Magyarország a habsburgi házból származott királyok alatt.

I. Ferdinánd. 1527–1564 = 37 esztendeig.

66. Trónvillongás; a két király megkoronáztatása. Zápolya a törököt hivja segitségül.

Zápolya János, hogy magát a trónon megerősítse, Máriát, az özvegy királynét több izben felszólította, hogy vele házasságra lépne, a királyné azonban nem fogadván el az ajánlatot, pártjának testvérét, Ferdinánd főherceget ajánlotta királyul, kit a csehek is megválasztottak, s kinek a horvátok is már meghódoltak. Ferdinánd az inségre jutott országot örömest megkimélte volna a belháborútól, miért is követei által békességre iparkodott birni Zápolyát, de ő erővel, bár hazája vesztével is, király akart lenni. Budára országgyülést hirdetett martius 17-dikére (1527.), melyből hivei értésére adák Ferdinándnak, hogy a II. Ulászló alatt hozott törvénynél fogva sem ő, sem más idegen nem léphet a trónra; itt egyszersmind határoztatott, miszerint azon hűtlenek jószágai, kik Ferdinándot királylyá választották, elkoboztassanak. Ferdinánd azonban seregét Katzianer vezérlete alatt az országra küldvén, maga sok egyházi és világi urak kiséretében Budára indult, utjában a várakat bevette, s Budára – melyet Zápolya gyáván elhagyott, bevonulván, oda sz. Mihály napra országgyülést hirdetett; az országrendei innen Fehérvárra mentek, s ott a Perényi Péter által idő közben megkerített szent koronával november 3-kán megkoronázták; erre Zápolya a haza ellenségének nyilvánitatott, s igy utána küldvén Ferdinánd vezéreit, táborát szétveré, s magát Zápolyát, Lengyelországba szalasztotta. Zápolya szorult állapotában a pápától s más fejedelmektől kért segítséget: de midőn semmit sem nyert volna, vég eszközhöz nyult és Szolimánnal lépett szövetségre, mire a szultán maga vezette át Magyarországba háromszázezernyi seregét. Zápolya elejébe ment s Mohácsnál találkozván a török sereggel, Szolimánnak jobbját megcsókolá. Innen egyenesen Budának tartottak, melyet elfoglalván, Bécset is ostromolni kezdé Szolimán, de onnan visszaveretett; átadván azután Budát Zápolyának iszonyú zsákmánynyal és hatvanezer fogolyt rabszíjra fűzve, tért Konstantinápolyba, mely látványon Zápolya maga is könyekre fakadt. A szerencsétlen foglyok közt volt Jakusich is, Oroszlánkő ura, (Trencsin vármegyében) hiv szolgájával Budjács Andorral. Úr és szolga egy láncra verettek, s a legsúlyosb munkákra forditattak. Egykor őrizetlenül térvén haza munkáikról, Budjács egy éles baltát pillantott meg, azt magával vitte s gondosan elrejté. Azonban hiában törekedtek ezer szerrel is erős láncaikat szétzúzni; – kétségbeesésök nőttön nőtt. Az oroszlánkői hős a legkeserűbb veszéklésre fakadt, hogy szeretett hitvesét, kedves gyermekeit s a magyar hon szent földét többé soha sem látja, – soha! Ezen jajgatások szétszakíták a hű szolga szivét, szemei villogtak, – rendkivüli tűz látszék tagjain keresztül villanni. „Uram, ez inségnek tovább tanuja nem lehetek. Örömest meghalok, de halálom szabadítson meg;“ – egy hatalmas vágás – és Budjács békós lába szárától elválva a földre hullott, – le vele a gátló lánc is, legnagyobb akadálya a szabadulásnak és szökésnek. Hideg oszloppá meredt Jakusich nagylelkű szolgájának ily elszánásán. Segítni akart rajta, s a patakzó vért elállítani. Budjács uri keménységgel s hathatósan parancsolá, hogy siessen, ha feláldozását sikeretlenné nem akarja tenni; Jakusich futott, s végre elérte a forrón szeretett anyaföldet. – A török is megindult a szolga nemesszivüségén, Budjácsot kigyógyítatá s megajándékozván hazájába ereszté, hol Jakusich tetemes javakkal gazdagította, a király pedig nemességre emelte, cimerébe adván a levágott lábat.

67. A nagyváradi béke. Zápolya János halála. Uj háború a törökkel, melyben Buda török kézre jut. Fegyvernyugvás.

Zápolya is szivére vette az ország sorsát s Nagyváradon békét kötött Ferdinánddal, de annak is kevés foganata lett, mert Zápolya 1540-dik évben, Erdélyben meghalt, hol előbb Zsigmond fiát ajánlotta a rendeknek, kit magyar párthivei is királynak választottak és Szolimán pártfogásába ajánlották. Ferdinánd a váradi szerződés szerint az egész országnak ura lett, de Szolimán, Zsigmond védelmére ismét megjelent, Budát csel által (1541.) maga kezére kerítette, mely időtől fogva a török száznegyvenöt esztendeig terhelte és pusztította az országot. Nemzeti öltözet, szokások és nyelv sokat szenvedtek, s a török baromiság erkölcsi romlást is vont maga után. Török kézre került Pécs, Fehérvár, Siklós, Esztergom, Visegrád, Nógrád, Lippa, Temesvár, Nána s még több várak és városokkal együtt, úgy hogy Ferdinánd csupán az Ausztriával határos részt és a bányavárosokat birta Magyarországból.

V. Károly császár lemondása után Ferdinánd 1558-ban császárrá választatván, az akkori zavaros körülmények miatt gondjai tetemesen szaporodtak; nevezetesen, a pápa nem akarta császárnak elösmerni, minthogy nem ő koronázta meg, s Romába parancsolta fiával együtt – minthogy ezt protestans nevelte – bünhödni. De Ferdinánd nem csak hogy oda nem ment, sőt azt is kivívta, hogy a pápa ezután egy császárt sem koronázott, s befolyását is egyházi sz. körébe szorította. – Látván Ferdinánd, hogy a törökök nagy erejével nem mérkőzhetik, nyolc évi fegyvernyugvást kötött Szolimánnal, kinek évenkinti harmincezer darab aranyból álló adót igért (1562.). A jövő évben Miksa fiát megkoronáztatván, meghalt Bécsben.

Ezen zavaros időkben gyökerezett meg Magyar- és Erdélyországban a protestans vallás, mert itthon az iskolák kiveszvén, a kik tanulni vágytak, Németországba kénytelenítettek utazni, hol már a nagyobb rész Luther tanát követte. A magyar fő nemesekből is sokan áttértek, ilyenek: Perényi Péter, Révai, Drágfi, Török Bálint, Thurzó Elek országbiró, gyaníthatólag Nádasdy Tamás nádor is, kinek pártfogása alatt adta ki Erdősy protestans pap az első magyar grammatikát. – Ferdinánd uralkodása alatt hozta be Oláh Miklós esztergomi érsek a Jézus társasága szerzetét. – 1543. táján kezdék a tüzköves puskákat és pisztolyokat készíteni. – 1566-ban történik első emlités a zsebórákról.

A hazai és testvéri szeretetnek egy kitünő példáját kell még megemlíteni. Batthányi Farkas és Orbán testvérek Izabella királynéval, Zápolya özvegyével, tartottak, s kivált Orbán nagy támasza volt Izabella ügyének. Ez egy utjában Móré László hatalmába került, ki Ferdinánd pártján lévén, fogva tartotta őt, nagy váltságdíjt reménylvén kapni érette. A pénz azonban szükében volt, Farkas tehát neki szánja magát s Móréhoz megy, „add ki testvéremet – mond – én itt maradok zálogul helyette, mig kiváltanak.“ E nagylelkü elszánás meg nem indította Mórét, Orbánt elereszté, de Farkasra láncot veretett s nánai várának alsó tömlöcébe vetette. Midőn épen a váltságdíjjal mennének Móréhoz Orbán követei, Haszán bég Nánát bevette, és Mórét is elfogta. Hallván a török Farkas nemes tettét, szabadon bocsátá őt, Mórét pedig Stambulba vitte, hol csak halála szabadította ki sötét tömlöcéből.

