviselőt, a nép nyomása miatt, hivatalából kitett. Zápolya, már az örög Hunyady meghittje s barátja, esdekle a vétkesért, de Mátyás szilárdul itélete mellett maradt. Zápolya megneheztelvén e miatt, jószágára vonult, lemondván a közügyek további részvételéről. Vitéz elejébe adta Mátyásnak e veszteséget. Egyiket, viszonzá Mátyás, el kelle vesztenem, Zápolyát vagy az igazságot. – Vitéz Zápolya elvonulásának káros és veszélyes következéseit festé előtte, mire ismét azt felelte: ha az egész ország ellene lázzad is, még sem fogok eltérni attól, mit lelkiösmeretem igazságosnak sugall: – Ily példák után maradhata a magyar nép szájában a közmondás: meghalt Mátyás király, oda az igazság.

II. Ulászló. 1490–1516 = 26 esztendeig.

62. Ulászló gyenge uralkodása. A rákosi országgyülés.

Magyarország mivelt, szerencsés állapotának izmos alapjait rakta meg Mátyás, de halála után ismét oly vészes idők és tehetetlen uralkodók következtek, hogy a nagyszerü alapok nem csak tovább nem folytattattak, sőt még a nagy gonddal, fáradtsággal létrehozattak is elpusztultak, és Magyarország még alább sülyedt, mint valaha állott.

II. Ulászló, Kazimir lengyel királynak fia, Fehérváron királylyá kenetvén, legottan egyességre lépett vetélytársaival, mi által Csehországot Albert testvérének engedte át. A Mátyás által elfoglalt Ausztriát, Stájert, Kraint és Karinthiát Miksának, Fridrik fiának, visszaadta és még kárpotlásul százezer darab aranyat fizetett; ha fimaradék nélkül halna el, Miksának és maradékainak igérte Magyarországot, miben a magyarok is megegyeztek. – Ezután egy ideig dicséretesen vitte az ország kormányát, és a törököket, kik ismét az országot pusztították, vezérei által annyira megtöré, hogy II. Bajazet szultán hét esztendeig tartó fegyvernyugvást kért és nyert (1503.). Ezek után felhagyott előbbi szorgalmával, az ország dolgaival mit sem gondolt, mindenre csak azt felelé lengyelül: dobzse, mi magyarul annyit jelent: jól van, miért Dobzse Lászlónak neveztetett el. A pénztár kiürült, a katonai fenyiték ellágyult, a tudományok, és azokat mivelő intézetek elnyomorodtak; nagy adósságokat csinált, melyekért a királyi várak fekvő jószágait elzálogositotta. Ily sanyarú körülmények közt az ország rendei Rákos mezejére gyülvén, azt végezték, hogy ha Ulászló fia meghal, soha sem kell nekik külföldi király, mely végzésre Ulászló, tartván Miksa pártjától is, Lajos csecsemős fiát megkoronáztatta.

63. A paraszt háború. Dózsa György. A király halála.

Ulászló idejében még egy rémitő csapás érte a hont, t. i. a keresztes hadak hirdetése; mert a parasztok elhagyván földes uraikat, Dózsa György keresztes vezér zászlói alá gyültek, s midőn őket a földmiveléstől elereszteni nem akarták, az országot, tüzzel vassal pusztitották, földes uraikat különféle módon halálra kinozták, mig Zápolya a temesi vidéken őket semmivé tette, s vezéreiket elfogván iszonyú kinok közt kivégeztette. Dózsát ugyan is, minthogy a keresztesek királyának cimezteté magát, izzó vas trónba ültették, tüzes vas koronával megkoronázták, s kezébe szinte izzó királyi pálcát adtak, igy félig sült husát kiehült cinkosainak kellett megenni. Igy lett vége a négy havig tartott szörnyü pórlázadásnak. – A bün még további büntetést is vont maga után. Ugyan azon évben (1514.) a hazai rendek az ily pusztító féktelenséget meggátolandók, a parasztságot költözködhetési jogától kivetköztették s gyermekeikkel, barmaikkal együtt földjeikhez kötötték. Csak harminchárom év mulva mentetett föl a nép e rabszolgasághoz hasonló büntetés alól. Ezen szerencsétlen esemény után még két évig élt Ulászló; utána Lajos fia jutott a trónra.

Nevezetes ezen időtájból, hogy a Szepességben, Lőcsén volt 1516-ikban az első toronyóra.