Miksa. 1564–1576 = 12 esztendeig.

68. Zápolya Zsigmond. A török uj beütése. Szigetvár ostroma.

Miksa országlását is Zápolya Zsigmond háborgatá, mert meg nem nyervén Erdélynek függetlenségét, a Tisza melléken háborúskodott, de szerencsétlenül, mert Schwendi Lázár csak hamar elfoglalta Tokajt, Szerencset, Szatmárt és Erdődöt; midőn pedig látná, hogy nem képes a király seregeivel megmérkőzni, ismét Szolimán segítségeért könyörgött; az öreg szultán 1566. iszonyú táborral Magyarországnak indult s hidat vervén a Dráván, Szigetvár ostromához fogott, melyet Zrinyi Miklós védett. Tizenötszáz, többnyire paraszt néppel védte magát e nagy hős a török kétszázezerből álló rémitő csordája ellen, s törhetlen bátorsága húsz ostromot vert szerencsésen vissza. Szolimán boszújában szélhüdés által kimult, vezére azonban a halottat pamlagra ültetve hordatta körül a táborban, mintha szemlét tartana. – Zrinyi látván, hogy a védfalak megrongáltattak, elszánván magát vitéz társaival inkább meghalni, mint a várat feladni, kirohant a várból és vitézül harcolva, bajnokaival együtt a hazáért elesett. Szigetvár romjai a törökök kezére jutottak, de a szultán és húszezer török élete is oda lett.

69. Békekötések. Báthory István. A reformatio gyarapodása. Blandrata György.

Szolimán helyett II. Szelim lett szultán, ki hajlandóbb volt atyjánál a békességre, s Miksa és Zsigmond közt is megtörtént az egyezés. De Zsigmond nem sokáig élhete azzal, mert 1571-dikben Gyulafehérvárott elhalt, sirba vivén magával a Zápolya nemzetséget.

Erdély, szabad választásánál fogva, a jeles tehetségü Báthory Istvánt választotta fejedelméül, mely választásban mind Miksa, mind Szelim megegyezett. Báthory bölcs, igazságos országlása túlhatott a kis Erdélyen, úgy annyira, hogy a lengyelek, noha Miksa is vágyott a lengyel királyságra, elmellőzven őt, Báthoryt emelték a trónra. Báthory itt is dicsőséget gyüjtött a magyar névre, s áldást a maga emlékére.

Miksa uralkodása alatt csak annyiban változott a haza állapota, miként a mi Ferdinánd alatt megkezdetett, most gyarapodott. A reformatio mind inkább haladott, s a béke idején legottan a tudományok terjesztésére iskolákat alapítottak. – Blandrata György, Zsigmond orvosa, Erdélybe az unitarius tant hozta be.

Miksa 1576-ban halt el. E kegyes fejedelem a latin, német, spanyol és olasz nyelveken kivül, magyarul és csehül is beszélt, úgy hogy akármely alattvalójával annak anyai nyelvén szólhatott. Öt fia közül a két idősb, Rudolf és Mátyás magyar király lett.

Rudolf. 1576–1608 = 32 esztendeig.

70. Török háborúk. Győr árulás általi elesése és visszafoglalása. A király hajlama a tudományok iránt. Bocskay.

Rudolf a trónra jutván, semmit sem ohajta forróbban, mint az atyja által a fényes portával (igy is nevezik a török udvart), kötött békesség megujítását; de némely basák nyughatatlanságai megsemmisíték azt, és az apróbb csatákból tizenöt esztendeig tartó háború kerekedett. Százötvenezernyi fegyveres néppel küldé Amurath szultán a fővezért uj pusztitásokra. Győrt 1594-ben Hardegg gróf árulása által megvette, ki azután Bécsbe haditörvényszék elé állítatván, két kezei s azután feje levágására itéltetett, a jövő évben azonban Schwarzenberg herceg és Pálffy Miklós vitézsége által Győr visszafoglaltatott. A király Pálffy vitézségét százezer darab aranynyal akarta megjutalmazni, de ő el nem fogadta, azt állítván, miszerint ő a haza hű fia lévén, életét, erejét a honnak szentelte, és szenteli jövendőre is. A folytatott háborúkban a szerencse majd egy, majd más részre hajlott, s igy husz évi béke köttetett.

Rudolf több gyönyört talált a tudományokban mint a csatatéren, a fegyverforgatásban, s már eddig is inkább testvérei intézték és vezették az ország dolgait, ezután pedig tartományai kormányzását a hercegek közt kiosztotta, s ő leginkább Prágában a csillagászattal foglalkozék; a magyar ügyeket Mátyás kormányozta. – Kétségtelenül hihetni, hogy Rudolf, ha eleinte a török háborúk, azután pedig az erdélyi viszálkodások nem gátolják, a tudományokat és mesterségeket hazánkban is fölélesztette volna.

Erdélyben előbb Báthory Zsigmond szakitá meg a csendet, kinek halála után a hatalmasb Bocskay István lépett föl; a békére vágyó király a többi közt, e nevezetes pontok alatt lépett vele egyességre: hogy Bocskay Erdélyt, Magyarország némely vármegyéivel örökösen birja, ha pedig örökös nélkül halna meg, minden tartománya szálljon vissza Rudolfra a örököseire; a protestansoknak szabad vallásbeli gyakorlásuk legyen. – Bocskay nem sokára méreg által mult ki.

Megszerezvén a békét, Rudolf Magyarországot Mátyás öccsének, ki erre őt fegyverrel kényszeritette, átadta, ő pedig egészen Prágába vonult, hol 1612-ben a halál tudományos foglalkozásai közt érte.

II. Mátyás. 1608–1619 = 11 esztendeig.

71. A koronázó országgyülés. Pázmány Péter.

A Rudolf alatt hozott törvények nem adtak elég biztosságot a nemzetnek, s a kötött béke is, úgy látszik, csak a fegyvert tétette le az elégületlenekkel; mert az ország rendei Pozsonyba összegyülvén, addig meg nem akarák Mátyást koronázni, mig a következő törvénycikkeket meg nem erősítette: mindenkinek saját lelkiösmerete szerint, szabad legyen akarmely vallást követni; a király háborúba nem avatkozhatik, s békét sem köthet a rendek megegyezése nélkül; a külföldi katonaság az országból minél előbb vitessék ki; a király Magyarországban lakjék, s Illésházy István nádorrá választatott. Ezek elfogadása után Mátyás 1608-ban megkoronáztatott, és az igy szerzett csendet egész országlása alatt fel is tartotta Magyarországban.

Illésházy nádor már a következő évben elhalván, uj nádorválasztási országgyülés hirdettetett, melyben Thurzó György köz felkiáltással választatott nádorrá, ki azután, mint az ágostai vallástétel egyik legbuzgóbb híve, 1610-ben Zólyomban zsinatot tartott, melynek határozatai ellen Forgách bibornok óvást tett. – Ezen időben lépett föl Pázmány Péter jezsuita, ki irással és szóval hatalmasan küzdütt a protestantismus ellen.

Erdélyben Báthory Gábor, nemzetségének utolsó ivadéka, vitte a kormányt oly kegyetlenséggel, hogy Erdélynek nagyobb zsarnoka még nem volt, a miért többen összeesküdtek ellene, s végre, a szultán a derék Bethlen Gábort nevezé ki Erdély fejedelmévé; Báthory Nagyváradra menekült, hol meggyilkoltatott. Bethlent II. Mátyás is elösmervén, vele Nagyszombatban békét kötött. – Meghalván Forgách esztergomi érsek, helyébe a király az egyház iránt sok érdemeket szerzett Pázmányt nevezte ki. – Miután még Pozsonyban országgyülés tartatott volna, melyben Thurzó helyett, ki a protestansok nagy kárára elhalt, Forgách Zsigmond választatott volna nádorrá, Mátyás a cseh ügyekre fordítá figyelmét, miközben meghalt Bécsben (1619.).

1623-ban építette Spillenberg Samu Szepességben, Lőcse mellett, az első papiros malmot.

II. Ferdinánd. 1619–1637 = 18 esztendeig.

72. A harminc éves háború kezdete. Bethlen Gábor.

Ferdinánd uralkodásának történetét súlyos hadviseletek töltik el. Alig lépett ugyan is a trónra, a csehek vallási szabadságukat szorítatni látván, Thurn Mátyás gróf vezérlete alatt fegyvert fogtak; igy kezdődött azon rémítő forrongás, mely harminc esztendeig tartott háborút gyulasztott, s a vallásháború név alatt ösmeretes, mely Csehországból Német- és Magyarországba áthatott, mert a csehek Bethlen Gábort felizgatván, ez negyvenezernyi sereggel Magyarországba jött, s a felső részen Pozsonyig, a bányavárosokkal együtt, mindent elfoglalt. Pozsonyban a szent korona is kezébe került. Ezután győzelmes seregeit Ausztriába is át vitte, és Bécset ostrom alá fogta, de minthogy a német sereget ütközetre nem birhatta, Bécsújhelyig pusztított; e közben Sopront bevette s a dunántúli megyéket is meghódoltatta, s igy tért vissza Pozsonyba, hol az ország rendei még mindig együtt tanakodtak, hova a császár is meghatalmazottakat küldött, mire azonban ezek megérkeztek, a protestáns rendek panaszt emeltek, hogy vallásuk szabadságában minélinkább gátoltatnak, minélfogva azt határozták, hogy Ferdinánd letétessék s helyébe uj király választassék; már a felavatási oklevél is elkészült, midőn Ferdinánd meghatalmazottjai megérkeztek, s a nádor közbejárásával, kit a felingerült rendek az ablakon akartak kidobni, végre sikerült a tornyosuló vészt eloszlatni, miután Bethlennek kedvező föltételeket szabtak. Bethlen elfogadván a föltételeket, Besztercére országgyülést hirdetett, azonban még mielőtt ez összeült volna, a csehek megujíták a háborút, és Bethlent ismét pártjoknak megnyerték. A besztercei gyülés igen izgatott volt, s itt Bethlent királynak kiáltották ki, ő azonban nem koronáztatá meg magát, sem a királyi cimmel nem akart élni.

Ferdinánd nem mervén seregét Németországból kihozni, békességet kötött Bethlennel, de ez kétszer is megszegte azt, mig végre nem kaphatván meg nőül Ferdinánd leányát, mire nagyon vágyott, a brandenburgi herceg testvérét, Katalint vette el, s igy Ferdinánd által német birodalmi herceggé neveztetvén, Sleziában Oppeln és Ratibor hercegségeket, Magyarországon Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Zemplin, Borsod és Abauj vármegyéket kapta volna több várakkal, a békét többé meg nem szegte. Meghalt 1629-ben vizkorságban. Utána az erdélyiek Rákóczy Györgyöt választották fejedelmökül.

Németországban még mindig folyt a vérengzés, nálunk azonban lecsilapodván a vész, számos iskolák emeltettek; nevezetesen Pázmány Péter nagy tudományú és ékes beszédü esztergomi érsek által a nagyszombati egyetem. – Ferdinánd 1637-ben halt el, Ferdinánd és Leopold fiakat hagyván maga után.

Egy jeles történetiró igy festi Ferdinánd életét: jámbor és kegyes életü fejedelem volt, buzgó katholikus, az igazgatásban szelid; mindenek, még ellenségei iránt is, oly kegyes, hogy általában azt mondották felőle: a ki Ferdinándnak legnagyobb jóakaratával akar élni, először ellensége legyen; végre oly erényes volt, hogy Gusztáv Adolf svéd király gyakran azt mondá felőle, miként ő csak Ferdinánd erényétől fél; Bethlen pedig azt vallotta felőle, hogy veszedelmes Ferdinánd ellen hadakozni, mert ő sem a szerencsétlenségen nem aggódik, sem a szerencsének nem örül; Musztán, budai vezér pedig azt állította, hogy Ferdinánd szent, és az Isten hadakozik vele és mellette.

III. Ferdinánd. 1637–1657 = 20 esztendeig.

73. A pozsonyi országgyülés. I. Rákóczy György. A linci béke.

Még III. Ferdinánd alatt is folyt Németországban a vallásháború, Magyarországban pedig a protestansok a reformatio kezdete óta hozott törvények ellenére is, hogy kiki szabadon gyakorolhatja vallását, sem voltak elegendő biztosságban, sőt még üldöztettek is, ennélfogva a magyarok, kiknek nincs vérében a törvénytelenséget megszokni és annak hódolni, I. Rákóczy György vezérlete alatt, ismét fegyvert fogtak, de örömest letették, midőn Ferdinánd Pozsonyban országgyülést hirdetvén (1647.) bölcs törvényeivel a viszálkodó feleket kiegyenlité. Itt ismét megállapitatott, hogy minden vallás szabadon élhessen tulajdon templomával, harangjával, sat. s egymást a vallás gyakorlatában ne háborgassák. Ezen sikeres határozat által Ferdinánd a linci béke által Németország csendét is helyre tudta állítani. – A felhagyott üldözések csak hamar buzgó vetélkedéssé változtak, minden felekezet iskolákat állított fel vallása erősítésére, minek azon üdvös következése lőn az országra, hogy a tudományok szépen gyarapodtak, s minden részről jeles tudósok léptek föl, honunkat nem kevéssé diszesítők.

III. Ferdinánd látván a nyugalmat naponkint erősödni, fiát IV. Ferdinándot Pozsonyban megkoronáztatá, ki azonban még atyja életében meghalt. Ennélfogva ismét Leopold, másod szülött fiát ajánlotta a rendeknek, ki szinte megkoronáztatott 1654-ben. Harom év mulva ezután halt el a szerencsés fejedelem.

I. Leopold. 1657–1705 = 48 esztendeig.

74. A törökök dulongásai. Zrinyi Miklós. A szent gothárdi ütközet.

Alig lépett Leopold a trónra, az erdélyi öröklési civódások miatt török háborúba keveredett. Kara musztafa nagyvezér ugyan is kétszázezerből álló sereggel indult Magyarország felé. Leopold nem lévén fölkészülve ily tömérdek ellenségnek gátot vethetni, a németek vezérévé Montecuculit, magyarokévá pedig Zrinyi Miklóst tette. Zrinyi apró csatázásaiban, a hol lehetett, tetemesen fogyasztotta az ellenséget, teljes győzelmet is vehetett volna talán rajtok: de Montecuculi, a számos ellenségtől félvén, nem csak meg nem ütközött, hanem Zrinyi dicsőségét akadályozni is iparkodott, sőt még Zrinyivárat alattomban fel is gyujtotta. Ily méltatlanságon elkeseredvén Zrinyi, a hadi pályáról magános életre vonult, s későbben vadászaton egy vad kan által megöletett. Vannak, kik azt állítják, hogy a vadászaton bérencek által gyilkoltatott meg. – Montecuculi ezután (1664.) szerencsésen megütközött sz. Gothárdnál, hol tizenhatezer török esett el, s száznegyven zászló az egész táborral együtt a győző kezeibe jutott.

75. A Vesselényi féle összeesküvés.

Most a török kért békét, mely husz évre Vasváron meg is köttetett, a magyarok hire tudta nélkül, mit a főrendek nehezen viselvén, csak hamar többen Leopold ellen összeesküdtek: első összejövetelük a trencséni fürdőben volt, hol Rákóczy Ferenc Zrinyi Ilonával menyekzőjét tartotta, utóbb Murányban Vesselényi nádornál, hova az erdélyi fejedelem is követeket küldött volt (1665.). Az ingerültség eloszlatására a király Besztercére hivta egybe az ország rendeit, hogy oda küldendő királyi biztosával sérelmeik orvoslásáról tanakodnának. Az összegyült rendek azonban gróf Rothal elnöklete alatt nem akarván tanácskozni, az országgyülés eloszlott, mire az elégületlenek Vesselényinél titkosan tanácskoztak, s azt határozták, hogy hadakat gyüjtvén, a törököt és erdélyieket segedelemre hiván, a királyt követség által kérjék föl, tartaná meg, a mit a felavatási oklevélben esküvel igért; a magyar ügyeket ne tárgyaltassa a magyarok ellenségei által, az idegen katonákat vigye ki az országból, s a hivatalokra magyarokat alkalmazzon, és csak azután, ha a király a nemzetnek ezen igazságos kérelmeit meg nem hallgatná, nyuljanak fegyverhez II. András törvénye szerint szabadságaik védelmére; de a király személye s méltósága tiszteletben tartassék. Vesselényi azonban nem sokára elhalván, az összeesküvés fölfedeztetett, Zrinyi Péter, Frangepán Kristóf, Nádasdy s több mások lefejeztettek, sokan jószágaiktól megfosztattak és számüzettek, legtöbben pedig vár vagy gályarabságra vitettek.