II. Lajos. 1516–1526 = 10 esztendeig.

64. A királyi tekintély bukása; az ország siralmas állapota. A reformatio.

II. Lajos tiz éves korában jutott a trónra, s mind magának, mind az országnak szerencsétlenségére György brandenburgi markgróf vitte főképen nevelését, ki maga kivánván cinkosaival uralkodni, nem hogy tanulásra ébresztette, s az erény utján vezette volna, de játékokkal, mulatságokkal, gyönyörködésekkel iparkodott a fiatal fejedelmet megrontani. Nem is sokat gondolt Lajos az ország dolgaival, s igy a hatalmas főurak kényök szerint viselék magokat. Nem csuda tehát, hogy a királyi tekintély végképen elveszett, s a féktelen főurak csufot üztek belőle; a király jövedelmein osztakoztak, mi által a gyámoltalan király anynyira jutott, miként jó csizmája sem volt, s hogy élelemmel ellássák, ékszereit és ezüst edényeit kellett a zsidóknál elzálogosítani, sőt gyakran a lisztet is másoktól kölcsönözték ki. Igy az ország, mely már Lajos atyja országlása alatt romlásnak indult, most véginségre jutott. E bajok orvoslására országgyülés hivatott össze, hol némely üdvös törvények alkottattak ugyan, de nem volt, ki azon törvényeket végrehajtsa; mert a csak saját javakról gondoskodó főurak sem a királynak sem az ország tisztviselőinek szavára nem sokat ügyeltek, ezek pedig nem birtak elegendő erővel a rakoncátlanokat engedelmességre szorítani. – A király házassága Mária, Miksa császár leányával, sem segített e zavarban.

Látván ugyan is Szolimán Magyarország szomorú állapotát, követeket küldött Budára (1520.), hogy az Ulászlóval kötött fegyvernyugvás ideje meghoszszabbítassék, Lajos azonban a követekkel méltatlanul bánt, mire Szolimán felboszankodván, több izben ide küldé seregeit pusztítani, s minthogy azok erős ellentállásra találtak, sőt meg is verettek, Szolimán kétszázezer emberrel maga jött Magyarországba, az egész hont végpusztítással fenyegetvén. Könnyü volt szavát tartani, mert Németországból a reformatio honunkba is elhatott, s igy az előbbi zavart vallásos pártoskodás, egyenetlenség növelte. Siklósy Mihály mint első predikátor s a buzgó Dévay Mátyás leginkább tünnek ki a reformatio ügyében; az első templomot számukra Sárospatakon Perényi Péter épitteté.

65. A mohácsi veszedelem. Lajos halála.

Az inséges állapotban Lajos minden fejedelemnél segítségért kiáltozott, de hiában, egyedül a pápa küldött ötvenezer darab aranyat. Lajos tehát csak huszonhatezer fegyverest tudott gyüjteni, s Mohácsnál állott meg azokkal, és Tomory Pál kalocsai érsek tanácsára be nem várván Zápolya János erdélyi vajda negyvenezernyi, s Frangepán Kristóf, tizenötezernyi segédhadát, augusztus 29-ikén 1526-ban megütközött a legszerencsétlenebbül. A püspökök, ország bárói, a nemesség virága nagy részt mind elesett; a foglyokat, hitetlenül, a törökök mind leöldösék, a tábort feldúlták, és csak kevesen menekülhettek meg Báthory István nádorral; a király is futással kivánta életét megmenteni, de midőn Cselye helységnél egy patakot akarna átugratni, kifáradt lova hanyatt esett és a királyt a mocsárban agyon nyomá. Csak két hónap mulva találtatott meg teste. Volt a királyi méltóságnak, e vészes időben is, oly tisztelője, ki a szerencsétlen király testét föltalálván, sírt ásott s betemette. A királyné küldöttei ezen egyszerü sirból, melyre egy kis fakereszt vala tüzve, a király azonban diszöltözékében volt. – Fehérvárra vitték a királyi sirboltba. Szolimán akadály nélkül prédálta az országot, a fényes budai várat, Mátyás drága könyvtárával együtt felégette, s pusztitásainak csak azon hír vetett véget, hogy Ázsiában zavar támadt, s igy oda kelle sietnie, de mintegy százezer fogolyt hurczolt el magával.

Zápolya János.

A gyászos mohácsi veszedelem után az ország egy része a dúsgazdag Zápolya Jánost ösmerte királyának, s Fehérvárt meg is koronázta, (1526. nov. 11-ikén) mig az erősb fél I. Ferdinándot, osztrák herceget, Ulászló Anna leányának férjét, kinálta meg a koronával, minél fogva jelen siralmas állapotában, ismét polgárháború is gyötré az országot.