Ezután még nagyobb forrongások ütöttek ki; mert Leopold, leginkább a jézsuiták, s Lobkovicz és Hocker minisztereinek tanácsára, kik úgy hivén legkönnyebben a protestansokat elnyomhatni, ha Magyarország osztrák tartománynyá változtatik, – a magyar katonaságot elbocsátotta, s az országot német zsoldosokkal öntette el; minden különbség nélkül mindenektől adót vett, a protestansok jogait szükebb korlátok közé szorította, a nádorispányi hivatalt eltörölvén, Ambringen Gáspárt, a német rend nagy mesterét, tette Magyarország kormányzójává, mellé egy tanácsot rendelvén, mely magyarok és németekből állott.

76. Az alkotmány eltörlése. Tököly Imre. Bécs ostroma.

Az alkotmánynak ily hirteleni feldöntése nem maradhatott következés nélkül; Leopold ellen pártok alakultak. Midőn pedig Ambringen, de főképen a Kobb vezérsége alatt volt német zsoldosok felső Magyarországban minden csekély gyanúra is nagyon kegyetlenkednének a lakosokon, a pártosok száma növekedett, s a baj annyira elhatalmazott, miszerint már orvosolhatlannak látszék. Köz lázadás és polgár háború támadt, melyben mindkét fél véres nyomokat hagyott maga után. Ezek látására Leopold hajlandó lett volna a béke visszaállítására, de Tököly Imre XIV. Lajos francia királytól pénzbeli, Apaffy erdélyi fejedelemtől pedig hadi segitséget nyervén, magát a pártosok vezérévé választatta. – Ezen Apaffyról mondják, hogy egy pipát kapván az érsekujvári basától ajándékban, első dohányzott a magyarok közt.

Tököly fegyvereit felső Magyarországban szerencse követte, s a bányavárosokat csak hamar el foglalta, mit Leopold nehezen nézvén, (1681.) országgyülést hirdetett, hová Tökölyt is meghivta, ki azonban meg nem jelent. Leopold ekkor a nemzeti alkotmány visszaállításával, lecsendesítvén a fölkelőket, Tököly pártját igen megfogyasztotta. Ez, veszedelmes állapotát látván, a husz évi béke eltelése előtt a török nagy vezért, Kara Musztafát, háromszázezer fegyveressel Magyarországba hivta, ki is (1683.) iszonyú pusztításokat vitt végbe, és egész táborával Bécset megszállotta. Leopold a veszedelem elől Lincbe menekült, s a császári székváros felmaradását csupán Károly lothringiai hercegnek, Stahrenberg grófnak, a bajor és szász fejedelmeknek, de leginkább Szobjeszky János lengyel királynak köszönhette, kik tökéletes győzelmet vettek a törökökön; ezek nyakra főre futottak vissza, de Párkánynál eléretvén, másodizben is megverettek, mely szerencsétlenségöket Tökölynek tulajdonítván, őt a váradi basa által elfogatták, s török fogságba magokkal elhurcolák, mire pártosai a király hűségére tértek. – Ez időbe esik a kávé használatának kezdete.

Buda visszavétele.

E kettős veszteséggel a törökök bátorsága megtöretvén, és seregök is tetemesen megfogyasztatván, Károly lothringiai herceg csak hamar ezután Budát is megszállotta, de kénytelen volt, az ott vezérlő basa erélyes ellentállása miatt, azzal felhagyni, miután azonban Visegrádot, Érsekujvárt, Esztergomot felszabadította a török járom alól, s Kassa, Onod, Szolnok több más várral meghódolt volna Leopoldnak, 1686-dik junius havában kilencvenezernyi sereggel ismét ostrom alá fogta Budát, melyet a vitéz hitehagyott Abdi basa tizenhatezer próbált harcossal védelmezett.

Abdi francia Sveiczban szegény sorsú, de becsületes szüléktől származott, s már gyöngéd korában a juhok őrzésére használtatott. Neve Kunyí volt. A természet nem hivta őt a pásztori csendes és ártatlan foglalatosságra; mert ő tüzes elmével birván, maga gyakorta a hegyeken mászkált, nyáját pedig valamelyik pásztortársára bizta. Egykor visszatérvén, hallja, hogy a farkas egy kecskéjét elragadta; szigorú büntetéstől félvén, a tizennégy éves ifjú a szomszéd Franciaországba futott és katonává lett, hol annyira kitünteté magát, hogy kapitányságra emelkedett. A szent Gothárdi ütközetben Magyarországban azon sereggel, melyet a francia király Leopoldnak küldött volt, részt vett, hanem elfogatván, csak azon föltétel alatt menekült meg a rablánctól, hogy Mahomed hitére állott. A törököknél is oly derekasan tudta magát forgatni, miként nem sokára benderi, azután pedig budai basává neveztetett. – Junius 18-án megszálván ismét Budát a magyar és német hadak, a várvívás oly szorgalommal és sebességgel folyt, miszerint már julius 13-án ostromra mehettek, hanem Abdi emberkedése által visszaverettek. Hiában iparkodott a császári sereg őt a vár feladására birni; nemes elszántsággal meg nem szünt embereit utolsó lehelletökig buzdítani a vár védelmére, s igy lőn, hogy csak september 2-án, midőn mindkét fél a legnagyobb tüzzel és bátorsággal küzdött, s az ostromlók nagy veszteséggel mindaddig visszaverettek, mig a vitézül küzdő Abdi egy golyótól találva, le nem rogyott, veretett ki a vezérétől megfosztott őrsereg. Igy jutott végre Magyarország fővárosa törvényes királya hatalmába a száznegyvenöt évi török iga alól.

A keresztény fegyver e jeles győzelmét pompás diadali szertartással ülte meg Károly herceg, és az ünnepet a keresztény erény győzedelme még inkább dicsőitette. A vitéz ostromlók közt Szápáry Péter különös példáját mutatta a hazáért való feláldozásnak: a hol legnagyobb volt a veszély, ott Szápáry küzdött, ki egy előbbi csatában török fogságba esett volt. A durva Hamzsabég először is kétszáz korbácsot veretett a nemeslelkü honfira, azután földalatti tömlöcbe vetteté, hol a megkinzott hős csak penészes kenyéren tengődött, ágya pedig rothadt szalma volt. Midőn erős természete a roszul ápolt sebeket meggyógyítá, a legnemesb bajnok és férjfi a legalacsonyabb rabszolgai munkákra kényszeríteték, a legkegyetlenebb bánást és gúnyoltatást kelle kiállania; sőt annyira ment a törökök vadsága, hogy járomba fogaték, s mint igás baromnak földet kellett szántania. Ily sanyarú helyzetben csupán hite s azon reménye vigasztalá, miszerint az, ki e nehéz próbát reá küldé, érdemetlen szenvedéseinek majd véget is fog vetni; – s vetett is, mert barátja Batthyányi egy elfogott agáért kicserélte, és Szápáry ismét hazájáért harcolhatott. A szerencsés budai ostromnál Hamzsabég elfogatott, s Károly herceg most Szápárynak adá őt át, hogy a rajta elkövetett méltatlanságokat kényére boszulja meg, mire Szápáry az elrémült törököt ily szavakkal lepé meg: a keresztény nem ösmer boszúállást, mert a szelid Jézus azt tanította, szeresd ellenségedet is. Hamzsabég, én megbocsátok neked, – szabad vagy! – E szavak megrázák Hamzsabég szivét, s megilletődve felelé, hogy ily bánásmódot nem reménylvén, már mérget vett; Szápáry tehát tüstént orvosért küldött, s még néhány hétre megnyujtatá a török életét, ki az alatt a kereszténységre tért, s megkeresztelve hunyt el legnemesebb ellenségének karjai közt. Szápáry boszúja tisztelettel lebegett szájról szájra, s Leopold e hős vitézségét, s keresztény gondolkodás módját grófi méltósággal jutalmazá.

77. A török feletti győzelmek. A karlovici béke. Az örökösödési jog megállapítása.

A budai fényes nap után a nagyvezér sietve Belgrádnak indult, hanem Károly herceg sem veszteglett; még azon évben, mielőtt a tél beállott volna, Simontornyát, Pécset, Siklóst, Szegedet bevette, a jövő évben (1687.) pedig augusztus 12-én Mohácson megütközvén húszezer törököt vágott le, és Eszéket, Péterváradot, egész Tótországot és Szerémséget vissza foglalta.

Ennyi csapás és veszteségre a törökök uj terveket koholván, Tökölyt fogságából kibocsátották, ki miután felső Magyarországon a lázadás zászlóját ujra kitűzte volna, számos követőkre talált, mire a király Karaffát Eperjesre küldé, hogy nyomozást tartván, a bünösök ellen a magyar törvény értelme szerint járjon el. Karaffa saját ablakai előtt állítatta fel a vérpadot, és kinzások által kicsikart vallomások- és gyanúból is a legtekintélyesebb polgárokat halálra itéltette. Leopold értesítetvén Karaffa iszonyú eljárásáról, megszüntette ugyan azt, hanem Tököly pártjával uj támaszt nyert a törökökben, kik több izben megveretvén, 1697-ben a szultán maga állott serege élére, de Eugen, savoyeni herceg, Zenta mellett találkozván vele, hirtelen megtámadta őt, és egészen tönkre tette; az ijedtében megfutott szultán minden ezüst szereit, összes lőszerét, kilencezer szekeret, hatvanezer tevét, tizenötezer ökröt, hétezer lovat, s az egész pénztárt három millió forinttal a győztes seregnek hagyta. A törökök a folytonos vereség által annyira megrongáltattak, hogy Karlovicon 1699-ben huszonöt évre békét kötöttek. – Tököly, mint csapláros Bithiniában halt el.

Még ezen utóbbi háborúk folyamata alatt Leopold Pozsonyba országgyülést hirdetvén (1687.), ott azt kivánta, hogy az ország rendei József fiát koronáznák meg, s egyszersmind állapítatnék meg az ausztriai ház (habsburgi) örökös joga Magyarországban; el is fogadták azt a rendek, abban egyezvén meg, hogy mindig a legidősb fimagzat uralkodjék; kikötötték azonban, hogy a királyok a koronázáskor mindig ünnepélyes esküvel biztosítsák a nemzetet, miszerint az ország szabadságait s törvényeit szentül megfogják tartani. Ezen országgyülésen eltöröltetett II. András arany bullájának 11-dik cikkelye.

78. Uj elégületlenség. II. Rákóczy Ferenc. Leopold halála.

A török háborut ismét polgári lázadás követte, mert a karlovici békekötésre a magyarok közül senki sem hivatott meg; a papi és világi hivatalokra külföldiek tétettek, s az idegen katonaság mindeddig sem vitetett ki az országból; állandó adózás hozatott be; a protestansoktól ujra sok templomok elvétettek, s más több effélék történtek a nemzet szabadságainak ellenére, mit sokan oly nehezen szenvedtek, hogy Leopold ellen fegyvert fogni magokban eltökélték, vezérül választván II. Rákóczy Ferencet. Igy ütött ki 1700-ban a kuruc világ név alatt ösmeretes polgárháború, melyet Leopold, a spanyol örökség iránt való háborúval foglalkozván, szerződésekkel akart lecsillapítani, de sikeretlenül; mert az elégedetlenek szerencsés előmenetelöket látván, folytatták a hadat, s ha a király szerződések, uj igéretek és eskü által kivánná a sérelmeket orvosolni, minthogy ezeknek sikeretlenségét már több izben tapasztalták, azt kötötték ki, hogy a békepontok megtartásáért a szárazföldi hatalmak kezeskedjenek, mibe Leopold átalában nem akart megegyezni, a háború folytattatott tehát a király haláláig (1705.), sőt fiára is átszállott.

Leopold uralkodása alatt 1666-ban hozatott be Magyarországba a kegyes iskolák rende.

I. József. 1705–1711 = 6 esztendeig.

79. A Rákóczyféle forradalom legyőzése. A szatmári béke.

József az 1687-ki országgyülésen megállapított örökösödési törvény szerint a magyar trónra jutván, minden erejét az elégületlen nagyok lecsendesitésére fordította, hogy a békét helyre állítsa. A Magyarországon döhöngő német tábornokokat visszahivta, a protestansok jogait megerősítette, s 1703-diki majus 10-kén átalános bünbocsánatot hirdetett ki mind azoknak, kik a hűségre visszatérnek, hanem Rákóczy e derék fejedelemnek jó szándékát féreösmervén, az ország nagyobb részét elfoglalta, zászlóira, pénzeire s fegyveresei sisakjaira Pro Patria et Libertate (a hazáért és szabadságért) édesgető szavakat tétette, s már erdélyi fejedelemmé választatta magát. Azonban seregei Trencsinnél tetemes veszteséget szenvedvén, párthivei közül sokan a király hűségére tértek. Hiában iparkodott ezután magát ismét összeszedni, s külhatalmasságok által biztosítani, mert József, Pálffy János és Károlyi Sándor grófokat megbizván, Szatmárba meghivta a békételeneket, hol is azok egészen lecsendesítettek, de a szelid és igazságszerető király nem éldelheté a béke örömeit, mert még mielőtt az bevégeztetett volna, himlőben meghalt 1711-ben, kinek halálát Pálffy mindaddig titokban tartotta, mig a béke cikkelyei tökéletesen meg nem erősitettek s aláirattak. – Fiai nem voltak.

III. Károly. 1711–1740 = 29 esztendeig.

80. Az ország jogai és szabadságainak megerősítése. A Sanctio Pragmatica.

III. Károly, I. Józsefnek testvér öccse, Spanyolországból visszahivatván, előbb német császárrá, azután pedig a pozsonyi országgyülésen magyar királylyá koronáztatott. Mint császár VI., mint magyar király III. Károly nevet viselt. Hogy a polgárháborútól megrongált országot ismét fölsegíthesse a szatmári béke feltartása mellett az ország szabadságait és jogait megerősítette, Rákóczynak is bünbocsánatot ajánlott minden jószágainak meghagyásával, de Rákóczy több társaival együtt, különösen Bercsényi gróffal e kegyességet el nem fogadta; készebb volt számkivetésben élni mint magát megalázni s több viszontagságok után Törökországba vette magát, hol 1735-ben Rodosztóban meghalt.

III. Károly mindjárt uralkodásának második esztendejében arról kezdett gondoskodni, hogy a férjfi-ágra szorított öröklési jogot a habsburgi ház leány-ágára is kiterjessze. Ezen törvényes trónörökösödés Sanctio Pragmatica nevet nyert, a melyet, miután a többi örökös tartományok elfogadták volna, Magyarország rendei is törvényeik közé iktatták (1722.), kikötötték mindazonáltal, hogy az uralkodó fejedelmek romai vallásuak legyenek, és országlásuk kezdetén a nemzet szabadságainak és az ország törvényeinek megtartására magokat különös oklevéllel és esküvel kötelezzék. – 1715-ben az állandó katonaság tartására katonai adó hozatott be.

81. Török háborúk. Itélő táblák. A selyemtenyésztés.

III. Károly csendes uralkodását két török háboru szakítá meg, melyekből az első igen szerencsésen ütött ki, mert az által a temesi bánságot, Nándorfehérvárt, Szervia, Bosznia és Oláhországnak nagy részével együtt, birodalmához kapcsolta; de a második török háborúban, a temesi bánságot kivéve, mind azokat ismét elvesztette. Ezen háború után még csak egy évig élt Károly; meghalt 1740-ben fimagzat nélkül. – Országlása honunkra nézve igen nevezetes; mert az igazság célirányos kiszolgáltatására a kerületi táblákat alkotta, ezen felül pedig helyreállította Pesten a királyi és hétszemélyes táblákat. Számos gymnasiumokat alapított, s a külföldi egyetemekben tanított tudományok előadását nálunk is törvényesen meghatározta. – 1735-ben hozta a Bánátba Mercy gróf a selyembogarakat, de az ipar és kereskedés ezen jövedelmező ága egy század alatt sem tudott elterjedni.

Mária Therezia. 1740–1780 = 40 esztendeig.

82. Az 1741-ki országgyülés. A magyarok törvényimádása.

Mária Therezia még atyjának, III. Károlynak, életében Ferenc lotharingiai herceggel házasságra lépett, halála után pedig mind azon országokat és tartományokat általvette, melyek a Sanctio Pragmatica szerint őt illeték, de mindjárt országlása kezdetén iszonyú veszély fenyegette; mert több europai fejedelmek, az elösmert Sanctio Pragmatica ellenére is, majd egész Ausztriát, majd annak külön részeit magoknak követelték. Igy történt, hogy a fiatal királynő egyszerre hét ellenségtől faggattatott, kik birodalma némely részeit már el is foglalták. E súlyos helyzetben egész birodalmát a vitézségben és nemes elszánásban magát többször jelesen kitüntetett magyarjaiba helyezé; ennélfogva Pozsonyba országgyülést hirdetett, hol gyászba öltözve, fekete szőnyeggel bevont trónon, József kis fiát ölében tartva, fogadta a királyné az országnak egyházi és világi, számszerint hatodfélszáz rendeit. (1741-dik september 21-kén). Latin beszédében könnyes szemekkel panaszlá el az európai fejedelmek hütelenségét, magát és gyermekeit a nemzet tapasztalt vitézségébe ajánlotta. A harcias férfiak szemei könybe lábbadtak, és szent lelkesedés hatván meg sziveiket, kardot rántva, ezerszeresen hangzott: Moriamur pro rege nostro, Maria Theresia!! (haljunk meg királyunkért, Mária Thereziáért). A hetvennyolc éves ősz Pálffy nádor zászlói alá ötvenezer fegyveres rendeltetvén, Eszterházyak, Károlyi, Csáky, Baranyay, Festetics, Koháry, Nádasdy tábornokok az előre hatott ellenséget legyőzték, s a habsburg-lotharingiai ház uralkodását örökre megszilárdították.

83. A királyné hálája s bölcs kormányzata.

Hálaérzéssel fogadta a dicső Mária Therezia magyarjainak igy bebizonyított hűségét, s hosszú uralkodása alatt a nemzet iránti legbensőbb ragaszkodással viseltetett. Ennélfogva József fiának nevelését is Batthyányi Károly hercegre bizta. A háborúk alatt tetemesen megrongált budai királyi várat és lakhelyet fölépíttette. A magyar nemes ifjak nevelését az általa Bécsben alapított nevelő intézetben (Theresianum), valamint a bécsujhelyi katonai akademiában is megengedte (1746.) Selmecen (1660.) bányász iskolákat szerzett, melyek mai napig szép előmenetellel virágoznak. A magyar koronához tartozó tengermelléket, a fiumei kikötővel együtt Magyarországhoz kapcsolta (1766.), s ugyan ezen évben Erdélyt Nagyfejedelemség cimével ékesítette. 1772-ben a Zsigmond király által elzálogosított tizenhat szepesi várost kiváltotta: Galliciát és Lodomeriát visszavette. A Pázmány Péter által Nagyszombatban alapított egyetemet, eltörültetvén a Jézus társasági szerzet, Budára áttette, s az iskolákat egész országban célszerű rendre állította. A katholikus püspökségeket héttel szaporította. 1764-ben állítá fel a szent István apostoli királyi rendét; 1760-ban a magyar testőr sereget. 1767-ben hozta be királyi biztos által az urbariumot. – Ily dicső uralkodás után négy fiat s hat leányt hagyván maga után, tartományainak mély szomorúságára 1780-ban mult ki.

II. József. 1780–1790 = 10 esztendeig.

84. József nagyszerű, de alkotmányellenes ujításai.

E valóban nagy fejedelem dicső anyjának köszönheté az egész világtól nagyrabecsült tetteit; mert legcélszerübb nevelését bevégezvén, vele tartományait s a külföldet beutaztatta, s igy 1765-ben uralkodó társává nevezte. Ily előkészületek után méltán mondhatni, miként még egy fejedelem sem lépett annyi tehetséggel felruházva a trónra, ki sok utazásai és tanulmányai által szerzett ösmereteit, alattvalóinak boldogítására ügyekezett fordítani; minélfogva mindjárt uralkodása kezdetén erélyesen belekapott nagy terveinek kivitelére. – Mindjárt első rendelete mindenütt figyelmet és örömöt gerjesztett, mert a pénztárt nem csak kiürülve, hanem adósságokkal terhelve találván, az államkiadásaiban takarékosságot hozott be, s ezt is jó például saját udvarában kezdte meg, honnan a tulságos fényüzést kitiltotta. Ezután hogy alattvalóinak érzelmeiről, kivánatairól biztos tudomást szerezhessen, a sajtónak szabad működést engedett; legfőbb gondját azonban a vallási ügyekre fordította, melyeket illetőleg kibocsátott rendeletei nem csak alattvalóit, hanem az egész mivelt Europát csodálattal töltötték el. Több egyéb intézményei közt a szerzetes rendeket nagyobb részint eltörölte, s bevont javaikat a plébániák szaporitására fordította, s hogy birodalmát minden kül befolyástól megóvja, a püspököknek megtiltotta bár miféle cimért, engedmény vagy kegyelemért a pápához folyamodni, minden pápai okiratot, kihirdetése előtt, maga elejébe terjesztetni parancsolt, s ezen rendeleteihez annyira ragaszkodott, miszerint azok visszavonására még a Bécsbe utazott romai pápa. VI. Pius, kit katholikuskoz illő tisztelettel fogadott ugyan, sem hirhatta. – 1781-ben a vallási egyenetlenségek kikerülésére s a jó egyetértés előmozdítására a Tolerantiale Edictumot, vagy is türelmi rendeletet adta ki, melynek erejénél fogva a protestansok és ó hitüek szabadságot nyertek, vallásukat mindenütt háborítatlanul gyakorolhatni, templomokat és iskolákat építeni.

Hasonló erélyességgel fogott politikai ujitásaihoz is; az egyesült udvari kamarát eltörülte, magyar ügyeit a Kancelláriára bizván, melylyel az erdélyi kancelláriát egyesítette: a nádori hivatalt mellőzvén a helytartótanácshoz egy elnököt és két alelnököt nevezett ki, s az igy ujonnan szabályozott kormányszéket Pozsonyból Budára, az ország közepére tette át. A közterhek viselésére uj adórendszert dolgoztatott ki, s a földet vevén alapul, azt rendelte, hogy mind a jobbágy, mind az uri telkek – legyenek azok akár magánosak, akár papok vagy korona birtokai – terjedelmök és termékenységök aránya szerint rovassanak meg, minek kivitelére az egész országot fölmérette s a népet összeiratta. Az örökös jobbágyságot fölmentette. A kereskedés előmozdítására a tengeri városokat különféle kiváltságokkal megajándékozta. Az egyetemet Budáról Pestre vitte át, Pesten és Pozsonyban papnevelő intézetet, a nép müvelésére minden nagyobb plébánián nemzeti iskolákat állított. A megyei hatóságokat megszüntetvén, az országot polgári tekintetben tiz kerületre osztotta, melyek igazgatását királyi biztosok, (Commissariusok) vezették. Minden iskolában és hivatalokban a német nyelv bevételét parancsolta.

85. Az ország aggodalmai és feliratai. Az erdélyi oláhok lázadása. József halála.

Sok üdvös és igazságos volt a nagylelkü királynak felhozott intézkedéseiben, hanem mivel magát meg nem koronáztatá, sem országgyülést nem tartott, rendeletei, mint az önkény kifolyása, a törvényimádó magyarokban – mind egyháziak, mind világiakban – aggodalmat költöttek, ennélfogva a megyék gyüléseket tartván, feliratokban kérték ő felségét, hogy elődeinek példájára s eskü kötelezettségénél fogva, jönne az országba, s koronáztatná meg magát; József azonban választ sem adván a megyék felirataira, még a koronát is Bécsbe viteté.

Ezen munkálkodásaiban többféle lázadások és háborúk akadályozák, u. m. Erdélyben az oláhok Hóra és Kloska vezéreik alatt haramiáskodtak; ezen lázadásnak összesen hatvankét feldúlt s felégetett falú, százharminckét nemesi udvar és négyezer emberélet esett áldozatúl, mig végre Hóra, alvezéreivel együtt elfogatván, kerékben törettek. – A belgák szabadságaik és kiváltságaik megsértése miatt békételenkedtek. Ugyan ekkor (1788.) a törökkel is kénytelen volt megvívni, de az reá nézve szerencsésen végződött; mert Laudon és Hadik vezérei nem csak megtörék az ellenséget, de Belgrádot is elfoglalták. Ezután gyöngélkedni érezvén egészségét, s látván a nemzet elégületlenségét és ingerült állapotát, mi már annyira nőtt, hogy több megye eddigi törvényellenes ujításait tettleg eltörülte, felirataiban pedig az országgyülés mielőbbi megtartását zajosan sürgette; ne hogy tehát az országot ő is forradalomba hozza, s úgy hagyja utódára, halála előtt minden ujításait, kivéve a vallási türelem, a plébániák szabályozása s a jobbágyok állapota iránti rendeleteit, melyeket teljes épségben fentartatni kivánt, visszavonta, a szent koronát is Budára visszaküldötte. – Meghalt 1790-ki februar 20-kán; gyermekei nem maradtak.

Józsefnek minden cselekedetei nagy lelket, fáradhatlan munkásságot, önzéstelen szeretetet mutatnak, és sok századoktól fogva nem volt hozzá hasonló nagy fejedelem.

II. Leopold. 1790–1792 = 2 esztendeig.

86. A nemzet kibékítése. Török mozgalmak.

II. Leopold Mária Thereziának másodszülött fia, mint nagyherceg huszonöt esztendeig oly ügyesen és kegyesen uralkodott Toskanában, hogy a jó és bölcs fejedelem nevét vívta ki magának. József fivérének halála után reá szállván a magyar korona, az országot nem igen csendes állapotban találta; a nemzetiség elnyomására hozott intézkedések fölébreszték a nemzet gondolkozó tagjait, s eddigi hibáikat jóvá teendők, nemzeti ruhába öltözködtek, a hazai nyelv hanyatlását figyelembe véve lelkesedve kezdék azt mivelni, a tudósok egy magyar tudós társaság létrehozásán törekedtek. A megyék is felvillanyozva a nemzet jogai és szabadságának megőrzésére és biztosítására erélyesen fölléptek. Leopold az ország nyugalmát uralkodásának fő céljául tűzvén ki, a nemzetet jogai fentartásáról bíztosította, a miért is Budára országgyülést hirdetett, a nádor választását elrendelte, s igy rövid uralkodása alatt is oly tetteket vitt végbe, melyek az ország előmenetét és nyugalmát megalapították. Legnevezetesebb a vallás szabad gyakorlatának törvényes megállapítása, és a jobbágyok szabad költözése. Megemlítendő az is, hogy az egyetemben, az akademiákban s gymnasiumokban, hol mindenütt a tannyelv latin volt, a magyar nyelv tanitását behozta; hogy a jászok, kunok és hajdu városok az országgyülésre követeket küldhessenek, megengedte.

Mig Magyarországban ily bölcsen uralkodott, a törökök a poroszoktól támogattatván, ismét fegyverre készültek, visszaadván azonban Leopold Belgrádot, Orsovát s a többi, József által elfoglalt helyeket, a háború ki nem ütött, hanem a belga ügyek miatt a franciákkal elegyedett hadba, melyet azonban, rövid betegség után meghalván 1792-ben, fiára hagyott.

I. Ferenc. 1792–1835 = 43 esztendeig.

87. A francia háborúk. A nemzet, különösen a főurak hazafiúi buzgósága.

Ferenc – II. Leopold fia – hosszu uralkodásának felét nehéz gondok alatt tölté, mert I. Napoleon francia császár, ki egész Europát megrendíté győzelmes fegyvereivel, Ferencet is megtámadta, meggyőzte, több tartományait elfoglalta, s mindaddig nyugtalanította, mig Ferenc a több europai fejedelmekkel egyesülvén, a félelmes hőst, az angolok a messze tengeren, egy sziklaszigetbe zárták. Ferenc 1804-ben osztrák császárnak nyilatkoztatván magát, 1806-ban a német császárságot letette. Ezután béke nyugvék az ausztriai tartományokon, s Ferenc tömérdek áldozatokkal járult Ausztriának, különösen Bécsnek, felvirágoztatására; mindazonáltal Magyarország sem maradt hátra, mert még midőn az ország egy része a csatamezőn királyáért harcolt, a másik rész nemes elszántsággal iparkodott a haza díszét és javát emelni. Nemes honfiak voltak azok, kik a XIX. század kezdetével a hazaszeretet legtisztább érzelméből a tudomány és mesterség gyarapítására összeállván, több intézeteket alapítottak, ilyenek: a váci siketnémák intézete; a keszthelyi gazdasági iskola, Festetics György gróf által alapítva (1802.), a nemzeti muzeum, melyet Szécheny Ferenc grófnak köszönünk (1803.). Több lelkes hazafiak bőkezűségéből támadt 1825-ben a vívó intézet Pesten; a lófuttatási egyesület, állattenyésztő társaság, s az ezekből keletkezett gazdasági egyesület Pesten; a nőegyletek, kisdedovó intézetek, s a mi legfőbb befolyással lett az országra, a „legnagyobb magyar“ Széchenyi István – Ferenc fia – gróf indítványára és szép példájára a magyar tudós társaság szinte adakozásokból állottak össze. Ugyan ezen nemes gróf több hazafiakkal egyesülvén, alkotta Pesten a nemzeti társalgási kört, Casino név alatt, s innen, az ország szivéből, sugárzott ki az egyesületi szellem, mire az ország külön vidékein hasonló körök támadtak. A kereskedés előmozdítására szinte egy társaság építé a Ferenccsatornát, és a Fiuméhoz a magas helyeken át vezető nagyszerü Ludovicea nevű útat. – A gőzhajózás a Dunán nagy sikerrel megkezdetett.

88. A pénzzavar. Az 1830-ki országgyülés. Cholera. Ferenc halála.

A hosszú francia háborúk költségei roppant adósságba verték a birodalmi kincstárt s az egész pénzügyet nagy zavarba bonyolították. A kormány e szomorú állapot enyhítésére többféle pénzügyi munkálatokat kisértett meg, de mind hasztalan; a szörnyü zavarból csak a devalvatio, vagy is a papirpénz értékének egy ötödre való leszállítása által lehetett kibontakozni (1811.), minélfogva öt forint egy forinttá lett, s igy az államadósság összege is, mely ezerhatvan millió forintra rugott, kétszáztizenkét millióra leolvasztatott. Hasonló leszállítás érte a magánosok pénzügyeit is, mi által sokan, kik előbb gazdagok voltak, elszegényedtek. E csapást még növelte az 1817-ki szük termés, minek következtében éhség támadván, számosan estek áldozatául. – Az ország ekkor mind hiában sürgeté, hogy országgyülés tartassék a pénzügy elintézésére, a kormány ezt, mint az egész birodalmat illető tárgyat, nem engedte a magyar országgyülés által eligazítatni, s ezután országgyülések csak 1825-ben és 1830-ban tartattak, mely utóbbiban Ferenc első szülött fiát, Ferdinánd főherceget, Pozsonyban september 28-án a nemzet örömnyilatkozatai közt nagy pompával megkoronáztatta. – A jövő év nyarán az Azsiában dühöngő epeláz – cholera – Europába átjövén, s hazánkat is meglepvén, számtalan lakost, különösen a köznépből, néhány órai kinos szenvedés után ragadt el, mire az elrémült, tudatlan nép azon gyanúból, hogy az urak a kutakat megmérgesítették, több helyen, kiváltképen pedig Zemplin, Sáros, Abauj megyékben fellázadván, az urakon irtóztató kegyetlenségeket követett el, míg gyors katonai erő és számos kivégeztetések által rendre nem szorítatott.

Ferenc az 1832-dik év végére országgyülést hirdetvén, 43 évi uralkodása után meghalt 67 éves korában, 1835-ben. Bölcs uralkodása által Magyarország alkotmánya megőrzése mellett az olasz forradalmat több izben szerencsésen elnyomta, s az osztrák birodalmat első rangú hatalommá emelte.

V. Ferdinánd.

89. Ferdinánd alkotmányos uralkodása; nevezetes törvényei; az ország fejlődése.

Harmadévben folyt az országgyülés Pozsonyban, midőn I. Ferenc király elhalt, s a már 1830-ban királylyá kent Ferdinánd a trónra lépett, ki bebizonyítandó, mennyire kivánja az ország törvényeit tiszteletben tartani és tartatni, az országgyülést folytatni rendelte; azután is a tapasztalt és törvénytisztelő nádor, József főherceg tanácsával élvén, oly szelíden uralkodott, miszerint jóságos melléknevet nyert; mindjárt koronáztatása után a nemzettől neki ajánlott ötvenezer darab aranyat, fejedelmi bőkezűséggel, részint a szükölködő adózó nép enyhítésére, részint a magyar tudós társaság pénzalapjának gyarapítására ajándékozta, s midőn látná a magyar nemzet nemes buzgóságát, és lelkes előretörekvését, tettleges részt sietett venni a hazai vállalatokban, mely dicső fejedelmi tulajdonságának méltányos elösmerésére, elegendő legyen itt csak annyit mondani, miként alig van intézet hazánkban, melynek létesítéséhez nem járult volna e fölséges fejedelem; az országgyülést is a törvényes időben, minden harmadik évben megtartotta.

Az 1836-ki országgyülés legnevezetesb törvénycikkei: az uri és jobbágyi viszonyok elintézése; a muzeum fölépítésére rendelt költség, és hogy a törvények magyar szerkezete eredetinek mondatott ki. – 1838-ban a Duna kiöntvén, iszonyú pusztításokat tőn; Pesten 2281 házat döntött halomra és számos életet temetett hullámaiba, Budán mintegy 500 ház roskadt össze; a két városban az épületeken történt kár sok millióra rugott, s az árviz még több áldozatba került volna, ha a fiatal, nemesszivü István főherceg – a nádor fia – és ennek példájára több derék s nemeslelkü mágnások csónakokba szállva, saját életök kockáztatásával az összedült házak közt mint védangyalok meg nem jelennek. Igy tudta a magyar nemesség mindig a veszély idején valódi nemes tettei által a nép tiszteletét, bizalmát kiérdemelni.

Az 1839-ki országgyülésen mezei rendőrség s váltótörvény alkottatott, melyek végrehajtására váltótörvényszékek állíttattak fel; épitendő vasutak, csatornák a törvény ótalma alá vétettek; a nemzeti szinház, melyet Pest megye buzgó fiai létre hoztak, 450-ezer forinttal segítetett. – Még fontosabb az 1843-ki országgyülés, melyben a magyar nyelv az igazgatás minden ágaiban teljes diplomatikai polcra emeltetett; nem nemesek birtok és hivatalképességet nyertek. – Ily jóságos fejedelem uralkodása alatt az ország mindinkább virágzóbb lőn; tudomány, művészet, ipar haladásnak indúltak, mit hathatóul előmozdítottak, a Pesten felállított József-ipartanoda, a Tiszaszabályozó társulat, mely kezdetének rövid ideje óta is már nagyszerü eredményeket mutat; az ipar és műegylet, zenészeti és festészeti akademia, takarék-pénztárak, dolgozó házak, biztosító társulatok, az épített vasutak; s igy az osztrák császár az alkotmányos Magyarországban hatalmas erőt és támaszt birván, még mindig első hatalom volt Europában.

90. József nádor halála. Az 1848-ki események.

Az 1847-ki év eleje gyászba borította a nemzetet, mert januar 13-án a szeretve tisztelt József főherceg ötven évi nádorsága után, mindenek kimondhatlan fájdalmára, elhalt. Az év végére összehivott országgyülés szép reményekkel kecsegteté az országot, azonban 1848-ki februar havának végén Párisban forradalom törvén ki, melyben a franciák királyukat elüzték, s csak hamar egész Europát megszállotta a forradalmi szellem; Bécsben már mártius 13-kán, s két nap mulva Pesten ütött ki a zaj. Bécsben egy nagy tömeg tódult a császári lak ellen, hangosan a köztársaságot ordítozván; ezen a fölséges uralkodó házat vég veszélylyel fenyegető rakoncátlanságnak csak a Pozsonyból épen jókor érkezett magyar országgyülési küldöttség vetett határt, mely kijelenté a tomboló bécsi népnek, miszerint a reformok – ujítások – miket Magyarország is ohajt, csupán a fölséges uralkodó ház iránti hüségen alapulhatnak! mire a jóságos fejedelem osztrák tartományainak az alkotmányt is megadta. Magyarország – hol a papság még a szent István király által neki adományozott tizedről nagylelküen lemondott, a nemesség, a földes urak pedig a jobbágyaik által eddig hübérül birt földeket kárpótlás mellett a jobbágyoknak engedték, az adózást a nép terhein segítendők elvállalták, s a népet átalában magok kiváltságaikban részesítvén, igy örök hálára lekötelezték – külön kormányt kapott felelős magyar ministeriummal. Örömben uszott az ország, és királya iránti lelkesedése határt nem ösmert; az országgyülés még azon évben Pestre hivatott egybe. Fájdalom, a magyarok örömét és boldogságát több német és cseh urak irigy szemmel nézték, kik Magyarországon a külön nemzetiségeket felizgatván, itt polgárháború ütött ki, s miután e miatt az udvar és magyar ministerium közt viszálkodás támadt, hazánk is forradalomba sodortatott, mire V. Ferdinánd az uralkodásról lemondott

Ferenc József

részére, ki erős hadakkal, s azon kivül az orosz cár által tetemes sereggel segítve, több véres csatákat vívott, s miután a magyar tábor fővezére a sereggel Világosnál, Arad megyében, 1849-ki aug. 13-án a fegyvert az orosz fővezér és tábora előtt letétette, a forradalmat megszüntette; a forradalom fejei részint a külföldre menekültek, részint Pesten, Aradon kivégeztettek. Vonjunk fátyolt a gyászos eseményekre! Ezután fölséges urunk leginkább német tanácsosokkal környezve Magyarországot, alkotmányát eltörülvén, mint örökös tartományt, az osztrák birodalomba kebelezte. A német és cseh urak elhagyván I. Ferenc és V. Ferdinánd politikáját, egy hatalmas egységes osztrák birodalmat kivántak teremteni. Nagyszerü eszme! de az eredmény megmutatta, miszerint az csak bolygó tüz, mely az utána futókat mocsárba vezeti, melyből bajosan lehet kigázolni. – A jólét és hatalom növekedése helyett a birodalom, ily rövid idő alatt is, szörnyen eladósodott, a népek elszegényedtek, s a köz elégűletlenség miatt hatalma annyira csökkent, hogy 1859-ben Olaszországban több csatákat vesztve, Lombardiát elvesztette. – Fölséges Urunk szivére vévén birodalmának inséges állapotát, különösen a magyar főurak közbenjárására, 1860-ki october 20-kán Magyarország törvényes alkotmányos állapotának visszahelyezését megparancsolta, s magát megkoronáztatni igérte.

A törvényimádó ország lelkesedve és kegyelettel nyúl ezred éves törvényeihez, általánosan ott fogván fel azokat, hol megszakadtak, s igy

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán!! –

Bécsben, nyomatott Jacob és Holzhausen-nél.